Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-21 / 3. szám
XXL évfolyam, 3. száin. Nyíregyháza, 1900. január 21. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZA.BÜLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. MoprjeUiriiU hetenkint egyszer, vasárnapon. -^gg Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott p tit sor egyszer pestén vSffefylíhlzíoz'hordva: , A z pénzek Megrendelések s a A l^h™ részét képező >«uyek, Lész évre 8 korona. l aP szétküldésé targydlan leendő felszó- a Z„ k 8Z 0 1 C' cn e , " u' k l, e" ull i« n iFélévre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos ere ek mert t u • ™ " "» Negyedévre ......... 2 . könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , ' V t l •, ,,, • , . b.'ye.tftj fejében mmden eg,,s bir A községi jegyző es tanító uraknak egész évre Hármat b' ^ ' t' A"ir A keziratok C 3ak világos kivaiiatra s az delés utau 60 fii er fliettetik. csak négy korona Egy szám ára 20 illlér. (JanObZKy naz; miezenaoK. tlletö költségére küldetnek vi^zi. A nyílt-téri közleméuyek dija loroukin 60 fillér Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcz; 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész, 80. K. 1900. Szabolcsvármegye alispánjától, llclyettesités! Főispán őméltósága 1516/899 száinu éntézvényével az üresedésben levő szolgabírói állásra Szunyoghy Ferencz közigazgatási gyakornokot helyettesitette, s őt a ki várdai járás főszolgabírójához osztotta be. Nyisegyházán, 1900. év január hó 8-án. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye Blispánjától. 677. K. 1900. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy a Szakoly községhez tart ozó „Sárgödői" tanyán WeisZ Lipót kárára 10 drb. sertés sertesvéiz miatt elhullott, s ez okból a községbon és tanyán levő sertés állomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 190O. január 9-én. Mikecz János, alispán. 678 K. 1900. Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy a Ny.-Adony községhez tartozó „Szakoly-kert" tanyán gróf Károlyi Tibor kárára 4 drb. sertés sertésvész miatt elhullott, s ez okból a községben és tanyán levő sertésállomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1900 január 9-én. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 34821. K. 1899. Hivatkozva a folyó évi október hó 31-én kelt 289,8^ számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Kólaj községház tartozó „Bajzát„ tanyán felmerült takonykór betegülési eset folytán elrendelt zár folyó évi deczember hó 17-én feloldatott. Nyíregyházán, 1899. deczember 19-én. Mikecz János, alispán. „A NYIRVIDÉK" TÁRCZAJA. Ti Bajkaiék hurezol kodnak. Tudom, az ember társairól ne mondjon rosszat. Semmit vagy jót. De még bölcsészeti, lélek,- állati- és egyéb tani alapon bebizonyításra vár az a foQtos tétel: ember-e a szinésztárs, vagy csak egyszerűen kolléga? Adassék meg mindenkinek, ami őtet megilleti és ha meg kell valamit fizetni, hit akkor meg kell fizetői, még akkor is, ha a bútorozott szoba házbére lenne az a valami. Csak egy esetben nem kell megfizetni a tartozást, ha a hitelező megérdemli, hogy ne kapja meg a pénzét. Bajkaiék p. o. jól tették, hogy a szobaadó zöld ségeskofának, Kaján asszonyság ak nem fizették meg a hátralékos házbért. Értsük meg egymást: nem vagyok bűnpártoló, nem azt mondottam, hogy helyesen cselekedtek, csak azt, hogy jól. Oh ezek a B.jkaiék! (A név végre n mellékes ha ugyan az, mert meggvóződésem, hogy önök jobb szeretnék, ha valamelyik Nemzeti színházi tag ripacskorbeli idejéből származnék ez a história. De folytatom. Vagy kezdem ?) Igazi czigányok voltak. Az asszonyka, csepp, filigrán asszonyka (ma ugyanolyan széles, mint a milyen hosszú) feltűnést keltett. Nem művészetével, vagy szépségével hanem aczigarettá'jával — akkoriban nőknél még feltűnő — mely sohasem fogyott el kármin piros ajkai közül. (A .kármin piros" nem czélzás!) Művelt asszonyka volt, nagyon müveit, Dégy nyelvet teszélt (asszonynak egy is sok!) de mind a négyet . . . hibában. Az ember ha nyelvelni hallotta, mindig azon sopánkodott: milyen jól beszélhet es francziául. Egyebekben a művészete is szakasztott ilyen volt, ha drámai szendéket játszott, a közönség aet hitte, hogy a naiv szerepkörben remek lehet, ha Napsugár az árnyék fölött. A nőnevelésről, egyik legszentebb közügyünkről van szó. Intézmények felett, melyek mindnyájunkat érdekelnek, mindnyájuuknak joga van nézeteket nyilvánítani. Sőt közintézményeink csak azon esetben fejlődhetnek közhaszonra, ha öuzetleu közérdeklődés támogatja őket. Tudom én azt, hogy intézményeink is egyénekhez vannak kötve bizonyos részben, s ez egyéneknek nagyon nehéz teljesen távol tartani érzelmeiket az intézméuyek sorsától s azért egészen természetesnek találom, hogy tíulcsházy Vilma úrnő, mint a nyíregyházi községi polgári leányiskola igazgatója, nemes hévvel védelmére kél az általa vezetett intézetnek De a védelemnek szüksége egyáltalán nem forog fönn, mert támadásról, a nyíregyházi intézettel szemben szó sem lehet. A nyíregyházi intézet csak ugy lett fölhozva, mint egy a sok között. Általában, elvileg szólottam a dologhoz, a nőnevelés kérdéséhez s e kérdés keretében, az internátus ügyéhez. Erről van a szó csupán, minden egyes iskolától, minden személyes vonatkozástól eltekintve. Híjába ! emberek vagyunk s magunk éppen ugy, mint az általunk alapított intézmények, javításra szorulunk. Ebből kifolyólag keresgetjük az igazságot, mert emberi életünknek legmagasabb föladata, becsvágya: az igazság keresése. Nézeteink külötnbözők lehetnek Látó képességünk ereje és tisztasága s a nézőpont, honnan a tárgyat vizsgálat alá vesszük : tulajdonképen ez a külömbségek oka. Az igazság, a valóság, sokszor bújósdit játszik velünk a tények között, pedig naivákat játszott mindenki igy sopánkodott: milyen drámai szende lehet ez a Torma Ágnes! (színpadi neve) A férje, Bajkai Bendegúz, vagy mint kulisszanyelven, nagy étvágyára czélozva neveztük: Bendő, faragatlan, műveletlen tuskó volt. Szinészgyerek, ki apjától semmit sem örökölt, csak egy titkot, (ezzel nem czélzok Havi Lijos komámra!) hogy lehet valaki kifogástalan rossz színész. Beszélni egyetlen nyelvet sem besíélt, mert még magyarul sem tudott. Ripacs volt a javából, a ki mindenre vállalkozott, még talán a m. kir. opera igazgatását is elvállalta volna, ha megkínálják vele. Kaján Örzse asszony, történetünk hősnője, a hét szük esztendő megtestesülése vala, zsugoriságáról oly históriákat meséltek, hogy tőlük a legkopaszabb halandó uak is é<;nek meredt minden hajszála. Állítólag zöldséggel kereskedett, téuyleg uzsoráskodott kellő biztosl'ék mellett 66 kétharmad százalékra adva kölcsön pénzét és szívesen vásárolt oly holmikat, melyeknek beszerzési módját bizonyítani csak nehezen lehetett. Ez a Kaján Örzse, bútorozott szobáját örömest adta bérbe színészeknek, nem mintha a művészet iránt különös előszeretettel viseltetett volna, hanem, mert igy patyajegyekhez jutott, melyeket eladott. Szobája, földszintes szoba volt, egyetlen az utczára nyíló ablakkal, piszkos kellemetlen zug, melynek megvolt az az impertinens, tulajdonsága, hogy előre kellett érte a házbért letenni. E-t mégis, mikor művésztársaságunk Malom-SzalókKerek-Egyházára érkezett, Bajkaiék ide költöztek. Bijkai podgyásza nem volt nagy, hanem sok, csupa kézi bőrönd és kosár. Miután ez egyszer nem .utánvéttel" érkeztünk, Bajkai azonnal lakására szállíttatta podgyászát. Kaján Örzse csak erre várt. Alig helyezkedett el a podgyász a szobában, házbérét követelendő már Örzse asszony is benyitott. mint kedves pajzáu gyermekek a kert bokrai között. Néha bele-botiunk. még se vesszük észre; uéha keresetlenül rábukkanunk; néha hijába kutatjuk a legnagyobb szorgalommal. A látszat, a szín, — e csalóka Proteusz, — hol itt, hol ott tüuik fól s mi futunk utána, mint gyermek a szivárvány után Ez az emberi élet tragi-komikuma. Csak jóakarat vezesseu, — a többi szépen eligazodik. A legmélyebb őszinteséggel és határozottsággal nyílváuitom ki itt is, hogy még csak gondolatban sem gondoltam arra, hogy a nyíregyházi leányiskolát megtámadjam, még pedig igazságtalanul megtámadjam s ez uton szerezzek j akaró barátokat a felállítandó interuátusuak, s tisztelettel kérem fel az igazgatónő őnagyságát, vegyen magának annyi fáradságot, — hogy saját szavait idézzem, — hogy nézze át még egyszer az általam írottakat, és ne érzékeny szivén keresztül hauem a hideg értelem tárgyilagos bíráló szemüvegén át vegye figyelmébe azon igénytelen nézeteket s bizonyára jobban ki fog tűnni, hogy én a nőnevelés közügye iránt őszinte szeretettel írtam, amit írtam s ha hiányokra mutattam, e hiányok tényleg megvannak s hogy megvannak, ennek igazolására most ezennel tetemrehivom őnagyságát, igy legjobban kitűnvén az általam írottak valósága. Vegyük sorba a nézeteket s melléjök az állított tényeket. A nagyságod szelleme, mint napsugár, hintsen fényt az én nézetemre, mint árnyékra Elvileg, elemi igazságként ki kell mondanunk, hogy iskoláink csu-k akkor felelnek meg czéljokuak s rendeltetésűknek, ha nem csupán Bajkai el volt erre készülve, Örzse asszony még be sem csukta az ajtót és ki sem nyitotta a száját, a misszióban utazó honfi- és müvésztárs már igy szólt. — Jó hogy jön asszonyom. Beszélnem keil önnel, mielőtt a bőröndökről és kosarakról levenném a lakatot. Nem régiben az történt velem, hogy míg próbán voltam, lakásadóm összeszedte podgyászomat ós megugrott vele. Nagyot ugorhatott, mert azóta a podgyásznak is, neki is, nyoma veszett. E< nem tartozik önre, de reám igen, a ki ebből tanultara valamit; azt, hogy azóta csak ugy maradok meg egy lakásban, ha a lakásadó biztosítékot, magyarul kauciót ad nekem. Önnek bizalomgerjesztő arcza van, öntől tehát beérem kis kaucióval. Adjou húsz forintot! Hí véletlenül egy chamá'eon megláthatta volna Örzse asszony erre bekövetkezett aiczszinváltozását, irigységből menten öngyilkossá lelt volna. Ilyen még nem történt vele. Két hallatlan dolog! Azt mondotta valaki, hoey neki bizalomgerjesztő arcza van és kaueziót kér tőle. Tőle! — Nem értem önt s mondá levegő után kapkodva, hogv n kérhet busz forintot. . . — Hát sok ez ennyi podgyászért? Nos jő, án lássa, hogy van szivem. Beérem tiz forinttal. — De kérem, . . — Mit, tiz forintja sincsen? És ön bérbe meri adni a lakását? Dd megesküdtem az osztrolenkai polgármester és Kőszeghy Károly egészségére, hogj kauezió nélkül nem veszek ki lakást. És mégis megtegyem? Hát Tisza Kálmán vagyok én és a kauezió a ,bihari pontok* hogy szegre akaszszam ? De ezt sem bánom. Már itt vagyok, isten neki, megmaradok kauezió nélkül is. Menjen, menjen jó asszony, ne hálálkodjék, Bijkai már ilyen ... és kituszakolta az ajtón. A beköltözést, a kihurezolkodástól a ripacséletben csak egy röpke pillanat válaBztja el. Tizennégy nap múlva menendők voltunk. Mai májnunb 8 oldalra terjed.