Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-05 / 45. szám

,.rs T t K V I l) £ K.< Ennyi voloa tulajdonkepen az a befektetés, a melynek mar az első évi üzletrészbefizetésekból ki kellene kerülnie. E kiadások ebből ki is kerülnének, de a legtöbb helyen ne u is lonne azokra szükség, mert nagy megtakarítást érhetünk el azzal, ha a szövetkezet tagjainak jó karban levó edényeit, esetleg felszerelési es berendezési tárgyait venné át gondos és mérsékelt becslés alapján. Ily módon a szövetkezet olcsón vásárolna, a tagoknak könnyebb volna az üzletrész törlesztése, mert 4 szövetkezetnek eladott felszerelési tárgyakért kapott összegeket fordíthatnák az üzletrészekre, és a szövetKezet műkölésinek megindítás.* a termelók nagvobb megterheltetóse nélkül volna keresztülvihető. Nemcsak hogy a termelők felszerelésében fekvő üzleti tőke nem menne veszeadóbe, hinem maga a szövetkezeti mozgalom is nagyobb gyorsasággá terjeszkedhetnek. A mi padig a helyiségeket illeti, ezek megszerzése nem igen lenne nehéz feladat, mert hiszen, különösen i régebbi b igy vidéki szőlőkben, miudenütt ki lehetne olcsóa birelm azoknak a tuUj Ionosoknak a pinczéit és présházait, a kik a szövetkezetbe belépvén, maguk ugy sem használják már tovább ez épületeket." Ha pedig nem lehetne alkalmas helyiséget találni, vagy pl. sz uj szőlő elepitéseken egyáltalában nem is volua még semmiféle épület, akkor a szövetkezet maga építhetne egészen czélszerű berendezésű présházat, erjesztő kamarát ós pinczét. Lítnivaló mindezekből, hogy a piuczeazövetkezetek nagyobb nehézség nélkül megalakulhatnak, a tagok csekély megterheitetésével megszerezhetik ös«zes fel szerelési és üzemköltségeiket, az Országos Központi Hitelszövetkezettől nyert hitel terhére pedig már szüretkor a termés értekének 50—75°/„ áig terjedő előleget nyújthatnak a gazdáknak; most még csupán a szövetkezetek munkásságát kellene részleteznünk éa meg kellene világositanunk azt hogy miCiOdi hasznai lesznek tehát az ilyen együttes eljárásodnak. A pinczeszövetkezetek munkássági évrő'-ívre a termes beváltásával kezdődik. Leghelyesebb, ha az alap szibtlyik ugy intézkednek, hog/ a tagok magát a szólö termést kötelesek beszolgáltatni i szőve kezetnek és pedig zuvatlanul, ép állapotban. Ez egyrészt azért jó mert a szövetkezet jobban feltudjt azt borrá dolgozni mint az egyes tagok, kivált a kisgazdák, de másrészt szükséges azért is, mert akkor nem lehet tartaui attól, hogy valamelyik tag tisztátlan edénybe szűrt mustot, vagy épen vízzel meghamisított mustot vagy bort szállít be a szövetkezetnek, s ezzel a többi termelők mustját vagy borát is megrontha'ja, és a szövetkezet jó hírnevét veszélyezheti. Az igazgatóság meghatározza a tagok szüreti napjait s azután a mint a szedést elkezdik a -zövetkezeti présházban az erre kirendelt igazgatósági vagy szövetkezeti tagok átveszik megmázsálják és osztályozzák a beszállított szőlőt. Az osztályozás leg feljebb 5—G minőséget czélszerű felállítani s ehhez képest kell megállapítani a beszállított szőlő becsér tókét, melyben a szőlőt a szövetkezet átveszi. Az osztályozásnál figyelemmel kell lenni a szőlő fajtájára, a szőlő minőségére, mert az ép, egészséges szőlő többet ér. mint a rothadt, vagy jégverte, peronoszpórás vagy más oka miatt megrongált szőlőfürt. A kevert fajtájú szőlőt a benne előforduló fajták középárával lehetne fizetni. A hol indokolt, tekintette! lehet az igazgatóság a szőlők fekvésére, mivelésmódjára is, és ehhez képest az egyes jobb fekvésű dűlők terméséuek becsértékét drágábban, a rosz fekvésű vagy nagyon befásitott szőlőkét viszont valamivel olesóbbaD állapítja meg. Ezek figyelembe vételével általában t beszolgáltatott szőlő mustjának cukortartalmát lesz legczélszerübb zsinórmértékül venni a beszállított szóló becsértékének megállapításánál. A beváltás alkalmával ügy kell megállapítani az osztályokat, hogy ezzel ösztönt adhassunk a szólósgazversbe tízszer is belesült, de gondolatai felől nem szóla semmit, mert utóvégre is ostobaság az: egy ilyen gyermekbe csak nem lehet annyi tudományt tömni, mintha még egyszer annyit lehetne. A nevelő kisasszony pedig azzal védte magát, hogy a hosszú versek és magvas tudományok a polgári iskolába valók. Jolánka tizenkét éves koráig tehát maradtak az ügyek ebben a folyvásban. Ekkor ügy gondolkozott János ür, hogy idején való volna, ha a hosszú versek és magas tudományok sem kerülnék ki a lányka figyelmét, Felszedte tehátlau kedves csemetéjét és elszállita ót Budapestre a polgári iskola első osztályába és gondoskodva róla meczenási bőkezűséggel. Budapesten pedig polgári iskola nélkül is sokat tanulhat az ember! Jolánka is tanult, a hsrmadik, negyedik osztályban már aratta féuyes diadalait a bál termek porondján s egy pár elszánt diák magát főbelőni készült. Ez azonban korántsem rettenté ót vissz* a hódítás teréről, sót nagyobbra fújta üres lelkének kétes fényű szapp mbuborékát a hiúság, a fokozot büszkeséggel lépe a térre, hol diadalait aratta. Ilv körül nények közt keresztül kínozván a négy polgárit: János ur visszahozta a kiművelt hölgy;két ősi domiuiu mába: eleget fonnyadt szegényke az iskola szűk fala. közt,, hát most már hidd élvezzen! . És Jolán ki-asszony éivaett. Apja fényes termeiben egymás: értek a mindenféle czimen és czim nélkül rendezett dár.dók és sohn ki nem fogytak a mulat sból : a János u vén boriinak és a Jolánka nefelejtsszemének nem kell. dobot ütni Felkeresték azt úgyis a környékbeli és ne., környékbeli űrak és . versenyeiének életre-halá ra « gazdag lány kezéért. Es a Jolán kisasszony mosolyábt kija'ott mindegyiknek. Reményeket kelte azok szivébe, is akiken titokba jókat nevetett. S amint udvarié zárna nő. • ezzel arányban nőt büszkesége. Kezdé k. Síeni eddigi udvarló,r. Lelkében mindig fényeseb á rnak ós magasabb röptű vágyak kergetőzének sc 7, vágyak megtestesülését vélte látni, m.dó Gvörev gróf U feltant az udvarlók seregébe.. SS g ó csinos ember volt s amellett egyike víA uatekintélyesebb urainak. E mellett a férfi mellett nev'etsógesen ha^v^ny világításban tűnt föl a Réo>i Dezső alakja. dáknak a termelés tökéletesítésére. Legczélszerübb, ha kimondatík, hogy minden tag tartozik egész termését beszolgáltatni, nehogy egyesek a termés javát visstatartvt, megkárosíthassák a ssövetkezetet. Minthogy a szőlősgazdáknak rendszerint szükségük van arra, hogy termésükből mielőbb pénzt lá«sauak, a szövetkezet a tagok által beszállított termésre, mindjárt a beszállítás alkalmával előleget id az illető szőlős gazdáknak, me.y a terués becsértékének 50—75'/*-iig is terjedhet. Axokmk a pinceszövetkezeteknek, a melyek »z Országos Központi Hitelszövetkezetbe belépnek, at előlegek nyújtására szükséges összeget ax Oraiágos Köz ponti Hitelsxövetkezet bocsátja rendelkezésükre. Ha p Idiul egy tagnak 1 kataszteri hold szólője van s ezeu terem 25 métermázsa *xőlőj», s ext a szövetkezet métermáxs&nként 12 frt becsértékben vesti át, — akkor az összes 25 métermázsa szőllő becsértéke 300 frt lévén, erre miodjárt a szüretkor kaphat ax ille'.ó szőlős gazda 150—200 frtot, sőt a körülményekhez képest még több előleget is. Mikor azután a szövetkezet s borokat eladja, a beszállított termés becsértékének ar előleg levonása után még fenmaradt résxét kifizeti, f azon kívül még a bor eladásnál elért nyereségből is részesiti a termelót. Ilyen módon a szőlősgazda egy pár forinttal többet kaphat minden hektoliter mustjáért vagy boráért, mintha azt az eddigi szokás sxerint 6 maga adta volna el. Axt, hogy a szövetkezet olyanoktól, a kik a szövetkezetnek nem tagjai, szólót, muitot vagy bort vásá roljon, nem lenne tanácsos megengedni, valamint az' sem, hogy a szövetkezeti szabad tagok, saját termésO szőlőjükön kívül mástól vásárolt sző'őt is beszogáltat hassanak a szövetkezetnek, mert ez esetben azok a termelők, a kik a szövetkezetnek nem tagjai, versenyt csinálnak a szövetkezeti tagoknak. (Folytatása következik.) Felhívás! A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye 1899. április 18-án tartott gyűlésében elhatározta, hogy Nyiiegyházán, ;.z ottani helyi polgári leányiskola szomszédságúban egy leányinternátus felállítását elodázhallan szükségesnek tekinti s azt a közeljövőben a közszűkségnek átadni óhajtja. E végből pedig adakozásra hivja fel a nagy közönséget és egy nagyobb szabású társadalmi tevékenységet indít meg, hogy az internátus felállításához szük-éges tőkét összegyűjthesse. Nagy és fontos érdeket kíván az egyházmegye szolgálni szép tervének megvalósításával. Társadalmi életünknek ugyanis nincsen egyetlen kérdése sem, mely a figyelmet inkább magára vonhatná, mint a nőnevelés jelentősége. A nő védi és fenntartja az erkölcsi élet tisztaságát, formálja és neveli azokal, kik a nemzeti életnek egykor folytatói és hűséges munkásai lesznek. U a szeretet forrása, ki arra van hivatva, hogy szeretetenek vezérlő hatalmával kölcsönős összeköttetésbe hozza ugy a család, mint a társadalom tagjait egymással. A nő a lelki élet kormányosa s az emberi szív érzés módjában az erkölcsök megteremtője, ki azon a czimen, hogy a jóérzéseket beleszövi lelkületünknek mog legutolsó rejtekébe is, a haladásnak s a törekvésnek elsőrangú tényezője. És különösen a családi élet szempontjából, kiszámíthatatlan a fontossága annak, hogy olt a nő elfoglalja azt a helyet, melyre szükség van. A családi kör, mint a hogy maga is az erkölcsi eszmék szervezetén nyugszik, épen ugy a leghatalmasabb iskolája az erkölcsiségnek s az a lény, kit erkölcsi embernek nevezünk, anyja térdein formálódik s az anyai sziv melegénél érik meg. Ilyen körülmények közt kétségbe vonhatlan, hogy a nőnevelésre a legkiválóbb súlyt nehezíteni minden kérdés között a legelső fontosságú. És hogy általában minden módot meg kell ragadni, hogy azt lehetőleg helyes irányban — Szegény bolond gyerek! — szólt Jolán kisasszony el elmélázva, mikor emlékei között a R

i

4nyi Dezső képe is ott állt. — D hogy is tudtam én azzal szerelemről beszélni? Igazán gyermekes naivság! de, az édes bor is jó addig, mig isszuk s ez a szerelem nekem valóban édes bor volt, aminek elvégre is csak ki kell forrni — Pedig az istenadta most is reménykedik ós festegeti a jövő képét. Igazán kár voloa lerombolni fényes álmai légvárait, csak hadd épitse, hadd festegesse: majd összedőlnek azok magoktól is. Ha megtudja, hogy Salgóy grófné vagyok: majd kiábrándul ez árva. Egy kis csalódás még nem a világ. Én is csalódtam, mikor azt hittem, hogy az egyleti bálon jobban fogok festeni rózsaszín ruhámban, mint a halványkékbe. Bezzeg, annak a szép ős Körösi Bertának az anyja jól kiválasztotta lányának a halványkéket! Forgolódott is körüle Schön kapitány, de hát csak hadd forgolódjék: egy közönséges katonatisziecske és — György gróf! . . . — Hahaha! igazán nevetséges hasonlatok. Megpukkan még tudom az irigységtől az \ szeplős Kőrö i Bertác ks, meg az a nagyfogu Óimon Giza a többivel együtt, ba megtudják, hogy György gróf megkérte a kezem. III. Rigyogó tavaszi délután volt. Hssonló volt a fö d egy óriási kerthez, ahol bárhová néz az ember, miudeuütt csak életet lát, illatot érez. A légbeu vidám feeskesereg röpködött pajzánkodva, csicseregve üdvözölvén a fényes napseeárt. A bájos ibolyácska pedig a zöldelő lombok árnyában édes bámulattal dugta ki halvány fejecskéjét, mint a szívben az első szerelem. Szinte csodálkozni látszék rajta, hogy ime, minden él! örömébe felléleeze s parányi ajka illatot lehelt De, a helység vén harangjának érczes nyelve miért züg?Táu az általános vidámság közepett ó sem maradhat szótlan s a madaruk zengő dalát, a virágok parányi ajkának suttogó üzenetét, mit az aranysugárokon lovagoló tavaszi szellő siet megvinni a többinek: túl akarja harsogni érez nyelvével és fülébe xügni miudennek, ami él: tavasz, tavasz! Feltámadunk! Oh, nem ezért! Koporsót hoznak im amott, s a vőn harang érez nyelve kétségbeesetten kiabálja a hazug világnak: por vagy! por vagy! lehessen vezetni. Hiszen ha a nőt nevetjük ugyanakkor a környezetét is neveljük, mert a nö nevelés* által központi fényt gyujtunk, melynek sugartasu kiterjed a csaladi körre, sőt a messze tavolba is. Réjj«bhen alig fontolták ineg ezt annyira, amennyire igyekeznek ezt meglenni ma. Sőt nem egysxer igyekeztek e kérdéstől a figyelmet mindenkeppen elterelni, mtfor akadlak a gondolkodásnak és a tanulaag.uk kiváló emberei is, kik a nőt tökéletlen lénynek tartottak a férfival szemben. Am a nő. img egyfelől épen olyan tagja az emberiségnek, mint a férli, addig másfelől rajta fordul uieg a nemzet fennuiaradasa is, btsaeti a neuuet életűnek elsőrangú tényezője a caalád, melyn k igazi fenntartója első sorban a nő. És ezért tapasztaljuk napjainkban, hogy e figyelem mindinkább kezd az igazi nőnevelés felé fordulni. Hiszen ellagadhalallaa teny, hogy a műveletlen, vagy hivatáséi etlianyjgolv anya nem tudja gyermekét sem vezetni, kinet épen ezért csak az a sorsa, hogy ki legyen ölve szivéből sok minden egjeb között a szeretet, a tisztelet, az önfeláldozás s egy jobb hazaba vándoroljon onnan a szülők iránti kegyelet és sajat élcleoek helyes felfogása. Mindezeket megfontolva halarozla el a /első-szabolcsi ev.ref. egyházmegye, hogy Nyíregyházán megnyitja leányinternátusát a vidéki szülök leánygyermekei szamara, kiket bizonyos saámon felül vallá*külöinb*.>g nélkül is felvesz. Szolgálni óhajt ezzel ugy áltakban ax igazi nőnevelésnek, melyre nagy gondját terjeszti ki, mini különösen Szabolcsvármegye közönségének is, kik most messze löldön, drága penzen kenytelMiek leány-gyermekeiket neveltetni. De az internátus felállítása sok penxbe és sok áldozatba kerül, azért az egyházmegye oda fordul a társadalomnak kiapadhatatlan áldozatkészségéhez s a jo sziveknek buzgó szeretetéhez, bogy az eszközölt adakozások révén nagy czélja valóra válhassak. Az adományokat, melyeket a hírlapokban nyugtázni fogunk, kérjük, hogy az alant irt bizotuág psnztárnokának nevére (Vass Mihály, ref. lelkipásztor, Gégény, u. p. Demecser) méltóztassanak elküldeni. Gencsy Albert, Görömbel Péter, gondnok. esperes. Mikecz János. Bartók Jenő. Eleven Újság. A nyíregyházi jótékony nőegylet a tegnap esti es ma ismétlődő estélylyel nyitja meg a saison mulatságait. Hogy a nőegylet vállalkozását most is nagy és fényes siker kiséri, nincs okunk beune kételkedni. Nem csak az a nemes czél, amelyet a jótékony nőegylet e mulatságok rendezése által szolgai, de az estély programmjának kiváló érdekessége is magyarázói aunak a n igy érdeklődésnek, mely a nőegylet minden ilyen akciójat kiséri. A tegnapi és mai estély programja ót pontból áll Az első pont az .Eleven Újság", mely megjelent nyomtatásban is. Igy van alkalmunk arra, hogy a szellemesen összeállított alkalmi újságból közölhetjük itt a következő részleteket: Prológ* (Előadja: Dr. Ftrlicaka Kálmánná úrnő.) Mily szép az élet! mondanom se kell, Habár az évek lassan tűnnek el, S habár virágot nem szakit kezed : A lét varázsát egyre érezed. Szépen leeresztették a koporsót a gödörbe, a hantot megütögették ásóval, lapáttal az emberek, aztán ballagtak lassacskán hazafele. — Biiony, még is csak kár volt szegény öreg nótáriusért — mondja az egyik — áldott jó ember volt, az Isten nyugossza! — Huszonöt esztendő óta sok szegény embernek eligazította ügyes bajos dolgát, de meg a fiskális fiába is most telt volna gyönyörűsége és hát az Isten hogy elszólította! Feleségét meg ép ma földeltük el. — A szegény Dezső úrfi blzon, most már magára maradt, de hát okos fiatal ember a'! A nap épen leáldozó félben volt s szinte pirosra festé orczáját a harag és szégyen, bogy ime! keresztülragyogta fénynyel az ég ivét annyi kebelben keltve életet, és most a felhők borítsák arczára rongyos köpenyeiket szemfedőként ?! Az új sir fekete fakeresztjén aranyos betűkkel kivert „Rényi Gábor* neven meg megcsillamt még (gy bágyadt sugár, aztán ráborult mndeure a feketeség, mint reménytelen szívre a kétségbeesés. Rényi DJZSÓ pedig a .fiskális FIU* ott térdelt az új f Ír előtt némán, szótlan sós könyüivel a fekete éjben. Igen, a fekete éjben, mert a táj latomnak csak lomha körmei vannak, nem szárnyai: nem röpülhetett, nem láthatta utóljára a kedves arc.ot, csak • hideg hantokon sírhatja már el égő könyüit. A fákon hideg éji szellő rezge keresztül s a lombok titokxitoaan hajtogatták fekete fejeiket, mintha borxongva, félelmesen sugdosnák társaik fülébe: halál! halál! De mi az ? Miféle profán hangok merik háboritní ez ijesttően szent nyogalmat ?! Furulyasió? muzsikaszó? Muzsikaszó. IV. Érkövy János úr kastélya, négy sarkán ki volt világosítva. VilágoB volt az udvaron is, a kertben is és mindenütt a portán, amint Érkövy János úr Isten kegyelméből magáénak mondott. Hogyne volna világos, mikor Érkövy Jolán menyegző estélye van ma?! És ki volna úr a széles faluba