Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-17 / 51. szám

a „N Y I R V I D É K" Igénytelen nézetek a leánynevelésröl, tekintettel a Nyíregyházán létesítendő református leányinternátusra. II. Arról van szó, bogy leánynevelésünk mai rendszere többet árt, mint basznál. A testnek is, a szellemnek is, a kedélynek is. E tekintetben nem hozakodom eló ama számtalan példákkal, melyekben bazai és külföldi elsóreudü bölcs emberek, e kérdést alaposan megvilágították Csak maradok itt a mi tapasztalati körünkben s a minduyájunk által látható és megítélhető dolgokra mutatok. Glemi igazságsént számtalanszor mondták már, hogy nevelni nem más, mint valami meglevő kicsit nagyobbítani. Nem boszorkánymesterség ez, hanem egyszerű, természetes életfolyamat. Tehetségeket öröklünk, testünkben is, leikünkbeu is. E tehetségek arra valók, hogy kifejlődjenek, megizmosodjanak, önmaguktól, a mennyire lehet, vagy jóakaratú segítséggel, ha ilyet nyerhetnek. Mert közönséges szót használva: emberi boldogságunk, hasznos tevékenységünk, attól íügg, hogy testi és szellemi tehetségeink menynyire vannak kifejlődve. A természetes és okos nevelés egyedüli czélja és faladata abban áll, nogy a kicsiny gyermekből egészséges, értelmes, jószívű ifjat fornj&ijon s erre nézve az ártó hatásokat eltávozhassa, a fejlesztő hatásokat munkába vegye. / Olyan egyszerű dologuak látszik s még is ugy vagyunk vele. mint Kolumbus czimborái a tojással. Maradjunk ,'a leánynevelésnél. Kétségbevouhatlan élettani jelenség, hogy a nőnem tehetségei kü\önböznek a férfiakétól. A férfinál az értelmi a'idal, a nőnél az érzelmi oldal lép előtérbe. A férfinál az erő, a nőnél a gyöngédség. Eme tehetségek kifejlesztése, hatékonynyá tétele, u'gy a férfinál, mint a nőnél, az ő czéljok, az 'ó boldogulások, az ő igaz emberi életök. E^zem ágában sincs, hogy tovább okoskodjaiyí e mélyreható élettani törvény fölött haneijJi azt mindnyájan látjuk, hogy az ösztön hiába rugódozunk s bár nem láthatjuk embertársaink benső, lelki világát, azou érzelem-hullámzást, mely mint a kültermészet derűje, vagy boruja, éltet vagy öl, — de érezhetjük magunkbau legalább, a kik iskolázásunkat bevégeztük, hogy azon uevelési eszközök, melyeket velünk szemben alkalmazásba vettek, nem miudeukor voltak alkalmasak, tehetségeink kifejlesztésére. S ha nekünk sem. férfiaknak, hát hogy lennének alkalmasak leányainknak, midőn többé-kevésbbé ugyanegy kaptafára szabjuk a uevelési eszközöket! Mert hát az is a legnagyobb mérvben természetellenes, ha a férfiak nevelésének végső A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Emlékszik-e? Tisztelt Asszonyom! Emlékszik-e még arra a délutánra, a melyen megismerkedtünk ? forró nyári nap T«lt, s a függönyökön beszűrődő napsugarak tikkadtá tették a szobácska levegőjét. Bátortalanul álltam Ön előtt s el kellett ismernem, hogy igazuk volt azoknak, : kik önt csodaszép asszonynak moudják. Ön mosolyogva nyújtotta bársonyos kezét s talán az a gondolat csalta ajkára a mosolyt, hogy ime egy uj hold tünt fel élete | egén, a melynek csak ugy van létjogosultsága, ha öntől mint naptól nyer meleget és világosságot. Megvallom, én bennem ez a gondolat ébredt fel. Arra gondoltam, hogy mily szép volna életem, ha önben találnám fel meleget árasztó s életadó napomat üe a sok keserű tapasztalat melyet a múltban szereztem a jeleubeu kinos félelemmel töltötte el szivemet.' Gyermekes aggodalom fogott el, hogy ön megrontója lesz életemnek s megsemmisítője gondatlan napjaimnak, nyugalmas óráimnak. Eszembe jutott a balgatag lepke törtenete s erősen megfogadtam, hogy önt kerülni fogom. Emlekszik-e, mint mosolygott elfogultságomon ! Mosolygott, ha rajta ért, hogy tolvajmódra, lopva legeltetem Bzememet bájos arczán, királynői termetén és a napsugártól bearanyozott düs fQrtjein. Mosolygott rajtam, a nagy gyermeken, a ki oly hamar tud lángolui, oly hamar tud szeretni. S emlékszik-e mily sokáig kerQltem önt! Küzdöttem a keblemben duló szenvedélyekkel, de hiába. Az ön mosolygó arcza, varázsfényü szeme, gyöngykor fogai, s királynői termete elleoálihatlan varázst gyakoroltak rám Hiába küzdöttem a vágy ellen, hogy újra belenézzek szemébe. Tudtam, hogy megsemmisülök, ha ezt teszem, s mégis, mégis-megtettem! S ismét láttam önt. Arczomra nyugalmat erőltetve álltam ott ön előtt, pedig szivemben lángoló tQz égett. ED hallgattam s ön beszélt. Rám szegezte perzselő tekintetéi, édesen mosolygott, s lassan, de ügyesen fonta a hálót, melylyel megfogni akart. czéljául, a hivatal, a kenyérkereset van kitűzve, a különböző diplomákban. Annyival természetellenesebb ez a nőnél. Bűn az örökigazság ellen, ha nőnek azért kell tanulni, hogy önmaga keresse meg ez által mindennapi kenyerét. A nő nem arra van teremtve, hogy kenyeret keressen, mint a nap fénye és melege nem arra van teremtve, hogy szántsou, vessen, hanem, hogy az elvetett magvat életre keltse, virágzásba hajtsa, gyümölcscsá érlelje s igy,11 'egyetemes életfolyamot természetes retíclét fenntartsa időről-időre. A nő kenyér-tujtómánya: a férfiak tudatlansága, a férfiui/erély elernyedése, visszás, természetellenes állapot. Szó sincs róla. éppen oly visszás és természetellenes a tudnivalók egyedárusága a férfiak részérő'. Az Isten világában szét szórt Örökigaz, jó és szép megértése, összegyűjtése, s ezekben való szellemi élet nyitva áll a nő elótt is. Önmagát becsteljniti meg az a társadalom. mely a való tudomáuy Isten országát bezárja a nők elótt. Hála az örök gondviselésnek. ki a keresztyénségben e téren is megteremtse az uj eget és uj földet! A nő szivében, lelkében elrejtett isteni tehetségek, tniut a boldogságnak és boldogitásnak drága csirái arra valók, hogy kifejlődjenek kellő eszközökkel természetes czélokra De nézzük a valót. Például hozzuk fel a Nyíregyházán létesített községi polgári leányiskolát. Erről megismerjük minduyáját. Az a kérdés, mikép teljesítheti a nyíregyházi polgári leányiskola, a nőnevelés ráruházott föladatait, testi, szellemi és erkölcsi tekintetben. Érdemes és érdekes ezek fölött gondolkodni. A testi növelés tekintetében éppen semmit sem tehet. Ez még nem volna baj. csak ne akadályozná a testnek természetes fejlődésít. Dj eit is aka lályozza, éppen mint a többi. Nem az ő bűne, de a tény, tény marad. A test fejlődése, természetes életfolyamat, Eszközei: a táplálkozás, ruházkodás, testmozgás. Kiváló figyelmet érdemelnek az eszközök. A táplálkozásra, ruházkodásra, semmiféle befolyása uinés az intézetnek. Kiki mehet a maga utján, műveltsége és anyagi ereje szerint. Ex a szerint pedig nagyon különböző. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a táplálkozás és ruházkodást, a legtöbb szülő uem ugy fogja föl, mint élettani föladatot, egészségügyi követelményt, hauem mint divat-ügyet. Különösen az öltözködést. H'gy aztán miuö bajok származnak ez éretlen divatoskodásból. azt a családok auyagi romlásán kivül, — a mi mét* a legkisebb baj — inkább mutatja a testszervezeti folytonos gyengülés, a tüdővészesek és idegesek rohamos emelkedése. Pedig már meg voltam fogva. Hiába védekeztem már nem tudtam öntől szabadulni! Még akkor se, midőn saját szememmel kellet meggyőződnöm, hogy szive másé. Le voltam sújtva, s megátkoztam azt a perczet, melyben önt megismertem. Ön belátott a lelkembe s kegyetlenségében annyira ment, hogy dédelgetett mint egy elkényeztetett gyermeket. Kaczérságának s szellemességének tárházából egymásután szedte elő a súlyosabbnál súlyosabb fegyvereket, hogy végleg legyőzve, rabszolgaként lánczolhasson oda magához. Miírt tette ezt ? Hisz látta, hogy beteg vagyok, s komolynak veszem a játékot! Végre nem bírtam tovább viselni a gyötrelmeket s menekülni akartam öntől. Búcsúszavaimat, látszólag sajnálkozással fogadta, pedig mit törődött ön velem! Hiszen közelében maradt az igazi, ki egész síivét bírta! . . A távolban lassanként visszatért szivembe a nyugalom. Ekkor tünt szemembe egy kis ujságezik: ,Dil a kaczérságról", mely teljesen illett önre s nem állhattam meg, hogy megne küldjem. Bir ne tettem volna! Akkor nem jött volna meg az ön levele, mely ixmét belerántott az örvénybe, melyből alig menekültem. Szegény öcsém, hiába adtál jó tanácsokat, hiába igyekeztél mepszabaditaui! A sors könyvében meg volt írva, hogy el kell vesznem és sorsom ellen hiába küldöttem! S ismét láttam önt, asszonyom. Emlékszik e? Arczárói könnyű volt leolvasni hogy várt, s mintha szemében az örömnek halvány sugara is megjelent volna. S én balgatag ismét reméltem; reméltem, mert hiszen a másik látszólag már nem állott utambao. S eljött az idő a mikor megvallottam, hogy szeretem. Én voltam a világ legboldogabb halandója, midőn vallomásomra azt mondta, hogy viszout szeret. Miért mondott valótlant? Miért engedte át magát ölelésemnek? Miért viszonozta csókjaimat? Vagy talán csak azért tett oly boldoggá, hogy azután annál boldogtalanabb legyek? Egy ködös délután történt. Emlékszik-e még? Öa levelet irt, midőn váratlanul betoppintam. Lsvelet egy uj ideálinak, egy uj választottnak, kit szinte oda akart lánczoloi győzelmi kocsijához. A magyar nép, ezeréves küzdelmeiben, fönnmaradását nagyrészben ama nagy istenáldásnak — mert valóban istenáldásnak lehet mondani — köszönhette, hogy anyáitól erős, munkabíró, edzett testszervezet^t örökölt. Az anyák maguk ilyenek voltak. Egyszerű, természetes, erkölcsös életmódjuk megőrizte őket minden hóborttól. Benső tartalmuk, szóbeli nemességök tette őket értékessé, kívánatossá ugy a középosztálynál, mint a fejedelmi udvarokban. De hagyjuk a régit, nézzük csak a mai divatos félszegségeket, táplálkozásbau is, öltözködésben is Nagyrészben az anyák bűne, az bizonyos, a kik tudatlanságukban és hiúságukban inkább kirakatba való üres bábot látnak és láttatnak gyermekeikben, mint értelmes élettevékenységre hivatott embereket. Szinte elpirul a természetes jó ízlés, ha egy-egy majmocskát lát az utczán végig billegni, ki folyton arra ügyel, honnan nézegetik, mintha belépti dijat is várna a látványosságért! Mi lesz ezekből? Mivé formálhatja ezeket az iskola? Mennek a magok utján. Vér nélküli, izom nélküli, velő nélküli, gyógyszertári kontók ! S az iskola ezeket segit megrontani testszervezetökben. Mert abban a korban, midőn a testszervezet leginkább megkívánná a szabad mozgást, ülő lekötött életre kárhoztatja. Szűk padokban, szűk szobákban szorongnak e leánykák óraszámra, heti 25—30 órán az iskolában, aztán otthon a himző rámák mellett. S ha az iskolai óraközökben pár perez szabad idejök van azt sem tölthetik szabadban, mert helyök nincs. S e tekintetben a uyiregyházai viszonyok igazán sajnálni valók. Összezsulfova, egy szűkhelyiségben. szorong az ipariskola és polgári leányiskola, akár a besózott heringek s még csak kilátás sincs arra, hogy e nyomorúságos állapotból szabaduljanak! Szinte sirhatna a lélek, az igazgatónővel, midőn olvassa az értesítőből: „a képviselő-testület levette a kérdést napirendről, időtlen-időkig" . . . Dehogy vádoljuk Nyíregyháza városát, elöljáróságát ! . . Annyit tesz, ameunvit csak tehet. Beune úszik a divatos áramlatba . .« mutató, mint egy serdülő leány s százezrek mellett takarékoskodik — saját gyermekein. Egyebütt is igy van, — ez a sovány vigasztalás. Legalább egy kis játszó tere volna, a szabad mozgásra! Ha az órai ülések után, akár egy tornacsarnokban, akár szabad udvaron kimozogtatnák magukat, mindjárt frísebb volna a vérkeringés az auyag-csere, a szellemi éberség, a figyelő erő. De igy, a hogy van, a legnagyobb mértékben ártalmas a test fejlésére. Fiuknál is, de lányoknál méginkább. A kik ismerik az élettani törvényeket, a testszervezet fejlődés-tanát a leányoknál, azok láthatják be méginkább, a testi hátrányok mellett az erkölcsieket is. Asszonyom, ön teljes életében játékot űzött a szerelemből. De miért űzött kegyetlen játékot épen velem? Hiszen tudta, hogy ón nem vagyok olyan mint a többi! Tudta, hogy az én szivem nem érti a tréfát, mert beteges, törékeny! Miért tette mégis? Vagy talán megakarta semmisíteni életemet; pokollá akarta nekem tenni a világot? Asszonyom, elérte a czélját! Lelkem meg van rendülve, szivem meg van sebezve, mint a villám által sújtott fa. Boldogtalanná, nyomorulttá tett asszonyom! De azért ne féljen, nem átkozom meg, — nem, — csak ezt kérdem öntől: Emlékszik-e? — n. Egy szeccesziós anyós. Ti szegény megrögzött agglegények kiknek némelyike még a titkos apaság keserveit sem ösmeri nem tudjátok vagy nem akarjátok méltatni az apai örömök mindama magasztos érzelmeit, melyet az édes szülők szivét napról-napra jebban eltölt ik. Igen mert naprólnapra mindig valami kedves uj dolog adja elő magát a dráía csemete életében, a minek aztán nem conventióból, de szivük mélyéből tudnak örülni. E<y leírhatatlan örömet okozó uj dolog történik a mi kis csemeténk éle ében is. —Jön a foga! Egyszerre kettő!! E feletti boldogságunk kimondhatatlan, daczára annak, hogy már egy hete nem alszunk miatta. Mert tudjátok meg ti fent emiitett agglegények, hogy ac ilyen fogzás nem történik meg csak ugy, titokban zajtalanul. Oh nem! A gyermek sir — gyöngéd apai szivem nem engedi, hogy azt mondjam ordit — s a mi bizonyos rosszakaratra vall nála, nappal keveset, éjjel szakadatlanul. A dada'csitítja és beszél neki sok sok bolondságot, a szülők pedig ébren töltik az éjszakát és szivükből óhajtják, hogy bár tul lennének már ezen a fogós állapoton. Bizony immár egy hete, hogy nem tudok aludni. No de másról akarok én most beszélni. A mai borongós délután szivaromból füst karikákat eregetve ülök szobámban s tűnődöm azon, hogy milyen éjszakám is lesz ma.