Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

Beregből a Lónyay, Bay, Uray; Szatmárból a Kende, Szuhányi, Szerdahelyi, Doraahidy, Ujfalussy, Jekey, Boér ; Biharból a Fráter, Erőss, Szunyoghy, Beöthy; inas szomszéd megyékből, Erdélyből, a Dunán túlról a Senyey, csicseri Orosz, Szentimrey, Borbély és Zábráezky, Koináromy, Recsky, Szereday, Bárányi, Wesselenyi, Jósika, Bernrieder, Zichy Jenő, Keglevich Béla és még számosan, hogy az itt páratlan alakban kifejlett társadalmi életben részt vegyenek — lássák, miként lejtik Szabolcsban a kállai kettőst, s hogy mulatnak nálunk a Boka Károly és Benczi Betti c/.igányprimások varázszenéje mellett a Vayak, Ibrányiak, Putayak és Kállayak, s hogy minden évben találkát adjanak egymásnak az őszi agarászatokon, a debreczeni vásáron, a pócsi búcsún és a mádi bálban, az eladó leányok e látogatott és háládatos vásárain. A társadalmi életet vármegyénkben e század elején Kállay Miklós alkotta meg, akinek elismert értelmi fölénye, gazdagsága, határt nem ismerő vendégszeretete s különösen azon körülmény, hogy Szabolcsvármegyének 18 éven at volt alispánja, lehetőve és könnyűvé tette összehozni és együtt tartani a megyegyűlések alatt Nagy-Kállóbati és azonkívül kálló-seinjéui kúriáján a megye színét-javat. Később a megyei társas élet gyúpantjii voltak: az Erős Ltjo-i, id. Zoltán János, Vay Dienes, Ibrányi Ferencz, K illay Gjrgely, Péctiy László, Jirmy Imre, gróf Dégenfeld Imre, Nozd oviczky György, Patay István, Bónis Sunuel, Kállay Ödön, gróf Vay Ádám, Elek Mihály, Mikecz Tamás, Kíllay Ákos, Csuha Tamás, a Gencsyek s mindenekelőtt a Kállay Emánuel vendégszerető házai. Kedélyes, vig élet jellemezte vármegyénk e jeleseinek gyak iri együttlétét és gyakorolt hasonló betoiyást megyénk egész társadalmára. Itt beszélték meg a követküldést, k isőbb képviselő-választást, a megyegyűléseken teendő in iitvanyokat és hozandó határozatoka'; itt készítették elő a tisztviselő-választásokat és foglalt tk állásta politikai események mellett, vagy azokkal szemben, ezek alapították a felső-szabolcsi gazdasági-egyletet és az egész országban legelső agarász-egyletet. A haladás zászlóját ezek vették kézbe, szabadságharcunknak ezek voltak lelkes szóvivői, a a passiva resistenciának ők voltak szervezői, az emigrációnak bőkezű maecenásai és döntő tényezők azon hazafias poli ika terén, a injlyet az egész vármegye mindenkor önzetlenül követett. Ez táji és társadalmi, rövid képvázlata megyénknek, a mig azt a tizenkilenczedik század második felének rohamos kultur-törekvései át nem alakították, s mig a patriarchális társasélet, az u. n. modern társadalomnak helyet nem adott. Ma már minden megváltozott. — A tágas legelők és erdők helyén búzaföldeket és nagy kit 'rjedésű szőlőültetvényeket s — hála a mindenütt keresztül vitt ártérszabályozási és tagositási rendezéseknek, — a tavak és nadasok helyen szelid reteket látunk, az erdőket pedig az utak mentén s az egyes birtokok határvonalain sűrű akáczsorok váltották fel. Közút ónkra vonatkozólag a civilizált nyugat utasa sem jegyezné fel ma már naplójába: „lutum luto imponunt et hoc vocant töltés", — mert a régi kacskaringós, gyepjs, tengelyig járó homokos utak és sár-gázlók helyett, kő- és vasutak szelik át minden irányban megyénk területét, s a czigány-posta ős intézménye felett is győzedelmeskedik a távírda és telefon. S a társadalom? No erre meg inkább elmondhatjuk: = „et nos mutamur in illis!" A szabadságharcz alatti, — nemzetünknek annyi dicsőséget hozott — két év, teljes jövedelmi defi ;zitiel végződött a birtokos ossztályra nézve. A munkás-osztálynak az úrbéri és hason-természetű szolgáim ínyok telje sitése alóli felmentése, a csekély urbérváltságnak vontatott folyósítása, a változott viszonyok folytán elkerülhetlenné vált gazdasági beruházásokra szükséges tőke teljes hiánya, az uj adózási rendszer felette terhes és zaklató volta, nemkülönben azon sajnos, bár menthető körülmény, hogy a birtokos osztály a megváltozott viszonyokkal nem tudott és nem akart számolni, mert a dolgok uj rendjének tartós voltában éppenséggel nem hitt, — mind e körülmények az azon időben felette drága hitel igénybevételére kényszeritették s a tönk szélére juttatták megyénk virágzó nemességét. Elég volt két evtized arra, hogy az ős birtokost deposszedálja, anyagi függetlenségétől megfossza, a közügyekben gyakorolt döntő befolyását megsemmisítse, s a társadalmi rendet teljesen megváltoztassa és alapjában felforgassa. Ma már hiába keresnők a faluvégeken őrt álló nemesi kúriákat, a szeretet és kölcsönös becsülés kötelékével hozzájuk tűzött vallásos munkás népet, a fent emiitett társadalmi gyúpontokat és érintkezést; hiába keresnők a nemes birtokos osztályt, mint a közügyek egyedüli irányitóját, a közéletben a tekintélyt, az általános megelegedést és jólétet, az emberek szivében örömet, kedélyt s az iduálokert való rajongást; — nem, — mindezeket inár nem találnók meg. De találunk a régi nemesi kúriákon uj települteket, a falvakban — szegény, elégedetlen, új és régi földesurait egyaránt gyűlölő munkásnépet, a társadalmi tokusok helyett kaszinókat, a tekintélyek helyett a tőke hatalmát és rosszul értelmezett és alkalmazott egyenlőséget, az elegedettség helyett igényeket, az ideálok helyén sivár materializmust. S valóban ma már ott állunk, hogy vármegyénkben a társadalmi élet — az emberiség minden tevékenységének e legnemesebb czélja — Nyíregyháza kivételével, hol az bizonyos városi, polgári értelemben szépen fejlődik, alig nevezhető már annak; e téren bizony alig törekszik már valaki vonzó szerepkörre; egyesek kiserletei az általános apathia s/.irtjein rendszerint h ijótörést szenvednek s megyénknek immár csak két társadalmi gyülhelye emelhető ki: a mándoki Forgách és a királytelki Dessewffyek vendégszerető házai. Ecsetelj m-e még tovább az anyagi és erkölcsi hanyatlás letűnt korszakát — felsoroljam-e annak rombolásait, — reá mutassak-e, megnevezzem-e a bűnösöket és bűneiket, — hullassuk-e a bánat és részvét könyüit a közállapotok romlása s ai elvérzett áldozatok hekatombái felett? Nem, — ne tegyük. Ne tegyük egy üdvös reakció — a nemzeti szellem uj ébredesének reményében, — a melynek kedvező előjeleit N Y t B V I D 15 K már is észlelhetjük — s ne tegyük uia, nemzetünk és államiságunk fennállásának ezredéves örömünnepén, a mely nem a bánat, nem vad és megtorlás, — de a bocsánat és kiengesztelődés magasztos ünnepe kell, hogy legyen, — s mert bizom a jövőben és reménylem, hogy a fentiekben ecsetelt viszonyok, csak rövid átmeneti korszaknak múló árnyképei. Hiszen, a bár erőben és létszámban megfogyatkozott, de a létért való küzdelemben megedzett birtokos középosztályban találjuk fel ma is az állainfentartó elemet s ennek megmentésére törvényhozás és minden kormány bizonyára sietni is fog; — hiszen a gondviselés által gyakorlati józan észszel megáldott, de ámítók által félrevezetett munkás nép elvegre is rátér a sors által részére kimutatott természetes ösvényre, — a melyen haladva, hazánk magyar-nemzeti jellegének erős oszlopává válhat. S egyben a letűnt korszakot általában felülmúljak a jelen idők: a kitartó munkásságban, s egyben nem maradnak annak mögötte: hazafiasságban a politikai élet fórumain, s igy csak a történet csalhatatlan tanulságaiból merítem azon erős hitemet, hogy a mely nemzet beléletét ernyedetlen munkásság jelzi, a mely nemzet magatartását önzetlen hazafiság irányítja, annak fennálásál és virágzását sem megpróbáltatás, sem balsors ves/.élyuzt tni soha nem fogja. Te szűkebb hazám, szeretett Szabolcs vármegyém! Te már is megertetted az idők intő szavát; dolgozol és munkálkodol erődnek minden erejével, hogy a szenvedett sérelmeket és életerős szervezeteden ejtett sebeket behegeszd, hogy Szabolcsvármegyének régi fényét visszavarázsold s az anyagi jólét révébe jutva, áldozataidat a hon oltárára is letehesd. * * * Szabolcsvármegye közönsége az 1894. év május hó U-ik napján tartott r. közgyűlésben szolgáltatta magasztos tanujelet hazafias áldozatkészségének azzal, hogy — eltekintve más, nagyszabású létesítményeitől, — a millenáris év emiékenek megörökítése czéljából, a vármegye monográfiájának megírásit határozatilag elrendelte. E inű megírása és kiadása a megyei monograliabizottsag es számos jeles szakirónak közreműködési mellett, a „Magyarország Varmegyéi es Városai" czimű országos inonografia szerkesztő bizottságára bízatott, s e nehéz feladat fényes sikerét e s/.ollennis bizottság nagy tudással párosult lankadatlan igyekvésenek és körültekintésének köszönhetjük. Az előszó megírása nekem julott osztályrészül, s ennek megírásánál oda törekedtem, hogy a szives olvasó figyelmet megyénk leírásának és történetének azon mozzanataira irányítsam, a melyek az előttünk fekvő mono • grafiának egyes fejezeteibe beilleszthetők nem voltak. Ha e megtisztelő megbízatásomnak és feladatomnak csak némileg is eleget tettem, ugy egyedüli vágyam, — hogy csak egy szemernyivel is hozzájáruljak e jeles mű létesítéséhez, — beteljesült, s én nyugodtan adhatom át a szót Szabolcsváruiegye monografiaja megí.óinak, hogy bemulassák a vármegye táj- és nepisméjet, megvilágítsák történelmi fejlődését, kiterjeszkedjenek mindazon kul

1 urális eszközökre, a melyekben haladásunk biztosítékait ismerjük meg, hogy lelkes szavakban szemeink elé varázsolják a mult nagy alakjait és magasztos példáit, hogy mindezeken okulva, mindezekből lelkesültséget s önmagunk iránti bizalmat merítve, biztosítsuk hazánk jobb jövőjét es halaszózatunknak Szabolcsvármegye törvényhatósága iránt ekképen adjunk kifejezést: Isten! Te ki népünket e Haza szent földére vezérléd és megengedéd, hogy e nép állami létének ezredévét elérhette és megünnepelhette, tartsd meg e hazát minékünk magyaroknak s vedd oltalmadba szűkebb hazánkat — szeretett vármegyénket: mert amiképen e nemzet nélkül a haza üres fogalommá válik, úgy vármegyei ős szervezetünk az, a mely egyaránt oltalmaz és megvéd hazát és nemzetet. Kállay András. Tanítói gyűlés. A Szabolcsmegyei Általános Tanitó-Egyesület nyíregyházi járasköre folyo 1900. évi május hó 4-én, délelőtt 10 órakor Nyíregyházán az ág. ev. központi iskola tanítói szobájában tavaszi rendes gyűlést tartott Horváth István elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó beszéd után felolvastatott a mult gyűlés jegyzőkönyve és hitelesíttetett. Görgey István nyíregyházi tanitó felolvasta a „kepzelő erő neveleséról" szóló értekezését. — Hozzá szóló Lengyel Józsdf. — A kör tagjai érdeklődéssel hallgatták a gonddal kidolgozott, szakkszerü felolvasást. Egyetértve hozzá szóló nézetével jegyzőkönyvi dicséretre és a „Nyirvidékbe" közzétételre érdemesítette szerző munkáját. Következett rögtönzött megvitatása azon paedagógiai tételnek: „Szükseges-e a több tanítóval biró, megosztott elemi iskolák számára készített tanterv létezése mellett egy-egy tanítóval biró osztatlan iskolák számára irányt adó tanterv készítése is? A vitában részt vetlek: Horváth István, Bónis Menyhért, Görgey István, Varga György, Bán Lijos, Rúzsa Endre, Lsngyel József, Stotfan Lajos, Orsovszky Gyula. A járáskör szavazattöbbséggel elfogadta azok nézetét: hogy az egy tanítóval biró osztatlan iskolák számára külön tanterv készíttessek. A márczius 17-én megtartott tanítói bál tiszta jövedelmet 504 koronát a járáskör következőleg osztotta meg. A nyíregyházi járáskör önsegélyző egyletének 210 koronát, a „Ferencz József tanítók házában" egy szoba alapítványra megszavazott 4000 korona törlesztésére 240 koronát és az „Eötvös-alapra" 24 koronát. Az indítványok során Horváth István inditvá ayozza, bogy fejezze ki a járáskör — jegyzőkönyvileg részvétét — Pazár István nyíregyházi ág. evang. igazgató tanítónak azon nagy csapás felett, a mely öt forrón szeretett nejenek elhalálozása által érLe. Leljen vigasztalást az egek uránál, a kinek utai kifürkészhetetlenek. Találja meg az enyhítő balzsamot sajgó szivere jó, egymást szerető gyermekeinek boldogságában. Lengyel József indítványozza: hozza javaslatba a járáskör az általános tanítóegyesület nagy gyűlésén, hogy a Nyíregyházán megjelenő „Nyirvidék" fogadtassék el a tanítók hivatalos lapjául. 3 A Szabolcsmegyei általános Tanítóegyesület ez idei közgyűlését Kis-Várdán fogj i megtartani. Hogy a nyíregyházi tanítok — szamszerint 52 — teljes számban jelenhessenek meg e gyűlésen, inditványoztatott, kerestessék meg Nyíregyháza városának nemesen gondolkodó, a tanítók ügyét lelkesen pártoló, s a nemes város tanügyének felvirágoztatásán munkálkodó képviselőtestület*, tegye lehetővé, hogy a nemes város 52 tanítója mind részt vegyen e gyűlésen es tegyen tanúbizonyságot a nemes varos kulturális előhaladásáról. Az indítványok elfogadtattak s azok keresztülvitele az elnökségre bízatott. Horváth István járásköri elnök és Kubacska István jegyző, a kik 6 éven tőlük telhetőleg vezették az egylet ügyeit állásukról leköszönnek. A járaskór továbbra is rájok óhajtja e tisztségeket ruházni, de megkeltett hajolni Horváth István elnök azon kijelentese előtt, hogy hanyatló egeszsegi állapota mellett nem képes az egylet ügyeit tovább vezetni, a valasitást elrendeli. Egyhangúlag megválasztattak elnökké: Kubacska István, alelnökké: Lengyel József, jegyzővé: Fazekas János. Legyen vezérelvük az egymás iránti szeretet, bizalom, fejlesztése. Végül Stoffan Lajos önsegélyző-egyleti elnök olvassa fel jelentését. Több önsegélyző-egyleti ügy elintézése után — a melyekben a választmány intézkedései helyben hagyattak — a gyűlés az uj tis tikár éltetésével feloszlott. K. 1. Felhívás! Komjáthy János debreczeni színtársulata május hó 9-ik napján szándékozik előadásait városunkban megkezdeni. A színészet culturális érdeke a múltban szerzett tapasztalatok szerint, különböző okoknál fogva, — amik között első helyen a helyárak magas volta áll — városunk polgársága résziről kellő figyelemben nem részesült. A szhügy fellendítése egyrészről a színház látogató közönség érdeke, másrészről vezeti a „Bessenyei kör" szinügyi választmányát ama tevékenységében, hogy a szinielőadásokat a helyáraknak tetemes leszállítása mellett látogatottá igyekezzék tenni. Komjáthy János színigazgatóval történt megegyezés szerint, amennyiben a földszinti ülőhelyek '/«-ed része 40 előadásra kibéreltetik : a következő helyárak állanak a közönség rendelkezésére: 1. Egy páholy egy estére 7 kor. 40 estére 280 kor. 2. I-ső rendű földszi iti hely egy estére 1 kor. 60 lilll. 40 estére 64 kor. 3. 11-od rendű földszinti hely egy estére 1 kor. 40 fill. 40 estére 56 kor. 4. Erkély első sor 1 estére 1 kor. 40 fill. 40 estére 56 kor. Legkisebb bérlet 20 előadást tartalmazhat. Ugy a 20, valamint a 40 előadásos berletre többen is ö.-szeállhatnak. Felkérjük a berelni szándékozókat, hogy május hó 5-ig Jakobovits Fanni k. a. dohány tőzsdéjében jelentkezni szíveskedjenek. A kellő s'ámu bérlet bejelentese esetén, a bérleti jegyek május hó 8-dikán lesznek ugyanott beválthatok. Nyíregyháza, 1900. ápril 25-én. Báró Feilitzsch Berthold, a .Bessenyei kör" elnöke. Kovács István, alelnök. TANÜGY. Meghívó. A nyíregyházi alesperesi kerület tanítói köre a jövő inájus ho 14-én d. e. 9 órakor Napkoron a központi iskolában tartja e tanévi közgyűlését, melyre az illetékes lelkész és tanitó urakat azon ligyelmeztetetéssel van szerencsém meghívni, hogy az igazolatlanul elmaradók 2 koronát tartoznak a kör pénztára javára befizetni. Tárgysor: 1. Sz. mise, melyen a megjelentek testületileg vesznek részt, s a ki még el nem végezte volna, elvégzi sz. gyónását. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 3. A mult gyűlés jkönyvének felolvasása. 4. Gyakorlati tanítás a magyar nyelvtan köréből. Tartja: Dömötör Ferencz napkori tanitó. 5. A család és iskola összhangzó működése a valláserkölcsi érzelem szempontjából. Értekezés Görgey István nyíregyházi tanítótól. 6. Az évetzáró nyilvános vizsgák eltörlésének kérdése Szabad vitatkozási tétel. 7. Pénztári számadás megvizsgálása. 8. Általános tisztújítás. 9. Elnöki bejelentések s az időközi tanügyi felsőbb rendeletek ismertetése. 10. A központi gyűlésre Egerbe 2 képviselő kiküldése. 11. A jövő gyűlés helyének s tárgyalásnak kijelölése. 12. Esetleges indítványok. A faiskola megtekintése. Üros, 1900. évi április hó 20-án. Petrovics ííyula, h. alesperes, tanitókőri elnök. ÚJDONSÁGOK. — Vasárnapi istentiszteletek. Az ásj. hitv. evnag. templomban: délelőtt •/« 9 órakor tót nyelven ; az egyházi beszédet tartja Noszkó István segédlelkész; délelőtt »/« 11 órakor magyar nyelven ; az egyházi beszedet tartja tíeduly Henrik lelkész. Délután 2 órakor magyar könyörgés. Az ev. ref. templomban: Kezdete délelőtt '/, 10 órakor, délután '/

a 3 órakor. A róm. kath. templomban: Reggel 8 órakor csendes mise: mondja Pápay Lajos hitoktató; d. e. 10 órakor nagy mise: mondja Verzár István plébános; mise után egyházi beszédei tarl Pápay Lajos. — Délután 3 órakor I litánia.