Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-26 / 48. szám

XX. évfolyam. 48. szam. Nyíregyháza, 1899. november 26. JNÍYÍ f^ VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCS VARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A S2A.BÜLGS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. >Iearjelenili hetenkint epyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Fél évre 2 . Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanít > uraknak egész évre ciak bét forint. Egy szám ára 10 kr. Az előfizetési pénzek, ^rendeléseks a t JiSOfS StiSfít ESS?*

9 lap szétküldésé targyrian leendő felszo- BérmeDtetiel

l levelek csak „mert kezektől lamlasok Joba Elek kiado-tulajdonos fogadtatnak e. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szátn " A ké

li

r»

t

ok csak világos kívánatra . »« (Jánószky ház) intézendők. illető köiuegere küldetnek mtik Hirdetési dijak: Minden ségytxer hatákoielt p-tlt »»r *|jrwtr koilfse 5 kr. ; ttthulri ktt».». e.olébci 4 kr. Klooatárl kélytiál] fejében minden •(>»• kirdetés után 30 kr. ítéltetik. A nyílt téri közlemények dija toronkim 90 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A V., Eckstein Bernát es Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp által Hamburgban Hivatalos rész. 135 sz 1899. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál évi 528 frt 57 kr fizetés és 100 frt utí átalánynyal rendszeresített tiszai járási orvosi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmazásukat és életkorukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi deczember hó 10-ig bezárólag nyújtsák be. Nyíregyházán, 1899. évi november hó 15-án. (2 — 1) Br. Feilitzsch, főispán. Humanizmus. A felebaráti szeretetnek elveit halljuk hirdetni mindenütt. De ha körültekintünk s a társadalmi fejleményeket vizsgáljuk, melyeknek a felebaráti szeretet talajában kellene fejlődniük, épen az ellenkezőjét találjuk aunak, amit keresünk. A szeretet helyett mindenütt önzés, ármány és árulás uralkodik. Beszélünk közjóról, emberszeretetről s a beszéd frázis marad. Hát meg vannak még manapság ezek a földön? Hát akad még olyan balga ember, aki mással és a más dolgával törődik? Nem elég, hogy kínlódok magamért? Ez a válasz mindig. S a közerkölcs iljenformáu napról-napra mélyebben sülyed az önzés feneketlen posványába. Az a gyönge kapocs is, amelyik annyira amennyire még összefűzi a társadalom különA „NYIRVIDÉK" TÁROZÁJA. Csak . . , Csak egy rövidke perczig láttalak, S szemednek kékje, Hangodnak édes, lágy zenéje Szivembe lopta drága képedet! S hogy tovatűntél, magaddal vitted Minden nyugalmamat Oh, mit nem adnék azért a boldogságért Hogy egy rövidke perczig lássalak ! M. Uj láng . . . Uj láng csap fel a Sivár éjszakában . . Felébred a lelkem És ismét van vágyam. Utoljára gyúlt ki Bennem átszerelem, S meggyulad tőle A világegyetem. Pusztító tűz lesz Vüágot emésztő,^ S e bűnös földről Kihal minden élő: Végre egyedül Leszek veled - * *idd Nem fogsz, megcsalj: Mert hát nem lesz kivel! Hátha . . . Hátha megsajnáltak Engem az Istenek: Hátha te volnál az Kit oly rég keresek ! Csendülő szavadra Tovaszáll az éjjel, S lelkemröl a ború Oszlik szerte-széjjel. Higyjem, hogy valóra Vált éltemnek vágya ? Vagy ittas lelkemnek Volnál csak virága ? S fellobog a szemed . . A választ nem értem ! Gyűlölsz e vagy talán Meg is halnál értem? . . Yap. bözó rétegeit, recseg. Attól lehet tartani, hogy végképen elszakad. A közerkölcsiség erősödését a nevelés mozdítja elő. S ez a hatalmas nemzeti munka is ferde irányban halai. Nem az isk >lai — még hála Istennek, ennyire nem vagyunk — hanem a családi nevelést értjük. Sokan, nagyon sokan vaunak, kik épenséggel nem törődnek gyermekeik vallás-erkölcsi nevelésével. S most már a^tán, miképpen legyen abból a gyermekből humánusan gondolkodó, a jóért, nemesért lelkesülő ember, aki ilyen elvekről soha sem hallott a szülői házban s ilyen példákat ott soha sem látott. A társadalom beteg. Régi mondás, hallottuk már sokszor, unosuntig. Pedig ennek felismerésére nem kell valami különös diagnózis, nem szükséges valami különös tudomány. Elég egy pillautás, amit a közállapotokra vetünk. És tisztában lehet mindenki, akinek szeme van hozzá, hogy lásson — a felől, hogy nem frázis az, de szomorú valóság, félreismerhetleu igazság, hogy veszélyes kóranyagok rombolják a társadalom szervezetét. A lelkekben elégedetlenség. A szivekben hidegség, ridegség minden iránt. Szeretetleuség mindenütt. S a hamis próféták ugy teremnek, mint a gomba Jövedelmező keresetforrás nekik, a lezsarolt elégedetlenkedőknek holmi »tanok"-kal való kioktatása. A szegénység nagy lennt, és a gőgös nemtörődömség nagy fenut. Papp Bertalan ev. ref. tanitó emlékezete. Irta éi felolvasta: Bandár Miklós ibráoyi ev. ref. tanitó. (Folytatás.) Ami a modern ember előtt szinte lealázónak tetszik lenni és tudatlanságra vall: ő előtte abban rejlett a valódi bölcsesség. Szeretett u. i. társalogni Istennel. Buzgó éneklésben és imádkozásban talált kiengesztelő dést miodenkor, ba csapás, ha ínség vagy emberi bán talmak megkeserítették érzékeny szivét. Tanítói hivatalának 50 éves jubileumát ünnepeltük, midőn láttam, bogy a neki ekkor átnyujrott énekes könyvet eme szavakkal fogadta: ,ebben találtam vigasztalást egész életemben": omlottak az ő könnyei és meggyőződtem róla, hogy ezen köunyeket, a legmagasztosabb, vallásos érzés fakasztotta tel az ő kebléből. . . . Kell-e még ennél több arra nézve, hogy híven lettlégyen betöltve a földi életpálya? Vérzeni a hazáért, a szabadságért. Félszázadon át nép'anitó lenni. Mint lobogó fáklya állani a sötétben és másoknak világolva égni el. 69 esztendeig hányatni, vette ni az ólettengeréD annyi baj, nyomor, üldöztetés, megvettetés közön, mint ő élt és el nem merülni a rettenetes hu lámokban; munkálkodni hiven euy egész életen át, nem a megérdemlett jutalomnak, de sót az elismerésnek is csak hiu reményein tengődve és kétségbe nem esni; biztosan haladva eljutni az életnek természetes határához: tisztelt gyülekezet! Isten nevében mondom, hogy ez elegendő arra nézve, hogy az ilyen élet mindnyájunknak példányképe legyen és előttünk álljon szüntelen. Mindezek mellett azonban mi hirdette az ő elévQlhetlen érdemeit? Anyagi jóllét? a melléi borító érdemrendek? vagy másnemű elismerés ? avagy semmi talán? Dehogy nem! Hát & kereszt, melyei egész életében viselt s mely alatt összeroskadt és meghalt? És még valami: de ez aztán a legékesebben beszélő bizonyság és olyan jutalom, amilyennel napjainkban kevesen kőlEzt használják ki a jelenkor prófétái 8 tanaikban jogtiprás,erőszak, igazságtalanság vau S a végső eredmény mindig: sztrájk, gyilok, dinamit, rombolás. Igy mondják : kényelemben, jólétben dőzsölnek a korifeusok, ha könnyeznek is a gazdagon teritett asztal mellett; s a népnek nincs kenyere. Érzelegnek az általános emberi boldogságról — s lázadást szítanak. Hogy ha máskép nem, hát szülessék meg vér és könnyek között az emberi társadalom uj rendje. Hasznukra fordítják az uralkodó áramlatot. S mint távoli mennydörgés a közeledő vihart jelzi, úgy jósolja az elégedetlenek mindig jobban-jobban hangzó moraja a társadalom dúló viharát. Nagyot kell fordulnia a társadalomnak, hogy jóvá tegye eddigi bűneit Már a gyermekekbe kell beoltani humanizmus tanait. Otthon, a családban. Hogy jó hazafiak s önzetlen polgárok legyenek. Az ó szivük még lágy viasz, bár mi csekély, jó vagy rossz behatás nyomot hagy rajta. S az idő teszi keménynyé. S hogy a behatás jó legyen, ez a társadalom dolga. Attól függ a jövő, hogy a gyermekekben jobban tudjuk-e megerősíteni a jót, mint a rosszat. S ez úton lehet megakadályozni a forradalmakat. A politikai, társadalmi, vallási forradalmat. •>) töznek ki ez életből: könny alakban, igaz gyöngyök hulltak ravatalánál. Vajha legalább ilyenkor jönne már a társadalom! hogy szeretettel bekopogtasson az özvegyi hajlók ajtaján s lefizetné a megboldogulttól nyer: tőkének csupán kamatjait is! De ki hallja meg a tanítók özvegyének kiáltásait! Ki érti meg a tanítók árváinak keservét! Szent Isten! óh bocsásd meg nekünk, ha vannak pillanatok, midőn csaknem legyőz bennünket a gyarlóság és fölmerül gondolatainkban a kérdés: érdemes-é átélni a szenvedések ily hosszú lánczolatát? Nem badarság, nem bün e szenvedni önként, mikor annyi alkalom mutatkozik a jólétre? Az önzők a fukarok bőségben élnek. Az Isten tagadók napról napra tort ülhetnek az eszmény és igazság halhatatlan kincseiből, ezeknek ravatala felett; ,mert nem a gyorsak é a futás." Óh! hála neked hogy szólsz ilyenkor mi hozzánk és intexz bennünket Jézusunk, mondvAo: örüijntek és örvendezzetek, mikor Oidöitetéxt szenved'ek én érettem ! Adj ttok bálát a szenvedésekért Istennek. A ti juuimatok bőséges lészen a mennyben. Az én Atyámnak bázában sok h jlékok vannak: ezek a ti örökségtek lesznek. Köszönjük, szivünk mélyéből köszönjük! Eleg nekünk, hogy hallhatjuk a te szódit; mert ugye egi Atyánk: ex-n intések első sorban a tanítókhoz vannak intézve! és csak azután a tanítványokhoz. Igen igen! ,Üdv először a zaidóknak, azután a görögöknek.* . . . . . . Hallgas ide hát XlX-ik századvégi ember! Engem nett boldogít az aranyak pengése, a gyémántok vakító csillogása. Ne is próbáld nekem megfizetni munkámat: mert arra nézve összes kincseid kevés lenne. Ne adj nekem gazdagságot! ne, hogy mint te, én is ugy elkevélyedvén, axt kérdezzem: kicsoda az Úr, hogy engedjek néki? >fai Nzámunk ÍO oldalra terjed.