Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-12 / 46. szám

A vármegyei tisztviselők helyzete. Senkinek sem jutott még eszébe, hogy a tisztviselők részére akkora javadalmazást követeljen, melyből vagyont is lehessen gyűjteni. A hivatalnok nem követelhet és nem is kér többet, mint a saját és családja állásához és műveltségéhez mért múlhatatlanul szükséges megélhetési eszközöket. Ezt az igényt a legjobban fejezik ki az augolok a .standard of life" kifejezéssel, amelyet a munkás bérének tnegállapitásáuál szoktak használni, mert Angliában, ahol egy birónak akkora fizetése van, mint a magyar igazságügy miniszternek, a közhatósági funkciókra hivatottak fizetéseinek kiszabásánál nem szoktak garasoskodni. A tisztviselők igényei náluuk a tisztességes megélhetés fenntartására, biztosítására terjednek ki. Tőkét gyűjteni senki sem akar. A tizetéstöbblet, amelyet kapna, rögtön forgalomba is kerülne. Száz helye lenne minden garasnak. Visszajutna az őstermelőhöz, iparoshoz, kereskedőhöz; növelné a forgalmat, a fogyasztást s egyszersmind a gyermekek nevelésének magasabb színvonalra helyezésével a nemzeti kulturát. Nem elveszett, elfogyasztott, külföldre vándorolt töke lenne az a pénz, amelyet egy nagy és még mindég nagyobbodó társadalmi osztály helyzetének megszilárdítására aduának, hanem befektetés, ami megteremné a maga gyümölcsét. Az államot, komplikált berendezése, s azok az óriási feladatok, a melyek ma már a közre hárulnak, ráutalja egy oly osztályra, amely egyedül a közczélok szolgálatának szentelje magát, s ennek az osztálynak műveltségénél fogva a majdan újra alakuló erőteljes középosztály egy részének kell lennie és attól gazdasági tekintetben sem szabad távol állania. Ha a fejlődés feltételei megadatnak, az állami feladatok megoldása felé is napról-napra biztosabb lesz az út, s az a nagy súly, amelylyel egy nagy és művelt osztály társadalmi téren bír, kétségtelenül fontos tényezője lesz a művelt nyugat eszméinek általánosítására, egy erós magyar társadalom létesítésére, már csak azért is. mert ez az osztály egy uagy, tömött egység lehet, sót helyzete és hivatása olyan, hogy mindig bővülhet, elemei folyton cserélődhetnek, de az összetartó kapocs, az állam érdeke, amelyhez fűzve van, a szellem, a speciális nemzeti felfogás, amelyben nevekedik, az alap, a tisztességre s tekintélyre való féltékenység, amely éltető levegője is, mindig ugyanaz. Ilyen formában fejlődött ki a hivatalnoki osztály a modern fejlődés utján előre haladott államokban. Mi csak most törünk utáuok. De egyelőre létünket akarjuk biztosítva látni. Reménykedtünk, bíztunk abban, hogy az 1900. évi országos költségvetés a közigazgatási tisztviselők ügyével bővebben foglalkozik, de összesen uj állásokra s fizetés emelésekre ott csak 250000 frt van felvéve. De ebből nekünk nem jut egy fillér sem ! A „NYIRVIDÉK" TAROZAJA. Az eskü napján. Irta: Páfrány. Bécs, 1899. november 5. Az öblöa templom lassacskán meglelt katonával. Előbb a huszárság jött, csörőgve-xörögve, mint egy terhelt társzekér. A sarkantyús vitézekről lerítt az egy hónapos katona, a mint sűrű csetlés botlás közt betolultak a hosszú padokba, kűzködve az alkalmatlan karddal. Migyar fiuk mind. Szabolcs, Szatmár és U

cocsabeliek a 15-ös huszárok. A hogy elfészkelték magukat, lekushadtak és szorongva nézegettek a hideg templom komor menyezetére és szines üveg ablakaira. Majd a bakanép öntötte el a tágas bejárót.Világoszöld hajtókás trencséni tót fiuk, a 25-ös gyalogezred rekrutái. Jámbor szőke népség. Aztán a bácskai, eleven uézésü, cseresznyepiros hajtókás gyerekek kopogtatták végig a nagy beton kockákat. Utánuk a 63-as oláh ezred uarancssárga színe égett, egy kis csapat köpenygallérján. Jöttek folyton. Az uhlánusok, a vadászok, a szekerészek, a különböző ezredek önkéntesei, mig 9 órára mind együtt voltak a bécsi helyőrség protestáns juniorjai. Lutheránusok és kálomisták egy fedél alatt. November elseje van, a fölesküvés napja. Minden ezred megkapta parancsban, hogy az esketés ünnepsége előtt templomba küldje a rekrutáit, azért vagyunk most a Garnison-gasse torony nélkül szegénykedó lutheránus templomában. Tisztes ősz ember áll, az oltár előtti vörös bársony emelvényhez. Kezében nyitott énekes könyv. Megszólalt németül. — Diktálni fogom a szent ének minden sorát, kegyes hivek énekeljetek. Felolvas egy sort. „W Y í R V I P E K

" Az ország pénzügyi helyzete, úgy mondják, nem engedi, hogy a belügyi tárcza nagyobb dotációt kapjon. Kell katonaságra, uj bűnvádi eljárásra és sok egyébre. De ha már ebbe bele kell törődnünk, akkor itt a legfőbb ideje, hogy a tisztviselők újra a vármegyénél szorgalmazzák egyszer már megbukott ügyük felvételét. Annak idején, mikor Szabolcsvármegye törvényhatósága tárgyalta a tisztviselők fizetése felemelésének ügyét, egyetlen hang szólalt föl ez ellen. Az indítvány még is megbukott. Ez azóta, csak az arkivum a megmondhatója, hogy hányszor, ismételve fölirt a közgyűlés, hiába! Miután tehát mindenek daczára az állami 1900. évi költségvetésből Szabolcsvármegye szükséglete is, a sok más vármegye részéről kért összeggel együtt kimaradt, nincs más mód hátra, mint újra folyamodni a vármegye közönségéhez, és kérni, hogy e czélból pótadó megszavazásától és kivetésétől ne zárkózzék el s bizonyára nem is zárkózik el, ha a mozgalom a tisztviselők érdekében újból megindul. Nem vagyunk barátai az uj terheknek; ismerjük és méltányolni tudjuk a nehéz gazdasági helyzetet; de a tisztviselő is polgára a hazának s joggal követelheti, hogy az ó súlyos anyagi helyzete is méltánylásra találjon. S ha a gazdasági élet minden terén az egyérdeküek egyesülve, közős erővel, szövetkezve igyekeznek czélt érni: helyesnek és jogosnak kell lenni annak is, ha a törvényhatóságok alkalmazottjai helyzetük javítása czéljából mozgalmat indítanak. Legújabban öt vármegye rendezi tisztviselőinek fizetését: Baranya, Somogy, Szilágy, Heves és Zala. Baranyavármegye költségvetés? 28000 frttal, Szilágy vármegyéé 30000 frttal emelkedett és igy tovább. Szabolcsvármegye szent hagyományai közé tartozik a közczélok iránt való áldozatkészség. Forduljanak hát a tisztviselők még egyszer ebez az áldozatkészséghez. A kamatláb. Nemcsak a közgazdasági köröknek, hanem az egész közéletnek figyelmét lefoglalta a maga részére a közeli napoknak az a nagy eseménye, hogy az Osztrák Magyar bank ismét felemelte a kamatlábat, még pedig ezúttal egy egész százalékkal ugy, hogy a hivatalos bankkamatláb ezúttal 6 százalék. Épen egy negyedszázad óta ismeretlen a hat százalékos kamatláb Magyarország közgazdaságiéletében. A hetvenes évek első részében, amikor Európaszerte pénzügyi válság volt, akkor volt érvényben időnkónt a hat százalékos tétel. Azóta azonban tetemesen leszált a kamatozás, miről mindenütt, s már már kezdtük állandónak tek nteni a 4 százalékos kamatozást, sőt épen azon a fokon állottunk, hogy állampapírjaink típusát 3'/i százalékosokra változtassuk. Hirtelen pedig, miután már tavaly beköszöntött a r'rága kamatláb ideje, most olyan viszonyok alakultak, hogy a hat százalékos ráta lett érvényessé nemcsak nálunk, hanem Németországban is. Nyilvánvalóan rendkivüii viszonyoknak kellett beköszönteniök.hogy előtérbevonulhasson a hatszázalékos Az orgona erős zengéssel adja meg a melódiát. Az ősz pap gyenge hangja, egyetlen ember hang, a mi mellette hallatszik. Második sor. Reszkető hangon olvassa fel. Az éneklésben nem támogatja újra senki. Megdöbbenve csóválja meg fejét, szinte ijedten néz a konokul hallgató tömegre. — Ágostaiak, német fiuk, énekeljetek! szól a harmadik sor előtt. Néhány katona szégyenkezve, zavarodottan kezd dünnyögni, de hamar abba hagyják azok is. Restelik egymástól az éneklést. Kinos, kínos csend következik. Az öreg pap néz keserűen, aztán lemondóan legyint egyet a kezével és emelt hangon olvassa föl a következő sort. Utána föl néz áhítattal és kezd énekelni egyedül. A harmidik szavánál hozzá szegődik egy erőteljes basszus. Rá figyelek. A vadász önkéntesek közt énekel egy vállas barna fiu, énekel bátran, erősen, nem törődve a rá irányodé pillantásokkal. Követői akadnak. Itt is, ott is énekelnek már, mindig többen, mindig többen. Mire az első vers végére érnek, zeng a templom. A megriadt fiuk magukhoz tértek és énekeltek, mint a bogy az Istenfélő, derék fiukhoz illik. Az öreg pap felment a szószékbe és beszéli>i kezdett. Beszélt a katonák nemes hivatásáról és az eskü szentségéről. Előbb németül, aztán tótul, végül a Bácska legényeihez fordulva szerbül is. Figyelt az egész templom. A csendet csak néha zavarta meg, a kiképzés mézes hetei alatt meghűlt fiuk nehéz köhögése. Megáldotta hallgatóit a tisztes férfiú és az ágostaiak isteni tisztelete véget ért. Zömök, barna férfi állt & szószék melletti asztalhoz. Csengő hangon szólt felénk magyarul. — A 26 ik zsoltárt keressék ki. Énekeljük el az első vériét. A templom szolgák zö'd borítékos füzetcsomóval jártak a padok között és kérdezgették: — Motyor? Magyr megfan? kamatláb. És tényleg rendkívüli viszonyok közt vagyunk, de nemcsak a közgazdasági téren, hanem még inkább a politikában. Háború ütött ki Anglia és Transzvaál között, hogy ily uton egyenlitessék ki a régi nézeteltérés a két állam között. Maga a háború ténye ia elégséges volna arra, hogy a pénzügyi életet megfélemlitie, de hogy épen Anglia és Transzvaál kerülnek viszályba, az kétszeresen súlyosbítja az állapotot. Európa aranyszükségletét ugyanis évek óta legfőként Transzvaál látja el, ahonnan évenként 350—400 millió forin tnyi uj aranynyal táplálkozhatott a folyton igen éhes európai pénzszükséglet. Ha háború tör ki, akkor ezen szállítmányok természetesen síünetelni fognak, s az európai pénzpiacsok hirtelen fenakadnak, mert nincs mivel pótolniok a Kelet-Ázsiába kiszállított sok aranyat annál is kevésbbé, mert az Angol Bank, melynek óriási aranykészletéből mindig kilehetett vonni néhány tuczat milliót, az arany kiáramlás ellenében felállította az 5% kamatláb gátját, melyet ha kell, felemel akár 8—10 százalékig is. Ekként tehát a Transzvaáli aranyáram elmaradása már egymagába is bizonyos zavart idézne elő az európai pénzpiaczokon, de ezenfelül még számolni kell ason körülménynyel is, hogy Anglia a háború költeégeire sok száz millió értékű aranyat fog kivinni Dél-Afrikába s ezzel az amúgy is kevés aranyat az ó világban csökkenteni fo^ja. Olyan a helyzet, mint mikor egy várszegény embernek nem adnak táplálékot, sőt eret vágnak rajta. Uv körülmények között az európai pénzpiaccok méltán tartanak az erétlenedéstól és aranykiáramlás ellenében jogosan védekeznek a kamatláb felemelésével. Ez a jogos önvédelem hozta létre nálunk a 6% os kamatláb állapotát, mely mindazonáltal kinos és kellemetlen. Minden pénzügyi vállalkozásnak, sót minden jelentékenyebb üzletnek kényszerű leszerelését vonja maga után a 6 százalékos kamatláb, mi annál súlyosabban érint bennünket, mert az üzleti tespedés hosszú korszaka előzte a mai állapotot, mely igy tehát úgyszólván kicsucsosodása az évek óta tartó bajos pénzügyi helyzetnek. Az ipart és vállalkozást, a börzét és a pénzpiaczot súlyos csapásként érinti a 6 százalékos kamatláb: mindszerte a régóta várt fellendülést várták ettől az őszi évadtól s most ime: az úgynevezett .háború-kamatlábbal" kell küzdenünk, mikor előzőleg a hosszas pangás amúgy is enerválta a gazdasági erőket. A magyar közgazdaságnak minden erejét össze kell szednie, hogy elbírja a viszonyok súlyát s fentartsa a maga épségét, amig el nem vonul felettünk a rendkívüli körülmények vihara. Ha netalán gazdasági életünknek egyik vagy másik ága talán érzékenyebbnek, az ellentállásban kevésbé erősnek mutatkoznak, a többi tényezők segítsége kell, hogy rendelkezésére legyen. Nevezetesen a kormánynak kell igen éber figyelemmel kisérnie mioden nyilvánulást, nehogy az a depreszió, a mely nyugat felől keletkezett s egyébként más államokat is ép ugy sujt mint bennünket, esetleg nagyobb bajt okozhasson közgazdasági szervezetében, Ugy látszik, mielőtt átmegy az uj évszázadba, Európa közgazdaságának még egy nagy próbát kell kiáltania. Az iskolai rend védelme. — Horváth István felolvasása. — Tisztelt közgyűlés ! , Szabolcsvármegye tőrvényhatósági bizottságának a folyó év elején tartott egyik gyűlésében egy szabályrendelet lett megalkotva, az iskolai rend védelme tárgyában, melynek megjelenését hozsánna kiáltásokkal üdvözölhetjük mi tanitók; tisztelettel adózhatunk azon megyei hatóságnak, mely a kor intő szavának engedve, megalkotta e szabályrendeletet. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága midőn e szabályrendeletet tárgyalta és megalkotta, át volt hatva A ki igent intett rá, annak t kezébe nyomtak efcyet a füzetkékből. Imádságok és énekek, katonai isteni tiszteletekhes, Nyomatott Zígrábban Moór E.-nél. Olvastuk a fedélen. Rányitottunk a 26 ik zsoltárra és énekeltünk igaz ákitattal. A kálvinista énekes nép. Alföldszerte dívik, hogy az isteni tisztelet előtt beülnek a templomba a hívek és addig is, mig a tiszteletes úr be jön, énekelnek diktálás után, áhítatuk jeléül megnyújtva, sőt megkanyargatva a végső hangot. A papunk elégedetten nézett felénk. Érces hangjára, mint a kusió rózsa a megölelt oszlopra, támaszkodott mindnyájunk éneke. A huszárság egéss odaadással vett részt, a nagy Isten dicsőítésében. Ének után beszélni kezdett a papunk. Előbb csendesen, nyugodtan, utóbb neki hevülve. Széles mellén megfeszült a palástot összefogó aranyzsinór. Elmondta, hogy miért szenvedjük a katona sort; de, hogy mondta el! A hazánkért, a szeretteinkért tűrünk, azokat védjük ilyen messziről is. Megemlegette a magyarságunkat is. A magyar fiúnak illik a katonásdi, bátor, vités vér az. A katonaságnak meg csak becsületére válik, ha magyar legénység áll a sorokban. Áttért az esküre. „Adjuk meg a császárnak, a mi a császáré." Jézusnak e szavait vette bázisul, mikor az eskü értelmét fejtegette. A nap laBsan tovább mozdult oda künn az égen. Mikor beszélni kezdett a kurucos bajnu lelki pásstor, lilaszinben fürdött az arca. Az ablak síines üvegeiből lila táblán át érte a nap fénye. Mikor tovább haladt, mikor a magyarság emlegetése villogtatta meg a baka és huszár fiuk szemeit, égő pirosság ömlött el az arcái. De szép volt ugy, abban a fényben, azokkal a szavakkal az ajkán. Szavai végeztével megzendült az orgona sípjain a Gotterhalte. Mi indultunk kifelé. A zörgést, a csörgést elnyomta az orgona zúgás. A pap összefont karokkal nézett utánunk.