Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-24 / 52. szám

.N I H V I D E K" nek jogosultságát S a pogány vallás pedig végső lobbot vetett már, hisz a pogány isteuek oltárain csak a lomha megszokás gyújtott még egy-két áldozati mécsest. S ekkor jött a Jézus születése, ekkor tünt fel az a bölcső, a mely előtt azóta milliók és milliók hajtották meg térdeiket. Ekkor hangzott az örökkévaló: „én vagyok az igazság, aki én bennem hiszeu, ha meg hal is, él az í* És azóta a ker. vallás tanítgatja az emberiséget, hogy az élet tényleges megoldása abban az Istentől származó tudománybau keresendő, mely megmutatja nekünk, hogy miképpen kell az embernek az embert eltűrni, a hűségért hűséggel fizetni, a szeuvedókkel jóttenni és művelni a lelket a szeretet által s mindezekhez hálaadásból örülni az életnek s mind annak, a mit ez nekünk áldásból vagy megpróbáltatásból adni szokott. Ah, — a ker. vallás e nagy vigasztalására és ez örök tudományának megtanulására mint e hanyatló század utolsó napjainak, ismét oly szükség van, mint talán azelőtt soha sem volt szükség. Ma ismét ott vagyuuk, mint volt az emberiség Jézus születése elótt. Ma megint elvesztette az ember azt a világító fényt, mely fáklyát gyújtson neki az élet sötétjében. Ma ismét nem tudjuk érteni az életet és uem tudjuk elgondolni, hogy miért kell az életnek olyannak lenni, mint valamely nemtónek, ki egyik kezében némelyek számára a bőség szaruját tartja, a máaik kezében pedig tán a legtöbbek részére a Pandora szelenczéjét rejtegeti. Es csak véletlennek tekintjük ma, ha a közben, midón elelcsipkedni a boldogságot a bőség szaruja után rohanunk, — hát hirtelen mindig csak felnyílik a szelencze és kiárad belőle a rosz, hogy arassunk vihart még akkor is. midőn nem vetettünk szelet. Óh, az élet eme nagy zűrzavarában hol találjuk meg ismét a magyarázatot, hanemha ott. a hol igy Karácsony táján a gyermek Jézus bölcsője feltűnik? Hiszen e bölcső magasabb világokról beszél nekünk s egy felségesebbörökségról, mint a föld szünet nélküli nyűgei és bajai s annak az örökségnek birtokábau mi gyémántnak, látjuk még a porgöröugyet is ése földet nem megtapodni, hanem miudig megszentelni tudjuk. S aztán annak a kicsiny gyermeknek bölcsój<; figyelmeztet mindig, hogy ha megdobbau szivünk csak egyszer is jótettnek gyakorlására, hát azt feljegyzik rólunk az égbeu; hiu nigy tettünket pedig, melyek puszta emberi büszkeség szülöttei, csak elfuvja az enyészet, mint az utczák porát a szél. Óh, ünnepeljen hát az ember karácsonykor mindig szive jobbik felével és érezze meg azt, nincs nyugta, mert fel- fel jár viharos éjszakákon és énekel, abban & szobában a hol a rózsája meghalt. Nem hitték mit beszólt, de égre- földre bizonykodott, hogy igaz, » mit mond. A muzsika szót hallotta, arra meg esküszik. A uémet kisasszony históriáját meg a Kü'cbentől hallotta. A kantinos oda jött a lármára és igazatt adott Gönczös Józsinak a muzsika szó dolgában, de az okát ó meg ugy adta ineg, hogy valami eloj, olaj, va,-y ejol, vagy mi at Istencsudája hárfa van ott, oszt a szól. Ha a szél behordja falevéllel elhallgat, ha meg kipuczulja megest szólJ. Jól vau no! Akármi is, Szabados Károly nem fog megijedni. Még egy darabig ballgatódzik, aztán nem is törődik vele. — Gyüjjön ide. Meghalto'ja, ha a poklok királya ii>, oszt ha nem tudja a jelszót, nem ingyen adták neki azt a mellén himbálódzó-süccbojtot; éles golyó meg van elég. Károly tovább rójjt a havas, fagyos földet, nagyokat toppantva, hogy a hideg megriadjon a lábaujjaiból. A hideg tarhetetlen kezd lenni, mintha késsel hasogatnák az arczát. A szél rángatja a vékony katona köpenyeget, majd lehúzza róla. Kemény élet ez a katona élet. Karácsony éjjelén . . . ilyen nehéz szolgálatban. Még egy negyed óra. Kibírja valahogy, hogyne birná, hiszen októbertói, öreg szentség már. Tavaly Binjilukában, mikor Boszniában lageresztek rosszabb őrhelyek is voltak. Akkor még savanyu regruta volt, de most már-öreg embör. Még tíz perez ós jön a felváltás. Ki is váltji fel? Igen Miljes Péter Szegény flu, annak még rosszabb lesz. Vékony dongáju enber. Ismerte odahaza a faluban is. Nyápicz legénke volt, nem is hitte volna senki, hogy beválik katonának. Inkábbb maradt volna odahaza, hiszen mindig maródi, még belepusztul a katonasorba, már reggel gyengélkedett. Nem panaszkodik a, de aáppadt mint a halál. Csinál mindent megy is a többivel a mig egyszerre le nem dal, mint a lekaszált fO. Hazaküldik azt innen. Szabados Károlyt megzavarja elmélkedésében a hideg. — Ejnye . . . (stb) mindjárt lepusztul a fülem! A kezem se érzem már, dörmögi. Lekapja válláról a fegyvert és oda támasztja a mogorva torony mohos falához. A szurony hegye egyet karétól a dohos falon a hogy egy kicsit megcsúszik a fegyver-agy a hóban. Melegíteni kezdi magát, amúgy hogy ilyenkor önkénytelenül szárnyakat ölt a lélek, hogy meghordozzon minket a világ mindenségben. Es ünneplésűuk legyen szívbeli, legyen felséges, legyen bálaadással és áhítattal teljes. Ab, akkor minden karácsony egy-egy adaggal fogja megnövelni ami benső értékünket, akkor érteni fogjuk önmagunkat és kevesebb lesz egyre és egyre az ijesztő árny, melyekkel az emberi feketelelküség szórja tele az életet. Boldog karácsony ünnepeket! . . . Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek ! Igénytelen nézetek a leánynevelésröl, tekintettel a Nyíregyházán létesítendő református leányinternátusra III. Midőn a leányok értelmi képzéséről akarunk beszélni, azon megjegyzéssel kezdjük, hogy az a tudomány-összeg, a mit akár a polgári leányiskola, akár a felső leáuyiskola adhat, legjobb akarat mellett is oly szerény, hogy tulajdonképpen fundamentomnak is alig nevezhető a tudomány végtelen boltozata alá. Hiszen még az egyetemi képzés is elég kicsiny ajtót nyithat a bölcseség tündöklő palotájába. Hogyne?! . . . Mikor a bölcseség atyja: Szókratész is azt vallja, hogy tulajdonképpen az igazi tudomány csak auuak beismerésére képesít, hogy semmit sem tudunk! Mikor az újkori tudomány megindítója: Nyuton Izsák is azt vallja, hogy ő csak ugy van tudományával, mint mikor a gyermek a végtelen tenger partján csigahéjakat keresget! Mit adhat akkor egy polgári leányiskola, az ő 4 osztályával. Ehez a 4 osztályhoz alapul szolgál a népiskola 4-ik osztályának bevégzése. A németek statisztikai adatokat gyűjtöttek arról, minő fogalmaik vannak a népiskolai növendékeknek a hozzájuk legközeleb eső dolgokról. S megdöbbentő eredményre jutottak. Csak szó az, és alig valami értelem, amit egy 10 — 12 éves gyermek elreczitál. Tudják ezt jól, a nyíregyházi tauárnók is, s éppen azért határozták el, hogy ezután felvételi vizsga nélkül nem fogadnak be növendékeket. Nos tehát, ily ingatag alapra épit és építhet az a polgári ós felső leányiskola, melynek csak 4 éve vau a tudományok előbbvitelében. S ez is minő négy év ! ... A legválságosabb a leányoknál. bakásan. A jobb tenyerével a bal hónaalá a baltenyerével a jobb vállához csap, aztán fordítva a bil tenyerével a jobb hóna alá és a jobb tenyerével a bal vállához, egy-kettő, egy-kettő. Jól van már. Nem fázik már ugy. Kalheusteinban megcsendült a harang. Éjféli misére hirangoznak. Világos a templom ablaka. Ma született az Ur Jézus. Nagy ünnep az. Jön a felváltás. Az őrség szobáji felől két alak közelit. Szabados Károly megismeri a káplárját, meg Miljes Pétert. Péter nagyon immel ámmal mozog. Szabados vállravett fegyverrel sétál az őrhelyen. Kihúzza magát feszesen, de képzeletben ott nyújtózik már az őrszoba fapadján. A felváltás — keresztül gázol egy pár hófúváson még, aztán megáll Szabados előtt. Milyes Péter hétrét állj* a hapták-ot. A káplár elmondj i neki, hogy mi a kötelessége az őrhelyen. A gyenge flu áll csendesen, lenéz a földre.Betegnek nyomorultnak érzi magát. Beteg volt reggelis, de hát szolgálatba — muszáj — menni. Nem ülhet mindig a kórházban. Az ezredorvos ur össze szidta nagyon, mikor leju'óbb a betegek közt jelentkezett. Két óráig állani ezen az őrhelyet!! El íog pusztulni bele. Itt fog fagyni. Jól van, legalább vége lesz , . . A felváltás megtörtént. A hogy indulna a káplár és utána Szabados Károly befelé, Miljes Péter élénken visszafordul, lép egyet, aztán megáll. — Károly .... Szól gyáván, aztán hillgat nagyon • * * Két ember törekszik a puskaporostorouy őrhelyétől a vártaszoba felé a hófúvásokon át. E ól megy a káplár, u'ána Miljes Péter össze görnyedve. Szabados Károly keuény ör«sbakás Epésekkel jár a mr>gorva torony alatt, szuronyos Mannlichfrrel a vállán. A szél elült, esni kezd a hó puha nagy pelyhekben. Karácsony este van. Ma született az Ur Jézus a mi megváltónk. Kilhensteinban világosak a templom ablakai, imád koznak az emberek. Szép ünnep ez, az Isten Ember születésének ünnepe. Imádkozik mindenki. Szabados Károly csak járja a susogó hó hullás közt az őrhelyet. Ó már imádkozott. Pedig egy szót sem szólt. A tudomány komoly dolog és nem üres fecsegés. Értei mi erő, odaadás és kitartó szorgalom kell hozzá. Sajnállak titeket, kedves tavaszi virágok, kiket éppen kedélyetek arany derűjében, szürkeködös elméletekkel űznek ki mintegy az ártatlan vidámság paradicsomából! De hát tanulni kell, mert ki tudja, ki ad nektek kenyeret, s nem magatoknak kell-e megkeresni, verejtékes munkával, midón az erősebb nem, aranyos egyenruhában parádézik, vagy a kávéházak diseret levegőjében ásit, vagy hősködik! ... S ha aztán idővel olyanná lesz, mint egy elnyúzott fiakkeres ló, leskelődik a hozományra, hogy ily mó !on kitartathassa köszvényes izmait! . . . Sic transit glória mundi . . . Szóval, a virágnak, mielőtt virítana, gyümölcsösé kell erednie ! Ha t. i. lehetne! De nem lehet ám! Ha áttekintjük azon tudomány-anyagot,' melyet a polgári leányiskolák számára a törvény és miniszteri tanterv elóir, s aztán összehasonlítjuk azon tananyaggal, mely a nyíregyházi — vehetnénk a lőcsei állami vagy debreczeni felekezeti felső leányiskolák tananyagát, vagy bármelyiket, de a mi érdekűik lévén Nyíregyháza, — értesítőben, mint elvégzett tananyag van feltüntetve, azonnal észrevehető a külömbség. A miniszteri tanterv kitűzi a czélt, megszabja a keretet, lehetőleg figyelembe véve a leányok képességét és hivatását. Van Korunknak egy eléggé nem kárhoztatható jellemvonása: a szertelenségre törekvés. Minden téren szembetűnően jelentkezik. A tanügy terén éppen ugy, mint a női divat terén. Sokat, változatost, feltűnőt! Mióta hangoztatják már, kiabálják már az iskolai túlterhelést, ennek káros voltát testi és szellemi tekintetben. Miniszteri leiratok is jelentek meg az iskolák igazgatóságaihoz, hogy kevesebbet, de jól. No már most, tisztelettel kérem azok figyelmét, kik ilyen dolgok iránt érdeklődnek s értik is, vegyék kezökbe a nyíregyházi polgári leányiskola értesítőjét a legközelebbi évről s tekintsék át a nyelvtani anyagok tömegét, vagy a földrajz és történelem előadott tárgyait. Csak ezeket. Én egész tisztelettel kérdem, képes-e egy 2-ik osztályú leányka arra, hogy heti 2 órán átdolgozza lelkében: az őskori népek, — az ókori népek, — a görög nemzet. — a római birodalom, a középkorban a népvándorlás, a nagy frank birodalom felosztása, az arab kalifaság történeteit!! V.agy a 3-ik osztály a középkoron keresztül, az uj koron keres?tül. a bécsi kongresszusig, ezt a végtelen mozgalmas és bonyolult történeti anyagot, képes-e megérteni, vagy csak helyesen elraktározni is emlékezetében! Magam is fültanuja voltam egyszer, minő büszke tűzzel szavalta egy kis leányka a franczia forradalom történetéből, Napóleonnak, ennek a telhetetlen pióczának, véres csatáit! Azt hiszem, harmadnapra épugy eltűnt lelkéből e tudomány — hála istennek! — mint a dicsőséges csataterekről a hulla-szag. És még egy példát. A 4-ik osztály magyar nyelvi tananyagul, heti 3 órán elvégezte, eszthetikai előismeretek után, a költői műfajok elméletét, a magyar nemzeti irodalom rövid ismertetését, olvastak vagy 90 darabot versben és prózában, megtanultak könyv nélkül 25 költeményt, irtak dolgozatul 8 darab magyar munkát. S mindezt heti 3 órán; tehát leszámítva a szünidőket és ismétlést, legfelebb 80, Miuö roham-lépésben kellett raarsolniok szegény leánykáknak, hogy a magyar irodalom gyönyöre hivó paradicsomán keresztül gázoljanak. Nem csuda, hogy ugy esengenek a pihenés után, tanítványok is, tanítók is, egyaránt. Legyen elég a példából. Sorba vehetnénk az egészet, s aztán ama régen tudott eredményre jutnánk újólag, hogy a 4 iskolai év bevégzése után. az emlékezet-anyag, ugy összeesik. mint egy nagy kazal szalma pernyéje. Sokat markolunk, sokra igyekszünk a tanköuyv-iró urak egymást Hezitálják tul, uj rendszereket találuak fel, hogy mutatós legyen a/, eredmény. , S az eredmény igazán mutatós. Minő büszke öntudattal czipeli az a kedves kis teremtés, a kalauz tankönyvet és a többit, vizsgája után s ha lélekben nem sokat izmosodott is, de hiúsága és nagyravágyása jócskán kifej-