Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-11 / 6. szám
Annyira hozzászokott ehez a felfogáshoz a mi közönségünk, hogy szinte dicsekvésig megy nálunk, hogy a rajtunk levő ruha angol posztóból (persze imitált osztrák gyártmány) készült, a czipőnk karlsbadi, a keztyüuk valódi prágai (nagy része itt készül nálunk, de — hogy kelendősége legyen — előbb Prágába kerül s egy ottani czég vignettájával, 25 —30 o/ o-kal megdrágulva, kerül vissza hozzánk forgalomba), a levélpapirosunk angol, a parfümünk párisi, a pezsgőnk franczia; csoda, hogy a vinkónkkal ;s nem olasz borként fényeskedüuk! Azt azonban nem emlegetjük, hogy az eladósodott földbirtok kölcsön-terhe — épen e viszonyok következtében — szintén külföldi eredetű, idegen tőke, mely oda kamatozik s nálunk csak a közvetítési dijak maradnak. Hogy, mikép lehetne ezt a belénk oltott felfogást megváltoztatni?! Miként lehetne például elérni azt, hogy mondjuk itt Nyíregyházán — a magyar ipar termékei kiszoríthassák a külföldi, legnagyobb részben osztrák ipar czikkeinek dominálását 1! Két feltétel minden esetre kell hozzá! Az első: hogy legyen, aki adja, árulja ezt a magyar portékát! A második: hogy euuek a magyar portékának vevője legyen! Az első feltétel nincs meg! A közvetítők: a mi kereskedőink külföldi gyárak, raktárak termékeit árulják üzleteikben. Miért: mert ez kell a közönségnek. Ebből következik, hogy nincs meg a második feltétel sem: t. i. hogy a magyar portékának vevője legyen! Pedig vau magyar portéka! Vau magyar posztó, magyar czipó, magyar keztyü, tnagyar chocolade, magyar szalámi, magyar parfüm, magyar papiros, magyar petróleum, magyar ezukor. magyar pezsgő, magyar cognag, magyar kalap és minden, — — és ha mind ennek a magyar portékának vevője is lesz, akkor lesz még magyar tőke is! Szervezni kell a tnagyar társadalmat a magyar ipar védelmére, tudniillik arra, hogy amit fogyaszt, ami szükséglete vau: magyar terméket vegyen be a gyomra, az izlése. Itt nálunk is, bontsa ki valaki a magyar ipar védelmének zászlóját! Csak egy kis csapat szervezkedjen egyelőre : mondjuk száz fogyasztó család, aki követelje hogy a mit vesz, az magyar portéka legyen, ez is elég lesz kezdetnek arra, hogy udvarképessé tegye közöttünk a hazai ipart, hogyne legyen az továbbra is, még itthon i 3 — — hontalan ! Lótenyésztésünk érdekében. Közel 25 éve annak, amidőn Bencs László, akkori tanácsnok, megkezdte a nyíregyházi lovak nemesítés, t s most, 25 év multán azt kell belatnia, hogy sok faradtsága, a gazdák érdekében kifejtett tevékenysége, nem hozta meg a várt, az óhajtott eredményt. Nyíregyházán ugyanis hatezer ló lehet, melyek legnagyobb részben jól vannak táplálva és a szem előtt tetszősek, mégis azt köszöni kíséretét az a fiatalember? Majd kikutatja ó a titkos szövetséget csak menjen haza. Biztosan egy csa pásra elfoglalja régi helyét. Visszajött és Rómeóban lépett fel először. Megakarta mutatni,a hálátlan közönségnek, hogy ki ő. Hogy mellette még egy Rómeónak nincs helye. A ház nem telt meg; ezt látta mindj irt. Hát persze farsang volt, az operában pedig bemutató. Még;s el kedvetlenedett, mégis elveszítette a hangulatát. Eh, játszott ő már másszor is hangulat nélkül, majd játék közben megjön az is. A közönség nem veszi észre kedveltségét, eddig sem vette észre. A kritikusok közzül csak a másodszakasz van itt, azok nem bántják őt, nem ismerik. Különben is keveset értenek a színművészeihez, még kevesebbet mint az első szakasz. Egyáltalán — mit neki a kritika? Csak ezek ne járnának színházba. Vagy ha már járnak, hát mondják el szárazon, hogy Romeo játszott, a közönség tombolt, a fügöuyt tizszerhussszor föl kellett húzatni s evvel meg vau. Mást nem kell tudni az olvasóközönségnek . . . Csak gyönge lelkesedés fogadta, mikor kilépet a szinre. Szinte fagyasztó lehelet tóldult föl hozzá a nézőtérről. Mintha csupa gyanakvó ember jött volna ma a színházba, mintha csupa idegen ember ülne itt, a kiket előbb meg kell hódítani Büh ! de hideg van! Könnyedsége, melyiyel máskor a színpadon mozgott cserben hagyta. Érezte, hogy meg kell feszíteni erejét. Ma nem szabad csak ugy odavetőleg játszani, ma egész egyéniségét latba kell vetnie, hogy hasson. És ezt meg is tette, sőt újításokat is tett. I)e azok ott lenn nem mozdultak. Az a bizonyos együtt érzés a színész és közöuség között sehogysem létesült ma. Romeo dühöngeni kezdett, kiabálva beszélt, majd összeszorult a torka. Minden művészetét mintha elvesztette volna, hadarta a szöveget, majd megint elakadt, elvesztette biztonságát, kiabált, mozdulatai félszegek voltak Iszonyú aggodalom lopódzott szivébe. látjuk, hogy a sok szép, jól táplált ló közül vajmi keveset vásárolnak katonai czélra, keveset vesznek külföldre. Bencs László, a volt tanácsnok felkérte a földmivelésügyi minisztert, hogy vizsgáltassa meg a nyíregyházi lovakat s a szakértő vizsgálat mutasson rá amaz okokra, melyek miatt a nyíregyházi lovak nem örvendenek olyan keresletnek, mint aminőt szerintünk megérdemelnének. A miniszter gyorsan intézkedett s a nyíregyházi lovak megvizsgálására Liptai/ Belát, a megyei lótenye.-ztési bizottság elnökét és gróf Forgách Lászlót küldötte ki, akik e bét elején az elővezetett lovakat szakértői szemle alá vettek és megállapították, kimondták, hogy a szemnek és hozzá nem értüknek tetszös, jól táplált nyiregy házi lovaknak vannak olyan fogyatkozásai melyek pld. katonai ezélokra alkalmatlanná teszik. A nyíregyházi gazda ugyanis jászlán tartja lovait s ha szekérbe fog 4—ü lovat, lassan hajtja, mint a lassú járásra teremtett ökröt szokták hajtani. A csikó anyja mellett nő fel, vagy a kert szükterülete van részére felhagyva, ahol keveset mozoghal. Az udvaron és a lassan járó lovak után bandukoló csikókban nincs tűz, nincs elevenség. Az igy nevelt csikókból fejlődött lovak lomhák, hátas, vagy kocsilónak alkalmatlanok, mely körülményt elősegíti, hogy lovaink sok répát, burgonyát esznek, melytől elhíznak, elrestülnek, futásra, eleven mozgásra alkalmatlanokká lesznek. A miniszter kiküldöttei nemcsak javasolták, de Liplay Béla, a fáradhatlan szakértő kilatásbu is helyezte, hogy állami, megyei, községi hozzájárulással csikólegelőt szerez, mely valódi áldás volna, inert a legelőn való szabad mozgás a nyíregyházi csikókból eleven, tüzes lovakat nevelne. Nagy hiba lovainknál, hogy némely testi fogyatkozást, szépség hibát átörökölnek. Ilyen — többek kőzött, — hogy az elhízott ló lábai tulvéknyak, gyengék, csontliibáik iránt fogékonyak. Ez pedig onnan van, mert a rokonvér vegyülékéből származott csikók olykor az apa és anyaló hibáit átöröklik. Épen azért nem volna szabad testi fogyatkozásban szenvedő, vagy épen a köztenyésztésből kizárt méneket alkalmazni. Hallani vélem ama megjegyzest, hogy a városi hatóság hajtsa végre az 1894. XII. t. cz. 94. §-anak g) pontjában foglalt rendelkezést, mely esetben ki volnának zárva az eltiltott mének a köztenyésztésből. Igen ám, de a maga javát ismerni sem akaró gazdák cselekményeit ugy ellenőrizni, hogy a törvényt ki ne játszhassak szinte lehetetlen akkor, midőn a tenyészlovak a nagy kiterjedésű határban szétszórt tanyákon vannak elhelyezve s a hatóság nem jöhet rá a törvény kijátszásara. Igaz, hogy az állami méneknek az volna rendeltetésük, hogy a magánméneket kiszorítsák a köztenyészetből ; de itt sem lehet azon czélt elérni, melyet a kormány maga ele tűzött, midőn drága méneket állit tenyeszezélokra. Ugyanis suk gazda inkább fizet a tanyajabeli gazdának ménjeért, mintsem a városban levő menállomásra küldözze lovait. De az állami mének alkalmazasával is sok Inba van elkövetve, mert a legtöbb gazda garasoskodik, ebben is az olcsót keresi, vagy nem olyan mint választ, mely az anyaló fogyatkozásait pótolna a csikóban. A gazd i leginkább a mén színére tekint s nem gondolja meg, hogy hajlott hátú anyalovahoz szabalyos hátú mént kell választania, ha csak nem akarja, hogy görbehátu csikója legyen. Ez áll a többi fogyatkozások és szépséghibákra is. Sokat, nagyon sokat tudnék irni lótenyésztésünk ferdesége iről, fogyatkozásairól de nem terjeszkedem most ki azon okokra, melyeknek miatta jól táplált lovaink katonai és más ezélokra alkalmatlanok. Ismerem a Liptay Béla erelyét, tudom, hogy földmivelésügyi miniszterünk kész áldozatot hozni, hogy a nyíregyházi lótenyésztés megfeleljen közgazdasági fontos rendeltetésének. Ez a körülmény azt engedi hinnem, hogy lesz csikólegelőnk, hogy lótenyésztésünk okszerűbb irányt vesz, mely annyit jelent, hogy gazdaink, akik annyi gonddal ápolják lovaikat, olyan jövedelmi forrást lelnek, mely kepessé teszi őket a súlyos közterhek elviselésére és Nyíregyháza azon lókereskedelmi központ lesz, mely az ő elvitázhatlan rendeltetése. Sípos Lajos. — Nem tudok hatani rájok, nem tudok már. Mondogatta töbször magában es töprengései közben figyelt az előadás menetére, képtelen volt a gondolkodásra. Mint a sebzett vad roham vakiában keresztülkosul a színpadon. Jellemzésről jelenitésről szó sem lehetett már Temperamentuma különben sem sok volt s most egészen elvesztette mérsékletét. Minden jelenetnél hamisabb volt, a hangsúlyt a gusztüs', elvette és — dadogui kezdett. Ah, mennyi fáradságba került, mig ezt a hibáját le tudta küzdeni növendék korában. És oh, a nagy izgalom miatt most ismét visszatért ez az üldöző reme! Nem mert megszólalni, mert félt, hogy megakad a szó az ajkán. Teljesen kijött a sodrából. Folyton önmagára ügyelt, folytou a beszélő képességet figyelte — ah! ha észreveszik, hogy dadog ! Eközben három-zor is eltévesztette a végszót és a játékot is megakasztotta ezzel. A közönség között halk moraj támadt. Másnap reggel első dolga volt a hírlapokat végig nézni és azokbau a művészi rovatot, a kritikát, husz év óta nem olvasta el soha! — Kíméletes volt hangjuk no p>rsze, a nagynevű művészről írtak hanem a sorok kö/ött. . . . Az emberek észre vették, hogy az ő alakítása már nem modern. Az uj R-imeo elhódította előle a tért, uj fogalmakat oltott az emberekbe. Hogy a lélek megnyilvánulása ma már uj formában történik a színen. Mindebből kevesett értett meg a művész, csak azt értette meg, hogy modernebbnek kell lennie, ha még egyszer érvényesülni akar. K(tségbeesetten kezdte haj" hászni a divatot. És ebben végkép letört. Minden tudását elveszítette. Most már se ósdi nem volt, se modern. Csak tévelygett, de czélt nem ért, csak tovább kutatott, de nem talált. Az emberek csak azt látták rajta, hogy öreg és azt, hogy miket nem tud. Elfelejtették mindazt, a mit éveken át. élveztetett velők. Pedig még most is tudott A bor- és csemege szülöl'ajok megválasztása a homokon (Vége.) Muscat Fansé, igeu nagy vállas fürtű, igen nagy sárga-rozsdás színű ovál 8 erős mu ko'álywú szemekkel kiváló jeles bőtermő szőlőfaj, érik szeptember hó végén 3—5 szemel csapra metszendő. Muscat of Alexandrien, fürtje igen nagy villa», igen nagy hosszúkás borostyán-sárga színű, húsos ropogós, igeu erős fiuom muskotályizű szemekkel, rendkívül bőtermő, s kiiüuő szőlófaj, érik sz ptember hó közepén, 3—5 szemes csapra metszendő. Muscat Quadrat, fürtje középnagy, igen nagy szegletes lapos sárga-rozsdás színű, erős muskotályizű szemekkel, igen értékes es keresett export csemegeszőlő, érik szeptember hó közepén, 3 — 5 szemes csapra metszendő. Muscat Smyrna, fürtje igeu nagy ritkás, igen nagy hosszúkás boro.-.tyáu-^árga színű erős muskotályizű húsos szemekkel, rendkivül bőtermő, s téli eltartásra is alkalmascsemege»zőló, érik szeptember hó végén, 3—4 szemes csapra metszendő. Muscat Trovcrne, fürtje nagy igen nagy gömbölyű sárga tíziutí gyenge muskotályizű szemekkel, érik 8zepi hó végén lugasnak művelendő. Ezek után a fajokat az érési idóbzak Bzerint osztom be. I. Korán érő fajok. Koráu érők azon fajok, amelyek augusztus hóbaD éruek. Agapanth-. Augusztana Kossuth Lajos. Passa tutti. Preose de Maiingre. Chasselas Bír sur Aube. Chassele8 Gamma Drommeblanc, Ciasselas Vibert. Muscat 0:tonel. II. Közép érő fajok. Közép érők azon fajok, malyek szeptember végéig érnek. Adtnirtble d<j Couriilier. Btlavry blanc. Child of U i'l. Cliassel as Coulard gros. Chasselas croquant. Chasselas de Angers rouge. Ctiasselas d'or. Chasselas Fteur de Orangc. Chasselas Fonteuebleau rouge. Cbasselas Jalaber. Ctiasielas mu-que Aufidus. Chasselas mu que de Nantes. Chisselas Queu Vicurii. Chis^eUs Ronsard. Chasselas rou^e asser Lit, Ciasselas rosé, Caasselas rouge Royal. Cnasselas Tokaj angeviue. Mu«cit Anda'usi rouge. Muscat blanc de E-pange Muscat croquant. Muscat du Puy dó Dnne. Mu»cat Ferdinánd L<?sseps, Mu cit Fronijgnan rouge. Mussat Gránát. Muscat Quhdrat. Vatco Gamma III. Későn érő fajok. Későn érők azon fajok, melyek október elején érik el, élvezhető erettségi fokukat s ezek képezik az eltartható téli fajokat, a közép érő fajok között is vannak •izáinos olyan fajok, amelyeknek érés idején, ha az időjárás kedvező >zára« volt, ugy télire is jól eltarthatók. Almeria, B;rmestia rosea. Bírmestia biinca. Calabriai. Clnrmoud rouge. Chasselas St. Fiaere. Chornichon blanc. Cáornichon violett. Duc de Magenta. Duc of Buccleucb Fréderic oo. G muii. Golden Champion. Lidy Dovue black Le Ríquien. Miiaga bUnc Malaga blanl Perfectioo, Malaga rosea. Mtlakoff U-um. Mister Mocca de Lonna. O.ivette de ladanett. I'eiossard blanc. Riisin de Notre Dame rou^e. R>yal Vine Jard. Risa minna di Vacca. Syriin, Uva Egyipto. Muscat Alexmdria blanc. Muscat Cindia. Muscit de Gaminada. Nuscat Duchesse of Buccleuch. Mu-cit Dr. Ribert Hoogh, Mu->cit Echolate de Superba Mosctt Hamburg black. Muscat Lahnes Perfection. Muscat Mr. I'rinces plack. Mu cat Pansé. Muscat of Alexiudrien. Muscat Smyrna. Muscat Troveren. Mindezek utáu végre felemlítem még, hogy a régebbi homoki t-zőlőkben levő azon fajok, melyek a tenyésztésre nem alkalmasak, a jobb fajú szőlőkkel tőkeuyakba való ékezés oltás alkalmazátával alakithatók át, eeu művelet már régebben gyakoroltatik s meglehetős jó eredmények lettek elérve, ezen oltási eljárással a kevésbe elterjedt s ritkább szólófajokat gyorsan elterjeszthetjük és igy a meglevő de czéluknak meg volna, csak a bizalmukat ne veszivolua, óh tudott tette volna. Hanem az emberek nemcsak hálátlanok, hanem kegyetlenek is. Éveken át teuyerükön hordozták, most hát sárba vele! Bosszúsan szólottak csak róla, mintha ő vezette volna őket tévútra. Megakarták alázni azok, a kik eddig hódoltak neki. Mint az állatseregletbeli vadak, széttépik azt, a kinek mind addig a kezét nyalták, mig észre nem vették, hogy vannak gyenge oldalai is. — Művészetét széjjel tépték, por^a tiportak, kikaczagták. A társaság minden csut ösztöne feltámadt ellene. És ő hadakozott az állásért. És ó koldult az állásért. Megaláztak mélyen . . . megalázta ő is magát. Szerette állását, rajongot a színpadért most még jobban, mint kezdő korában. Nem tud lemondani róla, nem! Elmerülni a feledésbe, ah ez borzasztó leune ? És miből élne akkor, miből? A nyomorúságos nyugdíjból? uagy uri módjához képest. Tartania kell magát minden áron. Két ev uiulva lejár a szerződése minden bizonnyal meg kell újítani. Két évig tartott a harcz, az elszánt küzdelem. Az igazgató győzött . . . Romeo, az öreg ós törött, hasznavehetetlen és elkeseredett. Nem remélt tovább, ó nem tud megváltozni. De minek is, hiszen ő a régi, a jó, ő tökéletes, mint eddig volt. Hanem a közöuség ízlése zökken ki: a félmüvészetért lelkesül, a hatásra számit csupán. Ó megy. Mint király a számkivetésbe. Falura, hol nyugdija elég tiszteséges megélhetésre. Es vár; várja, hogy visszatér még az ő ideje, visszahívják még ót! Vissza ... és akkor . . . akkor ismét fénylő csillagként fog ismét ragyogni, tündökölni, bájolni, varázsolni . . .
