Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-10 / 23. szám

IN Y t H V I I» fc K Ezután dr. Szikszay György kir. alügyész, a vádhatóság képviselője emelkedett szólásra s a következő beszédet intézte az esküdtekhez: Most, a midőn önök igen tisztelt E-küdt urak először jelentek itt meg, hogy az uj bűnvádi perrendtartást szabalyozó törvény alapján az állam birói hatalmának gyakorlásában, mint a nép képviselői részt vegyenek, — a birói kötelességet a szakbirósággal megoszszák, — a törvényes igazság kiderítésében közreműködjenek: — mint a vádhatóság képviselője, a jövő munkatársait az őszinteség meleg szavával üdvözlöm én is önöket. Mindnyájan akiknek a czélra közreműködnünk kötelességünkben áll, habár külön utakon is, — mégis egy czél felé, az anyagi igazság elérése fele kell hogy törekedjünk, — s ha közzülünk némelyek néha erős küzdelmet fejtünk is ki egymás ellen e czél érdekében, a főczél mégis soha sem az egyoldalú siker, hanoin mindig csak az igazság megvalósítása. E munkában t. esküdt urak, önökre is nagy, nehéz feladat vár. Engem azonban alhat azon meggyőződés, hogy a midőn önök az igazságszolgáltatás e szerény csarnokába belépnek, hivatások magasztosságát átértve és teljesen átérezve, — a szigorú jog gyakori ridegségét mindig össze fogják tudni egyeztetni a méltányosság emberi felfogásával. A megbontott jogrend orvoslást, megtorlást követel, — mig a megtévedt, de bűnösségében is menthető ember irgalomért könyörög önökhöz. E követelés és könyörgés között kell önöknek t. esküdt urak az igazság eleréséro törekedni, s a mennyire csak lehet megvalósítani, s ebben önöket a törvény és lelkiismeretén kivül semmi más nein köti. Biztosan hiszem, hogy hivatások magaslatán állva, önök megfogják valósítani, a törvényhozás és igazságszolgáltatásnak az önök működéséhez fűzött várakozását, s az önök határozatában mindenkor az anyagi igazsrg fog kifejezést nyerni. A midőn működésűknek kezdetén, önöket t. esküdt urak üdvözölni szerencsém van, azt kívánom, hogy közös czélunk elérhetése végett világosítsa fel a mindenható elméjöket, tegye fogékonyá szivöket, s adjon önöknek munkájokhoz erőt, kitartást. • Végül dr. Edelstein Aladár a védelem képviselője, a nyíregyházi ügyvédi kar e kiváló tagja a következő beszédben méltatta az ünnepies alkalom nagyjelentős<get: Azon alkalomból, midőn uj bűnvádi perrendtartásunk kiváltképen korszakol alkotónak mondható igei testet öltenekés igazságszolgáltatásunk csarnokaiban gyakorlatilag megvalósulnak, legyen nekem, mint az ügyvédi kar egy szerény munkásának is megengedve, hogy ezen fontos intézményt és az annak megvalósítására hivatott tényezőket pár szóval én is üdvözölhessem. Midőn ezen feladatra vállalkozom Lem minden elfogultság nélkül teszem azt, mert erőmet es magaszlalasi képességemet nem látom aiányban állónak és fogyatékosnak érzem azon jelentőséghez képest, melyet az üdvözletünk tárgyát képező nagy reform magában rejt. S ha erőm és szónoki képessegein fogyatékossága daczára mégis szót merek emelni a mai nap ünneplésre szánt része alkalmából, szolgáljon mentségemül azon lelkesedés, mely egész valómat eltölti akkor, midőn n.igy és hosszú idők törekvéseit és küzdelmeit latom diadalra jutni és ismét egy óriási lépést látok megtéve azon irány felé, mely az ember egyéni és szabadságjogainak biztosabb és tartósabb alapokit törekszik teremteni. A költő a múzsájától esdekel ihlelséget, mely őt magasabb szárnyalásra segiti, s mely erőt ad neki tárgyának annál szebb megéneklésére, — a gyakorlati él .l munkása magából tárgyából meríti lelkesedését, ihlettségét, hogy erejétől telhetőleg taglalhassa felszólalása tárgyának magasztosságát. Nem bocsátkozom az esküdtszéki intézmény történeti fejlődésének fejtegetésébe, hiszen sokat foglalkoztak ezzel legutóbb, azonban ezen intézménynek történetéből mutatkozó fejlődése maga magyarázza meg annak nagy jogi és politikai jelentőségét, s egyszersmind ez magyarázza meg azon lázas érdeklődési és várakozást, melylyel ezen korszakalkotó reformot országszeite fogadták, s melynél értékesebb ajándékkal az uj évezred küszöbén nem kedveskedhetett a törvényhozás a népnek. Méltán merem állíttatni azt, hogy az esküdtbirósági intézménynek az uj bűnvádi psrrendtartásba való beillesztése és annak a jogéletbe való tényleges bevitele, erettségi bizonyítványul szolgál a magyarnemzet népének, inert ebben van arany betűkkel bevesve azon testimónium, mely a magyar népet képesitettnek ismeri el ana, hogy az államhatalmi functiók azon ágazatából is közvetlenül vegye ki részét, mely az ember jogát, és pedig ugy egyéni mint szabadságjogát legközvetlenebbül érinti és érdekli. Igenis bátran hangsúlyozhatom az emberi jognak legközvetlenebb érdekeltségét az imént életbelépett intézmény keretében, inert voltaképen az intézmény nem is uj, hanem csak életre lett ébresztve azon szabadelvű irányzat által, mely ulóbb mindenhatást foglalt. Azon korszakokban, a midőn az egyes nemzetek abszolutisztikus kormányzat alatt állottak, hiába kerestük az esküdtbíróságnak nyomait, mert ama talaj sohasem volt alkalmas emez intézményt életerővel, életnedvvel táplálni, ellátni. Az esküdtszeki intézménynek melegágya csak a szabadság, a szabadelvüség és a fel világosodottság lehet, mely mig egyrészt az összesség érdekében őrködik a magasabb jogrend felett, addig másrészt megőrzi az egyesek jogát is, mely nem fél a világosságtól, hanem ellenkezőleg csak ott tenyészhetik, ahol a világosság a I napfény özönével löveli reá a sugarait, a mi gyakorlati vonatkozásában és végeredményében összeesik a közvetlenség és nyilvánosság fogalmával és eszméjével is. Épen ezen forrásánál, jelentőségénél, és czéljánil fogva nagy és magasztos azou feladat, mely az esküdi valiára nehezedik, inert az esküdi hivatása teljesítése körében kiegyenlíti azon sokszor felmerülő kirívó ellenteteket, melyek a törvény holt betűjének abstract deductio altal megállapított rendelkezései és az annak alapján elbírálás alá kerülő conerét eset lényeges sajátságai közölt gyakorta felmerülnek Mig a hivatásos biró sokszor egyéni sugallata és gyakran humanisztikusabb felfogása ellenére csupán az előidézett eredmény ligyelembe vétele által kényszerülve van a bűnöst kimondani, addig az esküdt az anyagi törvény által megállapított s csak általánosságban rendelkező corrcctivumok határán tul is jogosult mindazon elemeket szemlélődése körébe vonni, melyek befolyásolhatják azon súlyos szót, hogy bűnössé vált-e az ember valamely cselekmény altalavagy sem. Az esküdt értelmiségénél és állásánál l'ugva a népből kiválasztott biró, a ki mint annak egyik tigja, polgári foglalkozásánál fogva is közvetlen érintkezésben áll magával a néppel annak életviszonyaival szinről-szinre és esetről-esclre közvetlenül szemlélheti szenvedélyei kitörését, indulatai háborgását, s ezt saját tapasztalatai alapján szemlélvén az idő rendjében, közvetlen képet alkot magának arról is, hogy a/, adott esetben elkövetett cselekmény állal büntelhelővé val' e az egyén, avagy c^uk annak külső nyilatkozásában jnlotl-c összeütközésbe a jogrenddel. Az ember egyéni természete,azon helyz tok, melyekbe az ember valamelyes körülmények folytan juthat, az embernek nevelese, a környezet a melyben felnőtt, az egyes esetek által az emberben felidézett indulatok és fclKóllólt szenvedélyek, mind megannyi lényeges elemei a bűnösség kérdésének; melyek azt hatályosan befolyásolják, melyeknek szorgos es aggó ló figyelembe vételével saját lekiismerelénck sugallata alapján mondja ki az esküdt a sújtó avagy szabadító szól. Lényeges biztosiléka ez az emberi jognak és szabadságnak, s ezért csak örömmel üdvözölhetjük einez uj intézményünkét, mely ledöntötte azon válaszfalakat, melyek az államhatalom ezen nem kevesbbé fontos ágából eddig kirekesztette a népei, az államhatalomnak épen azon ágából, mely az egyesek egyéni szabadságát és jogát legközelebbről éri. A most gyakorlatilag megvalósult intézmény életrckelése, egyszersmind szemfedője azon elavulf felfogásnak mely hosszú időkön kérésziül megtagadta a nép embereitől a bűn felett való nyilalkozhatási képességét. Hiszen ezen felfogás szerint, a mint ezt a jogbölcsészet megállapítja, nem is leheteti volna senkit büntetni a bűn elkövetéseéri, mert valamely bün betudható elkövetése szükségkép fölteszi annak tudását is hogy mi a bün. A népet tehát joggal megilleti a beleszólhatás abba, mikor tekinthető az egyes ember valamely cselekményben bűnösnek, s ezen beleszólhatási jog keretében az esküdtszéknél netn válik el, hanem éppen egyesül az esküdt és a hivatásos biró működése. A bün két szempontból tétetik megfigyelés tárgyává a bűnösség alanyi szempontjából, melyei a tények és a vádlott egyénisége és erkölcsisége szerint itél meg az esküdtszék lelkiismerete; s a törvény tárgyilagos szempontjából, mely elegendő teret hagy a birónak arra hogy a törvényt a bűnösség, az egyes ember rosszaságának foka szerint alkalmazhassa, s hogy az embert azon módok szerint ítélje meg, a melyeken a bün elkövettetelt. Az esküdtbirósági intézményben egyesül a nép kebeléből kiválasztott birónak élettapasztalása a hivatásos birónak törvényalkalmazási tudásával, s e két elem a vád és védelem által képviselt érdekeken felülemelkedve, együttesen alkotja meg azon független bíróságot, mely hivatva van arra, hogy az igazságnak mérlegét mindenkor egyensúlyban tartsa. Az esküdtnek élei tapasztalásai — miként a testben az erek s étágaznak, a népéletnek összes rétegeibe, — ezek adják meg az igazságszolgáltatás vérkeringésének egészséges folyamatát, ezek adják meg a jogrendbe vetett bitnek és bizalomnak azon támaszt, mely alkalmas azt az eszményhez közelebb hozni. Használjak fel mélyen tisztelt esküdt utaim ezen nehéz functiójuk terén életiapasztalásaikat azon bölcs belátással és körültekintéssel, amely lehelővé teszi a jogrenden esett sérelmek kiegyenlítését, s mely jogrendnek az embert érintő legsúlyosabb esetekben való megóvása és megőrzése bízatott az önök gondoskodására. Ezután megkezdődött a tárgyalás. Maga az eset, amely fölött az esküdtbiróságnak ítélkeznie kellett, nagyon jelentéktelen. Klicsu István, ál éves kisvárdai legény Borbély Lajos mandoki embertől, miután előbb ólmos botjával azt leverte, elrabolta 1 frt 57 krajezárját. A vádlott tagadja, hogy a pénzt elrabolta volna. Beismerte, hogy czivódás közben Borbély Lajosi leverte, de azt allitja, hogy a pénzt a földön találta, hol az esel történt. Az esküdtszék a következőleg alakult meg: 1. Chotvács Ágoston, 2. Morauszky János, 3. Klajnyik György, 4. Jeney István, 5. Rosenthal Ferencz, ti. Schwarcz Izidor, 7. ifj. Jung János, 8. Jakab Mihály, 9. ifj. Hibján Dániel, 10. Gzukker Henrik, 11. Gergelyffy Dezső. 12. Deme István rendes, Tamássy Endre, Csernyus Elek póttagok. Erre az elnök a kisorsolt és elfogadott 14 esküdtőn felül levő többi esküdtet elbocsátja s az esküt kiveszi az esküdtektől. A vádlott kihallgatása után, Borbély Lajos sértettet hallgatta ki a bíróság, ki Klicsu Istvánnal szemben azt állítja, hogy az kirántotta zsebéből a pénzét s azután botjával tőbb ütést mérvén fejére, leverte. Ugy találták meg arra járó emberek — eszméletlenül. Ezután a tanukat hallgatták ki, majd a kérdések feltetele következelt. A kérdesek a következők voltak: Első főkérdés: Bünös-e Klicsu István abban, hogy a surteltet pénzétől megfosztotta erőszakkal? Igen vagy nem ? munkálkodtak, takarékoskodtak maguk és gyermekeikért, addig megelégedés, boldogság tanyázott hajlékokban. Azonban Eayedyné betegeskedői kezdett. A legjobb feleség, a leggondosabb aDya még betegségében is szorgalmatoskodott övéiért, de testi ereje végképjn elfogyott, a sorvasztó kór ágyba fektette a jó asszonyt. Ha a gondos anya beteg, a házból elköltözik a rend. Ilyenkor a háztartás többe kerül a mégsem néznek a gyermekek ugy ki, mint midőn anyai gondos kezek végzik a szttlői teendőket. Ehez járult, hogy orvost kellett hivni, gyógyszert kellett venni. Már a betegség kezdetén érezte Enyedv, hogy a havi fizetés nem elég. Ha jött az orvos, ha fizetni kellett a gyógytárba, mihamar elfogyott havi fizetést apróbb kölcsönnel kellett pótolni. A hivatalnok pedig csak addig élhet tisztességesen, mig adósság csinálásba nem keveredik. A betegség nem szűnt Enyedy gondolkodóba esett és remegni kezdett a szörnyű jövőtől, annak elgondolásától, hogy szeretett nejét elszólíthatja a könyörtelen halál. Orvos után, orvost hivott, gyógyszer után, gyógyszert hozatott, de hasztalan. A jó api ápolta gyerme keit, éjjeleket töltött szenvedő nejének kórágya mellett és nappal a legfárasztóbb hivatali teendőket v gezte. Mennyire másként volt akkor, midőn jó neje gondoskodott övéiről, midőn szeretettel fogadta, ha a hivatalos teendőktől elcsigázva, leverten tért lakására?! Az utolsó garas is elfogyott. A hitel is kimerült végre. A jegygyűrűk, a család csekély értékű ékszerei is zálogházba vándoroltak. Mindezt megtette Enyedy, mert segíteni akart szenvedő nején, mert nem tudta hallgatni, hogy apró gyermekei éhségtől sírjanak. Nincs, nem képzelhető valami borzasztóbb, mintha éhező kicsinyeinek azt kénytelen az apa mondani: „nincs kenyér, nincs mit ennetek!' Enyedy vallásos ember volt, aki hitte, hogy Isten akkor van legközelebb, midőn a csapás legnagyobb. Ha Enyedy Istenben nem bizott volna, rég öngyilkos lett volna, hogy ne lássa a szenvedést és nyomort, mely lakájába tanyát Ütött. Éj volt. A gyermekek aludtak. A beteg oly sok álmatlanul töltött éjszaka ulán elszenderült, Enyedy térdre bocsátkozott, kezeit összetéve ós égre függesztett szemekkel imádkozott: .Isten, legjobb atyánk, ki öletnek és halálnak ura vagy, szivein, éltem felének, jó nőmnek, szenvedő gyermekeim legjobb anyjának kórágya mellől bocsátom hozzán esdő imámat. Te, ki a kegyelem és jóság vagy, elégeld meg e szenvedést, elégeld me^ a rettentő nyomort s add vissza egészségét szolgálódnak, hogy legyen gondviselője férjének, kicsinyeinek. Ne tégy engein özvegygyé, ne ledd gyermekeimet árvákká . . . Az Enyedy halk imája zokogásba fult, melyre a beteg felébredt s újból kezdődtek kínos nyögései. Reggel ismét jött az orvos és az aggódó férj kérelmére kijelentette, hogy a betegen csak az által lehet segíteni, ha levegőt változtat, ha valamely fürdőbe viszik. Az orvos nem is rendelt gyógy szert, hanem távozott. Enyedy tántorgó léptekkel ment hivatalba. Ügyeit végezni nem tudta. Roszullétről panaszkodott és ellenőrét biz'a meg a teendőkkel s hazament. A beteg mindig rosszabbul lett. A szerencsétlen férj sorba járta barátait, hogy kö'csönt eszközöljön neje elszállítására. A barát, csak addig barát, mig jólétben élünk. Euyedyn nem segített senki, még az uzsorások sem voltak hajlandók százas kamatra sem kölcsön adni. L^irhatlauul kiuos helyzet volt ez. Meg kell a nőm életét menteni, de hogyan ? Sikkasztó legyek? Az nem leszek soha! Legyek nyomorult, de a becsü'et első! Mit tegyek? Irtóztató állapot. Ili nőm elhal, összetörik szivem, meghomályosodik eszem, gyermekeim árvákká lesznek . . . Istenem adj erőt e mérhetlen csapás elviselésére! Nőmet meg kell menteni .... Megmentem ót. . . Megmentem becsületem árán is. Iukább börtönbe jutok. ítéljen el az a világ, mely az ilyeu nyomorúságos állapotról fogalommal sem bir. Megmentem nőmet, gyermekeim anyját. Amit teszek, nem magamért, nem könnyelműségből teszem, de teszem, mert hitvesi kötelesség parancsolja. Igen, sikkasztó leszek, hivatalos pénzből küldöm feleségemet fürdőre. . . . Enyedy hivatalbi sietett. A szerencsétlen ember arcza halvány, haja kuszált volt, ugy nézett ki, mint aki sírból kell ki. A hivatalban leroskadt, sirt mint az elkényeztetett, anyja által megvesszőzött gyermek. A hivatal czimére ezer forinttal terhelt pénzes levél érkezeit. Enyedy átvette a levelet. Ismét feltámadt benne a lelkiismeret, mely arra inté, hogy De nyúljon idegen pénzhez. A hivatalnok küzdött a férj és apával, de neje és gyermekeiért remegő férj és apa győzött a rettenetes tusában. Enyedy gyorsan rej tette el a pénzt s betegség ürügye alatt távozott. — Feleségem, fürdőre fogsz utazni. Itt a költség. A beteg kérdőleg nézett férjére. — Ne aggódjál. E pénzt kölcsön vettem, ha Isten meggyógyít, visszafizetjük azt. — Jó férjem, valami balsejtelem azt súgja, hogy e pénzhez nem igaz utón jutottál. . . . Fórjem, vigyázz becsületedre, mert tisztességtelen uton szerzett pénzen még életemet sem szeretném megváltani. — Ismétlem, ne aggódjál, a pénzt egyik uzsorástól szereztem. Készülj, reggel fürdőre fogunk utazni. A férj bevásárlásokat tett. Készült, hogy neje életét megmentse. Azonban már délután, egy másik pénzes levél átvételénél az ellenőr rájött, hogy Enyedy az ezer forintot eltulajdonította. Az ellenőr rögtön jelentést tett, Enyedyt kérdőre vonták, letartóztatták. Mig a férjtt kikérdezték, aki mindent bevallott, a jó feleség, a legjobb anyját szenvedéseitől megváltotta a jóltevő halál. Sípos Lajos.