Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

B) Nagy tiszteletű egyházmegye! A n. t. f.-szabolcsi ev. ref. egyházmegyének 1896. évi okt. hó 20—21. napján Kis-Várdán tartott e. h. m. gyűlésében, engemet a nélkül, hogy arra okot adtam volna, vagy bárki ellen panaszt emeltem volna, világi hatóság által sem gyakorolt, még kcvésbbé erkölcsi bírósághoz illő kifejezésekkel szerkesztett fenyegető s nekem mint a kezbesitési ivre rávezettem mult 189G. évi deczember hó 25-én d. e. 9 órakor, karácsony első napján, a keresztyén világ legnagyobb ünnepén kézbesített ítéletét, kiterjeszkedve annak minden lételére tisztelettel megfelebbezem, s azt az alábbiakban indokolom. Tagadom, hogy én az e. h. megyéhez bárki ellen vádat adtam volna be. En a mult év nyarán Nagytiszteletű Nagymáthé Albert, akkor helyettes esperes úrtól kértem, illetve kérvényeztem a t. Andrásy Kálmán buji ev. lelkész úr ellen névlegesen, de hibásan id. Gőnczy László úr vádja következtében Nagytiszteletű Görömbey Péter és Nagyságos Jármy Márton küldőttségi tag urak által 1894. évi május havában tartott fő, és 1895. ápril 18-án ugyancsak Bujon tartott pótvizsgálali jegyzökönyveknek hiteles másolatban leendő kiadását. llogy miért van arra szükségem, kifejtettem kérvényemben, előadom most is. Szükségein volt rájok azért, mert A. K. úr panaszt emelt e'lenein nyíregyházi kir. törvényszéknél, hogy én őtet egyházi jkönyvek hamisításával vádolom, s hogy ő ártatlan, igazolja e. h. megyéjének felmentő ítéletével. Habár az 1895. évi augusztus 27—28-án Kis-Várdán tartott e. h. in. jkónyvének 74-ik lapján 110. sz. a. levő ítélet igazolja; hogy a vádló, szerintem színleg id. Gőnczy László volt, az ellenem emelt vádat felvettem. Elfogadtam pedig azért, hogy a váddal szemben beigazoljam azt, hogy a hivatkozott ítélet csak kegyelmi, nem pedig felmentő ítéletet képez. Mert nem szabad feltenni azt egy erkölcsi bíróságról, hogy az olyan cselekményt, a mit a világi bíróság büntetendő cselekménynek mond, az egyházi bíróság erénynek vegye! Az egyházi bíróság a hivatkozott Ítéletben maga beismeri, hogy a beterjesztett másolatnak eredetije nincsen, de súlyt fektett 4 olyan tanúnak a vallomására, a kiket tulajdonképen megesketnie sem lett volna szabad, a mennyiben az a 4 tanú, mint a n. t. e. h. ru. irattárában elhelyezett felebbezésből kitűnik, a buji ev. ref. egyház útadó ügyében, ugyan azon vádat emelte A. K. ur ellen a mit id. Gönczy Lászlóra tukmáltak, a ki rossz hallása folytán a tárgyalás menetét sem ismerte, hogy t. i. a beterjesztett hitelesnek állított másolatnak eredetije nincsen. A K. ur azonban a saját presbyteriuma által rá ruházott vádat nem tartotta akkor sértőnek, de igyekezett magát egy süket ember elleni váddal tisztázni, bizva a jól számított eshetőségekben. Világos tehát, hogy a megesketett 4 tanúnak, vagy a fenti ügybeni vádja, vagy esküvése volt hamis, a mennyiben a két eljárás össze nem férhet.