Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-12 / 7. szám

N T í B V t D É K-' Ezek nem azt tartják, hogy: Az iskola kincsnek műhelye, Édes magyar hazánknak is talpköve. * * * És most kitöltöttem a bosszúmat rajtok és ezzel bezárom levelemet. De mielőtt ezt tenném, megköszönöm, de kell, hogy mindnyájan, azok, akiknek fiaink részesülnek ezen üdvös tanfolyamban, hogy köszönjük meg első sorban nagyméltóságú földmivelésügyi miniszter urnák, hogy kegyes volt nekünk, szabolcsiaknak ezen nagyon hasznos iskolát juttatni. És köszönettel vagyunk azon tekintetes tanár uraknak azon ügybuí,góságukért, amelyet a fiaink körül kifejtenek. És köszönjük a tekintetes Szerkesztő úrnak, hogy velem együtt többünket az ö becses lapja által ezen nemes és igazán közhasznú tanfolyammal megösmertetett és, hogy fiainkat oda küldjük, iniudnyájunkat buzditott. Kelt a nyíregyházi Papos halmán, Hazafiúi üdvözlettel: Paulnsz L. Márton, kisgazda. A gazdák szövetkezéséről, tekintettel a községi hitelszövetkezetekre. — Andrássy Kálmán felolvasása. — Nyírbátor, február 5. T. Hallgatóság! Szives örömmel es reménynyel jöttem önökhöz, hogy a vármegyei gazdasági egyesület megbízása folytán, valamely hasznos gazdasági ismeretet közöljek önökkel. Örömmel jöttem a magyar gazdákhoz, miut testvéreimhez, atyámfiaihoz, mert én is az ilyen magyar gazdák között születtem, az én megboldogult atyám is az édes magyar föld anya kebeléből kereste becsületes, értelmes munkával a mindennapi kenyeret. Gyermekkorom emlékei engem is a kalászos szántóföldekre, virágos rétekre, az áldott tokaji hegy még akkor nektárt csepegtető bérczeire visznek. Én is fogtam az eke szarvát, a kasza-kapa nyelét; arezomon gyöngyözött a munka verejtéke. És ma se szégyellem, pap létemre, megfogni munka-szerszámot is, mert én a bibliából is azt tanultam, hogy aki nem munkálkodik, az ne is egyék. A költő is szépen és igazán mondja : Munkásság az élet Eój Végromlástól mely megója, Csak az, aki nem hevert, Várhat áldást és sikert. Fogadjanak tehát engem bizalommal és szeretettel, — mint a hogy én is bizalommal és szerettei állok önök előtt. Remélem is, hogy nem találok süket fülekre. Mert a nyírbátori magyar gazdákról, már gyermekkoromban is, sok szépet és jót hallottam. Bjldogult atyám szerette a szép magyar fajta marhát s nem sajnálta a fáradságot, hogy ellátogasson a távoli nyírbátori vásárra, szép ökrökért. El elbeszélgetett aztán a látottakról, s dicsérettel emlékezett az ide v.ló értelmes, vagyonos gazdákról. Azóta jobbat -jobban megismertem magam is a nyírbátori gazdákat. Tapasztaltam, hogy előre haladnak a korral, figyelnek, tanulnak, mert belátják azt, hogy a gazdának nagy szüksége van a tudományra, főként pedig gazdasági ismeretekre. Aki uem tanul, elmarad, elszegényedik. Mai időben már minden jóravaló ember belátja a tanulás szükségét; nemcsak az iskolák falai közt pedig, hanem úgyszólván bölcsőtől a sirig. A példabeszéd is azt tarija, hogy holtig tanul a jó pap, még is tanulatlan hal meg. A gazdának is tanulni óseik, se családi czimerük — de van ezek helyett pénzük vagy jó állásuk. Ezek közül hódithatsz te mtgiduak kedves Katinkám! M;rt ezekuek imponál a uév, a nemesség s az, hogy gentry-kisasszonyt vehetnek el feleségül. C>ak okosan kell a dolgot csinálni! Szép vagy, bájos vagy, rajtad áll, hogy megállapítsd a szerencsédet! A fő, hogy egészen másformának mutasd magadj miut a minők az ó fajiájokbeli leányok. Ideálisnak, önzetlennek; add miuthi rajonganál az egyszerű csöndes, poétikus, élet után — még azt is kijelentheted, hogy a kit te egy<zer megéretnél, azzal boldogan tűrnéd el a leguagyobb szegénységet, még a nyomort is, mert legédesebb szenvedni azért, a kit szeretünk. — Hátha igy van igazábau? — Ostoba beszéd! Nyomorúság és szerelem nem férnek meg együtt. És ha nem akarod az életedet töukre tenni, hát reám hal gatsz. Kísérletezésre nem sok idő van. — M^rt az apád kijelentette, hogy ezzel az ötszáz forinttal, ainit most a te bátozásodra felvett, miaden hitelét kimerítette. Hit jó lesz sietni, mert legfeljebb, ha három bálra m-hoiünk el, akkor is csak ha elég ügyesek leszünk és át mJjux alakítani a ruháinkat, ugy, h)gy rá ne hmerj^Le'í." Nem sok az idő, siess gyermekem! Rijtad áll, hogy boldogságot teremts magadnak! Még e^yet: sokszor emlegesd a régi kúriát, ahol gyermek éveidet töltötted, a parkot a százados tölgyekkel, a vén kertészt, aki még nagyapád jobbágya volt, a pompás piripikat az istállókban, melyeken mint mint kis leány lovagolni tanultál . . . — S arról hallgassak, — kérdezte a leány nevetve, — hogy már odahaza falun is hitelbe hordattuk a hust & mészárostól? — Csacsi! Jól tudod te, hogy miről kell beszélned és miról kell hallgatnod. É< most fel a harezra! — Ugy van anyácskám, fel a harezra! Légy nyugodtan, okos leszek! . . . kell, megfigyelni a jót, a hasznost mindenütt. Nem elég megfogni az eke szarvát, hanem ismerni kell az ekét is; nem elég hajtani az ökröt, lovat, hanem ismerni is kell az ökröt, lovat, annak életét, természetét, fejlődését, munkabírását táplálkozását ; uem elég szántani a barázdát, hanem ismerni kell a földet, annak természetét, alkotó elemeit, — szóval: ez előtt, aki már semmire sem volt alkalmas, jó volt még földmivelőnek, míg mai napság, a földmivelés is okos, figyelő, tanulni szerető ember kezében lehet csak hasznos foglalkozás. Nemcsak hasznos pedig, hanem gyönyörűséges is. Önök tisztelt hallgatóim, mint értelmes magyar gazdák, bizonyára belátják a tanulás szükségét s fölteszem mindoyájokról, hogy szívesen veszik a jó szót tőlem is. Én ez alkalommal, a sokféle hasznos gazdasági ismeretek közt, a szövetkezésre hívom fel becses figyelmöket. Azt mondom önöknek, magyar gazdáknak, hogy tömörű ijenek, szövetkezzenek, tegyék össze erőiket, hogy egymás ereje által jobban boldoguljauak. Mert a szövetkezés nem egyébb, mint az erők összetétele. Ha egynek kis ereje van i , de lám sok kis erő, már sokat bir. Nézzük csak a gépeket ; kisebbnagyobb kerekekből, tengelyekből, szíjakból vannak egybealkotva. Egy-egy kerék, tengely, magábau semmire se megy, de midőn egymást segítik, minő erőt fejtecek ki, minő áldásos munkát végezhetnek! Egy csepp viz gőze, egy gyufaszál tűze, alig észrevehető valami, de a nagy kazáuok tű«e, gőze, mozdonyokat hajt, óriási távolságokat fut be néhány rövid óra alatt. Szóval az erők összetétele, a szövetkezés hatalmas eredményei, mindenütt szembetűnők, a nyitott szemű ember előtt, a nagy természet életében, munkásságában. A magyar gazda, fájdalom, még tddig nem nagyon ismeri, az összetartás, szövetkezés, áldását. Egészen magára vau hagyatva s oldott kéveként könnyen szét hull. Látjuk, tapasztalhatjuk, önök is tapasztalhatják, hogy más foglalkozású emberek, már tömörülnek, szövetkeznek és segítik egymást. A külömböző mesteremberek, iptrosok, kereskedők, hivatalnokok már régóta czéheket. társulatokat, egyleteket, szövetkezeteket alkotnak, egymás támogatására. Más országokban, mű veltebb államokban, a gazdák is összetartanak már, és bizony jobban boldogulnak, könnyebben tudnak bajaikon segíteni, többet, jobbat termelnek, mert erejük van hozzá, A magyar gazdának is ébredni kell tehát, mert ha a magyar gazda elmarad, annak nemcsak ő maga vallja kárát, hanem az egész ország. Mert ugy van a dolog hogy ennek a tejjel-mézzel folyó édes anyaföldnek a tejét is, a mézét is a gazdák termelik, s ba ők nem termelnek, éhen vész a föld népe, azután más kezére ju' az ország. Én tehát amondó vagyok, hogy ha a magyar gazdák szövétkeznek, tömörüluek, tanulnak, ez hasznos dol g lesz rájok nézve is, az országra nézve is. A gazdák szövetkezésének, tömörülésének, összetartásának, legerősebb és legbiztosabb eszköze a községi hitelszövetkezet, mely mintegy láthatlan vasabroncs, tartja össze a tagokat, közös segítségre, közös haszonra anyagi és erkölcsi előmenetelre. Ezt a szövetkezetet óhajtanám én itt is megkedveltetni, miut megkedveltettem saját községemben. Ha csak arról volna szó, hogy itt Nyírbátorban, még egy új bank létesüljön, ugy uem volna érdemes erről szót váltani. Mart hiszen a bec ületes, hitelképes nyírbátori gazda, ha megszorul, kaphat itt pénzt azonnal kölcsön, nem szükség messzire fáradnia, vagy még egy uj hitelszövetkezetet felállítani. A több bankkal nem nyerne a gazda valami sokat; hanem igenis nyer az összetartással. S ennek fundamentuma már a községi hitelszövetkezet. Hadd mondjim el, t. hallgatóság, hogy mi is ez a szövetkezet tulajdonképen. A gazdák összeállauak tizen-huszan, százan, s elhatározzák hogy ők becsületes szívvel segítenek egymáson hi egyik másik megszorul. És hogy segíthessenek összerakják krajezárjaikat hetenkint s a sok krajczárból II. A gavallér leczkéje. Kedves fiam! Itt küldöm a háromszáz forintot! Ennyit tettem félre neked az idei farsangra, mely remélem, hogy az utolsó farsangod lesz és végét szakítod most már a léháskodásuak. Több pénzt ezenkívül nem kapsz tőlem egy garast sem. Ezt is alig tudtam Schwircztól kicsikarni a jövő évi buzira. Azt tudod, hogy úszom. Hi te nem segítesz rajtam, végem van. Háromszáz holdon nyolezvanezer forint teher — nem gyerekség! S bizony nagy része te miattad került rá! No nem mondom, hogy nem volt egy pár rosz esztendő is, de te bizony sokat költöttéi. Hanem nem akarom a szemedre hányni! Síeretem hinni, hogy jó befektetés volt. Elvégre végeztél, tartalékos huszártiszt vagy bekerültél a minisztériumba, az igaz, hogy a segédfogalmazói fizetésből bajos megélni, de hát az én segítségemmel, meg a hitelezőid segítségével valahogy csak kihúztad. Most azonban szakad a kötél! írod, hogy a hitelezőid fenyegetnek — én pedig már nem tehetek érted semmit. Itt az ideje, hogy migad segíts magadon. A jó isten minden eszközt megadott neked arra, hogy boldoggá lehess! Van neved, állásol, alakod, jó modorod, csinos legény is vagy — szóval minden kelléked megvan ahhoz, hogy megvessed szerencséd alapját. Olyan leányt kaphatsz, aminőt akarsz. Da te pe.sze eddig, mint hallom csodálatos ösztönnel választottad ki magadnak mindig a legszegényebbeket s azoknak csaptad a levet. E'hiszem, hogy szépek és bájosak voltak és meg is bocsátom neked, hogy ját szottál velők. Arra jók is, hogy nigyon fiital legények elmulassaaak velők. Dj remélem most már kimulattad magad! Sőt, mint jól emlékezem, a |fejed közepén már kezdődik egy kis hajfolytonossági hiány is. Ez és a besok forint lesz. Egyik embernek megtakarított pénzo van a másiknak szüksége van. Hol le a kerék talpával I hol fel. Hyen az ember élete is. Ma nekem, holnapi neked! — A ki ma bőségben úszik, holnap szükségben bukdácsol. Senki sem tudhatja, mikor szorul i meg. Jó tehá

1, ha mindig kéznél van a segítség. No már most, ha p. o. 100 gazda összeáll és elhatározza, hogy 25—25 frtot 5 év alatt heti, vagy.^ havi részletekben, egy közös pénztárba befizet, heti 103 krjával, minden héten 10 frt gyűl össze. Ez bizony így/ nem sok. D=> már egy év alatt 52 szer 10 frt ez mán többecske. De ha nemcsak egy 25 frtot, hanem kettőt,

1 hármat, a tehetősebbek ötöt, tizet fizetnek be, igy mán hetenként is takaros kis összeg gyűl egybe. Aztánti akinek megtakarított pénze van, az is beteszi kamato--i zás végett, ezzel is szaporodik a kassza. Ez is növeli!i a kis patakocskát. C<ak ne kicsinyeljük a kis kezdetet.) Lím Bocskai is csak 300 hajdúval indult meg valaha s erről a vidékről, a dölyfös német generális ellen Kas t «ára s a 300 hajdú vitézségéből állott elő az erdélyi, i fejedelemség, a Bátoriak, Rlkócziak, Betlenek dicsúi korszaka. Itt e helyen a homokszem is erről beszélj Tehát ezek az apró heti 10 krajezárok megtanítják 83 gazdát a krajezár megbecsülésére. Mert egy buzaszeun. is oktatja ugyan az értelmes embert, hogy 100 mázsás* is 1 szemekből áll, de jobban megértjük a 10 kroktí; tanítását. Aztán, ami főbb dolog, ezen 10 krajczárokból K mint egyes láuczszemekből, fonódik az összetartás kö ö teléke a tagok között. Ez pedig igy van: Pénzünket csak becsületes em-a berekre bizhatjuk. Minél több 10 krajezárokat rakos--a gatuuk össze annál inkább vigyáznunk kell, hogy ezekíí el ne vesszenek. S igy annál nagyobb érdekünkben áll 11 hogy akikkel egy fedél alatt vagyunk, azok a fedeletta fel ne gyújtsák. Vagyis magyarán megmondva: csakJj becsületes gazdák léphetnek szövetkezésre, mert csakit igy van biztosítva pénzük és előhaladásuk, — s akáné beteszünk a kasszába, akár kiveszünk a kasszából,

tl< mindig tisztán kell kezünket tariani. Mert kölcsöntm csak tagok kaphatnak, mások nem. S amelyik tag nemn becsületes, annak kitesszük a szürit. Igy aztán arra issí rájövünk, hogy a becsületesség, igazság, nemcsak s«Uk--il séges alapja a szövetkezésnek, hanem hasznos i.«. Igy aztán azt is elérjük a szövetkexés utján, hogj[g lassan lassan erkölcsében is javul az ember, — minta3J vetőmagnál is mindig a szépit javát válogatja ki a jóöj, gazda s utójára az egész termés átalakul. De, mint mondám, a hitelező szövetkezet, csakaL mint egy kiinduló pont a gazdák különféle szövetke- 9; zéséhez. Első iskola. Jön utánna a többi. Hogy a gazda minél jobbat, minél szebbet ter--n meljen akár magot, akár állatot, ezt is csak együttese erővel lehet elérni. Aztán hogy minél jobban értékesitae9e terményét, miuél nagyobb mennyiséget vihessen a piaezra BT ezt is csak szövetkezés utján lehet kivinni. Aztán a; gazdának szükségei vannak, közelről, távolról kell szük 2J1 ségleteit beszerezni. Hogy minél jobbat, minél jutányo 0^ sabban szerezhesse be, ezt is csak szövetkezés utjáini lehet elérni. Most csak megemlítem mindezeket, annak igazo- o: lására, hogy ha a magyar gazdák szövetkezeteket ala- al kitanának, minő haszon lenne abból, anyagilag is, er is kölcsileg is; az egyesekre is, a községekre is, a nem- m zetre is. Bezzeg a műveltebb országokban tudják márii ezeket s minden téren szövetkezetek alakulnak. Ná'unkJn is belátták már egyes buzgó hazafiak, a magyar népjöi jóakaró barátai, hogy micsoda haszna lenne a szövet-Je kezésnek ! Ezelőtt 10 évvel, egy lelkes magyar főúr: grig Károlyi Sándor indította meg a szövetkezést Pest vár- ti megyében. Járt, kelt, buzdított, szóval ós írásban s aa 1 kicsiny kezdetből, a mustár magból, terebélyes fa lettlíe s ma mint egy 400 községi hitelszövetkezet működikdií az országban tagjainak stáma százezer felé halad s ss 1 heti 10 krajczárokból, annyi millió forintra emelkedetttia Az ország törvényhozása is belátta a szövetkezés üdvöst é3 hasznos voltát s törvényt alkotott a szövetkezésekÍ9é töltött harminca éved elég komolylyá tehet ahhoz, hogy^g házasságra gondolj. Okos és jó házasságra, békét hagyván a szegényja: szép lányoknak és higgadtan, józan észszel megkezdvétnö, a harezot az élet igazi boldogságáért. Hogy a szerelem milyen hamar elmúlik, azt talárnál felesleges neked bizonyítgatnom. S mi marad azutánrasni egy szegény leány mellett? A nélkülözés, az elégedet- )el lenség, az idegesség és a keserű öuvád, hogy tönkre 91 tetted az életedet. Az isteure kérlek, légy okos édes fiam ős hasz st náld fel azt a kis időt még, mely rendelkezésedre álHU egy diadalmas farsaugi hadjárathoz. Ott vannik azok a gazdag, polgári származásúját leányok, meg a dúsgazdag kereskedő- és bankárkisasz se szonyok, ezek megtuJják becsülni a te ötszázados ne-eti mesei nevedet is és téged Í3 ! Ö/akodj a gentry-kisasszouyoktól. Azok mindom pártit keresni járnak a bálokba. Be ne csapasd magad br. Az utolsó pénzüket költik az utolsó csatákra. Óvakodj,bo; tőlük, miut a tűstől! Légy okos ós a di.dal biztos! Szerencsét nem kívánok! Vadásznak nem szoktak-e• szerencsét kívánni Meg aztán azt hiszem, felesleges ia.8i 1 inort egyedül ós kizárólag tőled függ, hogy szerencséiig; és boldogságot tulálj • * * És megindul a rut hajsza a fényes bálterembeDisd gazdag legények ós gazdag leányok után — a fényeis^ báltermekben a honnan dideregve menekül ki a szere-gi lem fehér szárnyú angyala s vele együtt jönnek ki ti Vidámság és Gondatlanság — mind a három szomorúan UÍI lehorgasztott fővel és leeresztett szárnyakkal, mint sí ) hogy ez a száműzött angyalokhoz illik. Vértessy Gyula.