Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-21 / 3. szám

a tanintézetek, hanem egyúttal nevelő intézetek is lesznek. A nevelés fogalmával tisztában vagyunk, e fölött nincs mit beszélni tovább. így folytathatjuk aztán, hogy leányiskoláink a test fejlődésére első sorban ható táplálkozásnál befolyással nem birnak. Nagyságod egy tréf.ís eseményt hoz föl, szintén e tény igazolásául. En is felhozhatnám e mellé, hogy az én tanuló-életemben, Sárospatakon, ha valamelyikünk valami testi betegség után javuló félben volt. orvosunk rántott csirkét, jó bort irt a reczipére, — amely kívánatos orvosság bizony elmaradt, s maradtunk mi is a paszuj mellett. Mert hát iskoláink lelki táplálékot adnak és nem testi táplálékot. Ez ugyebár tény és nem nézet ' A ruházkodás . . . Hogy az iskola gondot fordít a ruházat tisztaságára s ami tovább felhozva van : ez oly világos dolog, hogy felemlitését szükségtelennek tartottam. Ha erre sem ügyelnének leányiskoláink, akkor egyszerűen mind be kellene zárni. De a ruha tisztasága, a szakadások megfoltozása, — még távolról sem fedezi a ruházkodás forgalmát. E fölött, azt hisz m. — felesleges dolog nagyságoddal vitatkozni. A ruházkodásnál, a divat ostobaságai, a legtöbbször megnyomorítják, nemcsak a jeleu, de a jövő nemzedéket még pedig nemcsak testileg, hanem a fényűzés miatt, erkölcsileg is. E kérdéskörül, többször ós mélyen tárgyaltam egy ízben Tóth Pál úrral, a miskolczi felső leányiskola igazgatójával, ki igaz nevelő a maga szakjában, s szive,, lelke felolvad a nőnevelés ügyében és érdekében. Elmondta Tóth Pál barátom, hogy mily harezot kell folytatniok évról-évre az anyák hiúságával az egyszerű, egészséges ruházkodás érdekében s az internátusból való kitiltással is fenyegetőzni. Bizony tény az. hogy a leányiskolánál nincs módjában szabályozni a leánykák ruházkodását s rá kell bíznia a mamákra. A testi növelés elósegitóje a szabad mozgás, a játék, a torna. Szabad hely. téres játszóhely, alkalmas torna-helyiség, kevés leányiskolában található. Nyíregyházán éppen semmi. Nagyságod mondja, nem én. a következőket : „Az iskola falai évról-évre szűkebbnek bizonyultak s mi évról-évre felemeltük szavunkat leányaink érdekében. Nem kértünk sokat. Mindössze is csak annyit, hogy a polgári leányiskola épületét, ami épületünket, engedje át a város csakugyan, a mi czéljainkra. De szavunk kiáltószó volt a pusztában. Pedig a lefolyt iskolai évben már odáig jutottunk, hogy a 1-ik osztályban a fehérnemű és ruhavarrást, melyet a törvény megkövetel, nem taníthattuk, mert a 4-ik osztály tantermében a varrógépeket elhelyezni nem lehetett, külö 1 kézimunka termünk, vagy legalább még egy nagyobb termünk nincs, mivel a két nagyobbik tantermet a 4-ik osztálynál sokkal népesebb 2-ik és 3-ik osztály számára kellett átengednünk. Be kellett szünMalom-Sialók-Kerek-egyháza nem felelt meg a Nemzet várakozásának Jövedelem nem volt, ergó gázsi tem és koplalunk vala ha hitelünk nincsen. (Ez volt az utolsó hitel, melyben e világváros közönsége a színészeket részesítette.) Innen már „utánveltel" mozdultunk. Titkár lévőn, egy társzekérrel én jártam körül a társulat tagjainál és szedtem össze a podgyászt. Bajkaiékhoz is benyitottam A podgyász kíszen állt, az egvik darabon útra készen Torma Á^nes ült, de Kaján Örzse is ült, még pedig ugyancsak készen, mert alig léptem be ö is berontott és ezen önök előtt bizonyára nem ismeretlen szavakat kiáltotta felém: Innen az ur ugyan egyetlen darabot sem visz kl, a míg a házbért meg nem kapom! Bajkai is ült eddig, mint Mirius Karthágó romjain, még pedig egy másik darabon most fölemelkedett még pedig a helyzet magaslatára. — Mennyi jár öonek? kérdé. — Jár, . . . — Felirta? — Nem. — Ugy üljön le és irja fel. Egyben nyugtázhatja is az összeget. — Ugyan Bandi, szólalt meg most az asszonyka, minek az a sok czeremónia ? Nyugta né kUI is fizethetsz Kaján nagyságának. . . — De te nyugta előtt dicséred a napot! Kiáltott rája a rettenetes Bendegúz, meglehetóben mogorván. Semmi közöd a pénzügyi dolgokhoz ! — Se mmi közöm? kiáltotta az asszonyka és kidobta Mzivarkáját a nyitott ablakon, aztán rágyújtott egy másikra. (Tévedés ne essék: nem ablakra, hanem szivarkára!) Semmi közöm! Hát ki keres többet, te vagy éu?! — Fogd be a Szádat! — Nem fogom! Félóra múlva megy a vonat! Fizetek Kanjánné! mi jár Gnmk? — Asszony, ne haragíts meg. . . — Te haragitsz meg ostobaságaiddal. r i h v I i> íc Hitetnünk teljesen, ugyanezen okokból a tornatanitást is, melyet pedig a törvény szintén megkövetel. Kötelességünkből folyólag jelentést tettünk erről mindjárt az év elején az iskolaszéknek, mely haladéktalanul kérvényt terjesztett fel a képviselőtestülethez az iskola épülete összes helyiségeiuek átengedése tárgyában Es mi újból reméltünk. A közigazgatási tanács tárgyalta a kérdést s a következő határozatot hozta: (következik a tagadó határozat szövege, mely után igy folytatja az igazg jelentés) Azonban a képviselőtestület levette a kérdést uapirendről időtlen-időkig, vagy, mint ő kifejezte, de ami ezzel egyértelmű, mindaddig, mig az iskolát nem államosítják. Így áll a kérdés napjainkban." Ezeket olvassuk az 1898 — 99-iki értesítőben Kell-e ehez kommentár annak bizonyításául, hogy a nyíregyházi leányiskola helyisége szűk és igy czélszerütlen ! 1 Ez tehát szintén tény és nem az én nézetem. Mert, hogy igy télvíz idején, jut elég hely a szűk udvaron a friss havazkodásrn, mikor a megfagyott virág-ágyakra is ráléphetnek a növendékek, ezzel csup in annyit mondunk, hogy milyen jó és üdvös volna, az egyszeri havazkodás helyett, naponként egy kevés futkározó mozgást vége/ni, a 10 —15 perc/.oyi óraközönként, ha volna legalább 1500—2000 négyzetméter területű szabad udvar, mint Miskolczou, vagy Debreczenben ! Azt hiszem, ezt a tanárnők is kívánatosnak tartanák, ha ... . volna! Jön az értplmi képzés. Csak például hoztam fol egyet a sok közül. Egy hibában szenvednek valamennyien. Idézzek-ea nyíregyházi értesítőből f: „ftvrólévre szomorúan tapasztaljuk, mint sülyed alá iskolánk, saját hibánkon kivfll, loko/atosau arról a színvonalról, melyen az első eszteudóbeu állott. Most fölveszünk az első osztályba í) éves gyermekeket s kibocsátunk az életbe 13 — 14 éves leáuyVákat. kik, mint Geőcze Sarolta mondja, ép e kéuyes korba inaraduak okos, czéltudatos vezetés nélkül s tanítóik nevelő befolyását ép akkor nélkülözik, mikor arra legnagyobb szükségük volna, stb." Ez idézet megint mellettem bizonyít, mert tényként erősíti azon kijelentett nézetemet, hogy a leánykák gyenge alappal kerülnek a felsőbb iskolába, — nemcsak Nvir gyházán, de mindeuütt. — A fiuknál is igy van Hiszen már arról is tanácskoztak komoly pedagógusok, hogy a gimnáziumba készülő uépiskolások számára egészen külön tantervet kellene kidolgozni, mert a gimnázium első osztálya rendkívül sokat vesződik a hiányos alap foltozgatásával. Ezek miud elvi dolgok, sem egyes személyeket, sem egyes iskolákat nem érintenek közvetlenül s maguk az intézeti tanárok sürgetik a javítást, a leányiskolákra vonatkozólag, tíeócze Sarolta, e lelkes honleány mellett, leginkább — Ah! ostobaság! ... Te vagy ostoba! — Ei te szamár vagy! — Szamár! Kaján asszony, hallotta? Azt mondotta: szamár! Én a férje! Ez az érdemetlen teremtés. . . — Érdemetlen én? . . Te nyomorult! Te senki! — Hallgass! . . Hallgass ! Átkozott legyen az óra, melyben nőmmé teltelek! — Ugy van: átkozott! De hiszeu csak egyetlen szavadba kerül és mehetünk mindegyik a maga dolgára! Én síivesen megyek, . . — Síivesen? . . Hát menj! . . Itt a ezókmókod! És még mielőtt valaki megakadályozhatta volna, két kosár kirepült az ablakon át nz utczára. — Hah! klálltotta Torma Ágnes tragikusan, az én drága holmimat dobálod? Akkor menjen utána ez, meg ez, meg ez is. A három „ez* három bőrönd volt. Tóbb nem volt a szobában. A díszítő ós segédje ott kívül a kocsiuál, természetesnek találta, hogy a „humé, ciy* kerül le hozzá, nyugodtan fölszedte is, mert a jó diszitó tudja, hog) kinek mi van és kinek mi uincs, tudta, hogy Bijkaiéknak több nincs és indult a vasúthoz. Ezalatt bent folytatódott a családi dráma. Bajkai a felesége felé rohant, ez Knjánné mögé bujt és mert a sovány Kijánné nem nyújtott bizto* menhelyet, hirtelen elhatározással kiugrott az ajtón és azt kívülről ránk zárta. Bajkai nekirontott az ajtónak és kíméletesen meg rázta (tz aj'ó rászorult erre akiméletre)majd az ablakhoz szaladt ós kiugrott. Tanácstalanul bámultunk egymásra én meg az Örzse. Csakhogy bámulás közben egy ötletem támadt. Nem volt uj, de jó volt. Én is kiugrottam az ablakon. A vasútnál már várt rám a társulat. Bajkai feleségét magához szorítva, kaczagra jött felém. — Ext a pár jelenetet én írtam. Ciime: Bajkaiék hurczolkodnak. Vicointe L. tíerando Antónia, kiknek idevonatkozó munkálkodásuk igazi utmutató. Még egy dologra kell válaszolnom, mely a túlterhelésről, szertelenségről szól. A miket erre vonatkozólag megemlít őnagysága, ennek már valódi személyi éle van. Én erre a térre világért sem megyek. Csak annyit jegyzek meg, hogy az ügyre nézve nem lett volna hátrányos, ha vett volna annyi fáradtságot magának mégis, hogy utánolvassa a közölt irodalmi tananyag czimeit s teljesen meggyőzi igy önlelkét, hogy nem túloztam itt sem, sót az epigrammokat figyelembe se vettem, mert igy I00-on felül halad az olvasmányok száma. Azt pedig még elgondolni se mertem, hogy egy évfolyam elvégzett tananyagát más éven megint elővegyék s erre nincs is semmi megjegyzésem Csak azt kérdem egész tisztelettel hogy ha bizonyára olyan gyenge készültséggel lépnek a leánykák a vezetése alatti iskolába, váljon képesek-e a 3-ik osztály növendékei, kellő értelmi haszonnal feldolgozni az értesítőben jelz«tt Írásbeli feladatokat, p o, hogyan értekezhetik egy 12—13 éves leányka, az angol torradulorn okairól! Ezt tarlom éu túlterhelésnek, szertelenségnek. mely nemcsak a nyíregyházi polg. leányiskola hibája, hanem általános szerencsétlenség. S hogy az egész rendszer hibás, azt nagyságod is beismeri, midőn jelzi, hogy miket követnek el a vizsgák kedvéért, hogy mutassanak s a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon; — önmaga jelzi: „a polgári iskolák reformja, igaz. hogy egyelőre csak a Hu iskoláé, küszöbön van: reméljük, hogy nemsokára rákerül a sor a leányiskola A ra is." Kell-e még több tény a nézetek igazolására ?! En teljes komolysággal és egész jóakarattal a nemes ügy iráut. írtam, amiket irtam. Magam is tanulok és tanítok vagy]"40'.^esztendeje; figyelemmel kísérem a nevelés-ügyi dolgokat és eredményeket iakolábau és az életben, s ha valaki becsülni és tisztelni tudja a tanítás és nevelés vezetőit, munkásait, én tudom teljes lélekkel s bűnnek tartottam mindig a gyauusitásnak még árnyékát is velők szemben. De a nevelés-ügy mindnyájunkat mélyen érdekel és segitó eszközökről gondoskodni elsőrendű kötelessége a társadalom jobbjainak. Kimoudhatlan elismerés és tisztelet illeti meg a nyíregyházi nóegyesületet, mely alapot rakott annak az iskolának s folyvást támogatja soha nem laukadó buzgalommal. A város is megtesz míudent. amit nehéz viszonyai között megtehet. Ki vádolhatná ezeket? I'.yenről még csak szó sem lebet Hanem igenis arról van szó, hogy a jelen viszonyok között egy hathatós segitó erővel menjünk a leánynevelés támogatására, a létesítendő internátus által. Ez a kérdés központja, tengelye. E felett érdemes eszmét cserélni s külőnöseu egy igazgatónőnek, kit tudása mellett tapasztalatai is támogatnak azon elvek közforgalomba hozatalánál, mely elvek az ügyet, előbbre vihetik. Árnyéka még a liliomnak is vau. De minél felebb emelkedik a nap fénye, anuál kisebb lesz az árnyék. Egy tiszta női lélek fénye, mint napvilág, arra van hivatva, hogy árnyékok között is, a tökéletesség felé vezéreljen. Andrássy Kálmán. Fószolgabirák értekezlete. I.apunk legutóbbi számában már jelentettűk, hogy Vidovich László főszolgabíró, az uj bűnvádi eljárás életbelépése folytán szükséges egyöntetű eljárás megbeszélése végett, a vármegyei főszolgabirákat értekezletre hivta össze. Az értekezletet e hó tá-én délelőtt, a vármegyeháza kistermében tartották meg s meghívták arra Mikecz János alispánt, Szikszay Pál megyei főügyészt s Lázár Kálmán kir. főügyészi helyettest. Az értekezlet Mikecz János alispánt kérte fői a t inácskozás vezetésére, ki megnyitva az értekezletet, hangsúlyozta, hogy az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetése a közigazgatási hatóságra oly súlyos megterheltetéssel jár, hogy a jelenlegi szervezet mellett a tetemesen szaporodott munkát teljesíteni egyáltalán nem képes, szükségesnek tartjaennélfogva.hogyaz uj helyzettelszt inbi n, tanácskozás tárgyává tétessek a szervezeti kiegészítés, a közigazgatási zárkák létesilése es kezelése, a szükséges nyomtatványok beszerzése, a nyomozásnál felmerülő eljárási tanu/.asi, a letartóztatottak élelmezési es zárkák fűtési költségeinek fedezésére vonatkozó kérdések. Mindenek előtt azonban legszükségesebbnek látja, ho*y a munka szaporulat mérvének közelebbi áttekintése végett. Lázár Kálmán kir. főügyész helyettes, tájékoztató adatok közlés re felkéressék. A tanacskozás jegyzökönyvének vezetésével Vidovich László főszolgabíró megbízatott. Lázár Kálmán kir. ffiü.-yész h lyellesnek kOiiOnettel vett tájékoztató nyilatkozatai szerint, a bűnvádi nyoiuozatra ez év cl-jén, több mint háromszáz bünüyyi