Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-10 / 50. szám

XX. évfolyam. 50, szam. Nyíregyháza, 1899. deczember 10. •s ÍJ ** Jr VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, BOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KűZLÖiN YE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: A előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap 8«Ueml résiét képező küldernéajek, poétánvagy helyben házhoz hordva átküldése tárgyiban leendő felszó- a ^ . w ,T w „ Minden h"

4bMo

M > »"••»«« fttrrl '. '. : V. : : í „ Omlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadumT leTelek C"

k k""

kt<J

I kö«lé»<* 5 kr.; tobbuttrl k6i»a ctrlében 4 kr. Negyed évre 1 » könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kűztégi jegy tő és tani t<> uraknak egéai érre c«ak két forint. Egj mám ára 10 kr

. (Jánószky ház) intézendők. ej4 A kéziratok csak világos kívánatra > ai Jetén uc»n 30 kr ftiHtrt.k. illető köittegére küldetnek ,I»IL Kincsiiri bélyeadij fc|éb<-u minden eg.r* biti uuo 30 kr. niettrtik. A nyílt téri köilemeujD-k dija toronkia 30 kr Hirdstósek elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Altalános Tudóíltó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész, 33432^. 1*997 Szabolcsvármegye alispá njától. A községek elöljáróinak. A Polgár községben megüresedett jegyzői, fokozatos előléptetés esetén a megüresedő aljegyzői állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetményt szabályszerű közzététel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1899. deczember 4. Mikecz János, alispán. 8426—99. K. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye dadai alsó járásba kebelezett Polgár nagyközségben a jegyzői állás üresedésben lévén arra, valamint az esetleg fokozatos előléptetés folytán megüresedhető aljegyzői állásra 32577 — 99. K. számú alispáni rendelet értelmében pályázatot hirdetek. Felhívom mindazokat, kik ezen állások valamelyikét elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t.-cz. 6. §-ban körülírt elméleti képzettségűket, gyakorlati jártasságukat, életkorukat és erkölcsi magaviseletüket igazoló okmányokkal felszerelt olyamodványaikat hozzám folyó évi deczember hó 17. d. e. 12 óráig annál is inkább adják be mivel a később beérkezőket figyelembe venni nem fogom. I. A jegyző javadalmazása : 1, Évi fizetés 800 frt készpénz, 2. négy szoba, előszoba, s mellékhelyiségekkel ellátott szabadlakás. 3. "28 hold (1166 • ölével számított) föld haszonélvezete melyért az adót a község fizeti. 4. Anyakönyi tiszteletdíj 100 frt. 5. a megyei szabályrendeletben megállapított magán munkálatokért szedhető dijak. II. Az aljegyző javadalmazása : Evi fizetés 500 frt, lakbér 75 frt, kőzgyámi fizetés 100 frt és az aljegyző által eddig élvezett többi javadalmak. A választást folyó évi deczember hó 19-én d. e. 11 órakor fogom Polgár község házánál megejteni. Tisza-Lök, 1899. november 30-án. Dobos Itnre, főszo Iga biró. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZAJA. Képek az életből. i. A cziterás meséje. Szerelem, szerelem. Ragyogó tavasza az életnek; mutató csillaga a kétségbeesettnek. Szerelem, szerelem. Istentől kapott legnagyobb ajándék; üdve a po kolnak. Lelket megragadó; szivet eltemető .... I. A hamvas vadgalamb turbékolt, hajtogatta fejét. A vadvirág a réten bókolt, bókolt és halgitta a szél suhogását, miként a tüleveles fák alatt Bizi hallgatta a Feri meséjét. Btlondos egy mese! Kivált pedig Bizi haragudott érte. 0 yan hosszú, olyan unalmas. S^mmi az egész. ó neki hallgatni kell és nem futhit messze-messze, oda az ablakhoz. Nem nézhet ki, hogy vájj' jön-e az a másik? Hallgatni kell, muszáj. Pedig de kínos, de bántja a fttiét! Minek is mesél neki az a bolondos fiu? Hisz' ami elmúlt, oda vao. Jog nincs a szerelemben es a szerelem nem is ád jogot az ilyen hosszu-hosszu mesére. Oh nem! Mikor ott az a .másik", bizony re«i felfogás azt hinni, hogy beszéd, az igaz beszéd ha mesének hiszik is, használ már valamit. Hm. Vege annak 1 . . . Feri pedig mesélt, mesélt. — Szegény ember volt a cziterás nagyon. A tarisznya ott lógott vállán, amint pengette nótáját édesen, epedón. Nem válogatott az alamizsnában, elvette ós a száraz kenyeret csakúgy megköszönte mint a lírát. Közönyös volt minden vonás arczáu, csak néha látszott szeméből az őrömcsillogása. Akkor, midőn a soldit és lírát számolgatta. Nem volt még elegendő. És az az Igénytelen nézetek a leánynevelésról, tekintettel a Nyíregyházán létesítendő református leányinternátusra. 1. A felsószabolcsi református papság, karöltve müveit lelkű világi hitsorsosaikkal, muukába vette egy leányinternátus felállítását és szervezését Nyíregyházán, összeköttetésben a községi polgári leányiskolával. Önerejéből a nagy és nemes munkát nem végezhetvéu, segítségért a nagy közönséghez is folyamodott, azon reményben, hogy első sorban ugyau a református hivek soha ki nem apadó áldozatkészsége, — s aztán, szélesebb körben is áldást hozó intézméuyről lévén szó, minden müveit érzésű és gondolkodású emberbarátok rokonszenve lehetővé teszi a református leányinternátus felállítását. Tájékoztató felhívások uyomatván, azok nemcsak postai uton a kiszemelt egyesekhez és egyházközségekhez megküldettek, hanem inár két izben *a Nyirvidékben is közzététettek. Reméli az egyházmegye, illetve a szervező bizottság, hogy a jó szivek adományai, tisztességes összeggel nóvelÍK az internátus alapját. Több alkalommal arról győződtem meg hogy a tervbe vett internátus czélját és eszközeit illetőleg, nincs kellőleg tájekozodva, éppen azon nagy közönség, melynek segélyére számit az intézmény, s ez okból csak hasznos lehet az ügyre nézve, annak tárgyilagos ismertetése. Előre kijelentem, hogy csupán a mig.im nevében szólok, s nem csak eltűröm, de a legnagjobb köszönettel fogadom a lehető ellenvéleményt; mert arról van szó, hogy magyarörömcsillogásaolyan volt, mikéntha bosszu-láng lett volna benne. És az a mosoly ajakán mégis olyan fagyos volt, olyan csúnya, mintha ördög mosolygott vón helyette . . . Tovább ment. Pengette a cziterát és köszönte az alamizsnát. Igy járt-kelt sokáig. Hiába diszlegett már palotája a Graod-cinde on, czédrus pilótákkal, márvány oszlopjkkal. Nem volt elég. Tovább, tovább! Meg hiányzott belőle egy Fzoba, egy, mintha élne, mosolygó, csábító. Azé a szomszéd, büszke senátor feleségéé, ki is először rózsapirosarczczal mondotta neki, ahogy édes, lelket remegtető nótáját eljátszatta, ugy mondta és nyaka körül, mint a folyondár az oszlop mellett, akkor érezte először puha, meleg karját, — Imádlak, imádlak, mint egy szentet ! Akkor még leány volt, ragyogó szemű, csábító ajakú. Azóta imádattal ejtette ki a nevét, az a patrícius sarj pedig régen másnak a felesége lett. Hja igy szokott az lenni! H igy is merte ő a szegény, ma itt, holnap ott tekergő, a szaraz kenyeret evő, a kolduló ilyen magasra uezui olyat el is hmni? Fájt, fájt a szive azért és sokszor hullt a könyü szeméből. M-rt hát mégis szerette. . . . Szerelem, szerelem . . H» találkozott véle, büszkén felre fordította fejit. C-ak egyszer történt kö/'ük annyi, hogy lehajolván megcsókolván selyem ruhája fodrát. Akkor szólt hozzá ugy: — Szemtelen, ko'du-! Ez a szó, ez a mondás! De keserű volt, de mérgedő! És e miatt épül az a nagy palota. Ezért a szóért, mondásért. Mikor teljesen kész volt, íme, egy feketébe öltözött, halovány szerű nő megállt előtte és nézte, nézte sokáig, merően. Arcza piros lett és szeme tündöklő. Már akkor tudta, kié, már akkor megismerte, ki az a ragyogó ruhás férfi. Megtelt a szive újra szerelemmel, vágyott ntána, látni akarta. Mégis látta. De midőn letérdelve imádW Mai számunk «* oldalra terjed. 1 ország uj ezredévének hajnalán, e haza fennmaradásának uj alapjait rakjuk le. Ezen uj alap uem más, mint a magyar uó szive és jelleme. Ezen uói szivet éa jellemet kell fejlesztenünk, erősítenünk, a maga természetes mivoltában, a > maga természetes czéljára, első sorban a családi életre. Mert a ki látni tud, az látja, hogy uj viszonyok jónuek létre Magyarországon. A tarsadalmi közgoudolkodáveszi át a vezető szerepet, az eddigi ezeréves politikai vezetés helyett. S államunk, társadalmunk fennállhatása. elóhaladás.i, uem a királyok, hadvezérek, zászlósurak kezébe lesz letéve, hanem a társadalmi külöuféle rétegek millióinak szivébe és jellemébe. E szivet és jellemet pegig az anyák adják, az anyák erősítik, ha nekik is vau szivök, jellemök, — ha pedig nekik nincs, akkor a milliók állati önfentartó ösztöneikkel lépnek a munka terére, egymás ellen küzdve, egymás rovására élve állati életet. A társadalom fuudamentotna mindig a család volt és a család marad. A társadalmi ember testi és szellemi tehetségeit s ezek kifejlődésének első biztos alapjait tniudig a családból örökli és uyeri. Gyermekszobából kél ki a világ, — mondja egy bölcs ember S minél tisztább, minél beusőbb, minél becsesebb valamely népnél a csa'ádi élet, annál biztosabb aunak élete és előbaladása. S minél kévésbbé becsüli valamely nép a családot, annál biztosabb annak elernyedése, bukása, sót teljes halála. Ezt látják a szélesebb látkörü emberek ma is az angolszász és német nép életében, elóbaladásában. Az angolok, a németek testi és szellemi fennsósége, erélye, életrevalósága, ama benső családiasságnak tulajdonitható, mely az angoltés németet, kozott előtte, csendesen, szomorúan a cziterán megindult a régi nóta, miként a hullám a tengeren, majd sirva, sírva elhalt. Ugy érez'e az a büszke patrícius lány, a senátor felesége, hogy igaza van eunek az embernek, amidőn szenvedélyes szavaira nem ügyel, imádkozását meg nem hallgatja. Ugy érezte, mégis fájdalmában lerogyott. Az a férfi pedig nem nyúlt hozzá, csak közönyösen a fülébe eugta: — Megismert — signorám? Megismert a ragyogó köntösben? Hej- de hiába! Kemény lett a szivem, fá-ult, ro» z, mert még ilyeu gyöuyöiü szókra, ily i-oksok, drága köuyüre sem akar jibbano dobogni. Hiába szeret, hiába imádkozik. Nem tudok én jó Istenem nem tudok .. . szeretni. A koldus mhár mióta levetettem, elszállt szivem uiioden érzése. A pompa, a feuylei elűzte ... és most akarna a/eretui? Higyje el, c<«k a méz tetszik önnek rajiam. Valamikor lehet, hogy nem igy volt de most — most menjen haza «iep^n. kérni, ve/.ekelni mert nem éih^t olyan M>ká, nnu k>-rh ti a jó I-'eut ol> buzgón, hogy a kihQ ' -ziv f-un j... újra, még egyezer . . . ... A hamva" gai«mh u'b>-k'ii, hajtogatta f.jet. A vadvirág a réten bókolt, bokoll es hallgatta a i-zél susogá-át. B-n pedig mérgesen toppantott piczi lábával. —• D<< nagy c-nC-d maga 1 B-szftl ft-K/.e-viKHf.a, mintha valamicskét is érdekelne engem. U.j»u hall gasson 1 II. A hegyekben zuhogott az e>ő és a Tarpatak át á -«0 vize olyan volt, miui a Tím«, szőke, pixgkos A derült ég beburkoiódznt' komor, •tttft köp-regébe s a nap csak egy kis oyiiá-ou rno-o ygo'i a főidre le. Üres a fürdő. S -mmi hang, kacaj, dalolá-, muzsika nem hallatszott. Az államtitkár ur is lekonyitotta fejét valami vastag tudományos könyvbe. Ugy szívta magába a nagy