Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-10 / 23. szám
NTÍRVIDÉK 3 Második (mellék) kérdés: Ha igen, olyan volt-e ez az erőszak, hogy az abból eredt bántalmazás 20 napon tul gyógyuló sérelmet okozott ? Igen vagy nem ? Harmadik (mellek) kérdés : Ha nem, bünös-e vádlott .abban, hogy erőszak nélkül elvette sértettnek a pénzét ? Negyedik főkérdés: Ha nem, bünös-e vádlott abban, hogy a szerinte lelt pénzt a hatóságnak át nem adta ? Ötödik főkérdés: Bünös-e abban, hogy vádlott sértettet bottal bántalmazta? Hatodik főkérdés: Ittas volt-e vádlott oly fokban, hogy tette neki be nem számiiható ? Dr. Szikszay György királyi alügyész vád- és dr. Edelstein Aladár ügyvéd védőbeszéde után Megyery Géza elnök a legnagyobb részletességgel, megadja az esküdteknek a szükséges útbaigazításokat, megismerteti velők a szavazógéppel való bánást, a szavazás módját, továbbá a büntető törvény ama rendelkezéseit, melyek az az adott esetre vonalkoznak, a feltett kérdések tartalmát stbbi, s a szavazógépet és a kérdéseket átadta Zucker Henriknek, az esküdtek széniorának. Az esküdtek félórai tanácskozás után megjelentek a a tárgyaló leremben s elnökük kihirdette a következő verdiktet. Első kérdés: nem. Második kérdés : igen. Harmadik kérdés: igen. Negyedik kérdés: nem. Ötödik kérdés: igen. Hatodik kérdés: nem. A verdikt megállapítván a bűnösséget, dr. Szikszay György királyi alügyész a súlyosító körülményeket, dr. Edelstein Aladár védő-ügyvéd pedig ezek czáfolásával az enyhítő körülményeket ajánlották a királyi törvényszék figyelmébe, mire a bíróság tagjai visszavonulván tanácskozásra. Megyery Géza elnök este 10 órakor hirdette ki az Ítéletet, mely szerint a királyi törvényszék a vádlottat súlyos testi sértés büntette és lopás vétsége miatt 1 évi és 9 hónapi börtönre Ítélte. A vizsgálati fogságból két hónapot beszámított a törvényszék. Az ítélet jogerős. Visszhang. .Agrárizmus és merkantilizmus" czim alatt a .Nyirvidék" f. é. 21 számában megjelent czikk igen tisztelt irója nemzeti létünk két legnagyobb tényezője érdekébenszót emelvebékitőangyalként fellépve igyekszik kimutatni, hogy a főldmivelés az ipar és kereskedelemmel karöltve hivatva van hazánk felvirágzását hathatósan előmozdítani, ha ez utóbbi fejlesztésére uagyobb súlyt fektetnénk, a helyett, hogy annak nyílt harezot üzzenünk ós egészségtelen, kóros állapotnak elnevezi a szövetkezeti ügyet — a melyet a nagyadót fizető kereskedő és a takarékpénztári részvény társaságok rovására „dédelgünk* — s panaszkodván, hogy a takarékpénztárakat uzsoráskodással vádolják, vigasztalással némely meg semmisült existeocziának szerény nézetét is kifejezi, hogy a rendes és olcsó kamatnáli 2—3"\ 0-nyi kamatkülönbözet még nem teszi tönkre a szegény embert sem. Engedje meg t. czikkiró, hogy a nyilvánosságnak átadott .szerény nézetét* nyilvánosan megezáfolni bátorkodom. Nem tudom ugyan hogy kicsoda azon bátor, szó kimondó egyén, a ki a takarékpénztárakat az uzsoráskodás súlyos vádjával merészeli illetni? de hogy nem maguk a részvényesek kebeléből kifakadt szózat — az magától értetődik, mert .ritka madár, a mely a saját fészkébeü — varjú társának a szemét kivájja ..." de az is könnyen képzelhető, hogy nem is az adósok szivéből eredt ,gyanúsítás" — mivel az adós és hitelező közti viszonyból kifolyó természeti törvény: miszerint az utóbbinak a nimbusa és a kölcsönkérése és elnyerésének kilátása ilyen illetlen hangok visszafojtására elegendő hatással bírnak, ugy hogy elvégre mind egyikök — habar más más érzelemmel —igen t. czikkiróval egyetért: hogy 2—3 0|<>-nyi kamatkülömbözet még nem teszi tönkre a szegény embert . . . Honnan jöhetett tehát azon önzetlen haDg, mely minden haszonleséstől menten eltekintve az önmegkárosodás lehetőségétől ós vissza nem rettenve az utó következményektől felriasztja a pénz-arisztrokaczió befolyása alatt vegetáló társidalmi rétegeket azon — maga egy pénzintézeti főkönyvelő által is „súlyosának jelzett, habár némileg szépített — váddal, mely miatt egy magánembernek — ha az ellene valónak bizonyulna — az 1883. XXV. t. czikkel gyűlDe meg a baja? Hatalmas hang ez, mely a Libánon czedrusait összetöri, zsarnokokat már földönfutóvá és leigázott nemzeteket szabaddá tőn — s melynek neve: közvélemény. Legyen tehát szabad a közvéleménytől ellesett egyik másik részvénytársasági hitelüzleteknól napirenden levő eseményeket röviden vázolnom, hogy azokat a hitelszövetkezetekkel szembe állítva, a laikus ember is a kidomborodó ellentétekből Ítélve, józan ésszel a con8equentiákat kivouhassa — és t. czikkiró is lapuuk türelmes olvasói előtt a szövetkezeti ügyet ne ily sötét színben, kóros állapotnak fesse. Előre bocsátom, hogy nem azon reális, régi hitelüzletekről' szólok, melyeknek vezérférfiai arra fektették a fősúlyt, hogy a kölcsönt igénybevevő közönség tényleges olcsó — 6—7°| 0 os kölcsöuhez juthassoD, megelégedvén az igy is fényes osztalékkal, azon elvből kiindulva, hogy jobb a sűrű krajezár, mint a nyílt, habár ritka gyanúsítás! Csupán oly megtörtént dolgokat említek, melyek manapság gyakoriak ugyan ós mégis borzalommal fordulunk el attól, ha p. o. kezünkbe kerül egy leszámitolási jegyzék, melyből az olvasható, miszerint X. Y. adóstól 50 korona tőke maradók után beszedődön — természetesen előre 4 hónapra 1 korona 68 fillér kamat, 20 fillér posta díj és 20 fillér — névtelen — díj összesen 2 korona 08 fillért fizet tehát az a szegény ember, ki csekély 50 koronáDyi tartozását törleszteni kénytelen pro anno éa 13°/ 0-tóli kamatot — de azért bele nem hal, tőt nem is szabad bele halnia, hanem élni és éber figyelemmel kell lennie, nehogy megfeledkezzék a következő terminustól — mivel mulasztás esetén a heti késedelme miatt és e. k.-val jelzett és aránytalanul számított kamat egy ujabb Dadály a beteg testén — s mely kamat-számítás akkor sem marad el, ha az előző 3—4 éven keresztül törlesztéseit a fizetési határnapok előtti 2—3 héttel teljesítette is — de előre fizetés után számitható kamattérítéssel a bankhivatal•ok nem foglalkozhatik, mert ilyesmit az alapszabályok uem tartalniazuak. . . . Minek is fizet előre a . . .! S mikéut a kis emberrel kicsinyben, ép ugy történik a nagyobbal nagyban. Vidéki takarékpénztárnál jelzálogkölcsönt nyer 3000 forint értékű ingatlanára 1500—2000 frtig, olcsó, csak 8%-tóli kamat van rá teherként kebelezve, mert a kötvény igy lón kiállítva — de a takarékpénztár adóstól azonkívül váltót is vesz, azt telepiti és a leszámítolási jegyzék az okadatolatlan díjon kivül 8 3/ 4—9'/ 4 0/O kamatszedésről tanusit . . . dé — ez még uem uzsora és azért a csekélységért bele nem hal . . . fizet, törleszt, míg lehet . . . mig végre külső befolyások ós előre nem számított körülmények miatt megáll a kerék és a szereocsétleD, ki a felvett tőkének egy harmadrészét bírta csak törleszteni, kénytelen a hitelrószvéuytársaságához fordulni, venné át vagyonkáját adásvétel Ciimén, — és a takarékpénztar e méltányos kérelmét megtagadja . . . hogy a Mezey-ek is élhessenek .... kereset-beadás, foglalás, végrehajtási, kielégítési és árverés kitűzés monotou eljárását a tényleges •is törvényes árverés zajos bum-dum-drumja felváltja .... amidőn a hitelező részvéoytársaság egyik igazgatósági tagja a főkönyvelő társaságában is megjelenik t helyszínén, és — csudák-csudája — a jámbor és engedelmes falusi uép közt a néhány hold földre és a belsőségekre' vevő nem mar akadni, s igy maga a hitelező kénytelen azokat — becsárou alul jóval lejebb — megvenni .... és egy pár hét múlva az árverés jogerős és a szegóDy ember vagyou és hajlék nélkül .... mig a fóköoyveló ur a sikerült üzlet lebonyolításáért elösmerést arat és a tantiémekben részesedik irczpirulás nélkül. A .kóros" hitelszövetkezeteknél ellenben, tudvalevőleg, máskép áll a dolog. Ott adós és hitelező közti viszony olyaD, hogy minden ellenérdek ki lévén zárva a tényleg -olcsónak nevezhető kölcsön utáni kamatok vagy dijak fizetése minden egyes szövetkezeti tag javára történik: kiváló figyelem fordíttatván arra is, hogy az egyes tagok által i^eüybe vett hitele ki ne merittessék : eleje van véve nnak, hogy köunyelmü adósság csinálás által esetleg L tönk szélére jusson, a honnan a sors szeszélye folyr in parányi eseményekből keletkezett lavina állal könnyen örökre lesepertethetik a nyomor feneketlen ösvényébe, ahova már igen sok halandó jutott a 2—3°| 0 miatt. Igaz, hogy hivatalnokait az egészségtelen szövetkezet nem fizeti oly pazarul, mint a részvénytársaságok, hol a főkönyvelő fix fizetése egy járási főszolgabíró javadalmazását felülmúlja, de az is igaz, a miről bárki meggyőződhetik, hogy a hitelt igényló felek, a kis gazdák, jobb és humánusabb bánásmódban részesülnek a szövetkezet, mint a részvénytársaságok alkalmazottj ii által. Már most, ha a baj eme része ugy t. czikkiró, mint általam szellőztetett, nem lenne-e üdvös e csekély-égek orvoslásávfcl is foglalkozni? Líssuk mindeuek előtt elméletileg lehetséges-e és eresztülvihető-e az, hogy a részvénytársasági hitelüzletek létfeutartásuk veszélyeztetése nélkül az iparos és kisgazdának olcsó, mondjuk legfeljebb 7—8 0| 0-tóli kamatkölcsönt nyújtsanak ? Én azt hiszem, hogy igenis, lehetséges; s nem osztozom az igen t. czikkiró azon nézetével, hogy a visszleszámitolás utján szerzett pénzük után 6—7 l| 2 0i (,-ot, a betét után 5—G ,|a°jo-ot kelljen okvetlen fizetniök, nivel feltéve, hogy a részvényesek az általuk jegyzett részvények teljes értékét befizették már — ez magában már horribilis összeget képvisel, melynek kölcsön nyujásával a vidék iparosai és kisgazdáinak hiteligényét • -etről-esetre, ki lehet elégíteni, sőt az elfogadott betétekkel gyarapítva, pénzbőség a szó szűkebb értelmében is uralkodnék. De hogy a takarékpénztár a vidék nagyobb g izdáinak és kereskedőinek pénzszükségletét is fedezhesse, ahoz az alaptőke mindenesetre kevés, uj alap e őteremtése válik szükségessé, amely persze csak ugy erhető el, ha a takarékpénztár a felek által elfogadott váltókat nagyobb pénzintézeteknél elhelyezi, vagyis tő csőnkért pénzből vidékének nagyobb gazdái és kereskedői részére kölcsönt uyujt. Ezen művelet, mig egyrészről némi kiadás, utána j írás és fáradtsággal van egybekötve, másrészről anyagi és erkölcsi felelőséggel is jár, mert a részvény'ársaság, mint forgató kezességet vállalt a tőke hiteli .énylőkért s ezért az olcsóbb kamat mellett szerzett pinzt csak drágábban és magasabb kamatláb mellett adhatji ki s ebből a drágább pénzből a kis ipiros és kis gizdának juttatni nem lehet, nem szabad. . . . Az iparos és kis gazdának a legolcsóbb pénzforrásra van szüksége — s ez azon tőke, melyet a részvényesek üzleti czélból összeraktak, vagy magán •gyének meg takarított felesleget 4—4'|a 0jo mellett gyűmölcsözés végett önként a társaság közös pénztárába elhelyeztek. Szükséges lenne továbbá a társaság alapszabályait fentiek értelmében módosítani, s egyúttal kibővíteni /.zal, hogy ,dij" c«im alatt semmiféle felszámítás ne eszközöltessék — posta dijak fejében pedig csak a •éayleg teljesített kiadások érvényesítessenek, — mert szó, a mi szó, valóban igazságtalanság az, ha a fél a társaság helyiségében törlesztés teljesítése s a leszámítolási jegyzék átvétele végett személyesen megjelen s ott napot tölt — vagy ha egy 4 filléres levelezőlapon a lejáratára emlékeztetik, ezen udvariasságot kénytelen 20 fillérrel megfizetni . . . Végül szükséges a ttatutumba azon uj paragrafus felvétele, hogy a terminus előtt teljesített fizetések után kamattérítés is számitassék a fél javára, illetőleg, hogy t következő esedékesség arányosan annyi idővel me bhosszabbittassék, a háüy nappal vagy héttel a terminus előtt történik a törlesztés. Igaz, miszerint ily eljárás mellett az évi osztalék részvényenként 2—3*| 0-kal kisebb lesz de — czikkiró kifejezésével élve — ez még uem teszi tönkre a szegény részvényest sem! Ha ezen csekélységnek a hitelügyletekkel foglalkozó részvénytársaságok által lelkiismeretesen betartatnak, magától elmúlik a súlyos vádaskodás — és akkor elérjük azt, hogy a tőke, az agrár és a kereskedelem békésen egymás mellett elfér, a haszon kölcsönös nyújtása által testvériesen a becsületesség utján haladva boldogul, mert olc<ó pénz emeli a kereskedelmet fejleszti az ipart és biztosítja a mezőgazda jövő txistencziáját! EGO. Irodalom. A népvándorlás kora. Irta: Dr. Borovszky Samu. A »Nagy Képes Világtörténete VI. kötete. — Frauklin-Révai. 190X Ara disrkötésben 8 frt. A népvándorlás korát fedő homály még mindig nincs egészen felderítve. Pedig nagyon fontos ez a kor, fontosabb, mint általán goDdolni szokták. Egyenes szál köti a rennaissanczehoz, mindahhoz, ami becses és hasznos csak volt a XV. század e nagy újjáéledésében. Az o-kor nagysága ott volt tetőpontján a római császárság koronája alatt; a középkor betetőzése a rennaisancze, i hit, a tudományo'-, a művészetek felujulása a pápai tiara körül. Ez a tiara tulajdonképeu a római császári koronából készült. Ami átformálta: az egy pár száz esztendő, s ez az egynehány száz év a népvándorlás kora. Róma régi nagysága elkopott; társadalmi forradalom nem dönthette össze, mert más kormányformát képzelni sem lehetett, mint a császárságot. Megdöntötte hát egy vallásos ébredés. A ,nem e földről való" ország megtörte a csupán e földön valót. A széthulló ország részeire bomlott, s e töredékek külön, öQálló életet kezdtek. A uépek megszabadultak Róma egyenlősítő erejétől, mely mindent rómaivá tett. Tény az, hogy a Rómától meg uem hódított s hosszabban el nem foglalt országokra ma kiválóbb szerep vár. mint a meghódi'óttakra. Mert a meghóditottakba Róma a maga vérót öntötte át, a tespedt, beteg, öreg vért. Azok a nemzetek amelyek megszabadulhattak tőle, fiatalon, saját ifjú erejűkből mese-gyorsan fejlődtek. S ezt a megszabadulást, ezt a kifejlődést a uépvándorlás korának köszönhetjük, E< alatt az idő alatt fejlett ki a nemzetek egyénisége; ez a kor kezdte meg azt a fejlődést, melynek folytában a népek nemzetekké lettek, kivívták nemzeti egyéniségöket. E korban vált lehetővé az, hogy Gallia provincziából valaha Francziaország legyen. Germánia provinczi ából Nemetország. De nem csak szétszakadás történt e szerencsés korban, Támadt valami, ami a nemzeteket egymáshoz fűzze; a koronákat a hármas korona. Ettől a hatalom éi azért niucs mit félniök a nemzeteknek. Más az mint a régi császárság volt. Földi dolgokbau nincs hatalma, cmk az egyháziakban. Összetartani jó, uemzetiségeket el uem nyomhat. Összekapcsoló ereje van, összeolvasztó nincsen. Sőt meglevő világi hatalmát egyenesen egyensúlyozta egy uj császárság: a német-római. Ez a császárság nem oly feielmes többé, mint a régi, hiszen nemzeti. S a nemzeti szellem szabadsága révéu szabadul fel aztán a tudomány, a művészet, s végül a hit is, és igy születik meg a rennaissancze és a reformáczió; a rennaisancze, mely minden nemzetnek meghozza a maga művészetét, ós a reformáczió, mely az északi fajoknak meghozza a magokhoz való vallást. Ha a nemzeti egyéniség ki nem fejlődik, akkor ki tudja, meddig marad meg mindenütt a régi római forma ? Vajou megvolnának-e ma e nélkül a kőcsipkéből épült német dómok, az egyszerre klasszikus és modern rennaissancepaloiák, a litfael szép szentképei? Az életnek e kifejlődését, sokoldalúságát köszöojük a népvándorlás nemzetfejlesztő áradatának. Erről a szép és érdekes, mesés ós komoly, homályos és fényes korszakról szóló jeles művel ajándékozza meg a magyar közönséget dr. Borovszky Samu, a jónevü történész és kiváló stiliszta, kit a uépvándorlás korára vonatkozó régebbi buvárlataiért a magyar tudományos Akadémia is tagjai sorába választott. Most nemcsak tudományának, hanem művészi érzékének is jelét adta, mikor e komoly, tudós munkát oly szépen irta meg, hogy olvasása valóban élvezet. A jeles uj munka áttekinthetően és eredeti felosztásban adja e kor népeinek történetét, különös eulyt helyezvén a hazánk földjén, megfordult nemzetekre, kiváltképen az itt letelepedett rómaiak, hunnok, avarok, szlávokra. A terjedelmes kötet végén világhírű orientalistánk, Goldziher Ignácn foglalja össze egy jeles kis essayban az Iszlám alaptanait és történetét. A nagybecaü könyv terjedelemre is. az illusztrácziók számára is felülmúlja a Nagy Képes Világtörténet eddig megjelent köteteit. A szövegképeken kivül vagy 100 nasy külön melléklet szaporítja a roppant gazdag íllu-iztráczió tartalmat, s azonfelül tizenkét gyönyörű színes kép, melyek a legnevezetesebb mecsetek, byzanczi mozaikok, kódexek és miniatűré ok legszebbjeit mutatják be hű képben. A kepéknél is különösen meg kell említenünk az erős magyar szempontot. Sok magyar tárgyú, magyar vovatkozásu kép van itt összehalmozva, ami igeu nehéz munka lehetett, hisz alig vannak e korból emlé keink, s ami van, nagyon szét van szórva. Itt pedig itt találjuk római és népvándorláskori emlékeinket, a szép csavaros fibulákat, kettőt szines, remek képben ; a Lehel kürtjét és a pécsi ó-keresztyén sirkamara falfestményét. A kötet a „Nagy Képes Világtörténet" IV. kötete. Az egész munka 12 kötetre van tervezve, igy a most megjelent kötettel egyharmada már a közönség kezébe van. A nagy munkát megrendelhetni a kiadóknál (Révai Testvérek írod. Intézet Budapest, VIII., üllői-ut 18) « bármely hazai könyvkereskedésben, részletfizetésre is Egy kötet ára diszkötésbeu 8 frt.
