Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-11 / 6. szám

XXI. évfolyam. 6, szám. Nyíregyháza, 1900. február [1, VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCS¥ARMSö¥E HIVATALOS LA P JA. A SZABOLCS VARHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGFLETENEK KÖZLÖNYE. M>í<rjelenik: hetenkint egyszer, vasárnapon. ~ Hirdetési dijak : postán vfgf StÍeÍhlzhozhordva : ^ előfizetési pénzek, megrendelések s a Egész évre . . 8 korona P szétküldésé targyaban leendő felszó- Minden négyszer hasáboxott p ti! sor egyszer Félévre '. '. 4 „ ' lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos «érmenlctlen levelek c^k ism-rt klektől] ízlése 10 fillér j töbhs«jri köne

8 esetéin 8 411. Negyed évre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A község! jegyző és tanít 1 uraknak egész évre (Jánószky ház) intézendők. fogadtatnik H. Kincstári béiyi'flii;) fejél^u oiiuden eg -s hrA kéziratok csak világos kívánatra a az deté* után 6') fii ér fizettp'.ik. i lető költségei-- küuletuek visrzi. A nyilt-téri közit méuyi k di a soronkin 60 fillér. csak négy korona. Egy szám ára 20 llllér

. Hirdetesok elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Eckstein Bernát ós Általános Tudási 6 által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Becsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. J!ö52. K. 19Ó0. A járási főszogabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Vonatkozással a Nyirvidék hivatalos lapban 570/900. szám alatt kiadott rendeletemre tudomásulvétel és közhirrététel végett értesítem, hogy fent hivalóit rendeletemmel közölt kimutatásból Nyir-Bogdány községnek folyó évi márczius hó 11-én megtartandó országos vására leírás közben kimaradt. Nyíregyházán, 1900. február 8. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától 2370. K. 1900/ Értesítem, hogy Nyíregyházán Prekuta József kárára 3 drb sertés sertésvész miatt kiirtatott s ez okból a város sertésállománya zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1900. január 29-én. Mikecz János, alispán Szabolcsvármegye alispánjától. 2539.K. 1900. Értesítem, hogy Oros községben Fekete János és Szegő Ferencz kárára 4 drb ló rüh-kórban beteg, s ez okból zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1900. január hó 30. Mikecz János, alispán. 2291. K. 1900. Szabolcsvármegye alispánjától. A kis-várdai járás főszolgabírójának 994/900. szám alatt kelt körözvényét szabályszerű közzététel végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1900. január 27. Mikecz János, alispán. 994/1900. K. Körözvény. Luzsinszki András vasúti pályaőrnél Pátrohán 1 drb kávébarna szőrű valószínűleg flas kopó kutya f. év január 18 ótá felfogva tartatik. Kisvárda, 1900. január 25. Angyalossy Pál, főszolgabíró s. k. A NYIRVIDÉK TARÜZAJA" Az utolsó. Meggyújtottad a lelkemet Hogy melegedhess a tüzénél. Az én fáradt, száraz lelkem Nagy lánggal égett, nagyon égett. Szerelem volt? Hitted? Hittem? Nem lehetett az, tudtuk nagyon. De te fáztál, dideregtél, Fagyos lelkednek kellett a tűz, Hát meggyujtád, hogy melegedj. Azt a száradó rőzsecsomót, Miről, levél, virág lehűlt, Miben lappangott csak az élet A lelkemet. A tűz égett, melegedtél, De az a meleg vesztedre volt. Mikor hamu lett a tűzből, Hamu, mi alatt parázs sem ég. Te lettél az, mi én előbb: Kiszáradt lelkű boldogtalan. Már most vigyázz, tűzzel ne játsz ! A tűz rád nézve veszedelem, Megsemmitő veszedelem. Vigyázz, mert ugy jársz, mint jártam én És az neked szörnyű lenne, Oly végben veszni, mint érted más. Nagyon vigyázz ! Itné. A ina^yür ipar védelme. Talán-taláa nem egészeu frázis-számba megy már, amit ez a három szó jelent, legalább azoknak a szemében, akik mély aggodalommal látják nemzetünk gazdasági hanyatlását és épen most, midőn szinte hallatszik már ütése a 12-dik órának, amikor pedig — úgy kellene — hogy erőseknek találjon bennünket az idő. Mi az oka annak, hogy olyan érzéketlen, olyan tehetetlen, olyan léha ez a inai inagy utársadalom a nagy nemzeti érdekekkel szemben. Egyik oka bizonyára a centralizációnak túlhajtott áramlata, mely az egyénnek, a partikuláris testületeknek hatáskörét semmive tette: a másik az a minden vonalon való rettenetesen sok csalódás, mely a magyar nemzeti társadalmat legszentebb jelszavaiuak elposványositása által érte. Lelkesedni — ha akarnánk is, lelkesedésünk szalmaláng. Egy felvetett, tetszetős eszme megragadja lelkiiuket, gondolatunkat, de a gondolatnál nem is mégyünk tovább. Hangoztatjuk magyarságunkat, fajszeretetünket, de erőtelenek vagyunk érdekeink megóvásában és kiszélesítésében. Hiányzik nálunk az egyöntetű munka és az a titkos erő, mely a sikertelenség miatt nem esik kétségbe, hanem dolgozik egyegy nagy eszme érdekében tűrhetetlenül. Carlylnek a franczia forradalom története czímű müve kéziratával az inasa begyújtott a kandallóba: megírta újra! Ez a bámulatos akaraterő jut eszünkbe, midőn a magyar iparról olvasunk a lapokban. Mennyi sok szép szó. A magyar sajtó és a nagy közönség csak az imént lelkesült a kereskedelemügyi miniszter neje: Hegedűs Sándorué Mellőzve. — Elbeszélés. — Jókor jött, jó helyrejött, a kellő pillanatban, megfelelő ember. Pompás megjelenése, hatalmas hangja, szeretetreméltó bátor fellépése, mindezek az apróságok együttesen hatottak és fényes állást, első rangot szereztek ueki . . . Husz éven át tartotta fönn magát a polezon, mert nem akadt nálánál jobb, vagy helyesebbeu mondva, mert nem ttlrt meg maga mellett senkit, nehogy véletlenül érvényesüljön. Az igazgatóra nagy hatása volt, mert telt házakat tudott szerezni, befolyása volt a társaságra, sőt benne látták szerencsecsillagukat. Valahányszor megújította szerződését, mindannyiszor felemelték a fizetését is. Pompás bevétele voltak; többet költhetett, mint a miniszterek, mert vendégfellépései még többet jövedelmeztek, mint a rendes játéka. Igy állt éveken át a magaslaton és az idő nyom nélkül hiidt el fölötte. Megtartotta nagy fizetését, nagy szerepeit nagy hírnevét a serdülő leányság még mindig szerelmes volt az ó Rómeójába. Fényképei is nagy számban keltek el. Reomeo pályája elején teljesen okos ember volt. Tudta, hogy ő nem zseni, hanem csak kellemes ember; akkor még nagyon jól tudta, hogy meddig terjed és hol ér véget a tehetsége, tudti, hogy némely dolgokat c<ak különösen tud megkínálni, ismerte hiányait, nem feledte el, hogy kénytelen volt bizonyos hanyagságot erőszakolni magára, nehogy a közönség is észrevegye, hogy alakítani nem tud. Hanem ez az önismeret idővel elhalványult lelkében Lassankint beleélte magát s nagyságba és maga is elhitte, hogy megérdemli a magasztalást, a mivel elhalmozzák. Zzeniális színésznek vallották őt és lassankint ő is vallotta. Ne csodáljuk. Okos ember volt ő, csak a lelke nem volt eléggé intelligens arra hogy önállóságát mindvégig megtartsa. Miért ne hitte volna? — A közönség hódolt neki s éppen azon jeleneteit tapsolta legzajosabban Mai számunk 8 oldalra terjed. hírlapi úton megindított akcióján, a magyar ipar védelmére. Csupa igazság volt azokbau a huzatias érzéssel megirt sorokban. Irány eszmék voltak abban letéve a magyar ipar védelmére, megmutatva a biztos út a fejludés felé, jó akarattal, aggódással, de egyetértés esetén a siker reménységével. A kegyelmes asszony írását, mely méltó feltűuést keltett az országbau, nem udvariasságból és irója előkelőségéért dicsérjük, hanem, mert az abbau kifejtett eszmék és gondolatok a nemzet vágyó lelkéből vannak kiirva. Az elhanyagolt magyar ipar kér támogatást, gondozó, nevelő, istápoló szeretetet a nemzettől, a magyartól. Védi a sokak által lenézett magyar ipart, mely szépségre, itivenczióra, szolidságra kiállja a versenyt a szem

uket megtévesztő külföldi ipar produktumaival. Rámutat arra, hogy a magyar iparban meg van az erő, csak dajkálni, növelni, ápolni, fejleszteni kell azt, azzal a gonddal és szeretettel, melyet eddig annyira nélkülözött. Erős, egészséges nemzeti érzésnek kell dominálni a magyar iparban is, és a teljes siker, ha nem rögtón is, de idővel százszorosan meghozza a ráfordított munka gyümölcsét. Ha minden magyar nő ugy gondolkoznék, mint az ideális lelkű és sok tudásu Hegedűs S ndorné kegyelmes asszony: a magyar ipar védelmének legégetőbb kérdése csakhamar meg volna fejtve. Nem híznának meg külföldi gyárosok a mi pénzünkön, s mi nem lennénk elhalmozva és becsapva olyan éri éktelen czikkekkel, melyeket méreg drágán fi/.etüuk meg, de megfizetjük, mert azt hisszük, hogy magyar földről azokat meg nem szerezhetjük, vagy ha megszerezhetjük is, olyan drágák, hogy lehetetlen azokat megfizetni. melyeket ő leggyengébbeknek tartott. Miért ne hitte volna? Csak uem tévedhetnek annyian? Az egész város? Bizonyára ó téved! A kritika is beczézte ót. Igy hát rohamiépésben haladt az önbálványozás lejtőjén. Fölfelé? Lefelé? Vájj' hogyan mondjam? Még csak hozzá se férhetett a jövő iránti aggodalom. Eszébe se jutott hogy egyszer elveszthetné a talajt a lába alól. Jelen és jövő biztosított urának tekintette magát. Fizetéséből félre nem rakott egy fillért sem, hanem inkább elköltötte az utolsó fillérig, mintha csak valamely megingathatlan tőke kamatja lett volna. Élt, miut minden nagy ur, ki nem szorul arra hogy takarékoskodjék. Körülötte változott minden . . . kollégák jöttek, és mentek, meghaltak nyugalomba vonultak .... csak ó állt rendületlenül. Még az uj igazgatót is megérte. Romeo leereszkedő volt, támogatásáról biztosította azzal az Ígérettel, hogy nem fog nehézségeket támasztani a műsor körül. Az uj igazgató u^yan szivesebben látta volnp, ha Romeo nem megy szabadságra mindjárt az első hónapban, Szeretett volna egynehány díszelőadást rendezni. Di Romeo miután kegyesen biztatta a jövővel elutazott. Ez az ő négyheti szabadsága volt reménye az ifjaknak, a kik elnyomva az ő föltétlen hatáfa miatt várakozási állományba voltak kárhoztatva és titkos bosszúsággal irigykedtek rá. Most ime ütött az órájok! Most — vagy soha! És megrohanták az igazgatót, hogy nagy és szép szerepeket bizzon reájok. És az igazgató mert ... a kísérlet sikerült . . . az uj Romeo feltűnt. Az öreg Romeo olvasta ezt a lapokból és mosolygott. Hisz csak haza kell mennie és megint miuden a régi lesz; ismerte hatalmát. Hiszen jó, jó lehetett az a gyerek, de mi az hozzá a kedvenezhez képest? A tehetséges kezdőt csak uem mérik össze a tapasztalt, kipróbált művésszel? Nem bizony. Ki tudja miféle furfangnak