Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-19 / 47. szám

NYÍRVIUE K« kell, mint ó mondja, koplalnia. Megembereli a kis boltos. Es ez a kis boltos nem csak „árúk"-at ad a kis embernek hitelbe, hanem még hozzá rendesen terménykereskedő is. Előre megveszi a kis embernek a termését jó olcsón, mert ó kis boltos, rendesen jól számit, a kis ember pedig rendesen rosszul számit. De nem is annyira abban rejlik a veszedelem, hogy rendesen olcsón, potom áron veszi meg a kis boltos a kis embertől előre a termését, mint abbau, hogy a kis ember azt előre megeszi és megissza. Jól emlékszem rá, ezelőtt csak 20—30 évvel is, mikor még szatócsok hiányában falvainkban a kis embernek apróbb szükségleteit házalók, u. n. gyűrűsök fedezték, az a kis ember a szomszéd mezővárosba ment nagyobb vásárlásait megtenni és miudig pénzt vitt oda magával, mert mint ismeretlen embernek ott nem adtak neki hitelbe Es e körülmény jótékonyan mérsékelte a kis embernek igéuyeit. Bizony a régi időbeu a kis emb ;r, de még a nem kis ember is csak akkor vásárolt, ha pénze volt a maga emberségéből. Ha nem volt pénzünk, könnyen tudtunk nélkülözni. Hozzá szoktattuk magunkat. Akarva nem akarva, hozzá szoktunk abbau a nitelhiány világban a ,kevés" -stíl való megelégedéshez. S hogy tudott nélkülözni a régi kis ember, de még a nem kis ember is tudott, sokkal inkább tudott mint napjainkban, annak okát én abban is keresem és találom fel, hogy akkor a vallásosságot általában inkább vették komolyan, mint veszik azt napjainkban, a „tudás" e büszke korában. Bizony a valódi, a mély, az őszinte vallásosság, a tiszta Krisztusi életelv nagy mérvben mérsékeli a gyarló embernek igényeit. Igen, bölcs Salamont a multakban általában igazán bölcs Salamonnak tartották, ki, tudjuk így imádkozott vala sorsunk intézőjéhez: „szegénységet, avagy gazdagságot ne adj uekem Istenem, hanem táplálj engemet hozzám (az az: emberhez) illó ruházattal és eledellel." Hát ezekkel az állapotokkal csinálni kell valamit mielőbb. És csinálni kell a jólétben élő társadalomnak, de mindenekfelett csinálni kell az államhatalomnak, melynek első rendű kötelessége az alattvalók közt általában egészséges anyagi viszonyokat teremteni, nem engedni meg semmi áron, hogy egyesek, egyes élelmes osztályok meggazdagodjanak a tömegek, a tudatlau nép rovására, nem engedni meg. hogy a nagy tőke elnyomja a kis tőkét. Vagy igazán tulajdonképpen mindég így volt és mindig i& igy lesz? Igen-igen: „a róka megeszi a nyulat", a „nagy halak megeszik a kis halakat", a „vércse megeszi a verebet". Jó! csakhogy akkor aztán ne botráukozzunk meg, sokkal inkább tartsuk egészen természetes dolognak, hogy ha azok a felforgatók meg mindinkább kezdik hazánkban is felfele emelgetni szemeit, hogy De láthassák Istent, mint ő nem látja. És a jelennek, eltékozolva & jövendőt. Néz és nem lát. Üdvről beszél * & kárhozat lejtőjén fut lefelé. % — Hát oly értékes ez a föld, hogy azért még a magas menny sem drága? Hát oly nagy ez az emberlakta hangyaboly, hogy nem láthatod tőle a mennyei bajiékokat? Hja! az igazság hivei szegények! (Der warheit seiner treuen arm. Schiller.) Te pedig gazdag akarsz lenni ugy-e? Lám! lám! De ha mind ez egész fö d a tied lenne is, tudod-e meddig mondhatod magadénak? Hát azután mi lesz birtokoddal, és hova leszesz te? Ugyan néz széjjel magad körül óh ember s mondd találsz e valamiben állandóságot? Nem egy hamar elmúló buborék vagy e itt te magad is? Honnan jöttél, hová és meddig mehetsz tudod-e? Vagy kitombolod magadat? s elenyészel, megsemmisülsz: azt hiszed? Üres ámitás a jutalomról és büntetésről szóló evangélium, a szellem örőkfennmaradásáról beszelő tudo mány talán? De óh! mondd, mi hát a valóság!? — Hallom káromló szavaidat. Azt mondod, hogy valóság az anyag. Hah! most tudom csak igazán felfogni hivatalom nak horderejét! Midőn anyagi szegénységgel küzdve, bár a szivemből szakadt szivek, gyermekeim sirnak az inség miatt; mig életemnek fele, az áldo't jó lélek, aki az én könnyeimet szokta volt letörölni és imákat suttogott füleimbe: most átkozza sorsát, az Isten nevének említésénél fölkaczag; mert lázban van, de nincs pénzem, a gyógyszer p^dig drága: az én keblemet nem repeszti szét a fájdalom. Mig az én könnyeim omolnak, a másokét szárítgatom. veres zászlójokat, vagy látván, hogy nem sokra mennek vele, elkeseredésükben megtagadva a haza szent földjét, abban az irányadó társadalmat, tömegesen vándorolnak ki ama boldogabb országokba, hol. mint Kossuth Lajos nagy hazánkfia mondá vala, nincsen koldus és nincsen rongyos fedelű ház. Es higyje «1 az államhatalom, azzal még távolról sem űzte el magától a szoczializmus ostromló hadát, hogy az elégedetlen elemet hagyja immár szinte minden korlát nélkül kifele vándorolni. Megcsinálja vele a gazdasági válságot, tehát a bajt még tetőzni fogja. Es lészen egyik veszedelem nagyobb a másiknál. Ií. J. Az iskolai rend védelme. — Horváth István felolvasása. — (Vége.) íme tehát a felolvasott szabályrendelet szerint a tanito személye és foglalkozása biztosítva van a kívülről jöhető megtámadtatás vagy megzavarlatás ellen és keservesen bűnhődik érte, ki a tanitó személyét bántalmazni, munkálkodását megzavarni, fegyelmi eljárását meghiúsítani törekszik. Nem üdvös, hasznos intézkedés-e ez? Nem emeli-e ez a tanitó tekintélyét? Nem magasztossá teszi-e a tanítói működést? Nem szerez-e tiszteletet az iskolának? De igen! Az iskola-terem tehát olyan tiszteletre méltó hely mint a templom, hová — mint a templomba — megihletődés érzésével, előkelőségének tudatával kell közelednünk. — A tanítói működés nem chablonszerü munka, hanem olyan czél és tervszerüleg alkalmazott öntudatos eljárás, melytől a gyermekek szellemi fejlődése, szivének nemesítése, erkölcsi javulása, tehál egy nemzedéknek szellemi tökéletesedése függ. A tanitó, ki éltető lelke az iskolának, ki végrehajtója az emberiség szellemi fejlődését, tökéletesedését eszközlő magasztos munkának, nem a régi iskola mester többé, kit — szükség esetén — lovát hajtó kocsisnak, vagy pinczéjé ;ől bort felhordó inasnak tekintsen az iskolaszéki elnök; i.em szegény pária, kivel gorombán bánhat bármely szűrős vagy gubás atyafi; netn czéltábla, melyet bántalmazhat tetszése szerint bármely jövő-menő: hanem tisztességes hivatalnok, kinek munkásságától, tapintatos eljárásától függ számtalan egyénnek tudományossága, becsületessége, hite meggyőződése, műveltsége. Ilyen gondolatokat támaszlolt bennem a felolvasott szabályrendeletnek megjelenése s ennek többszöri átolvasása. Vajha csakugyan forduló-pontot képezne ezen szabályrendelet megjelenése, kihirdetése az iskola-termek szepitese, a tanitó társadalmi tekintélyének emelése, a tanítói működés inagasztosabbá tételének történetében. Én óhajtom, hogy ezután minden iskola jelleg és fokozotra való tekintet nélkül legyen tiszta, világos, tágas az egészségtan követelményeinek mindentekintelben megfelelő, benne a padok kényelmesek, hogy azokban a növendékek testi fejlődésére gátló körülmények ne álljanak elő. Legyen felszerelve szükséges bútorokkal és taneszközökkel, melyek a tanilás sikeresebbé tételére, az elemi tudományok megértetésére megkívántatnak. Legyenek falain kifüggesztve mindazon dicső ősök arezképei, kik a vallásosság ás hazafiasság terén az utókor előtt példányképül szolgálnak, kik erényes cselekedeteik által hervadhatatlan érdemeket szereztek maguknak. Legye lek kifüggesztve falain a magyar költők es irók arezképei, kik irodalmunkat felvirágoztatták, a magyar szellemet a váltságos napokban ébren tartották, hogy az ifjú nemzedék már gyermekkorában ismerje meg azon dic=>ő hősöket, nagy embereket, kiket az életben követni kell, azon költőket és írókat, kiknek dalaik éneklése, verseik olvasása, müveik pártolása által romlatlanul tarlatik fel nemzedékről nemzedékre a tiszta magyar nemzeti szellem. Mig szeretteim haldoko nak, tüzet hordok Prometheüszszel az égből s élni tanítom, emberré igyekszem átgyúrni az embert. — Van-é hát nehezebb, de egyszersmind szebb és magasztosabb hivatás, a néptanítói hivatásnál! Képes lenni életével és vérével táplálni az egész emberi társadalmat. Óh ez csak néptanítónak adatott! Hálát adok én Istenem tenéked, hogy világosan látó szemekkel áldottál meg engem s nem engedted, ho y elfedezzen téged én előlem az anyag! Óh! fogadd el hálámat, hogy a te sz. Fiadnak, az éu Idvezitőmnek nyomdokaiba állítottál engem! hogy elhívtál az Ő keresztjének viselésére és elválasztottál az Ó tudományának hirdetésére, az emberi keblekbe ..való bep'.ántálására! Örök bála legyen óh világok Ura, mindenható Isten tenéked, hogy azzá, ami szent Fiad volt, tanítóvá tettél engem! Tisztelt Gyülekezet! így imádkozott, igy érzett és igy gondolkozott ő, akinek mi most tisztességet teszünk, liyen meggyőződéssel futoita pályáját és mindezek bű kifejezésre jutottak életében; tehát néhai Papp Bsr alau egykori, most már megboldogult néptanító, az ő hivatását teljesen betöltötte. Nemes lélekhez méltóan küzdö'.t. Feukölt szellemhez illően szenvedett oly sokat: hogy annyi küzdelemre és szenvedésre, büszke lehetne minden tanitó. Az ember alkotta önkényes rendszerekkel és formaságokkal nem tudott megbarátkozni soha. Mint Isten dicső uagy világának, ebben az egész gyönyörű természetnek, — éltető eleme néki is a világosság és a szabadság volt. Ha ezt veszély fenyegette: olcsónak tartotta árául még az életet is. A földi életet megelőző életből, ama szellem világból magával hozott, ezen tulajdonsága volt oka, úgynevezett összeférhetetlen, voltaképen pedig csak nyugtalan természetének is: melynélfogva nem tudok sokáig egy helyen maradni. Kereste A tanitó pedig ki éltető lelke az iskolának, véghez vivője a népiskolai nevelés-oktatás nagy horderejű munkálkodásának, ne elégedjék annyi szakismerettel, mennyit a képzőintézet képes adni, hanem folytonos, olvasás és tanulás által bővítse ismereteit, művelje szellemét, hogy legyen tudományos és művelt; mert csak tudós tanitó taníthatja a tudatlan növendékeket tudományos ismeretekre, müveit lelkű embertől szerezhet az ifjú nemzedék műveltséget. A tanitó igyekezzék elsajátítani a tudományok tanításának legjobb módszerét; mert valamint a képzett ügyes szakács képes izleles és tápláló testi eledeleket készíteni, éppen ugy az ügyes módszerrel biró tanitó képes még a legszárazabb tudományt is növendékeinek szellemi táplálékává tenni. A tanitó legyen mindenekelőtt vallásos; mert az Istenre mint legfőbb lényre irányzóit értelem és cselekedet nélkül, minden erkölcsiség ingadozó, istentől való függés érzése nélkül az ember szerencsétlen, boldogtalan teremtmény. Vallásosságot áruljon el a lanitó beszédeben, cselekedetében és magaviseletében. Korán ismertesse meg a növendekekkel Istent a természeti tárgyak szemléltetése közben ; egy virág Isten bölcsességét, a termeszeti változások Isten hatalmát jóságát példázzák nekünk, tanuljunk Jézustői, ki az elvont fogalmakat a természeti lárgyak és az életből merített tapasztalatok segélyével tette szemlélhetővé. A tanítónak a gyermekekkel való bánás módja legyen szeretettől áthatott. Elzárkózott rideg kebelü tanitó nem vonza magához a növendékeket; a gyöngéd érzelmek pislogó szikráit kioltja a rideg bánás módnak hideg fuvalma. Valamint a tavaszi napfény melegítő hatása alatt zöldül ki a növény világ, nyílnak ki a szines virágok: éppen ugy a tanitó szivének melegítő sugarai növeszthetnek a gyermeki szívben későbben jó cselekedetekkel ékeskedő nemes erények csiráit. A tanitó mutasson tiszteletet az iskola iránt. Süvegelje neg az iskolát hogy fövegjeiket levegyék az iskolában a tanítványok is, távolittassa el magától a nemtelen indulatok kitörését; harag, bosszúállást ne áruljon el sem szava, sem cselekedete. Ne mulassa a tanítványai előtt hogy nemtelen személynek: dohányzás, iszákossignak kedvelője, rabbja. Nem jön-e az egészségtan tanítása közben maga magával ellenkezésben az olyan tanitó, aki pityókos állapotban, vagy bodoros füstöket eregetve, pipazva lép be az iskolába tanítványai közé? Hogyan fegyelmeztetheti tanítványait oly vétkek elkővetéseért az oly tanitó, aki maga követ el ugyan olyan hibákat. Aki a népiskolai nevelés oktatás magasztos feladatának tökéletes tudatával bir, aki tanítványai előtt példánykép akar lenni, az őrizködni fog az illem és erkölcsiségbe ütköző cselekedetek elkövetésétől. Igy, igy tisztelt kartársak! Igy fogjuk emelni tanítói tekintélyünket, igy fogjuk megszerezni tanítványaink becsülését és liszteletét. Igy fog lenni az iskola az elemi nevelés oktatás tiszteletrje méltó temploma; igy fogjuk szerencsésen és sikeresen elvégezni a népnevelés oktatás terhes, de a nemzetre nézve áldásos munkáját. Megszerezve a méltán megérdemlett tiszteletet, a társadalom az állam nem fog késni anyagi helyzetünk javítását munkálni. Én igy gondolkozom, én igy vélekedem. Váljon helyesen gondolkodom-e? Azt a tisztelt közgyűlés elfogulatlan ítéletére bízom. Haladunk. Régi dolog, hogy szép hazánkban a közegészségügy mostoha gyerek és szinte csodaszámba megy, ha valami e téren is történik. Mindenre jut, akár sók, akár kevés a pénz, csak az egészség és emberi élet az, amire nem szeretünk áldozni. Ily körülmények között aztán nem csoda, ha nla már szinte áldozat számba megy orvossá lenni, meri ha az ember hivatását ambilióval s lelkesedéssel kezdi, látva azt a közönyt, amely lépten nyomon kiséri, ha az emberi egészségről s humanismusról van szó; lassan-lassan elhagyja az ambitió s mihamar a mindennapi kenyérért küzdő mesteremberré lesz, a kinek még igy is Robinetti erejével kell bírni, hogy élni tudjon. El kell azonban ismernem, hogy Nyíregyházán sok tekintetben javulni kezdenek a viszonyok s ugy a közaz elhagyott szférák illattelt étherét, s hogy meg nem találhatá, — mert annak nem vidéke e főid; e miátt nyugtalan, mások előtt érthetetleu sokszor meg épen üldözött, szenvedő volt. Futott, mindig jobbat remélve. De a földön sokan járnak-kelnek, keresztezve egymás útját; meg-meg lökik az embert, és ezen lökések mindenike egy-egy vonást töröl le az arcz színéből és a lélek zománczából. Ilyen súrlódások, ilyen tusák fájó sebei bontották az ő arczát, melyről a boldogság kinyomatát, még kora ifjúságában letörölték az élet zivatarai. Ezért voltak — mit tagadnók — sokan, akik nem tudták őt szeretni, sót féltek is tőle. És ez nagyon természetes, mert akiknek tekintete földre van szegezve: azok nem nézhetnek a fényes napba. Félnek a világosságtól és^gyűlölik azt. Az ő lelke pedig tiszta volt, mint a nap, de égető is, mint enuek függélyesen leomló, vagy a gyűjtő lencsében összevont fénysugarai. Hiszen aki magát a közös boldogságért, s ami ennek virága, közszabadságért feltudta ajánlani nemcsak, de oda is adta áldozatul; az valóban tiszta, az valóban nagy és nemes lélek lehetett. Néhai P«pp Bertalan, megdicsőült kartársunk, földi életét, I?ten után, néhai Papp Imre és Újlaki Rebeka szülőktől nyerte Uj-Fehértón, Szabolcsmegyében az 1830-dik esztendőben. Iskoláit Hajdúböszörményben kezdte s Debreczenben folytatta 1848-ig. 18 éves korában már úgynevezett filozófus volt, amidőn ott hagyta az előtte különben oly kedves diákpályát; mert Ítélet szállott e hazára, melynek vihara besivitott a palotákba és kunyhókba egyaránt, s mindenhajlék lakóit szárnyára kapva, füleikbe mennydörögte: „talpra magyar!* mire ő csak annyit felelt: „ott essem el én a harcz mezején!" és ment, rohant a viharral. Bém apó vitéz seregében, több dicső bajtársával együtt seperte a Haza földéről, a mindenfelől benzönlő miazmás és dögvészes ember alakú szemetet.