Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-05-27 / 21. szám
XXL évfolyam. 21 szám Nyíregyháza, 1900. május 27. VEGYES TABTALMU HETI LAP, BOLCSVARME^YS HIfATALOS LAPJA A SZABOLCS VARHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGrTLETSNEK KÖZLÖNYE. .Megjelenik: hetenkint esryszer, vasárnapon. ^Előfizetési feltételek: Az elöfisetési énzel megrmddése k , a gost&n vagy helyben házhoz hordva : ^ szétmdés e tárgyában leendő felszó- » erime .lat Mr^k Leküid-ni. .V lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dijak: Egész évre . Fél évre 4 Negyed évre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8 A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre (Jánószky ház) intézendők. csak négy korona. Egy szam ára 20 llllér . „. ... , , , . , Minden négyszer hasábozott p tit sor egyszer lamlások Jóba £lelc kiadó-tulajdonos f u , t» eJ™ntetlen levelek csak ismert kezektol közlése 10 fillér; többszöri közlés e.etéi.en 8 fill. szam A kéziratok csak világos kívánatra s illető költségére küldetnek VI-ÍZI. Kincs ári bélyifldl) fejében minden eg .es hiraz i di'tés útin ül fii ér fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronk in 60 fillérHirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V„ Ecksieh Bernit és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben , Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos résa, Szabolcsvármegye alispánjától. 12077. K. 1900~ A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgár mesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy a Tisza-Dob községhez tartozó Telek legelőn 1 darab ló lépfene miatt elhullott s ez okból a legelőn levő ló és szarvasmarha állomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1900. év május 15. Mikecz János, alispán. 12100. K. j-^jp— Szalolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy Napkor községhez tartozó Hartsteinféle tanyán 17 darab sertés, sertésvész miatt elhullott s ez okból a községben és tanyán levő sertésállomány zár alá helyeztetett. Nyiregyháza, 1900. május IG. Mikecz János, alispán. A mult törvényhatósági bizottsági közgyűlés. II. Valamikor — talán 85—S6-ban lehetett, s valamely hason természetű ügy kapcsán vetettem fel először egy törvényhatósági közgyűlésben azon kérdést, — hogy váljon nem lenne-é már ideje arról gondoskodni, — hogy a felsőszabolcsi tiszai — mintegy 100,000 cat. holdat a 35, többnyire nagy és népes községat magába foglaló terület is láttassék el már végre valahára, legalább egy vonalban, a közlekedés közvetítésére alkalmas úttal, vagy vasúttal. A közgyűlésben e felett beható vita keletkezett, — a melynek eredményeként Szabolcsvármegye akkori főispánja, Graefl József kéreA „NYIRVIDÉK 4 4 TAROZÁJA. Válás utáu. Irta : — n. I. Kedves Vilma! Ne vedd rossz néven, hogy miután szóval már utolsó isten hozzádott mondottam neked, e Borokkal még felkereslek. Tulajdonítsd e tettemet annak a forró szerelemnek, mely ma is oly változatlanul él szivemben, mint akkor midőn még semmi se zavarta meg kőztünk az egyetértést! Ne hidd, hogy szivem nem fáj; ne hidd hogy érzelmeim megváltoztak! Szeretlek, forrón szeretlek ma is; oda adnám érted mindenemet; feláldoznám minden csepp véremet, ha tudnám, hogy ezzel boldoggá tehetlek, de lelkem visszariad a gondolattól, hogy sorsomat a tieddel kössem össze! Nem vagyunk mi egymásnak! Már alaknak se illik össze: te magas vagy, én középtermetű; te elragadó szépség, én pedig csak közönséges arcz, mint a féifiak kilencztizedrésze. S épen ily különbség van lelki tulajdonságaink közö t is. Te pajkos vagy, én komoly; te jiielkü, türelmes, én indulatos; te kaczér, én meg végtelen féltékeny. Mi határozott ellentétei vagyunk egymásnak, s ha egymáséi lettünk volua, bizonyos, hogy a köle-önös egyetértés igen gyakran felbomlott, s a szerelem helyén vajmi hamar a gyűlölet fogamzott volna meg a szivünkben. Igy legalább nem gyülöljük egymást, s ha talán még találkoznánk valamikor az életben, szeretettel tekinthetünk egymásra, s a sorsot okozhitjnk, hogy bennünket szétválasztott 1 Melyikünk sejtette volna,hogy igy fogunk egymástól megválni! Hiszen ismeretségünk kezdetén még a látszata se volt meg, hogy mi valamikor megszeretjük egymást! I^az, hogy kezdetben nem mutatkoztunk olyauoknak, mint a milyenekké bennünket a természet alkotott. Mindegyikünk álarezot vett fel: te komolytett fel arra, hogy az ártéri érdekeltségűek általam tolmácsolt s annak idején a törvényhatóság elé terjesztendő kérelmét egy egybehívandó értekezleten készítse elő, Az első értekezlet 1887. év február 1 tó 7-én tartatott meg a főispáu elnöklete al ;tt, — a mely értekezleten egy Nyíregyházáról kiinduló s a Tiszáig vezető „helyi érdekű gazdasági" vasútnak a kiépítése határoztatott el, — s a végrehajtó bizottság elnökéül én, — annak alelnökéül pedig Zoltán János alispán választatott meg. Ezen, engem ért megtiszteltetés lett aztán megölő betűje az ártéri vasútnak, mert csak hamar ezután főispánnak neveztetvén ki, érdekeltségemnél fogva ez ügybe többé be nem folyhattam. De volt még egy más indokom is, a miért én azt, — hogy a törvényhatóság nekünk műutat készítsen, vagy egy általunk kiépítendő vasúthoz tetemes összeggel hozzájáruljon, időszerűnek nem tartottam, — és ez az, — hogy az ártéri birtokosság - nagy részben adómentességet élvezvén, vármegyénk közúti adójához vajmi csekély összeggel járult. Most már, 2 —3 év óta ismét felszínre kerülvén a dolog, — s mivel az érdekelt községek megfelelő áldozatokra hajlandók, — s mert az adómentességek megszűntével az árterület a megyei útadó pénztárba számításom szerint éveukiut mintegy 15 —16000 koronával többet fog befizetni miut eddig, — alapos kilátás vau arra, — hogy az ártéri vasút a miniszternek jóakaratú támogatása és a törvényhatóságnak elvi hozzájárulása mellett, — még a jövő század első felében ki fog épülni Vegyünk csak szemügyre egy másik vasuti tervezetet. ságot színleltél s igyekeztél a kaczérságodat elrejteni, én pedig minden áron vidámnak, csintalannak ipaikodtam feltűnni. S ha valaki együtt látott bennünket, az bizonyára mosolygott a két nagy gyermekeu, kik egymást akarják áltatni, pedig csak önmagukat áltatják. De nem sokáig tudtunk színlelni. Te ismét kaczér lettél, én belőlem meg kitört a féltékenység ördöge. S mmi jogom se volt hozzá s mégis gáncsoltalak, feddtelek. Ea szokatlan hang volt előtted. Eddig mindenki csak tömjénezett népségednek és szellemességednél s ime most akadt valaki, a ki nem hajolt meg előtted feltétlenül. Más színben tűntem fel előtted, mint azok az ifjak, kiket eddig ismertél. Meglepett, hogy én nem hizelgek, nem mondok üres bókokat, hanem rámutatva hibáidra, javítani akarlak. S gáncsoskodásomra az volt a válaszod, hogy lassanként egész mássá lettél. Esentul senki se látott pajkosnak, kaczérnak és tetszvigyónak. Egyedül ciak nekem akartál tetszeni, gyengéd lelkednek egész melegével csak rajtam c üngtél s hi néha sajgott is a szived, midőn talán a kelleténél erósebb gyógyszert alkalmaztam, megbocsátottál. S oly hálásnak mutatkoztál e^y elismerő szóér', oly megható öröm tükröződött vissza bájos arezodröl, ha láttad, hogy valamivel megnyerted a tetszésemet! S én hittem neked és megajándékoztalak bizalmammal, mint eddig még senkit! Nem volt titkom előtted, s rád meriem volna bizni a lelkem üdvösségét is! Jó formán nem is vettük észre, hogy egymást megszerettük. — Nem volt az mindennapi szerelem a mely szivünket összefonta. Mi igazáu magasztosan szerettünk, ugy, miut előttünk talán még soha senki. Boldogok voltunk, boldogok végtelenül. Gyengédséged, odaadó szerelmed mennyországot teremtett nekem; sokat szenvedett szivem felett ismét derült ég mosolygott. S ha néha napján gondok fogtak el s te szemembe tekintve lelkemből olvastad ki, a mit ajkam elhallgatott: bársonyos kacsóiddal elsimítottad homlokomról afelhőket, édes szavaddal felvidított elcsüggedt lelkemet. Milyeu A mikor 1893 bau a nyiregyháza—polgári vasutat terveztük, — annak kiépítését három indokból láttuk a megye érdekében levőnek; u. i. 1-ör. mert később, kedvezőbb tariffa tételek mellett a legrövidebb személy és áruforgalmi voualat teremtjük meg Budapest ós megyénk között; 2-or mert megyénknek délvidékét Miskolcz és Debreczentől elterelni s Nyíregyházához vonzani kellett, — s mert 3-or mindezektől eltekintve a szabolcsmegyei alföldi közlekedési mizériákon elvégre mégis csak segíteni kötelességünk volt Ámde, emlékezzünk csak vissza, — mivel argumentáltunk szembenaNyiri érdekeltséggel — a melynek se utja se vasútja? Azzal, hogy csak legyenek nyugodtan, — hiszen eunek az alföldi vasútnak — nagyon rövid idő múlva a nyíregyháza—vásáros-naményi lesz a folytatása! Evek multak el, — s ezen eszmét és Ígéretet Vidovich Menyhért támasztotta fel halottaiból. Szegény ember ! Ki nem csinálta meg előre a diagnózist, s uem vette észre, hogy ez az ígéret, ez a terv nem volt sem merő halott, sem tetszhalott, hanem — — élő halott. Élő halott, a mely kiulódik-vergődik, nem él csak vegetál, nem azért, mintha e vonalnak létjogosultsága vagy jövője nem letine, nem azért mintha ahoz szó férhetne, hogy szemben a nyiregyháza— v.-naményi müut kiépítési költségeivel, a vasút vonal kiépítése legalább is évenként 10,000 korona megtakarítást jelentene közúti pénztáruuk javára, hanem azért mert biztosra vehető, hogy mire keresztül gázol és kilábol majd-e a vasút kérdése a törvényhatósági előkészítés lombikjaiból s a miniszter jóakaratú tárgyalásainak dillemáiból, betölti alkotmányos pályafutását s — kiszenved. szép napok voltak azok midőn derült jövőről s csendes boldogságról álmodoztunk . . . Álmaink nem valósulhattak! Az irigy sors akkor szakított szét bennüuket, midőn legjobban szerettük egymást! Mi volt az oka? Az én beteges lelki állapotom, melyből te oly odaadással igyekeztél kigyógyítani, féltékenységem, melyet már örökre s/ámüzve hittem, újra visszatért s rémképeket rajzolt elém. Kaczérnak láttalak i-mét, akkor is, midőu talán nem voltál az; tetszvágyónak képzeltelek, akkor is, midőn csak nekem akartál tetszeni. Sokszor, nagyon sokszor gyötörtelek e miatt, de a te angyali lelked mindent eltűrt, és csak arezod halványsága, szemed bánatos tekintete mutatta, hogy meunyire szenvedsz! Én voltam a hibás, s mégis én kívántam a szakítást. Te nyakamon csüngtél s szívszorongva könyörögtél, hogy ne hagyjalak el, mert nálam nélkül nem tudsz élni. Engem meghatott ragaszkodásod s megremegtem a gondolattól, hogy ily angyali lényt akarok magamtól eltaszítani. S még se tehettem má>ként! Ne hidd, hogy nem szeretlek, ne hidd, hogy gyűlöllek! Imádlak, kedves Vilma, de épen ezért uem akarlak az enyéuimé tenni! Látod, az élet oly sivár és örömtelen! Vágyódunk egy kis boldogság után s órü'ünk, ha egy kis morzsányit is kapunk belőle! Ju na e neked csak egy szemernyi boldogság az én oidalomon? Nem lenne e a te életed egy örökös vértanúság ? Leküzdhetetlen féltékenységemmel agyongyötörnélek, s poklot készítenék neked! Pedig te ilyen sorsot nem érdemelsz s én megelégedetnek, boldognak akarlak látni! S boldog is leszesz, mert ha vau Isten az égben, boldoggá kell tennie! S<ived vérző sebe majd beheged s idővel újra megtanulsz örülni és szeretni S majd eljön a férfi is, a ki nálamnál méltóbb szeretetedre, kinek viszontszerelme édent varázsol körülötted! Én pedig, bevésem szivembe kedves alakodat s ha boldognak tudlak veled örülök s egyhangú életemet azzal igyekezem elviselhetőbbé tenni, hogy a magány óráimban visszaidézem emlékezetembe boldog szerelmünk letűnt idejét. Ylui számunk LO oldalra terjed • "M
