Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-12 / 7. szám

évfolyam. 7, szám. Nyíregyháza, 1899. február 12. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMESYa HIVATALOS LAPJA. A SHBOLCSViíUEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. .M<>arJelenili liotenkint pp>sztT, vasárnapon. Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: . .... . , ~í —^Ti—I—Z postán vagy helyben házhoz hordva : A

z elofizetesi penzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, [Égés', évre 4 forint lap szétküldése tárgyában leendő feltzó- * " ' C ''"°

e ' ' '' " Mm.len »4gy.z»r hasábozett petit tor egy«ter Félévre 2 „ lamlások Jóba Eleit kiadó-tnl il.lnnn - , Bermentetleu levelek c<»k .tm rt kezektől k<jile«e 5 kr.; tcbb«zíri kö» rteiéti.o * kr. Negyedévre 1 „ könvvnvoiild áiáho7 Uknli ni*,/ a " f"„'«dwto.k e . Klncatárl béty. gtflj í,,ébrn inniden eg.r, blr. A községi jegyző és tanit i uraknak egés/. évre ' V,i7 uT. SZa,

n A kéziratok csak világos kívánatra » «i deté. uiau 30 kr flzettefk. I csak két forint

. | (JailOaZKy hazj intezendok. i etó költa-ígér* kQideto'k »i z.. A nyílt téri köileméuyek díj* lorookin 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Ecksleh. Bernát es Általános Tu lósltó t

ltal Budapesten, Haasenslein és Vüfller irodájába

n Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Nemetország és Sveicí fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész. Szabolcsvármegye alispánja. L 614. K. | 1899. l A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének, és a községek elöljáróinak. Nyíregyháza város polgármesterétől 6—899. szám I alalt beterjesztett alábbi körözvény! közhírré tétel végett [ közlöm. Nyíregyháza, 1899. január 8. Mikecz János, alispán. (Másolat.) Nyíregyháza város polgármesterétől. M. [ R. 6—1899. Tekinietes alispán úr! A vármegyei hivatalos lapban leendő közzététel czéljából tisztelettel beI jelentem, hogy városunk területén, a Palicz Mihály káI rára f. hó 2-án I drb 8 hónapos világos pej, kancza [csikó elbitangolt. Nyíregyháza, 1899. január 4. Bencs [ László, polgármester. Nyilt szó! Tekintetes Szerkesztő úr! Nem szívesen veszem a tollat a kezembe, mert nem foglalkozásom at nekem; meg aztán sokkal nehezebb, sőt még keményebb is nekem az irótoll, mint az én ekém szarva. De mégis kezembe veszem, hogy megnyilatkozzék bennem a harag és a keserűség. Mult év deczember elején egyszer kijövök a városból a tariyámra. Előveszem lapjaimat, a melyek egy néhány nap alat öszeszedődtek a házamnál. Rendesen az a szokásom, hogy első sorban átnézem a Nyirvidéket, inert ezt a mi ujságunkat a legnagyob'i figyelemmel olvasom. És szemembe tűnik a vezérczikk czítne, bogy „gazdasági mozgalom a vármegyében." Ebben a czikkben olvastam egy téli gazdasági tanfolyam szervezését. No hát tekintetes Szerkesztő úr, visszaemlékszem rá, bogy korom sötét éjszaka volt, midőn az igen tisztelt Andrásy Kálmán úr ezen czikkét olvastam, de mintha csak A „NYIRVIDEK* TABUZAJA. Báli oktatások. I. A kisasszony leczkóje. — Nagyon szép a ruhád! Hódítani fogsz beaue! Ha most látna Dencsy ur, bizonyára verset faragna rólad. És a versben benne lenne, hogy te. kicsikém, festő piros rózsához, hajnali alomhoz ós más egyeb dolgokhoz vagy hisou latos. A vers pedig, akármilyen szimárság is lenne, tetszenék neked és ha szőke fürtéit felborzolva és nagy kék szemét reád meresztgetve, Déncsy ur elszavalván • a tákolmányát, hát te bizonyára ismét nagyou szépen és melegen néznél reá. — Nem néznék biz én! Ki nem állhatom! — Nem, mert azt hallottad, hogy máshoz is irt verset. Sióval, nem azért nem állhktod ki, mert egy olyan leánynak, mint te, az bff^le koldus-'egényeket egyáltalában észre se szabidaa venned, hinem csak azért nem állhatod ki, mert a hiúságodat megsértette. Di ha kiengesztelue egy uj verssel, megint megbocsátanál neki és engedj meg, kedves leányom, nem akartilak bosszantani, de ugy lehet, hogy megint megengeded neki, hogy kezedet nyalja-falja, mint akkor, mikor magatokra hagytalak a kis szalonban. — A kutya is meg nyalja az ember kezét! Azt ebben még semmi szörnyű bün nincs. — De van! Mert hiába való reméuységeket ébresztessz vele olyan emberben, akinek még ehez a reménységhez nincs semmi joga. — Meg engedem, hogy ugy van. De te is engedj meg nekem, mama, valamit; azt, hogy Dencsy Zoltáu nem egészen olyan semmi ember, aminőnek te tartod. Elvégre fiatal még, hát nem lehet miniszter. A legegy fénysugár tört volna keresztül azon a sötétségen, ugy megvillant előttem az a két szó. hogy: gazdászati tanfolyam. Hogy a nagy méltóságú földművelés ügyi miniszter úr végre nem csak a szoczinlizmassal törődik, hanem velünk is, akik adót fizetünk (kisgazdákkal), hogy létesít egy oly üdvös szaktanfolyamot, bogy a leggyengébb kisgazda, is kitaníttathatja a fiát egészen ingyen, minden áldozat nélkül. Persze hogy ezelőtt, az én uehéz megélhetési körülményeim közt mint ha én is vártam volna valamit, mikor olvastam sokat a többi társadalmi osztályokról, hogy azok bogy következnek, csoportosulnak, hogy erósebbek legyenek; meg hogy biztosabb legyen a megélhetésük, — csak a kis gazdával vajmi keveset törődik valaki. Persze, hogy uem vártam azt, amit a nemes szocziálisták, bogy csak szedui és (adókat) nem fizetni, avagy a királytelki vagy vencsellói grófok terjedelmes birtokaival osztozko Ini, mert hiszen azt jól tulom, hogy abba sem én, sem az én apám, nagyapám bele uem fektetett egy garast, úgy tehát jogom SIÚCS hozzá De igen is vártam, ami be is következett ezzel az üdvös tanfolyammal, bogy kitaníttathattam a fiamat, hogy majd idővel meg tudjon élni a jövő bármi viszontagságos körülményei között, a néhány hold földjén. Mert kérem, uem egészen úgy vau, ahogy azt az igen tisztelt Audrásy Kálmán ur megírta, ahol neki teljes igaza vau, hogy eddig ugy goudolkodtunk, bogy aki már semmire sem alkalmas, hát jó lesz gazdáuak, avagy legalsó fokou napszámosnak, vagy gazdasági cselédnek. Hát kérem a mai világban az olyan einber, aki már semmire sem alkalmas, akinek a gazdasági téren semmi ismeretei nincse iek, a mai híresebb ember is volt valamikor díjtalan segédfogalmazó gyakornok-jelölt helyettes. — Elhiszem, hogy lesz valami belőle, de mire lesz, akkorára te vén leáoy vagy, aki se ueki, se másnak nem kellesz. Llgy okos Katinka és ne tedd tönkre a jövődet. Egyelőre pedig a báli ruhádat ne tedd tönkre. Vesd le és vedd föl az itthonit. Meapróbáltad, látod, hogy jó, hát c<ak nem akarsz benne Ülni esteli tizig. Himarább nem mehetünk ugy sem a bálba. Még akkor is korán lesz! S iszonyú lenne elsőnek lenni. A sok léhft frakkos gav illér őiszesugna, hogy Tatranghyné hogy siet a leányával a vádárra. Mert vá-ár a bál gyermekem. Olihordjuk az eladó portékáiukat. Nincs rajta mit tagadui. E'.zel tisztában kell lennünk és jobb, hi te is előre tudod, hogy a bálokhoz illúziók helyett inkább számításokat kell fttzni. — Mama, hova tegyem a ruhát, hogy ne gyúródjék ? — Akaszd az ablakra! Legalább Körnerék látják, hogy bálba készülünk és eszi majd őket az irigység! Mert nekik nem telik. Igy aztán csak holmi bankhivatalnokccskákat lehet k.piritani. De azt is csak egyet. A két kisebb leánynyal uem tudom mit csináluak. Pedig hi az auyjuk vihetné őket bálokra, hát könnyen tu'adhitna njtuk H»j Ki inka tanu'batnál tó ük pgy kis kaczérságot. Htbmad a múltkor, hogy bolondították Kálozdy Mukit! CNikhogy Kálozdy Makinak van aonyi esze, hogy nem kell néki semmiféle Horty kisasszony. Te se kellenél ugyan . . . — DJ nekem sem kellene ő! Micsoda majom Egyébbről se tud beszélni, csak az ügyvédi dolgairól. — Síép polgok azok! Mind jövedelmet jelentenek ! De Muki uroak gazdag leány kell! Nekem meg is mondta őszintén, hogy ő keres évente ör-hat ezer forintot, hát a Miségének is kell lenni legalább ennyi jövedelmének. Nekem mondta, de ugy, ho°y a nagynénje értsen róla. Szegény Kőrnerné meg is értette. vilagban, a mai viszouyok közt a gazdasági téren in

ug nem áll,' az mihamar arra az alsó fokra sQlyed, hogy lesz belőle uapszámos, vagy gazdasági cseléd. Mert nézzQk meg csak valamelyik családaál a husz év előtti adókönyvet, vagy akár nálam. Hát az én apám husz esztendő előtt összes, miuden néven nevezendő adókat nem fizetett aunyit mint amennyit egy olyan gazda miut én ma. majdnem csak községi adót, pedig ó még egy pár ezer forinttal nagyobb gazda volt, mint én. No kérem, ezért örültem meg olyau uagyon a gazdászati tanfolyamnak, és örömmel igyekeztem az alkalmat felhasználni hogy kitaníttassam a fiamat, hogy majd megtudjon állni azon terhekkel szemben, amelyek a kis gazda vállait nyomják. De hát én ezt megkívántam volna többi nyíregyházi gazdatársaimtól is, annál is inkább, hogy ez ingyen és minden áldozat nélkOl van. És sajnos, mit értem vele. Azt, hogy mikor megtudták a barátaim, hogy a ham jár hallgatni a tanfolyamot, nekem estok, és az első kigúnyolt, a másik kinevetett, a harmadik elitélt. Persze hogy most én nevetem őket, mikor a fiam tesz nekem magyarázatot, a mindenféle, nekünk szükséges előadásokból. De hiába iparkodtam rábeszélni egyen kivül gazdatársaimat, és hiába iparkodott buzgón haugoztatni a haszuos dolgot a városunk polgármestere, aki még a tanyasi bírák által is felhivta a gazdák figyelmét, és hiába hangoztatta ezt a tekintetes szerkesztő úr b. lapja hasábjain: a nyíregyházi gazdáknál csak a pusztán elhangzó szó maradt, mert úgy látszik, ezek nem haugoztatiák a költővel, hogy : Az iskolát az Isten adta: egy kincstár, Ahol minden hazafiu kincset vár! Látod Katinkám itt van előtted a legjobb példa arra hogy milyen o tobaságot követ el, aki szegény emberhez megy férjhez. — No bizony néha az is ostobaságot követ el, aki gazdaghoz megy. Itt vagy példának te, mama. Apa gazda< ember volt, legalább te azt beszéled és nekem el kell hinnem, bár sohasem éreztem a gazdagságot. — Igen, mikor még a falun laktunk. Mindenünk meg volt. Urak voltunk. — Nagyon gyönge uraság lehetett az mama Hány holdunk is volt? — - Az mellékes. De földesurak voltunk. Es az még ma is imponál, ha tudják rólunk, hogy birtokos gentryk voltunk! — De azt hiszem, hogy a pipa birtokos gentrykorában is inkább korteskedéssel foglalkozott, mint gazdálkodással. — Jól is tette. Annak a révén lett azsá, ami. Más tönkrement ur legfeljebb ba egy kis irnokságot vagy kárbecslőséget kap. Apádat meg betették filloxera felügyelőnek. Ez is uri állás! Jól is hangzik: felügyelő a fóldinivelési miniszteriumbáo. Még mindig imponál az embereknek. És bizonyára jobban hangzik az, hogy kis és nagytatrangi Tatranghy Zsolt borászati felügyelő — mint az. hogy Körner János bankhivat&lnok. Bizony 'Z°gény Hár.-ffy I«a, más pártit is csiuálhatott volna! Most bizonyára jobban férjhez adhatná leányait. — Nem tudom én mama! Akármilyen jó hangzó név is a pipáé, csak megtudják, hogy egy garas apanázst sem adhat! És a mai fiatal emberek ming olyan nyomorult sz&mitó nép! — Nem mind! És épen azokról akarok neked beszélni, akikre számítani lehet. — No arra kíváncsi vagyok, hogy kik esek? — Hogy kik? Azok a gazdag fiatal emberek, akiknek nincs se nevük, se családi összeköttetésük; se - Mai számunk 8 oldalra terjed.