Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-19 / 47. szám

mint tnagan emberektől sok jóakaró törekvést látunk a mely a közegészségügy szempontjából egy jobb jövőt enged remenyleni, de azért meg sok, igen sok a tenni való. Itt vannak első sorban azon apró szerencsétlenek a kiknek már születése is hiba: a törvénytelen gyermekek. J Feltűnő szinte ijesztő nagy ezek között a halálozás s ugy szólván ritkaság számba megy egynek-egynek az életben maradása. Igaz, hogy e senki gyermekeinek a kik mindenkinek terhére vannak, a kik legtöbbször életök első napjától az utolsóig nyomorognak, a halál talán megváltó de ép ezért nekünk embereknek s különösen orvosoknak meg kell találnunk a módot arra, hogy e nyomorultakat az életnek s ha felnőttek a munkának megmentsük. Hisz a ki csak egyszer látott egy ily csont s bőrig kiaszott, időelőtt megvénült gyermeket, a ki csak egyszer hallotta annak fájdalmas nyöszörgését a midőn már párhetes korában úgyszólván az éhenhalással küzd, az meg fog érteni s velem fog érezni, a tiiikor minden jóban s kényelemben duskálkodó vagyonosokhoz szólok: Legyetek emberek s könyörüljetek. Semmivel sem voltak — ez ideig! — jobbak a viszonyok szegény betegekkel, mert bizony-bizony igen sokszor nehéz szivvel kellett nézni a szegény ember pusztulását, a kit nem annyira a betegség mint inkább a nyomo ólt meg. Hála Nyíregyháza s a megye vezetőségének e tekintetben már csak a múltról lehet szo, mert városunk a közegészségügy szolgálatában ma egy óriási lépéssel haladt előre, a midőn egy minden tekintetben modern, nagyszerű kórházat nyitott meg, a mely a régi s kipróbált kitűnő erők vezetése mellett hivatva van az egész megye szegény betegeinek áldásává lenni. De minden tekintetben emelkedő városunk még más tekintetben is haladt, a mit a kórház megnyitás nagy eseménye mellett is észre kell vennünk, habár az csak egy magán ember buzgalmából létesült is s ez a városi gőzfürdőben felállított mesterséges szénsavas fürdő. Örömmel vettem tudomásul annak létesülését, mint egyik hathatós segéd-eszközét sok oly betegség gyógyításának, a melyeknél eddig az igen költséges és eppen ezért csak a jómódúak által látogatott fürdők használtak. Én ezt is nagy vívmánynak tartom, s bár e lapok hasábjai nem alkalmasak arra, hogy e kérdéssel hoszjzabban s szakszerűen foglalkozhassam, a jóakarat mindenesetre megérdemel annyit, hogy a betegek, sőt egészségesek figyelmét is felhívjam annak gyógyító s üdítő voltára s ezért csak röviden annyit konstatálok, hogy a szénsavas fürdők ily modern berendezésben kitűnő hatásúnak mindennemű gyengeségi állapotoknál, zsábáknál, s idegbetegségeknél, sőt kellő felügyelet mellett szívbajoknál is igen hasznosak. (Nanbeim.) Én hiszem, hogy a nagy közönség, valamint orvostársaim méltányolni fogják a jó törekvést és a buzgalmat — első sorban a betegekre való tekintetből is! — kellő figyelemmel és jóakarattal fogják honorálni. Nyíregyháza 1899. november 15. Dr. Springer Uéza. A pinceszövetkezetekről. (Vege.) A bevezetésbea részletesen megismertettjtlk jelen legi bortermelésünk bajait, azután ezek orvoslására ajánlottuk kis- és középtermetűknek azt, hogy alakítsanak vidékenként szövetkezet. Tárgyalásaink soráu apróra elmondtuk & szövetkezet alakításának s vezetésének teendőit; azután pedig iparkodtunk kimutatni mi haszon származik az ilyen egyesülésekből az egyes tagokra? Ugy gondolom, hogy a figyelmes olvasót meggyőztük arról, hogy 1 a borszövetkezetek a termelők minden nagyobb megerőltetése nélkül megalakithatók s vezethetők; 2. a szövetkezet már szüretkor tetemes előleget adhat a szőlősgazdáknak termésűkre s ezek nem kénytelenek szorultságból potom áron elvesztegetni azt; Mint tüzér őrmesternek vezénylő hangjával összeolvadt a golyók sivitása. És hogy a lelkesítő harmónia teljes legyen: bassust dörögtek hozzá az ő legkedvesebb pajtásai, az öreg ágyuk. Melyek soha sem tévesztettek czélt, hanem mindig ott bontották meg az ellenségnek szolgalelkű otromba tömegét ahol, Papp Bertalau akarta. De ő, bár dús aratása volt a halálnak körülte is; nem tudott elesni a csatában. Égi kezek vontak paizst mellére, hogy meg mentsék életét, melyre oly sokaknak volt még azon túl szüksége. Sebeket kapott ugyan, de ezeknek fájdalmait el vette a szabadság forró szeretete. Majd a vidám harczi zenét siralmas halotti csend váltotta fel. Bujt aztán az üldözött s mikor nem leié hontját e hazában: állított Isten végzete egy embert, nagytiszteletü Bodnár Gábor esperes személyében, aki megmentse őt, a betölthetetleu osztrák vérszomjtól is. Igy lett az előbb filozófusból és tűiérőrmesterból, ki az egéss szabadságharczot végig küzdötte, néptanító Nagy Kálióban, azutáu Balkányban, majd Kis L-ítán, EncsencseD Bogáton, Bezdéden, ismét Kis-Létáu, Jákón végre Eórb'en; összesen kilencz egyház községben. Több mint 50 évet töltött a néptanítói, általában lenézett sőt megvetett, ó előtte azonban oly kedves pályán, miszerint — amint maga mondá: az alispáni hivatallal sem cserélte volna fel; sok száz és ezer ember szivébe igyekezvén beoltani, a haza és szabadság szent szeretete mellett a szent háromság egy Istennek igaz ismeretét és tiszteletét. Vetette a valláserkölcsiség ós polgáriasultság nagy mezeién, félszázadon át a tiszta búzát, aratta pedig szive nagy keserűségére, a mint szintén maga mondá; . konkolyt Nem azért, mintha az Istenak valóban meggyűlölték volna, hanem egyszerűen csak azért mert ő magvar néptanító volt, aki sem lefelé sem felfelé nerfudott hízelegni, hanem azt tartotta: ha férfi vaev légy férfi! Légy tölgy, melyet a v.har k. képes dönteni- de méltóságos derekát meg nem görbítheti' ..W Y i R V 1 P Él H." 3. a szövetkezet több és jobb minőségű bort tud a termelésből előállítani, mint maguk a szőlősgazdák tudnának. 4. csakis a szövetkezet tudja megállapítani egy egy vidéki borjellegét, a mely oélkQI bajos a termésnek állandó és biztos vevőkört szerezni; 5 a szövetkezet tökéletesebb kezelése mellett csak ritkán fordulnak elő, sót majdnem ki vannak zárva a bőrbetegségek, éa igy kevesebb veszteség éri a tagokat; 6. a termelési és értékesítési előnyök felhasználásával a szövetkezet magasabb áron tudja a termést értékesíteni. 7. a termelőket sok munkától és utánjárástól kíméli meg. Ezen általános és mindenütt elérhető előnyökön kivQl pedig még nagyon sokszor igen üdvös h»tá«-al lehet a szövetkezés magara a mivelés módjára és eredményére is. A szőlősgazlak érintkezései, a közelebbi ismeietaég, az Idegen szakértők gyakoribb látogatásai és tanításai sok hasznos tudnivalót terjesztenek el a kisgazdák körében is. Azután meg a szövetkezett gsz dák már nem versenytársai, hanem szövetségesei egymás nak és mindnyájuknak közös érdeke az, hogy közöttük mindenki a lehető legjobban boldoguljon. Az egyesek vesztesége mindenkinek fáj, az egyesek sikere pedig mindenkinek haszon. Közösen fáradoznak majd a legjobb termelési módok elterjesztésén s a rósz mivelési eljárások lassanként kiküszöbölik. A termelésbe is sok haszna lehet a közös érdeklődésnek. A jég elleui biztosítás igy tömegesen olcsóbb, a védekezési eljárások pedig sikeresebb lesznek. Még a tavaszi fagyok ellen is találhat az egyebület erő némi védelmet, a fagyos-szentek napjain, Orbán napkor B általában a májusi fagyok idején, a mikor a derült, csillagos estéken a falusi ember előre megtudja mondani, hogy az éjjel fagytól lehet tartani: a német és franczia szőlősgazdák szemüket sem hunyják be napfeljöttéig. Előre meg beszélt terv szerint, sok apró kis tüzet raknak a szőlő különböző részein és nedves rőzsét, meg szilmát égetnek azokon a nehéz sűrű füst mint meleg takaró terül el a tőkék között és uagy részben megvédi a termést a fagytól. Egy egy ilyen álmatlan, fárasztó éjszaka nagyon meghozza a gondoskodás gyümölcsű'. Egyszóval nagyon sok jót, minden bajban küzdelemben hatalmas erőt ad a gyengének az egyesülés Erre az erőre és hatalomra pedig nagyon nagy szüksége van a magyar kis bortermelőnek épen napjainkban, a mikor sok ellenség sokfelől szorítja. Az elemi esapások az idegen borokoak, a sörnek s a sokféle pálinkának a versenye, a minden téren növekvő gyártási tökéletesség, az emelkedő közter'uek, az élet általános drágulása: bizony-bizony megtöri a nehéz munkában kifáradt vállakat. Egy-két rossz esztendő, valami szerencsétlenség tönkre juttathatja a nagyon kimerült erejű kisgazdák százait. Pedig ez nemcsak nekik, hanem az egész nemzetnek érdeke, hogy a nemzeti termelés nagy és szövevényes munkájában mindenki megmaradjon a maga helyén, sót a mennyire lehet, uj területeken foglaljon ki-ki. Bortermelésünk még messze van hajdani fejlettsegétől s még messzebb attól a terjedelemtől, a melyre hazánk éghajlati és talajbeli viszonyai között biztosan felemelkedhetik. Az emelkedés legbiztosabb utja ez idó szerint csak a szövetkezés lehet; vajha mennél többen indulnának meg és mihamarabb érkeznének el ezúton az anyagi boldogulás gazdag sikereihez. A szövetkezetek alakítását és az alapszabályok elkészítését a törvény bizonyos feltételekhez köti, az alapszabályok kidolgozásánál tehát ügyelni kell arra, bogy azok a törvénynek mindenben megfeleljenek; e mellet az alapszabályokat ugy kell megállapítani, hogy — a termelőknek adandó előlegek czéljaira szükséges hitel megszerzése végett — a pinczeszövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezetbe is beléphessen ^és végül oda kell törekedni, hogy az alapszabályok akként szerkesztessenek, hogy a pinczeszövetkezet minnél több előny biztosítson a tagoknak. tudván: hogy e föld csak vezeklésnek hazájr, és aki itt legszilárdabbin, egészen az eltiportatásig megállaii képes: az hajlott meg Isten előt. Tett, hatott, gyarapított észrevétlenül egészen haláláig. Nem vette észre, nem tudott róla, meg se látta senki, csak az anyagi szegénység, ez a tanítók állandó hű barátja; mely néki nem fájdalom, hanem lelki boldogság forrása volt; mivelhogy a tanítók anyagi szegénysége — sokkal termékenyebb talaja az élet czélját képező örömöknek, mint a mások lelki béke árán összehaimozott és féltékenyen őrzött kroezusi gazdagsága. Házasságra 1859-ben, 29 éves korában lépett, néhai Hetey Károly és Juhász Anna szülők leányával, Hetey Máriával. Ezen házasságból kileccz gyermek származott, kik közül még négyen vannak életben. 40 évi boldog házas ság után meghalt életének 69-ik, néptanítói hivatalának pedig 51-ik évében. Legyen boldog, túl a síron ! A Francziák és Poroszok ama tapasztalaton alapuló hite, hogy a haza ereje, a néptanítókban rej'ik; hogy amely nemzet nem mellőzi, hanem vállán hordja tanítóit, az kősziklára építette hazáját : néki meggyőződése volt. Ezért szerette a tanítói nevet egészen az imádásig. Néhai Papp Bertalan minden kartársát testvérének tartotta és eszményileg szerette. Ez indította a legnagyobb tevékenységre 1863 ban is, midőn az alakuló tanítói özv. árva gyámpenztáralap avára, minden tőle kitelhető módon gyűjtötte a pénzt és terményeket, hogy az elhalt tanítók világba kidobott szerettei, minélhamarabb részesüljenek némi segélyezésben, Majd a megalakult üdvös intézetnek első ellenőre lett. Amennyiben pedig in minimis existit natura, — a legkisebben as összeség tűnik elő, mondhatom: hogy az ő lelkét igazi, mély vallásosság töltötte be. (Folytatása követkeiik.J Minthogy ei nem könnyű feladat, magam dolgoitattam ki egy megfelelő alapszabálytaiotát, a mely a pinceszövetkezetnek megalakulását lényegesen megkönnyíti. Ennek ai alapstabálymintáoak némely intézkedéseit azonbao, a helyi vuiooyokhoi képest módosítani lebet. E< a pÍLCieszövet kezet ékről móló ismertetés és az alapszabálymiota valamennyi aton törvényhatóságnál es gaidisá^i egyesületnél, a melyek területen Mólómivelé* van, továbbá a gazdasági bizottságoknál, köigaidanági előadóknál és állandó gazdasági tudósitókoál «s végQl valamennyi állami vioctellériskola igazgatóágánál s a szőlészeti és borásiati felügyelőknél ingyen kapható s a< emiitett siakközegek min ién ide vouatkoió kerdesben bárkinek készséggel adatnak felvilágosítást Irodalom. EIŐBBÓ.*) K«jitt-letb<rli miamurrk. Közel egy negyedszázada szántom már a fehér .kutyanyelveket" mint iró és mint hírlapíró. Nem biroiu magamat egészen odaadni az egyiknek. Ugy vagyok, mint Apaflfy Mihály, kinek ketrele imádságos könyve volt s ha azt látta, hogy siket füleknek beszelt fölfelé az egyikből, a másik vasárnap elővette a másikat. De vagyunk igy löbben, az A baj, hogy sokan, egyszer irók, máskor újságírók. E.'y része kedvtöltésből, de leginkább azért, mert az egyik czivillista nem elegendő. Pedig a két foglalkozás közt nagy a külőinbseg. Az iró a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan. Az iró kétségkívül souverain a ftatáxia birodalmában s alakjai sorsat maga intézi, inegházasítja vagy lefejezteti őket, a inint neki tetszik, hatalma nagyobb az angol parlamenténál, mert ő tinbói is csinálhat leányt, a hírlapíró ellenben a való eletben dolgozik, üti vagy emeli az élő embereket, de egész korlátlanul még se bir a sorsukkal, mert a legmaróbb czikk se töri el a csontját senkinek. Az újságírónak ingyen jegye van a vasutakon, a poétának ingyen lova van, — a Pegazus. Valóságos király ő, mikor a hátán ül. Csak mikor leszáll róla, akkor kicsiny és boldogtalan. De hát ininek száll le? Hja, mert kell, mert épen a boldogtalanság az a rét, a hol a lovacska legelni szeret. Igy folytathatnám a különbségeket a két foglalkozás közt, felsorolhatnám azokat a kedves bohóságokat, a melyekkel a mi fekete kenyerünk körül van czifrázva, a fejedelmi többest és a különféle praerogativákat. De minek? Az olvasó már ebből is láthatja, hogy a lantázia és az úgynevezett „heledik nagyhatalom* különböző szélessegi tok alatt fekszik, elütő éghajlati viszonyokkal s hogy egy kalamárisból igazítani a kettőt talán sok is egy embernek. Hat persze sok, de nem lehetellen. Teringettét, tart az ember magának a két képzeletbeli országra, képzeletbeli minisztereket ... ez az egész. Nekem magamnak is két ilyen ficzkóm van, egy irodalmi- és egy ujságminiszter. Ezek keresik ki a thémáimat, propositiókat tesznek, intrikálnak nálam egymás ellen, kontrakarriozzák egymást s beletanácsolnak egyik a másiknak a dolgaiba, azonfelül dicsérik a szakmájukat. Az ujságminiszterem igy szól: — Nincs nagyobb boldogság, mint sulyo6 argumentumokkal ősszerombolni egy hatalmas embert. — Ugyan menjen! Szilágyi azt állítja, hogy a legsúlyosabb vezérczikknél többet nyom a mázsálón egy szúnyog teste. A szépirodalmi miniszterem igy szól: — Semmi se ér fel az alkotás gyönyörűségével. S-ott Walter egyszer igy kiáltott fel: ,Ha szép leány kell, irok magamnak egyet.* — Hja, az Scott Walter volt! Lássa, Jókai már nem tartotta elegendőnek. Csak képzeletbeli miniszterek ugyan, de azért mégis megvannak bennük a valóságos miniszterek rossz tulajdonságai s már néhányszor estem áldozatul, annak, hogy egymás rovására törekszenek érvényesülni. Itt van, hogy messzebb ne menjek, a ,Kis primás* czimü regényem. Egy helyült ugy kavarog a mese, hogy egy névtelen merész ifjút nemességre emel I. Mátyás király s minthogy a szituáczió, a melyben a jutalmazandó vitézi aktus történik egy most élő nemesi család nevéhez vágna a legjobban, a jelenlevő ujságminiszterem, a kinek mindig tannak protegální való emberei a Nemzeti Kaszinóban és egyebütt és a ki bomlik egy kis aktualitásért, hozzám hajlik s azt súgja, vegyem csak bátran az illető most szereplő család nevét és előnevét, igy még sokkal érdekesebb lesz a történet. Ugy is lett. Persze gondoskodtam, hogy legyen hozzá földterület is: ugy egész gavallérosan, egyik folyótól a másikig. Hát jól van, egyszer csak kapom a leveleket az illető család tagjaitól, kik közt egy magas udvari tisztviselő és egy igen kiváló politukus is van. írják, hogy már ők is hallottak valamit harangozni a családnak e dicsteljes eredetéről, sőt több mint félszázad óta kutatják, kergetik az erre vonatkozó kútfőket, adatokat, a melyek íme szerencsésen napfényre kerültek a penész alul, de már most valljam meg stante pede, honnan vettem. Felellem aztán a következőket: .Tisztelt barátom! Ezt a nemességet nem IMátyás adta nektek, hanem én. Legyetek azonban teljesen megnyugodva, mert körülbelül épen annyit ,ér, mint a többi hasonló családi legendák. Egyébiránt maradtam slb." Mondanom sem kell, hogy az egész család megneheztelt rám és én keserű szivvel határoztam el, hogy többé nem adományozok nemességeket. No, hát épen ez az, erre jó a kétféle foglalkozás; ha az egyikben rövidség éri az embert, beletemetkezik a másikba. Nyomban ez esetre, közönséges ujságreportot *) Alm nacb az 19)0 évre. Sterkesiti Uiksiitb Sálain' Kgyt-tem 9 K gényttr XV. évfolyam VI-V. kötete. Binger éi Wolfner kiadás*. — ára disikötésben 1 frt