Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-19 / 47. szám

XX. évfolyam. 47, szam. Nyíregyháza, 1899. november 19. JSÍYÍRVIDÍ J VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEÖYE HIVATALOS LAPJA A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. T>3 Előfizetési feltételek: Eo,Unv^.r/

bVn^rhőr

horava: Az pénzek, megrendelése* s a . J^SSfSÍ SfftSK EtSÍ?** Hirdetési dijak: 4 forint, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- " """""V""" »»» «« »"» MluJen B

é„«

fr h

i,

áboi..t p t-t .,r .,

y

W.r 2 . lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos r^X"* e " *

etíktű

l » Ubfculri k««». etetéb-o 4 kr Egéis évre Fél érre . ?*fL

et <Tr

e__'* 'i." ' » könyvnyomdájához iskola-utcza 8. száin A köwégi jegyiő és tanító uraknak egéai erre ' . j > • .. ... imt fc^t forint. Egy szám ár

a 10 kr (Janoszky ház) intezendők. illető kaiuegére kuideinek n-i. Kincstári béljrgdlj fejébrn mindru egiM hi-A kéziratok csak világos kívánatra » at | ileié« ut«n 30 kr fliruriík. A nyílt téri kö*lcméu)'>-k dtja tornáim 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernit és Altalános Tudósító által Budapesten, Haasenstein é

s Vofller irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész. 30682. K. 1899. Szabolcsvármegye alispánjától. Hirdetmény. A községi jegyzői vizsga folyó év november 30-án és deczember 1-ső napján Nyíregyházán a vármegyeháza kis termében fog megtartatni, és pedig első nap az írásbeli, másod nap pedig a szóbeli. Felhivatnak mindazok, kik a jegyzői vizsgát ezen kitűzött határidőben letenni akarják, hogy szabályszerűen okmányolt kérvényeiket hozzám folyó év november hó 28-ig mulhatlanul adják be, mivel a későbben beadott kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyházán, 1899. november 4. Mikecz János, alispán. Tsbr^'-- Szabolcsvármegye alispánjától. A Járási főszolga bíráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Puszta-Dobos községben Jármy László kárára 11 darab sertés-orbáncz miatt elhullott s ez okból a községben levő sertés állomány zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1899. november 4-én. Mikevz János, alispán. 30476. K. Szabolcsvármegya alispánjától. 1899. Hivatkozva a folyó évi október hó 11-dikén kelt 28943. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Kis-Léta községben felmerült lépfene elhullási eset folytán elrendelt zár folyó évi október hó 30-dikán feloldatott. Nyíregyháza, 1899. november 2. Mikecz János, alispán. 30927 K '•• • '

' ; Szabolcs vármegye alispánjától, 1899. Értesítem, hogy a T.-Dob községhez tartozó .Szelep" tanyán Pklczer János, Mándoki Józsefné kárára 3 darab sertés, sertésvószben beteg s ez okból a községben és lányán lévő sertés állomány zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1899. november 7-én. Mikecz János, alispán. A „NYIRVIDEK" T ARCZAJ A. Papp Bertalau ev. ref. tanító emlékezete. Irta é« felolvasta: Bandár Miklós ibráayi ev. ref. tanító. . - Eló ima. Fölmerjek e hozzád tekinteni Atyám! Szólhatok e előtted, óh sseretetnek és világosságnak Örök forrása midőn ezen mindenható Isteni elnöklésed oltalma ós vezérlete alatt levő gyülekezetben megállok!? , , n Helybenbagyólag nézess e le én reám? Nem vonod e meg tő!em a szót, ha titkaid szemléletébe bocsátkozva, föllebbenteni törekszem a tótét leplet, mely örök életünket, gyarló látásunk előtt eltakarja? Nem! Te nem vagy önző és kedvelője a sötétnek Mert semmi oly felfedeztetett dolog nincsen, melynek meg nem kell nyilatkoznia; sem oly titok, melynek meg nem kell tudatnia' (Luk. 12. r. 2. v.) Szólok tebár. „Mert én bizonynyal elhittem, hogy sea halál, sem Ölet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, aem magasság, sem mélység, és semmi egyébb teremtett áüatt el nem saakitbat minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi urunk Jézus Krisztusban' (Pál Rom. 8 r. 38. 39. T.) Ámen. Alaoiae. Azon szent igék, melyek a jelenlegi sz. alkalmatossággal felolvasandó munka megírása alatt, Roadoíataünat vezérelték: Pál Rom 2. r. 7. v. elő és ráuében a következőképen találhatók feljegyezve: i JíS akik a jőcselekedetben való állhatatossággal halta tat lanságot kíresnek, megfizet örök élettel.Tintáit Gyülekezet • O vastam egykor valamely nagy ember munkájából, h«„v .. élők jeUemére csalhatatlanul lehet következte" a halottak emléke iránt ta

núsított kegyeletből, s A magyar ember egy nagy hibája. A tősgyökeres az u. n. bonalapitó földbirtokos osztálynak hazánkbau, sok jó tulajdonságai mellett, van egy igeu nagy gyengéje: mint gazda sokszor elszámolja magát és iszik előre a medve bőrére. Ennek a mi földbirtokos osztályuukn.ik általában mindég meg volt ez a nagy hibája, mégis, hogy a pusztulás vészangyala csak, mondhatni, egy pár évtized óta kezdi megvetni lábát sorai kőzött, aunak én a legtöbb okát abban keresem és találom fel, bogy nz u.- n. pénzintézetek az utóbbi időkben nagyon megszaporodtak hazánkban, mely pénzintézetek ma már általában nem felelnek meg rendeltetésüknek. Bizony, még a nem régiben is, mikor alig volt 1—2 takarékpénztár itt-ott megyénkbeu, nem tudtak olyan könnyen hozzájutni földbirtokosaink a pénzhez. És legnagyobb részének épen ez a körülmény volt a szerencséje. Ma bezzeg majd minden tizedik faluban van u. n. takarékpénztár, vagy népbank, a hol kinálva kinálják az olcsó? pénzt. És igaz, mert még a nem rég multakban is kevés volt hazánkban a tőkepénz s az a kevés tőkepénzes nagyon megnézte, kinek hitelez, anyagi helyzetünk, neküuk, tőkeszegény magyar földbirtokos osztálynak, szegényes benyomást tett az azt szemlélőre, de nem eveztünk ám, mint most evezünk, általában, nagy aggodalmak közt, az u. n. takaréki terheknek szirtekkel megrakott zavaros és rohanva haladó folyó vizében. Mert úgy áll a dolog, hogy mig más élelmes, számitni tudó népfajoknál a takarékpénztárak e közvagyonosodásuak előmozdítói, hazánkban, a tősgyökeres magyar nép között, a ki nagyon szereti a pénzt, de általában nem azért, mennél tovább goudolkozom ezen állítás felett, annál igazabbnak találom lenni ezt. Csak az a baj, hogy nagyon tudnak az emberek alkalmazkodni. Nagyon lud nak élűi a képmutatás ezernyi ezerféle eszközeivel. U. i. Megsiratja szüleit a gyermek, midőn könynyelmüen sirba döntheti; párját az özvegy pedig talán saját kezével oltotta ki annak életét; barátját a barát: holott örvend, hiszen kevesebb van egy emberrel s több egy falatt kenyérrel. Megsiratják a mély tudományu bölcsészt, mert vajh! ki lép megürült helyébe? S a lélekben olvasók azt látják, hogy azok az úgynevezett fá|dalomkönnyek nem egyebek élettelen hideg gyémántoknál s csak arra valók, hogy a fényes koporsót még ragyogóbbá tegyék: belőlük a győztes irigységnek széttört sugarai omolnak ki. Megsiratják a szívtelen gazdagot, a zsarnok hata'mast egyaránt: aztán megátkozzák. És ezeknek ravatala fölött, hányszor nem versenyeznek a szónokok abbau ki tud nagyobbat mondani, ki tud inkább tömjénezni a bűnnek, hízelegni, bókolni az élők hiúságának; mert „de mortius aut béne, ant nihil' és igy aminek ki ke'lene tűnnie az élők tanulságára, épen az a tiszta, az a szent igazság borittatlk sötét gyászba nem egyszer. Igy válik aztán értéktelenné, gyakran p'dig erkö cs és jellem rombolóvá, a halottak emléke iránt tanúsított kegyelet ténye. S fájdalom! e szomorú szabály alól, a mostani esethez hasonlóan, csakis kivételek vannak. Igen, igen! Kivételek már az őszintén megsiratott halottak épen ugy, mint a szívnek tiszta érzetéből könnyezők. De vannak azért ilyenek is bizonynyal. — Ugyan kimondaná meg: honnan, és miért van az a sokfele, démoni érzet az emberi kebelben ? Miért oly fekete a lélek és hideg a sziv általában, hogy igazán alapos, lélektani ismeret, megdönthetlen élet tapasztalati bölcsesség kell hozzá, hogy kivételeket találjon és ezeket fölismerhesse, amazoktól megtudja hogy azt megbecsülvén, megtakarítsa, hanem azért, bogy azt elverje, immár a tömeges eladósodásnak első rendű forrásaivá váltak. És ez nem frázis. Tények beszélnek hangosan s Csak a siket fülek nem hallják. Ámbátor tessék széjjel uézni bárkinek e tekintetben megyénkben, de alaposan szétnézni (és én azt hiszem, igy van a dolog országszerte a magyar ajkú nép között) s látni fogja, hogy egész községek csak úgy vergóduek a terhes takaréki adósságok zavaros vizében. lert nagyon terhes az a takarékpénztári kamat azoknak, a kik azt évek során fizetik. És mi, kiválóan kisebb magyar gazdák általában évek soráu uem tudunk azoktól szabadulni. De van még egy más szerencsétlen körülményünk nekünk magyar gazdáknak, mely meg az u. u. kis embereket pumpolja kegyetlenül s azután kergeti a felforgatók táborába, vagy oda kényszeríti, hogy kivándoroljanak. Ugyanis egy idő óta erősen kezdik mindenfele falvainkbau felütni sátraikat az u. u. szatócsok, kiktől a kis ember mindent kap az ó igényeihez képest, még pedig kap hitelbe. Ks épen ez a ,hitel" a pandora szelencze. Valóságos kalamitása ez a mi számitni nem tudó, a mi medvebőrére előre inni szerető népünknek. Olyan, mint volt, a szent monda szerint, az első pár embernek a paradicsom kertjében az a „tiltott gyümölcs." Mert ha az a falusi szatócs általában mindent készpénzért adna a mi kis embereinknek, nem volna semmi baj. A veszedelem onnan származik, igen, onnan származik, hogy, mert helyben lakván ó szatócssága ismeri minden szegénynek alaposan a vagyoni helyzetét és hitelez a kimerülésig neki. És az a bohó kis ember még örül, hogy hiában ninc3 pénze, hiában nem kapna még csak a takarékból se, nem különböztetni a gondolkozó fő, a le nem nyügrött elme. — Vájjon nem az anyagelvüség tünetei e mindazon jelenségek, melyek a valódi szeretet helyett láthatók, tapasztalhatók ? Az igazi munkás hit, a tiszta erkö!cs, törhetlen jellem, testi és szellemi szabadság, önnállóság érzete, az Isteni szabadakarat, nem miod, de mind az anyagba temetkeztek e ? . . . Hova lett az eszmény! Óh! hova lett a magasságos mennybe emelkedés vágya!? Nem üres szólam e, nem értéktelen fogalom e az Isten? Nem mindén e a kenyér, a pénz és a rang? Van e értéke a szeplőtlen gondolatnak? Nem vásári czik lett e az erény? Ki tekint a becsületes, a szorgalmas, az önzetlen munkásra, ugy mint érdemelné? Van e jutalma az önfeláldozásnak? Oh! a jutalom Istennél van. E földet az önzés démonjai uralják. Hányszor nem jut osztályrészül gályarabság a kegyeseknek, martyromság az igazaknak? Ahány emberi lény, annyi megváltó kellene; mert hogy csak egy volt, annak Unitáka és p*ldáji mlatha kevés volna az összesség boldogítására. Ugy lA'r-zik az csak annyiból jó, hogy biztosiija a hatalomnak az uralmat, az ü dözöttnek a szenvedést; mert nébéznek tetszik az Idvezitó keresztje. Könynyebb ét kellemesebb a mulandó gyönyörök vánkosain pihenés, habár az eltiport szenvedők könycseppjei (öltöttek is meg azokat. Oh! hova lettünk 1 Oh mennyire sftlyedhet az Isten ellen pártot ütő, az anyag bilincseibe zárkozott szellem! Mihaszna hangzik szüntelen hogy testvérek vagyunk, ha szüntelen ü!dözzük egymást? Ismeri e a szeretet Isteni fogalmát az, aki eltipor másokat, hogy ő lehessen felül? Behálózza a mások Mai számunk ÍO oldalra, terjed.