Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

Az 1878. évi V. t. cz. 395 §-a az ilyen nem létező eredetiről kiadott hiteles másolatnak kiadását okmány hamisítás, s büntetendő cselekménynek mondja! Hogy tekinthetné hát egy erkölcsi bíróság erénynek ?! Ott voltam a főtárgyaláson, hallottam a mikor A. K. ur papi és polgári becsületére fogadta, hogy megfelebbezett ügyéhez másolatot nem csatolt, de nem is csatolhatott a mennyiben ilyen eredeti jzkv nem létezik, s ha ezt teszi hamisítást követett volna el. Én mondtam erre a vizsgáló bizottságnak: esküszöm, hogy másolat terjesztetett be, a kezembe volt, Erdey László algondnok hozta hozzám, azért hogy az egyháztanács kérésére én a ki szintén egyháztag vagyok irjam meg a felebbezést! ugyan az az Erdey László, a ki később, miokból? én nem tudom! ellen esküt tett. Ezen állításomra kell hogy nttü Görömbey Péter esperes ur is vissza emlékezzen. A pót vizsgálatnál a mikor a csatolt másolat már az e. h. m. irattárából megkerült A. K. ur vádlott társa Gsurka István, volt buji, akkor már debreczeni tanitó ur bizonyítására, aki egy ügyben vádlott és tanú sem lehetett volna, s négy tanúnak minden ároni megszerzésére szorult! Hát nttü e. h. megye nem jutott az senkinek eszébe, vagy nem is akart jutni; hogy ha A. K. ur ez ügyben tiszta, ezen védelmet a fővizsgálatnál is felhasználta volna! hiszen saját eljárásával az egyházmegyének felmentő Ítélete ellen önmaga mondja ki magára a bűnöst. Az elmondottak alapján önvédelem szempontjából van tehát szükségem a fent kürül irolt kétrendbeli v. jkvre, ezt kértem nem pedig vádoltam, s ítéletében a nttü egyházmegye nem említi kérvényemnek egyedüli tárgyát, megtagadja tőlem azt, a mit a világi törvény megadni köteles, a bizonyítás módját, azért hogy egy bűnös lelkészt tisztázzon! Hát nt. egyházmegye, hogy ítéletében használt szavaira hivatkozzam, ez eljárás nem tartozhat Krisztus tanai közzé! Itt hivatkoznom kell nt. Görömbey Péter esperes úrra. Vissza fog emlékezni arra, amidőn mult évi október hó 13-dikán tartott megyei bizottsági gyűlésen vele találkozva azon kijelentésemre, hogy én egyáltalában nem vádolok, de kérek, következőleg nyilatkozott: „Nem kellene szólanom, de megmondom," hogy az egyházm. ügyésze is oda nyilatkozott, hogy beadványa nem vádlevél, s azt a sorrendből ki fogja hagyni! Ha én e nyilatkozatot nem veszem, megjelenek a gyűlésen álláspontom igazolására! s elmaradásomat a fenti nyilatkozat hozta magával! Volt A. K. úrnak mint buji kgi k. óvoda volt elnökének egy csalási esete, a miből egyházmegyéje kitisztázni soha nem fogja, mert felekezet külömbség nélkül a buji kis gyermek erről dalol az utczán! Megbízatott, hogy árverés alá ment ingatlant, a melyen az óvodának is pénze feküdt, feltétlenül vegye meg, kezébe adva a meghatalmazást, ő azonban ezen ingatlant saját czéljaira, a vevők lebeszélésével, nyereségre vette meg. A 168 frtért megvett ingatlan értéktelenebb részét eladta 200 frtért, az értékesebbet birja ma is, s az óvodának eljárásával okozott ma is fennálló 45 frt 54 kr. kárt. Mint községi árva-gyám szintén kiskorút képviselt, s eljárásával károsított meg. Én mint felügyelő bgij.tag később az óvodának elnöke, a leghumánusabban kértem, hogy az óvoda kárát ne kivánja, térítse meg azt annyival inkább, mert az ingatlant úgy is fél áron alól