Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-03 / 22. szám

A mult törvényhatósági bizottsági közgyűlés. III. Vármegyénk Felső-Tiszavidéke személyforgalmának közvetítésére tehát a tervezett vonal nem előnyös, sót felesleges. Nézzük már most a vidék buza vagy gaboua kivitelét, olcsóbbá tennó-e s mennyivel? Megközelítő számítás szerint kerül ma 100 m. búzának az elszállítása Kis-Várda—Nyíregyházának vagy Csapnak Budapestre: 1. Tomyos-Pálczáról Litkébe szekeren 20 koronába, onnan Budapestre 156 kor. = összesen 176 koronába; a tervezett vicinálison Csapig 25 koronába, onnau Budapestre 152 koronába — összesen 177 koronába. 2. Mándokról Thuzsérra 20 kor., ouuan Budapestre 156 kor. =- összesen 176 koronába; a tervezett vicinálison pedig Csapig 18 koronába, onnan Budapestre 152 kor. = összesen 170 koronába. 3. Gyiiréböl Várdába 50 koronába, onnan j Budapestre 153 koronába =• összeseu 203 koronába; a tervezett vicinális pedig Csapig 36 koronába, onnau Budapestig 152 korouába >= összesen 188 koronába. Eként olcsóbban lenue szállítható a vicinálison 1 m. buza Budapestre: Gyüréból 21 és Mándokról 16 fillérrel, azon díjtételek számításba vételével, a melyek a nyíregyháza—mátészalkai vicinális vonalnál alkalmazásban vanuak. Ezen csekély külömbözet azonban teljesen elesik Kis- és Nagy-Varsány, Getnzse, K.-Apáti, Őrmező, Órladány, Benk, Bács-Aranyos, CserepesKenéz, Lövő és Lövó-Petri községekre, a melyek állomást nem kapnának és az állomással ellátandó T.-Pálcza is. Ez azonban az éremuek csak egyik oldalára nézve. A másik oldala az lenne, hogy eddigi eljárásához híven a kórt tetemes hozzájárulás esetén a megye hosszú időre lemondana e vidék közutainak részleges kiépítéséről, a mi elől pedig a statusquo fenntartása mellett el nem zárkózhatik. Mindezeket, valamint a községeknek pénzbeli hozzájárulását s azt is latba vetve, hogy Kisvárda is, mint vidéki központ ezen uj vonal által érzékenyen lenne érintve, s a Vásiros-Naményhoz szomszédos községeket mégis csak inkább ezen vasúti állomás gyűjtő területéhez, mint Csaphoz szeretjük csatolni, azon nézetet vallom, hogy annak kiépítése megyei, sót vidéki érdeket sem képez. Egyébiránt úgy tudom, hogy a kereskedelmi miniszter a vicinális vasutak kiépítését az állam hatáskörébe akarja utalni és megszüntetni azon visszaéléseket, a melyek a soha nem jövedelmező törzsrészvények biztosítása ós az ily vonalak kiépítése terén elkövettettek. A „NYIRVIDÉK

4

4 TÁRÜZÁJA. Útban. Itta: Páfrioy. Hajnalelőtt három órakor már talpon volt a bakák — savanyu — része, hogy mindent összepakolhasson a a fél ötkor kezdődő nagy meneteléshez. Az öregek még nyugodtan aludtak, mert tudták, hogy azt a munkát a min a regruta félóráig kínlódik, elvégzik tiz perez alatt könnyedén. Mikor az ébresztőt elfújta a kürtös a kaszárnya udvaron, szörnyű ordítás harsant meg a folyosón. — Ki a csajkával! Az ügyeletes frájter ordított bele a hajnali csendbe, tudatva, hogy a reggeli kész. A sok patkós bakkancs csak ugy zuhogott a lépcsőkön le a konyhafelé — mihamar. A bakák igyekeztek hamarosan elfogyasztani a kávé konzervből főzött reggelit, hogy aztán a csajkát is felkötőzheasék a borjura, ezzel bevégezve a holmi összecsomagolását. A borjuk felpakolva hevertek a szalmazsákokon. Félelmesen megvolt domborodva mind, mert egy hónapi táborozásra készült az ezred és a fiuknak mind el kellett vinni magukkal a mit »z előírás követel. Harmincz féle dolog volt elhelyezve a borjú rekeszei ben. Kivül a művészettel összehajtogatott köpönyeg trónolt, a baloldalon pedig a hadi ásó lapult meg rövid nyelével, hátul a Bátorponyva leskelődött, meg egy pár tartalék bakkancs. Kedves kis társaság. Mikor a szolgálat vezető altiszt csípőre szorított öklökkel kijött a század irodából ós hegyes hangon elrikkantotta magát — szedelőzködjetek! kenyérzsák, tábori kulacs, borjú, pu3ka, egy-kettőre elfoglalta a helyét, a baka hátán mellén, oldalán már aszerint a mint melyik micsoda hova volt Bzokva. A század a tágas kaszárnya udvarra ment gyülekezésre kijelölt helyére. Az óriási kaszárnya épület szárnyaiból csak ugy ömlött a bakaság, mig végre az utolsó szakasz is az Ha ez igy van, várjuk be a tervezett összes vasúti vonalainkkal ez igének teljesülését. * * * A köztársaság korában élt Kómában egy férfiú — Cato censorius. E jeles urnák Carthago elpusztítása volt a rögeszméje; ki ne ismerné az ő örökös, minden alkalommal ismételt ünnepélyes kijelentését: .ceterum censeo Carthaginem esse delendam"; és én meg vagyok arról győződve, hogy a derék öreg élete fogytáig ismételte volna minden alkalommal megszokott mondókáját, ha sikerűi vala túlélnie a 3-ik pun háború végét ós Chartago lerombolását. Ilyen makacs másodszülött Ceusoriussai vaunak — bár csekély számban — a mi politikai társadalmunknak is Nyíregyháza városával szemben; állást foglalni mindennel szemben, —• legyen ai bár jó vagy rossz — gúny tárgyává tenni mindent, nagyra felfújni az észlelt hijányokat s kicsinyelni a város által valóban elért nagy eredményeket, — ez képezi egyeseknek politikai hitvallásit, — a melyekből politikai tőkét fúrni ós faragni igyekeznek, — mindennapi kenyerüket, a melyen rágódnak, — azon forrást, a melyből a népszerűség dicsfényét meríteni óhajtanák. Gondolom kapóra jött ezeknek az urakuak azon küldöttség! jelentés tárgyalása, a mely Nyíregyháza városának törvényhatóságu várossá leeudó alakulása kérdésében megindult. De minden komolyau gondolkozó b. tagnak is leköthette és le is kötötte figyelmét azou óriási anyag halmaz, a melyet a küldöttség össze hordott azou czélból, hogy azzal Nyíregyháza városa elótta megyéből kivezető utat eltorlaszolja; — mindenkinek tiszteletét vívta ki a vártnegye első tisztviselőjének a jó pásztoréhoz illó szorgos gondoskodása, a ki nyájának legszebb példányához szeretettel és szívósan ragaszkodik, és mindenkit meglepett az ügy előadójának ama szorgalma, kitartása és ügyessége, a meljlyel a város kiválása ellen szóló adatokat és érveket egybegyűjteni, csoportosítani s a küldöttség álláspontját oly híven tolmácsolnia sikerült. Csak egy a baj; az t. i., hogy Mátyás király óta senki sem szereti a melegített levest, m^s szóval : mi ugyancsak komolyan tárgyaltunk egy évek előtt felmerült senzácziós ügyet, amely azonban tnár minden aktualitását vesztette, s a mi felett maga Nyíregyháza város közönsége is régen napirendre tért. Meddő és hálátlan dolog lenne tehát azon indokok részleteire visszatérni, a miket Nyíregyháza város képviselőtestülete az önállósítás érdekében benyújtott kérvényében kifejezésre juttatni jónak látott, s szembe állítani ezekkel a küldöttség ellenérveit, tnivel ez bennünket egy cseppet sem vezetne közelebb a czélhoz, a tárgy valódi megismerésének czéljához. Általa nosságban is csak annak akarok kifejezést udvaron volt. Mikor a létszám jelentésről a ranglétra fokain át tudomást szerzett az ezredes ur is, kihozták az ezred féltett kincsét a lobogót, zene zengés dobpergés között. Ezernyi szempár kisérte az öreg tisztes szentséget, mig a zászlótartó, kisérve a zászlóőrző tiszttől, a helyére vitte az első század élére. Most már együtt volt az ezred egészen útra ké3zen. A kaszárnya tornyán az óra mutató méltóságos határozottsággal sétált tovább a fehér lapon, még két perez és eléri a kör legalsó részét, fél ötkor pedig indulunk. Vezényszavak hangzottak az arczvonal előtt. A zászló aljak egymásután — súlyba — vették a fegyvert a vállról. A legénység a gép szabatosságával kapta le a fegyvert. Lábhoz! Hangzott tovább a vezényszó, mély dübbenés volt rá a válasz, hogy a puskaagyak leszálltak a földre. — Imához! A tisztek kardja megvillant, a zászló meghajolt, a legénység pedig balkezét a sapkához emelte. A mélységes mély csendben megszólalt a banda. Hatalmas Ur Isten, a ki elrendelted, hogy ezernyi hived fáradjon, szenvedjen, adj erőt, hogy el is viselhessük ezt a mai napi nehéz fáradságot. Szóltak a trombiták, beszéltek a fuvolák az öreg dob is rádübbent nagy mélyen. Valami olyan nagyon megható volt ebben a perezben. A korareggel homályában imázó katonák, érezték hogy szükségük lesz a legfelsőbb parancsnok, az ég hatalmának a segítségére, hogy meggyőzzék a nagy menetelést. Az ima elvonta a figyelmét az ijedt fiatal katonáknak arról a nagy teherről a mi válukhoz sajtolta a tartó szijazatot. A szép komoly melódia a mit a banda játszott, a meghajolt lobogó, a tisztelgő kezek, templommá avatták a kaszárnya udvarát. L^lke tisztasága, hite erejéhez mérten, minden ember Istenéhez fordult. Még a legdurvább legény arczán is nyomot hagyott a perez magasztossága. Ez a nap a regiment próbát adó napja. Mikor a téli csendes idő után egyszerre a vállára szedi a baka adni, hogy a város kérvényét úgy érdemi, valamint fogalmazás szempontjából sem tartom szerencsés alkotásnak, valamint tagadhatatlan az is, hogy a vármegye közönségének hozott határozatában több a szigor, mint a tapintat, s nagykorú, önállóságra vágyó fiát a vármegye kissé ridegen utasítja rendre, de semmi esetre sem öleli magához az atyai szeretet melegével. Megvallom, hogy engem a pro és contra támogatására felhozott érvek sem elégítettek ki teljesen. Hiszen nem az a kérdés, hogy Nyíregyháza városa mennyi kutya-adót szolgáltat be a vármegye pénztárába, sem az, hogy ezért a város mennyi ellenszolgáltatásban részesül, mert általában abban a kérdésben, hogy valamely r. tanácsú város törvényhatósági joggal felruháztassák, irányadó: 1-ör az, hogy anyagi ereje arányban áll-e az önállósággal járó kormányzati kiadásokkal; 2-szor, a vármegyének és városnak együttes értelmisége elegendő-e a hivatalos állások betöltésére s az autonom teendők ellátására; 3-szor, annyira népes és fejlődött-e már a város, annyira kiemelkedett-e már kulturális, kereskedelmi és minden tekintetben a vidék niveauja felett, hogy közöttük az érdek közössége mindinkább lazul, s érdek ellentétele is már-már mutatkoznak, — s végre l-szer az, és ez a vármegye autonómiájának lényegére nézve fontos kérdés, hogy váljon a város fölényének érzetében, s esetleg a területén lakó m. b. tagok számarányára támaszkodva, nem gyakorol-e egyoldalú döntó nyomást a tőrvényhatóság autonom határozataira, intézkedéseire. Ha és ahol ezen elősorolt feltételek teljesedésbe mentek, nincs többé értelme annak, hogy egy ilyen város, — legyen az Nyíregyháza vagy más, — továbbra is függésben maradjon, s a vármegye hatáskörének és területének integritásához ragaszkodjék. A felett, hogy Nyíregyházára nézve elérkezett-e már a különválás lehetősége, sokat lehet vitatkozni, habár nézetem szerint most, amikor a vármegyék és városok rendezéséről szóló törvényjavaslat már benyújtás elótt áll, e vita teljesen meddőnek Ígérkeznék. Napirendre térhetünk tehát e kérdés felett annak kijelentésével, hogy bizonyára minden elfogulatlan megyelakos jobban örül Nyíregyháza nagyratörekvésének, mint visszafejlődésének, s azon reményünk kifejezésével, hogy azon lépés, amelyet Nyíregyháza város önállósítása terén megtett, nem lesz az utolsó. * * * A legkellemetlenebbül hatott reám s talán másokra is azaz elbánás, amelyben a tiszti stb. fizetések felemelésének kérdése részesült. Hiszen én megengedem azt, hogy a világon mindent betéve meg lehet tanulni, csak borjúját, batyuját minden limét-lomát és elgyalogol Bruckig a táborhelyig, majd ötven kilométert egy nap alatt harmincz kiló sulylyal, nagy próba az. Az öregebb bakák ijesztő mesékkel beszélik tele a különben is desperált ujonezok fejét, ugy hogy némelyiket a rémület fogja el, mikor a szokatlan nagy súlyt a vállán érzi. Elindul az orrod vére, kihasad a lábad ujja, belekap a farkas a válladba (a bőr horzsolást farkasnak hijják) elájulsz fele utján — ijesztgetik a tapasztaltak a fiatalokat, régi bakaszokás szerint. Nem csoda hát, ha varázshatása van az indulás előtti imának sok fiúra. A feje zug a sok ijesztő beszédtől, indulásra készen sorba is áll, érzi a vállán az óriásinak tetsző terhet ós nagy szorongattatásábau fülébe csendül a banda templomi zenéje. — Segits meg Istenem! Suttogja sok ajk és megkönnyebbülnek, mert boldogok a kik hisznek. Az első zászlóalj megindul, ki a kapun. A kaszárnya őrségül hátra maradt néhány baka fegyverbe áll bucsu üdvözlésül, tisztelgő állasban maradnak mig egészen ki nem ürül a tágas tiprott udvar. Megy az ezred. A banda szól. Az érez lányétok csattogása, az öreg dob jó kedvű pütfógése, a kürtök zengósre nyilt torka nagy hangon hirdeti utcza, városszerte hogy jön a regiment. Nagyon reggel van még, de azért a házak ablakai kinyiluak kétoldalt. Borzas női fejecskék, (különösen azok) ragadozó szemű gyerek népség, zilált bajuszu férjem-uramok kandikálnak le három nógyemelet magasságról a haladó századokra. A bakaság (csupa udvariasságból) vissza nézeget. A bodros fodros fehér holmik szőke hajú barna h»ju tulajilonosnőire (különösen azokra) az álmos gyerekekre és a férjem-uramokra. Egy egy kujon baka fel is kiált itt ott bucsuzóul az ablakokba. — Szaosz (a bécsi szervusz) Dirndl! vagy Miezil