Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-27 / 21. szám

a N T t It V I I) K " Nos hát kérdem: azok, kik a nagy-károly— v.-namény—záhonyi vasutvoual létesítése és annak a törvényhatóság által leendő támogatása mellett szállnak sorompóba, azt kívánják-e a vármegye közönségétől, hogy e tervezett gyász­szertartásánál ismét a fő-funerator szerepét adja, vagy azt, hogy a természetes sorrend ellenére, ennek Ítélje oda az első szülöttség jogát? Vizsgáljuk meg e kérdést általáuos forgal­mi szempontokból. Miről van szó 1? Arról, hogy megyénknek kikerülésével s annak érintése nélkül létesít­tessék egy helyi érdekű vasúti vonal Máté­Szálkától Vásáros-Naméuyig, s onnan Var­sány, Kopócs-Apáthi és Máudok állomásokkal Záhonyig. Czélja tehát e vonalnak nem aszemély­és árú-forgalomnak közvetítése Nagy-Károlytól Naményig, vagy Záhonytól Naméuyig, — ha­nem a két végpont között. A mi a személyfor­galmat illeti, azt hiszem, hogy az szóba alig jöhet, mert e vonalat más uem vehetné igénybe, mint az, a ki N.-Károly vidékéről vagy Erdély­nek egy csekély részéből akarua Csapra, vagy Ung és az ettől nyugotra fekvő vidékről Károly és vidékére eljutni. De még ezeu feltevés is problematikus, — mert noha a C9ap—király­háza—szatmár—n.-károlyi, valamiut a csap — nyíregyháza—debreczeu—nagy-károlyi vonalak mindegyike hosszabb a csap — v.-uamény — nagy­károlyi tervezett vonalnál, mégis valószínű, hogy tekintettel a két előbb említett, állami vasúti vonalnak olcsóbb szállítási tariffáin és menetsebességére, az utazó és szállító közönség sem pénzben, sem időben uem nyerne. De feltéve, hogy számitásom mind ezekben téve9, abban bizonyára nem tévedek, hogy e vasútvonal létesítése nein áll érdekében se n a megyének, sem azon vidé >nek, amelyen az át­vonulna. Veszedelmet a megyére vagy annak Köz­pontjára a részben uem látok, bogy a tervezett vasút vonal centrifugál irányban terelné el a a forgalmat; mert hiszen mi keresni valója van a tiszaháti fehér gubás embernek Nagy­Károlyban, a csapi vásárra pedig igy is, úgy is elmegy szekeren meg gyalog, s gyalog haj­taná oda eladó marháját ínég akkor is, ha ott részére akár gyorsvonatot is reudeznének be S hogj állnak az árak a terméuyfor­galommal? ' No hát e kérdésre könuyen meg lehet a választ adni, és a válasz az, hogy T.-Varsány, Gemzse, Györe, B-Aranyos, Apáthi és még talán Kenéz kivételével, az egész Tiszahát és Tisza­háti járás, a dolog természeténél fogva nem Vásáros-Namény, hanem Kis-Várda felé gravi­tál; ós kell is, hogy oda gravitáljou azon egy­szerű oknál fogva, mert ugy Csap, valamint Namény felé a terményszállitás a gazdának Meg tudsz e nekem bocsátani édes Vilmám, s ha igen, bocsás meg miat már oly sokszor megbocsátottál! S ha ajkad imára nyílik könyörögj értem ÍJ, hogy a menyben is bocsánatot nyerjek azért a sok szenvedésért melyet neked okoztam. Isten veled s szentelj egy könnyet szerencsétlen barátodnak Jánoskának. II. Kedves Vilma! Te nem akarod elhinui hogy örökre bucsut vettem tőled, s azt reméled, bogy elhatározásomat meg fogom változtatni. Levelemre azt válaszolod: „Ugy-e nem valöban búcsúztál tőlem s ugy e, ez nem fog meg­történni sohasem? Ugy-e Boha? És én szeretni foglak mindig, még akkor is, ha te már nem szeretnél. S habár valóban búcsúztál volna is tőlem, nem nyugodhatnám bele az elválás gondolatába, mert tudom, érzem, hogy nem élhetnék nélküled!" S azt kivánod tőlem, hogy ha valaha szerettelek s régi szerelmemből csak egy szikrányi is megmaradt szivemben, szavaid őszinteségében ne kételkedjem. Nem kételkedem s hiszek neked. Da én meg azt kérdem tőled: miért teszed akaratomat ily nehéz próbára? Miért ragaszkodol ennyire hozzám, s miért teszed a válást reám s reád nézve ily nehézzé? Te azt hiszed hogj nélkülem nem tudnál élűi? Ha ez volna a te igaz meggyőződésed, akkor te volnál az Lten leg­szerencsétlenebb teremtménye! A te érdeked nem az, bogy magadat hozzám bilincseld, hanem az, hogy felejts! Mert csak akkor fogsz élhetni, ha én félreállok az utadból. Láttad e már a rózsa kimúlását a rideg tél beköszöntekor? Ilyen lenne a te sorsod is; fagyos leheletemtől megsemmisülnél, mielőtt pompádat ki­fejtetted volna! Hiszen már is sokat ártottam éle'ed virágának! Féltékenységem orkáuji sokszor elhervasz totta arczod rózsáit, gyakran bántotta könuytecgerbe mosolygó szemedet! Hányszor semmisítettem meg már idáig is örömödet ós boldogságodat, hányszor keserítettem meg az életedet! S azt hiszed, hogy a te önfeláldozó szerelmed meg tudna változtatni? Ne hidd édesem! Kárhozatos szenvedélyem talán megfékezhető volna egy ideig, de csak azért hogy azután annál nagyobb erővel törjön ki. Olyan az, mint a hó görgeteg, mely fel­tarthatatlanul rohan tova s útjában elpusztít, men­tőbbe kerülne, mint Kis-Várda—Nyíregyháza s onnan Pest felé. Vizsgáljuk meg az ezen nézetemet igazoló adatokat. Kállay András. Egy törvény a gyakorlatban. A gazdálkodó közönség hozsánnával fogadta a me­zőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. XII. törvényczikket. E törvény az lö94. év november 1-én lett életbeléptetve, mely rövid idő alalt miniszteri ren deletek, elvi jelentőségű határozatok sokasága által lett agyontatarozva. Ezen állításom igazolásául jelzem, hogy a törvény hivatalos kiadása 123. § ban 50 lapra terjed, míg az ugyanazon törvényre vonatkozó 48000. száinu végrehajtási rendelet és mellékletei már 147 oldalon vannak közölve, a Lelcky István miniszteri titkár által, mult évben kiadott: Elvi jelentőségű határozatok, dönt­vények és magyarázó rendeletek gyűjteménye pedig 395 nagyalakú lapot tesz ki. Tehát a gazdálkodó közönség szívesen vette a jel­zett törvényt, mert gazdálkodó országban jó inezőrendőr­sógi törvény nélkül gazdálkodni szinte lehetetlen. Igaz, hogy e törvény sok közhasznú intézkedést foglal magá­ban, de egészben véve nem felel meg a várakozásnak. Jó az ilyen törvény ott, ahol az ország népe kellő ér­telmiséggel bir, fel tudja fogni a törvény rendelkezéseit, ahol értelmes mezőőrök látják el a törvénynek vonat­kozó rendelkezéseit. E törvény ugyanis csak akkor hajtható végre jól és az igaz iádnak megfelelően, ha értelmes mező- és hegyőrök kifogástalan eljárása képezi alapját a hatósági eljárásnak. A mi mezőőreink azonban nehezen feledik a kerülők miuősithetlen eljárását. Mezőőreink azonban Csak czimet cseréltek, mert a törvény 77. §-ának a me­zőörök felfogadására vonatkozó része alig alkalmazható, mert a havi 5—a forinttal javadalmazott mezőőrségre oly kevesen vállalkoznak, bogy nincs kikben válogatni. A régi kerülő megcsípte a kártevőt, de a kár fel­becslését már a község elöljáróságának tagjai foganato­sítottak. A mezörcndóri törvény szerint azonban a me­zőőr már bitellérdeiulőleg igazol is, az okozott kárt meg is becsüli. A legtöbb mezőőr Írni, olvasni, számolni sem tud, innen van, bogy a becslés, felülbecslés és a a hatóság részéről eszközöltetett becslés a legnagyobb eltéréseket mutatja. Volt rá eset, bogy egy mezőőr által '20 forintra becsült kárt a második becsüs és a hatóság becsüse már csak 2—l forintra becsültek. Ha iuár most az eljáró hatóság, vagy elöljáróság a liO'Ki. sz. végre­hajtási rendelet 91. §-u szerint jár cl, akkor a három becs összegének harmadrészét, vagyis ö forintot kell a kár­összegéül im-gállapitaui, ami az igazsággal és a törvény szellemevei egyáltalán nem egyeztethető akkor össze, midőn a kart két mezőőr 2—1 forintra becsülte. Az a mi szerencsétlenségünk, bogy bármely üdvös törvényt sem tudunk kellően végrehajtani, mert csekély érteluiiségú köznépünk mindenütt akadályt képez. Ismétlem, hogy c törvény kellő végrehajtása na­gyon megköveteli, miszerint értelmes mező- és hegyőrök hajtsák végre a reájok bízott teendőkel. Mindez nem vihető ki addig, inig a hegyközségek tagjai és a közös mezőőrt tarló birtokosok be nem látják, bogy havi 5—8 frt fizetés mellett jó mezőőrökéi nem alkalmaz­hatnak. — A/, ily csekélyül Űzetett mezőőrök nemcsak roszul becsülnek, bűnein megtörténhet, bogy a kártevő­vel összejátszanak, e.->kiijőket megszegik, alkalmazójukat megkárosítják. De a roszul űzetett mezőőr vagy dolgo­zik magának és másnak hogy megélhessen, vagy az ügyelete alatt álló terményt megdézsmálja s azon bűnbe esik, melyet üldözni épen az ő kötelessége. semmisít mindent! S te gyenge nő, te mernél e útjába állni, te akarnád e rohamában feltartóztatni!? Vessél számol magaddal éd s Vilmám! Ilisz a virágnak harmatra ós napsugárra van szüksége, hogy éljen S viruljon, PZ én szerelmem pedig se harmatot se, napsugarat nem tud nyújtani. Az én szerelmem csak perzselni képes, s elhervadnál mellette idő előtt! Kérlek, esedezem, bocsás el magadtól! S ne szólj többé hozzám a sziv haugján, mert érzem, hogy akkor elvesztem! írd iakább azt, hogy megvetsz, hogy gyűlölsz; válaszd össze a leghidegebb, legoiaróbb szavakat; sértsd meg büszkeségemet s önérzetemet, hogy soha többé ne közelíthessek hozzád, nevezzél hü 1 lennek, kit meg­vetéseddel kell sújtanod; átkozzál meg a én őrökké áldalak! Megváltó soraidat mihamarabb kéri téged soha feledni nem tudó hived Jánoska. III. Imádott Vilmám! Tehát nem fogadod el bucsuzá­somat? S nem bocsátasz el magadtól? Tehát nem akarsz másnak tündökölni, egyedül csak nekem? Nem akarsz másra mosolyogni, egyedül csak rám? S bátran oda akarsz állani vad szeuvedélyem elé, hogy azt vagy megszeliditsd, vagy megsemmisüljél? Oh asszony, nagy a te hited s mily törpének, mily nyo.norultnak érzem én magamat veled szemben! Neked nem kell nap ugár ős harmat, te csak az én perzselő sze.elmemre vágyói! Életedet, mindenedet odiaduád értem, de rólam lemondani nem fogsz soha! Van-e még ily nemes lélek a föld kerekségén? Van-e valaki, a kinek szerelme oly nagy volna, mint a tied? S én mégis el akartalak magamtól taszítani s attól a fénysugártól akartam magamat megfosztani, mely eddig egyedül világította meg életem sötét éjszakáját Meg tudsz-e nekem bocsátani? El tudod-e feledni a szenvedéseket, a melyet neked okoztam? Vársz, hogy el jöjjek tőled bocsáualot kérni? Vársz, hogy hozzád menjek, megvallani, mily őrülten szeretlek? — Megyek ! Jánoska. A legtöbb városban a közrendőrök fizetése 20 frt körül forog. Azon rendőr, aki nappalos, éjjel pihen, vagy megfordítva. A rendőr ruházatot is kap és nincs olyan felelőssége mint az éjjel-nappal őrködő mezőőré, akinek 5—8, legfölebb 10 forint a havi járandósága. Ha a mezőőr fizetése legalább évi 500 korona lenne, akkor értel­mes, kiszolgált katonák, esetleg altisztek is vállalkozná­nak a mezőőri teendőkre. Ez esetben a tőrvény czélja eléretnék, a gazdaközönség érdekei meg volnának óva. A mezőrendőri törvény lényeges fogyatkozása, hogy a végrehajtási rendelet 107. §-a szerint a gazdátlan álla­potból felfogott állat közhírré tételél csak a saját, vala­mint a határos községekben eszközölteti. Igaz, hogy az árverésre vonatkozó hirdetmény egy helyi, vagy vidéki lapban is közhírré teendő; de mindezen intézkedés nem nem felel meg a gazdakőzönség érdekeinek. Vásározá­sok, szállítások, legelőre bocsátások alkalmával, gyakori eset, hogy százakat érő lovak, szarvasmarhák bíntan­golnak el, sőt egész ménesek, gulyák szaladnak szét. Az előbbi rendelkezés szerinl, a községben és ha­táros községekben kidobolják, hogy a bitangságból fel­fogott jószág, vagy jószágok hogyan néznek ki. Igen, de a szétrebbeni ménes egy éjszaka több határon vág­hat keresztül. Kérdem, elég-e a szomszédos községekben való közhírré tétel? Ha bitang jószágot fognak fel a felfogó jelenti az elöljáróságnak, ez a szolgabírói hiva­talhoz, a szolgabíró az alispánhoz, az alispan kiadja a megye hivatalos lapjának. Mig a sok jelentkezés tart, a gazda, vagy pásztor keres, költekezik, a tartásdíj szapo­rodik és a 20, illetve 14 napi tartás ideje eltelik és a károsult az árverésen rendszerint olcsón kelt állat árá­ból alig kap valamit. Ezrekre megy az ekként eladott jószágok száma évenként. Épen ezért szükséges, hogy a megyei lapban lehető gyorsan közöltessék a jószág elveszese, vagy fel­fogása, de szükséges, hogy ugyanez valamely rendőri fővárosi lapban is közöltessék. Erre azon oknál fogva is szükség van, mert a szomszédos megyéből átbitan­goló allattulajdonosj rendszerint nein olvassa a nem az ó megyéje bivalalos lapját, s igy nem értesülhet sem körözés, sem hírlap utján elbitangolt jószágáról, sem az eladási árból fenmaradó ősszegnek egy év alatti felvétele iránt nem tud hova fordulni. Ismétlem, bogy a mezőrendőri törvény sok hasz­nos dolgot foglal magában, de a végrehajtásnál gyakran jöttünk olyan fogyatkozásra, mely a gyakorlati életben nem állhat meg. E törvényen nem lehet rendeletek, dönt­vényt k, elvi jelentőségű hatarozatok által alaposan segí­teni, mert a sok rendelettel ugy járunk, hogy a fától nem fogjuk látni az erdőt. E törvény jó volna olyan művelt országnak, ahol a közönséges emberek is jóval értelmesebbek a mi köznépünknél. Jó az ilyen törvény ott, ahol a szántófö.dek legtöbbje körül van kerítve, de ha nálunk e törvényt szigorúan hajtják végre, a jószágot tartók nem győznek elég büntetéspénzt liz> tni; ha nem bajtjak végre, akkor minek hozták e törvényt? A me­gyéknek, gazdasági egyleteknek kell tehát e törvény fogyatkozásaira rámutatni és sürgetni, hogy a törvény­hozók a mi viszonyainknak megfelelően akként alakítsák át. hogy ez alapjában hasznos tőrvény megfeleljen köz­hasznú rendeltetésenek és a gazdálkodók érdekeinek. S. L. Agrárizmus és merkantilizmus. Magyarországon két áramlat képviselői néznek egy­mással farkasszemet. Mindegyik féltékeny a másikra. Az .agrár, us* a , keret kedó"-ben ellenfelét látja és viszont. Mintha mind a ketten nem egy és ugyanazon nemzet fiai volnának, mintha mind a kettő nem édes hazánk boldo­gulására és felvirágoztatására törekedaéuek. Mintha Magyarország uem közös édes anya volna mind a kettő­nek. Mintha az .agráriu-i" és a ,kereskedő* nem testvérek voluának egymással. Mintha az anya az egyik fia boldo­gulását jobban hordaná szivén, mint a másikáét és az egyik érdekeit jobban ápolná mint a másikét és mintha az egyik fia jobban, forróbban szeretné édes anyját, mint a másik. Az .agrárius" szemrehánya a kereskedőnek hogy nemzetközi, nem elég hazafias és hogy átkozott intéz­ménye a .tőzsde* által mesterséges árdefressióját okozza a gabonaáraknak. Viszont a merkantilius aazal vádolja az agráriust, hogy reákezionárius, exclusió és Magyar­országot ősi, primitív Allapotábau fenn akarja tartani és a nyugati czivilizáczió felé haladásában feltartóztatja. És igy különféle jelszavak alatt az egyik tábor a másik ellen harczol. Hát Magyarországnak nem elég ellensége van az ország határain kivül, sőt vele tőszomszédságban lévő, — sok kellemetlen kapcsolatok által összefűzött Ausztriában is? Még az országon belül saját fiai közt is, az osztályhareznak dühöngni kell? Grúf Siécheuyi szerint Magyarországon még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezui és mi hasznos, derék állampolgárok élet és létérdekei elleu töiünk! Mi ugyan nem szereljük a németet, de azért ha Németországban valami beteges áramlat keletkezik, azt évek múlva — mikor ott már belátják a hibát ós azt szanálva, helyes mra térnek — importáljuk. Az agrárizmusósmerkantilizmus közti ellen­tétnek Németország a szülőhelye, de ott, látBzólag leg­alább némi jogosultsággal birt. O.t az ipar- és keres­kedelem óriási mérveket öltött és mint minden emberi intézménynek képzelt vagy valódi kinövései is voltak. Beállott a reactió, az „agrárizmu>" született ós egyik következménye az volt, hogy a tőzsdét reformálták és a tőzsde-üzleteket korlátozták. Da alig egy ev elteltével belátták, ho y a mezőgazdaságnak a kereskedelem f<5­támusza és siettek a hibát jóvá tenni. Mi pedig szeret­jük a gazdag és hatalmas Németországot utánozDi, de csak — a hibáit. Mi nekünk se ip írunk, se kereskedel­münk nincs ós mégis hadat üzenünk neki, csirájában akarjuk megfojtani, a helyett bogy azt fejlesztenék! A földmivelés ós a kereskedelem egymásra vannak utalva és a helyett, hogy karöltve járnának, harezban állanak! Ezen egészségtelen, kóros állapotnak a tüneményei mu tatkoznak a közgazdaság minden terén és ágában. Példa rá: a szövetkezeti Ugy. Ez az intézmény igen üdvös, igen hasznos, Németországban is nagyon bevált, de mi iparkodunk ezen móg nagyon fiatal, ártatlan gyereknek

Next

/
Thumbnails
Contents