Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-25 / 8. szám

„IN 1 It I I) E lí" A cseléd lakások. Dr Mezössy Béla orsz. képviselő, a mult héten a képviselő házban tartott beszédében szóba hozta többek között annak a szabályrendeletnek sorsat is, melyet Szabolcsvármegye közönsége a mull év elejen a gazda­sági cselédlakások ügyének rendezése targyaban alkotott. E szabályrendeletet tudvalevőleg egyhangúlag hozta meg a vármegye közgyűlése, felebbezés sem adatott be ellene jóváhagyta a belügyminiszter is s igy életbe is lepett, mikor pár hónapra rá a belügyminiszter a szabály­rendelet végrehajtását felfüggesztette. Ezt a, sociali= és közegészségügyi szempontból nagyfontosságú kérdést tette szóvá dr. Mezössy Béla emiitett képviselőházi beszédében, melynek ezt a reszet a következőkben közöljük: Az 1885-iki gazdakongresszus Szegeden kifejtette azokat az okokat, a melyek a szocziális munkásmozgal­mak alapokai és egyik fűokul azt jelezte, hogy a legtöbb vármegyében az a szerencsétlen szokás dívik, hogy egy­egy családdal hiró cseléd, nem külön lakik, lianem két, három, sőt négy családot is bele kényszerítenek egy szobaba. Ez nem pusztán es kizárólag mezőgazdasági panasz, hanem például a resicai sztrájknál, a gyári munkások, épp ugy, mint a budapesti téglamunkások sztrájkjánál ugyan e miatt panaszkodtak. Morális kihatását e kérdésnek a statisztika nem tudja konstalálni, de a fizikai eredmenyt, azt konstatálja. Tudjuk hogy a gyermek-haiandosag Magyarországon rendkívül nagyszámú es ennek ellenére a mezőgazdasági cselédek, a kik tudvalevőleg tanyákon egészséges helyeken laknak, — az ipari és gyári munká­sok családjai gyermekeinek halandósági száma 1G száza­lékkal múlja fölül a rendes arányszámot. Szabolcsvármegye közönsége Jósa András várme­gyei főorvos inditvanyara, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) a ki a közegészségügyi dolgok iránt melegen érdeklődik, egy szabályrendeletet hozott, a melyben kimondatott az hogy minden egyes családdal biró gazdasági cseléd részére külön lakás adandó. Dicséretére legyen mondva Szabolcsvármegye közönségének, ezt a szabályrendeletet egyhangúlag elfogadta. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter jóvá is hagyta, a vármegye közönsége végre is hajtotta. Széli Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Soha sem hajtoita végre! Papiroson maradt! Mezössy Béla: Több helyen végrehajtatott. Majláth József gróf perbenyiki lakos és szabolcsvármegyei földbirtokos, Pongrácz Jenő gróf és sokan mások, méltóztassék utána nézni, hogy megépittette-e mind a lakasokat. Széli Kálmán miniszterelnök: Részlegesen! Mezössy Béla: E szabály­rendeletnek van egy hibája . . . Lits Gyula: Hogy pénzt nem adtak a földbirtokosoknak hozza. (Derültség) Mezössy Béla: Bocsánat, ha az a cseléd dolgozik evek n keresztül, megérdemli attól a gazdalól, hogy neki tiszt- s­séges és egészséges lakást adjon, (igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem bővelkedem anyagi javakban, de ebbeli kötelezettségemnek eleget tenni a magam kis gazdaságában kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E szabályrendeletnek volt egy hibája, az hogy e teendők teljesitésere csak hat hó api határidő szabatott ki. Ez kétségtelenül igen szigorú terminus. De a gazdasági egyesület átirt ebben az ügyben a vármegye alispánjához és a vármegye alispánja kijelentelte, hogy ott, a hol meglátja a szándékot, hogy az illető gazda a cselédlakásokat fokozatosan gradatim át akarja alakítani, ott készséggel ád halasztást. Hát ha részlegesen hajtottak is végre, de ezzel bizonyára eleget tettek a szabályren­delet czélzatának. És t. kepviselő ház, a mult év nyaran junius in­án kap Szabolcsvármegye közönsége a belügyminisztertől egy, 64594, szám alatt 1899 junius hónap 20-án kelt rendeletet, mely szóról-szóra igy szol: Miulán a meg­bízott szabályrendelet részben kivihetetlen, részben pedig fölötte sérelmes intézkedeseket tartalmaz, elhatározta annak revízió alá vételét - szabadelvű revizi > - és annak hatályat fölfüggeszti. Azt hiszem, annyit a miniszterelnök ur is el fog ismerni, hogy ha ez a szabályrendelet valakire sérelmes, bizonyára nem a munkásokra, hanem a gazdaközönségre nézve az, esetleg anyagi szempontból, a mint itt egy közbeszólásból a pénz kérdését fölvetni, hallottam. Szabolcsvármegye közönsége ezt a kötelezett­séget egyhangúlag magára vállalta; senki az ellen a vármegye közönségénél nem tiltakozott; senki akkor ezt a szabályrendeletet meg nem felebbezte. Ezt a szabály­rendeletet akkor a belügyi kormányzat jóvá hagyta, azóta részben, vagy egészben, végre is hajtották. Bocsá­natot kérek, ugyan is megrendül akkor a jog, tőrvény és igazság forrásában vetett hit . . . Széli Kálmán miniszterelnök; Ha papíron maradnak a statntuinok! Mezössy Béla: Hiszen ez esetben a miniszternek nem az a kötelessége, hogy annak a rendeletnek hatályát l'el­fügessze, hanem igenis gondoskodnia kell arról, hogy az előzőleg jóváhagyott szabályrendelet ne maradjon papiroson, hanem hajtassék végre. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés még függőbben van és bizom a t. belügyminiszter úrban, hogy nem fogja szabályrendeletünk­től a megerősítést megtagadni. (Ellenmondás a balköeépcn) Bocsánat, nem vagyok képes olyan beszédet tartani, hogy az mindenkinek tessék. Én a magan álláspontját fejtegetem és azt az állaspontot foglalom el, hogy az a szegény gazdasági cseléd megkövetelheti, hogy családja számára neki a gazda egészséges szobát biztosítson. (Helyeslés.) Mindezeket annak ilusztrálására hoztam föl, hegy a belügyi kormányzat anyagilag nem támogatja az autonom szervezetet. (Zaj.) Tudtam, hogy ezzel a fel­szólalásommal bizonyos érdekköröket érinteni fogok, de ez engem véleményemtől és meggyőződésemtől el nem tántorít, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sőt azzal is tisztában vagyok, hogy esetleg saját kerületemben is felszólalásom sok gazdának nem fog tetszeni, mert utoljára is az a pénz kérdése; de ez engem egyáltalában nem tántorít el meggyőződésemtől. Jó szocziális polilikát igy nem lehet csinálni, mert nem elég az, hogy az izga­tókat elnyomjuk csendőrrel és rendőrrel, hanem igenis oda kell törekedni, hogy ne legyen ok az izgatásra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) A jó szoczialpolitika másik alapföltétele a jó közigazgatás. Ne legyen ok az izgatásra: ez a legjobb ellenszer. Adják vissza a bizalmat a népnek fölebbvalóihoz; adják meg a tisztviselőknek az erkölcsi és anyagi függetlenségüket: ez uton meg lesz ol Iva a jó közigazgatás és ezzel együtt a -zázad legnagyobb fejünk fölött lebegő problémája, a szocziális kérdés is. A Bessenyei kör Finn estélye. Mult szombaton este nagy élvezetben részeltette tagjait a szabolcsmegyei irodalmi és művészeti egyesület. Elismeres ezért először a kör elnökségének, mely finom tapintattal eltalálta, miként felelhet meg ezen életképes intézményünk kulturális és társadalmi nagy feladatának. Csakis úgy, ha nem feledkezik meg arról, hogy ő tulaj­donkép nem művészi vállalat; feladata nem az „ügy nevezett" hirneves drága művészek bemutatása, hanem a helyi erők felhasználásával az irodalmi s művészeti érzék és vágy lehető kielégítése, s a művészeti kedv és tehetség ápolása, fejlesztése, hogy ez által az esztetikai műveltség mind nagyobb hullámokban terjedjen s hassa át e tekintetben még serdülő korát élő vidéki társadal­munkat. Nos, a linn-estély megczáfolta elébbi állításunkat. Az a társadalom, mely oly kiváló erőkkel rendelkezik, mint a mult szombati est tényezői, a Popini pár és társaik, s a mely társadalomnak egy nagy kontingense oly figyelemmel és odaadással gyönyörködik a két órás műsor minden számában, az nem is éli már serdülő ko­rát. Mert nem csak arról tanúskodott most, hogy szívesen hallgatja a művészi éneket és zenét, de hogy a komoly ismeretek iránt is melegen érdeklődik. S épen ez: a komolynak a művészivel, a tanulságosnak az élvezetessel való össze.'ogla ása közelíti meg egyszersinint legjobban a Bessenyei-kör kitűzött czélját. Az estélyen elömlő stíl­szerűség pedig határozott jóizlésre vall. Egy irányú hangulatban tartja ez a hallgató kedély világát; nem kell egy hangulatból hirtelen egész ellenkezőbe átvergődni a léleknek, a mi fárasztó és igy a gyönyörűségünket zavarja. A finnek, ami derék nyelvrokonaink, eszme és érzés világába vezetett be minket a linn-eslély; megismerked­tünk e derék nép múltjával, jelenével, történetének főbb vonásaival, szabadságszeretetével, nagy műveltségével, irodalmával és zenéjével és mindezt vonzó, sőt megra­gadó előadásban kaptuk. Három, illetve negy intcrpretatora volt a finn zenének. Popininé urnő énekelt. Csak másodszor hallotta őt közönségünk, iie örökre meghodilotta megjelenése bájával s hangjának édes zenéjével es szivet megkapó melegségével. A mélabús népdalok ép úgy, mint a linn niűzene egyes szép alkotásai mind megannyi alkalmat szolgáltak arra, hogy a közönség lelkesedésének méltó kifejezést adhasson. Érdemes partnere volt Popininé úr­nőnek Mayer Ferencz úr, ki hatalmas baritonjáv I szóló­ban is duettben is nagyban hozzájárult az est sikeréhez. A tréfás duett után, mely különösen emlékeztet a ma­gyar zenére, oly erővel tőrt ki a közönség tetszés zaja, ho r'y e számot meg kelleti ismetelniök. De nem lett volna teljes a hatás a Klar Gusztáváé úrnő zongora szamai nélkül. Az ő biztos, nyugodt, minden banalitás­tól ment jáléka rendkívül kiemelte az egyszerű finn népzene sajátos szépségeit s ép úgy érvényesítette Meri­kantó gyönyörű ábrándjának művészetét is. Méltán tap­solta a közönség nagy lelkesedéssel. Meg M irtinyt Margit úrhölgyet kell dicsérettel említenünk, ki a zongora kiséret nehéz és hálátlan feladatát lelkiismeretes figyelemmel és teljes sikerrel oldotta meg. Az etnográfiái részt a finnekről általános figyelem közt Popini Albert dr. olvasta fel. Főgimnáziumunk c tudós fiatal tanára régebb ideje foglalkozik a finn nyelvvel és irodalomi nal s a finneket mint rokonszen­vünkre nagyon méltó népet mutatta be; ráadásul egy általa fordított gyönyörű rajzai adta elő AJw Jánosnak, a finnek legkiválóbb belletri.Iájának. Dr. Vietórisz József Popini Albertné urnőnok a linn zenéről irt rövid erleke­zesét olvasla fel legelsőnek. Mindkét felolvasási nagy figyelemmel hallgalta és zajos tapsokkal jutalmazta a közönség. Az énekelt dalok szövegéi ugyancsak Popini dr. és Vietórisz dr. tanárok fordítottak finnből költői szépsé­gekben gazdag nyelven es kitűnő rythmusban. Tanítók bálja. Kisvárda, febrxuir 21. A Kiivárdai lauiioi jaráskör által reudezett s folyó hö 11-én Kisvárdán megtartott ,'auitók bálja" üijy erkölcsi, mint anyagi tekintetben kitüuően sikerült es igen szépen folyt le. A nagyvendéglő díszterme zsúfo­lásig megtelt előkelő közönséggel, fényes bizonyságául annak, hogy művelt közönségünk szívesen támogatja azokat, kikre féltett kincse — gyermekének jövője van bizva. Örömmel tapasztaltuk, hogy miutáu osztályrészünk a tisztességes szegénység, inely miatt gyermekeink nevel­tetése sokszor csorbát szenved: művelt közönségünk hála Istennek, ennek tudatávp.l van, s a társadalom közönye, mely oly hosszú időn keresztül nem látott és meg nem ismert, — ma már múlófélben van. Ugyanezért, inig egyrészről hálával adózunk a minket ért párt­fogásért, mely nemes czélu törekvésünket előbbre vitte, addig má-irészről ez u:tal is arra kérjük művelt közön­ségünket, hogy jövőben is legyeuek áthatva népnevelés­ügy magasztos eszméjétől, viseltesseuek iránta meleg vonzalommal és ragaszkodással s a tanügy munkásait részesítsék továbbra is abban a meleg pártfogásban, melyet első báljuk alkalmával oly elismerésre méltóan megmutatni kegyesek voltak. Mielőtt a bál anyagi sikeréről beszámolnánk, el nem mulaszthatjuk, hogy az előzetesen tartott hang­verseny szereplőiről meg ne emlékezzüuk. Kastal Ferencz úr volt az első, a ki zongorán előadott fülbe mászó, élvezetes magyar darabjaival nagy tetszést aratott. Utána Balogh Marcit ürhölny, Papp Józsefné zongora kísérlete mellett, érzéssel adta elő „A vár és kunyhó" (melo dráma) történetének hangulatteljes költeméuyét, melynek tartalma és szaba tos előadása szintén elismerésben részegült. Ezután Jósa Márth a ürhölgy Stojanovics Jenő „Madár dalos* éneke következett, melyet nővére Audrea, kisvárdai áll. tanítónő kisasszouy, kisért. Megyénk köz­tisztelet és síoretetben álló főorvosa dr. Jósa András ür igazán boldog családapa, mert oly művészi kincset bir leányaiban, melylyel ritka halaudő dicsekedhetik. Hogy mi az a madár dal? — azt szóval meg mondani nem lehet, azt csak hallani és arra csak vissza emlékezni lehet! A csalogány dicshymnusza ez; beszéd, mely a napkeltét üdvözli, hálaadó ima, melyet az okta 1 lan állat a mindenség Urához küld. Még most is fQlQakbe cseng a trillázó ének, melyet Jósa Martba kmasaiony oly szépen, oly kedvesen adott elő, hogy a kötönség sok ideig nem fogj* elfeledni a művészet utjiu szép reményekre jogosító kisasszony felléptét. A Jósa Márthi kisasszony elismerést aratott koazo­lújának kedves virágaiból bőven jut Andrea nővérének is, kinek gyengéd ujjaibau o y varázserő van, mely el­bűvöl, megindít ős lelkesít. Precizitással előadott darab­jai művésznőre vallanak, a ki a tanítói karnak drága kincse és igazi büszkesége lehet! Fót. Rozmanits Timót tanár úr a nála megszokott elevenséggel és szónoki páthoszszal szavalta el BHajó törés" c/írnü monológját, s ezzel ujabban is rászolgált azon elismerésre, melyet rövid itt léte alatt széleskörű ismeretségével, kedves éB nyájas modorával minden kör­ben kivívott. Ifj. Papp Józsefné úrnő classicus zongora darabja, előadásának szép technikája mint máskor, úgy ez al­kalommal is bebizonyította fényes tehetségét és nagy készültségét, melyéit a közönsőg kitörő tapsolással adózott. A hangverseny utolsó számát Gável Ferencz József abauj-szepsi állami tanitó úr .Ríg'seg gyuj.emeuy" es egyeb tréfás coupleji képjzte, melyet az illető jöizQ humorral adott elő, miáltal a közönséget mindvégig derült hangulatba tartotta. Egyébiránt Gável úr, úgy látszik, mestere az ily fajta darabok elóadá áaak, melyhez kellő dekorációja van s szfp hangjával a hatást nagybau tudja fokozni. Széli Albert zongora kísérete és a szünet közben elő­adott .Liszt Rapsodiája* a siker emeléséhez nagymér­tékbeu hozzájárult s kellemes hatással volt a hallga­tóságra. Az anyagi eredményt tekintve, a bevétel 892 kor. 50 fillér volt, melyből 336 korona 27 fillér kiadást le­vonva ti-zta jövedelemnek marad 556 korona 23 fillér. Felül/izettek: Dr. Farkas Bilázs orsz. gyűl. képv. 17 koronát, Rézler György 7 kor., Dr. Jósa Audrás 6 kor., Halasi Mór 5 kor., Dr. Vadász Lipót, Bircs B.da, S4é»ely Ltjos (Ajak), Gíück Péter, Viragh László, özv. Farkas L josue 4—4 korouát, R izmanits Timót, Kovács Samu, Baghy Jáuos, Udvarhelyi József, Gyurc.ány Ferencz, Dr. Frit-d Samu, Dr. Balkányi Ernő, Liszló B;rtalan, Fried József, Vadász Dázső, Ridó Alolf Hilmi Géza (Aoarc-). Róth Bernát, Simák János. Kemény Jeuő, Malnár József, Lmg Ziiginond, B :rger Ignácz, Fucher Ármin. S'.eifried Gyu a, ifj. pjpp Józ-ef, Mezey János, Hetei B.-Talán (Eperj*ske) 2—2 Koronát,Grosz Vilmoiné, B um I^nácz, Dr. Lázár Lipót, Kun Ferencz, Friedman Jeuő, Kövér Miklós, Jikab József (M-Ltdány), Kiss l'ál, S auai litván, Sjres Git>pár (Papp), Windc Farka*, Cziboli Mihály és R^isman Mor 1 — 1 koronát. Beküldtek: Diener Gyula 20 koronát, Bertalan Pál (Luhi Margit-forrás) 10 kor., Somogyi József ev. ref. leikész 6 kor., Abrahámy Gyuüné 6 kor., Patay Andrásué nyug. csendőr táborookné 5 kor.. Virágh Bálint, Bslezuai János, Hegedűs József (T.-Pálcza), Heizman Hárman 4—4 kor., özv. Stahiberger líoáczoé, Grósz Ferencz és Sándor (Budapest), Trattaer Lijosné, Zuckerman Bernát, Csécsi Nagy Juliska, Frigyesi Simon, Hisenfeld József, Fisch Simu 3—3 kor., Ligethy György i.Mándok). Zikár Antal, Szunyoghy Ferencz, Fráokl Vilmos, l'u-kas István. Klein Hermán. Kolonai Dániel (Pátrohn) Krinács Jiuos (T. Pálcza), Divid István (T-Pá'cza), Iváuyi János (T-Paicza), id. Papp József, Veiszberg József 2—J kor., Dudinszki Mihály 1 kor. és Kabay Imre 3 koronát. Midőn úgy a felüifizetókoek, mint a beküldő urak­nak a tanítói járáskör ez úttal is bálás köszönetét nyilvánítja, egyben megjegyezni kívánja, hogy a tiszta jövedelemből 400 koronát a ,Tanítók Hálában* a kis­várdai tanitói járáskör nevére létesítendő szoba alapítványra gyümölc-iözés végett a kisvárdai takarékpénztárba helye­zett el mindaddig, mig a kívánt 2000 korona alapítványi tőke östze nem gyűl; a többi 1^6 korona 23 fillért 10 korona levonással — mi a városi szegény alapnak juttatott — a járáskör kebelébbeD fennálló .Önsegélyző­egyesületi* tőkéhez csatolt. Adja Isten, hogy a kisvárdai járás tanítóinak nemes törekvése minél hamarabb czélját érhesse! -y. Felhívás az iparoskor érdekében. Nagyérdemű közönség! A nyíregyházi iparos kör megalakult. Czélja az iparosság szellemi culturális érdekének előmozdítása s ezzel a társadalom műveltségének emelése. Mindenki előtt ismeretes, hogy a népnevelés egyik leghatósabb eszköze a könyvtárak létesitese. Ezt tűzte ki az uj kör, a közel jövendő főczéljául, melynek eléresére megteremtésére egyideig minden törekvése összponto­sulni fog. Jól tudtuk, hogy a czélt mi sajat erőnkből el nem érhetjük a város társadalmának áldozatkész közönségé­nek támogatása nélkül. S mi mégis hozza fogtunk, a kezdeményezés munká­jához, mert a multak tapasztalatai arról győztek meg minket, hogy Nyíregyháza város közönsége, nem csak lelkesedik az eszmékért, nem csak erkölcsi támogatással járul a nagy czélok eléréséhez, de nemes lelkű áldozat­készséggel is. Meggyőződtünk már számos esetben arról, hogy a város közönségének áldozatkészségé mindenkor meg nyilatkozott ott, hol azt nagy nemes czélok kívána­tossá tették. E tudatban, e hitben fordul most egyesületünk a nagyérdemű közönség áldozatkészségéhez, kerven hogy támogatásukat—e ma még kicsiny egyesülettől se tagadjak meg, és könyvtárunk az iparos könyvtár létesítését becses adakozásukkal mozdítsák elő. Könyveket s pénzadományokat elfogad e lap szer­kesztősége, s az ipartestületi épületben székelő .Iparos­egylet" elnöksége. Teljes tisztelettel Ntoller Ferencz elnök Engel Adolf titkár. Komjáthy József jegyző.

Next

/
Thumbnails
Contents