Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-05 / 45. szám

Láss szépet, és szemed mosolyra villan, Láss jót, s belőle könny harmatja csillan, Szived sugallja, lelked hirdeti, Ezer csalódás meg nem döntheti: Hogy élni vágy a tiszta és nemes, Mert szép az élet, s élni érdemes! A ír És mégis annyi furcsaság akad, Hogy bút okozzon s szívfájdalmakat; A méz nem édes, rút a kis virág,at; Visszás a helyzet, felfordult világ As ember ó de hányszor meg nem érti Például azt, miért erős a férfi, S miért vagyunk mi nők a gyönge nem ? Kár úgy kacagni ám beszédemen: Tán férfi nincsen gyönge, gyáva sok ? Hisz még önök se mind, mind házasok ! A férfi sorsa, úgy-e bár, a nö! Szép egy beszéd — az ám a bökkenő, Hogy mégis ó oszt életet, halált, S te nő, te sors — csak nézd, szeresd, csodáld! Nem mondom én, hogy hadvezér lehetnél: Lemondanál az első ütközetnél; Nem mondom én, hogy bérceket faragj, Vasútat építs, árkaimat ragadj; S mert bánt a csend, s a mély titok megöl : Alig lehetnél minta-börtönőr. De hogy, teszem fel, érdekes lapot, Miért ne szerkessz: furcsa állapot! Hisz' minden asszony már magában is Merő egy újság, pláne ha hamis. Van gondolatja szüntelen tömérdek, Bátor, ha kell, nem üzi-hajtja érdek; Szépért hevülni, jónak állani, Eszmék javára síkra szállani, Meg nem pihenni, mig csak célt nem ért : Valljuk be, férfi ehhez így nem ért. Munkára hát! a példa döntse el: Újság-csináló nö mit érdemel? Friss hír, vezércikk, tárca téréin Hogy féltenélek, én testvéreim ? A fődolog, hogy mindegyik — beszéljen, S a megjelölt rovatba jól beférjen; Beszédetek dal, édes dal legyen, Elmés, találó, fürge, eleven, Minden szem ott függ már is rajtatok . . . — Tisztelt közönség! Fel, tapsoljatok ! ! Yezérczikk. (Előadja: Sarvay Ilonka úrhölgy.) Hogyha ügyünk Pesten Nem folyna oly resten, Városunkba már ma k villamos járna: Ám ax Ó-kertekbe, Vidám szüretekre, Avagy a Sóstóra, Tánczra, nyíri borra Biz' akkor nem járna A nép porba', sárba'! Tárcza. (Előadja: Martinyi Margit úrhölgy.) Fehér éjszakában kékes álmot szőni, Villám tükörében andalodva nőni, Denevér-szárnyakon sétálni az égbe, A szűk mindenségnek nagy semmiségébe; Elégni sorvasztó szerelem fagyában, Könnyező üstökös bűvös távolában; Csókkal öntözgetni az imádott haját, Koszorúba fonni mindegyik sóhaját; Keresni fonákját napsugaras foltnak, Járni ott, hol addig hamvas pontok voltak; ha nem Erkövy János úr? Érkövy János úr ki is tett magáért, hogy volt mit látni grófi vejének! Csillogott, ragyogott minden, mint a sok czifra, úri vendég szeme a bortól. A teremből kihaDgzott a muzsikaszó, ; s repültek tova a vihogó hangok az éji szellővel, halk zsibongással elülvén a fekete fákon. Bent pedig siklottak a tánczoló párok, mint korcsolyázók a jegen, repültek a frakkok és suhogott a szoknyák selyem erdősége. Csak egy ember megy itt tántorogva teremrőlteremre, mintha sokat vett volna be a jóból; de nincs is fehér nyakkendője, fekete az egész, biztosan eltévesztő az ipse az ajtót. — Hadd menjék az árva, majd megáll, ha megunja! — gondolták a jókedvű urak. De biz' az hamar megunta. Megállt ép* a menyasszony előtt s annak is csak egyet rándult karja tánczosa vállán és az is megállt, mintha eda ragadt voln' a lába. Amint pedig egymásra lobbant tekintetük s a tántorgó látta a hosszan lengő menyasszonyi fátyolt: egyet fordult véle a világ s csak annyit mondott: „Jolánka, hát ...» a többit elnyelte a pisztoly dörrenése. Rényi Dezső a következő perczbeD átlőtt halántékkal bukott a menyasszony elé. Ez pedig egy metsző sikolylyal ájultan rogyott a holtra és fehér ruhájára a meleg vér szép piros rózsákat feste. • * * A következő napon aztán kibontották a Rényi Gibor sírját s az öreg nótárius mellé odatették a fiskálii fiut. Az Érkövy János úr kastélyának ragyogó ablakain pedig legördültek a nehéz függönyök és oda bent lábujjhegyen jártak és suttogva beszéltek, mert azt mondják, hogy a méltóságos Salgóy grófné szegény, csendes tébolyodott. A napsugár pedig pajzánul játszott a fakeresztek aranyos betűin és a redőnyös ablakok üvegjén. A fecskék épúgy csicseregtek, mint tegnap s virágok illatot leheltek ,9 küldözték üzeneteiket tovább az »ranyBUgárokon lovagoló tavaszi szellővel. „IS T f R V I D E K

« Egy pillanat alatt száz esztendőt élni, Megőrülni, halni, sírni és remélni: Ó mi kéjes távlat, mi szörnyű és mi jó . .. — Értik? — Nem. — No én sem. — Ez a [szeczesszió! Irodalom. (Előadja: Bleuer Rózsika úrhölgy.) Művész hazája széles e világ! De hajh! lakása nincsen mindenült; Csodálja bár őt széles e világ: Kenyeret a pék — hajh! nem néki süt. Hazát keresni indul útra hát: Bűvös talizmán vászon és ecset . . . — Világ magyarja, hűtelen barát! Szidjuk, kivált ha fölfelé esett. Ne szidjuk őket, bárha joggal is, Tartsuk meg itthon, nem mint mostohák; Pártoljuk őket áldozattal is — S imádni fogja mind magyar hónát!! Sport. (Előadja: Eötvös Mariska úrhölgy.) I. Nyíregyháza a lawn-tennist szorgalmasan űzi; Ám e dicső sportnak van már, ki megadta az árát: Hymen, a vad zsarnok, rabláncza kötötte szegénykét Es a sötét börtön fenekére ragadja magával. Házasság e sötét börtön — de csak rajta, leánykák: Űzzük e szép sportot bátran, szakadatlan eréllyel, Még ha a vad zsarnok mind lánczra is fűzi hadunkat — Ily szép sportért érdemes ily börtönbe kerülni! . . ; II. ("Előadja: Jósa Andrea úrhölgy) Nő és bicikli: mily szép gondolat! A gép rohan, s a konyha elmarad ; Főző-kanál helyett bicikli-kormány, S pojácli-öltözet a női formán. Nem is emlitve a sok rendez-vous-t, Hová a géperi oly könnyű az út: De legkivált a szende nőiséget, Mit a bicikli szépen összetépett . . . Hirek. Előadják: Gara Irénke, Kubassy Berta, Pavlovits Rózsika, Gredlg Sarolta és Bodó Márta úrhölgyek. Színházunkba beütött a Kacskaringós mennykő; S a világért nem akadt egy Bátor életmentő. Ha már ütött, mért nem gyújtott Valamennyi részén? Igy nem égett oda más, .csak Valamennyi — részvény ! Templom épül Nyíregyházán, Katholikus templom, De hogy mikor fognak hozzá, Azt az egyet nem t'om. Hadd épüljön, örömére Édes mindnyájunknak: Hátha Isten megsajnálná Sok egyéb bajunkat?! Lapunk hátralékos előfizetőit s közöttük a községek t. elöljáróságait a hátralékos előfizetési dijak sürgős beküldésére tisztelettel fölkérjük. ÚJDONSÁGOK. -r- Hivatal vizsgálat. Báró Feilitzsch Berthold főispán, Elek László főispáni titkár kíséretében október hó 31-én a nyírbátori járás főszolgabírói hivatal ügykezelését megvizsgálta. — Magyar nemesség. Ő Felsége a király Nyiri Jánosnak, a vármegyei gazdasági egyesület alelnökének és törvényes utódának, a közügyek és különösen a mezőgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet adományozta. — Házasság. Nádossy Dezső, a Szabolcsi Hitelbank pénztárnoka, tegnap kötött házasságot Buday Lila kisasszonynyal, Buday Ferencz kedves leányával. — Reformátiói emlékünnepély a polgári leányiskolában. Sikerült kis emlékünnepélyt rendeztek október hó 31-én délelőtt 11 órakor a polgári leányiskola protestáns vallású növendékei, a melyen a két protestáns felekezet lelkészei s az intézet protestáns tanerői mint vendégek jelentek meg. Az ünnepély programmja ez volt: 1. „Erős várunk nékünk az Isten." Énekelték a növendékek. 2. „Rövid megnyitó" Noszkó István ág. hitv. ev. s. lelkész hitoktatótól. 3. „Melánchton éneke", szavalta: Csipkay Katalin növendék. 4. „A reformátió hatásáról" felolvasás: Likner Ibolyka növendéktől. 5. „Barcsai Ágnes története", dr. Bartók Jenő ev. ref. lelkésztől. 6. Sántha Károly „Magyarország" czimű költeményét szavalták: Paál Margit (Hungária), Frecska Gizella (Ellenség), Sztempák Gizella (Vakhit), Vida Teréz (Jó barát), Csapkay Margit (Tudomány) és Bodnár Mária (Evangyélium) növendékek. 7. Luther 95. tétele, felolvasás: Imre Ételka növendéktől. 8. Maradj meg kegyelmeddel", énekelték a növendékek. — kinevezés a in. kir. esendörségnél. Megyénk szülötte: tolcsvai Nagy Gábor m. kir. csendőrszázados, ki már előzőleg is törzstiszti teendőkkel volt megbízva, szárnyparancsnokoskodásaért legfelsőbb megelégedésének kifejezése mellett Ő Felsége a király által őrnagygyá kineveztetett s szolgálattételre a székesfehérvári kerületi parancsnoksághoz osztatott be. — Szabolcsvármegye állandó biráló választmánya a legtöbb adót fizetők 1900. évi ideiglenes néyjegyzéke ellen beérkezett felszólamlások elbírálása czéljából folyó évi november hó 9-én d. u. 3 órakora főispán hivatalos helyiségében ülést tart. — Előléptetés. Báró Feilitzsch Berthold főispán Szunyoghy Ferencz díjtalan közigazgatási gyakornokot dijas gyakornokká léptette elő. — Beosztás. A főispán őméltósága Kubassy Béla újonnan megválasztott szolgabírót, a dadai £

ralsó járás főszolgabírói hivatalához osztotta be. — Ezüst lakodalmát tartotta október 31-én a fiatalság szeretett Samu bácsija, a gimnázium köztiszteletben álló tanára, a társadalom kiváló tagja: Leffler Sámuel. Az ünnepet szűk családi körben akarták megtartani, de ki tehet róla, ha a szeretet oly sokakat fűz a jubiláló házas párhoz, hogy az ezüst lakodalom egybekelési ünnepnek is fényes lett volna. A sors különös kegyeként tekinthető valóban, ha valaki 25 év után, oly ifjú kedélylyel egymás iránt — az idők során csak fokozódott szeretettel, csaknem ugyan azon jóbarátok kórében tarthatja meg e szép ünnepet, mint a tanár úr. A násznagy most is, mint 25 év előtt, nagytiszteletü Bartholomaeidesz János ág. ev. esperes ur volt, ki bámulatra méltó emlékezőtehetséggel idézte fel első felköszőntőjében az ifjú pár szerelme keletkezésének történetét. A jó példa követésre talált, s a kedélyes felköszöntők, telve a legőszintébb szellemes jókivánatokkal, csak a reggellel értek véget, valamint az ifjúság körében atalpalá való csárdás, melyből az aranyos jókedvű, ezüstös házaspár is bőségesen kivette részel. Távol levő tanítványaitól érkezett, meleg ragaszkodásról tanúskodó levelek és táviratok tettek bizonyságot a tanár urnák arról, hogy lelkükben él a hála az iránt, ki őket atyai szeretettel vezette. — Magunk részéről kivánjuk, hogy aranylakadalmát is kedve legyen megünnepelni! — A vármegyei muzeumról. A m. tud akadémia kiadványában megjelenő „Archaologiai értesítő* októberi füzetében a következőket olvassuk: A szabolcsmegyei muzeum ős és középkori tárgyainak ' ösniertetése. Dr. Jósa András Nyíregyházán, 1899. Szabolcsmegye páratlan buzgalmu és kitartásu gyűjtője Dr. Jósa András az idei évben átadott Szabolcs vármegyének egy muzeumot, mely sok tekintetben a legjelesebb vidéki muzeumok közzé tartozik. Harmincz évi gyűjtés eredménye e gazdag tárlat, melyet a nagy elfogult'ságu jeles orvos sűrű hivatalos és magán-gyakorlata közepette létesített a megyeházán, berendezett és a melynek a lajstromát is közétette, kevés múzeum dicsekedhetik azzal, hogy megnyitásakor ily bőséges kalauz volt látogatói rendelkezésére, mely minden tárgy iránt oly bő és pontos tájékozást nyújt. A Jósa-múzeum (a mint méltán nevezhető) leginkább őskori s kivált bronz leletekben bővelkedik ; e részben alig van a vidéken gazdagabb gyűjtemény. Van azonban néhány becses lelete a későbbi időszakokból és jeles a középkori vaskardok é» sarkantyúk gyűjteménye. A kiválóbb régiségekről közöl a szerző sikerült ábrákat, melyek a m. t. akadémia arch. bizottságának ducztárából valók, kivánjuk, hogy jeles szaktársunk még sokáig gyarapithassa kedvelt muzeumát és mindég oly szerencsés legyen gyűjtésében mint volt az elmúlt decenniumokban. Hpl. — Szabolcsvármegye községi és körjegyzői egylete 1899. évi november hó 11-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a vármegye kistermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. A községi pénzkezelésre vonatkózó szabályrendelet módosítása végett alakított küldöttségi jelenlés tárgyalása. 3. Az Országos központi egylet által a közigazgatási reform, tárgyábán felterjesztendő emlékirat tervezet tárgyalása. 4. Az elnökséghez a közgyűlést 24 órával előzőleg beérkezendő indítványok tárgyalása. Ugyanott s ugyanazon - tárgysorozattal ezt megelőzőleg délelőtt 9 órakor választmányi gyűlés is fog tartani. — Sajtópör. Balog Ferencznek a nyírbátori kölcsönös segélyző egylet vezérigazgatójának Máthé József ellen indított sajtópörét e hó 18-án tárgyalja a debreczehi kir. törvényszék mint sajtóbiróság. 1 " ', — Kórházi élelmezés. Az e hó 15-én megnyitandó nyíregyházi Erzsébet közkórházi élelmezés czikkeinek szállítására a napokban tartották meg ez árlejtést'a vármegyeháza kis termében s a bizottság a beadott ajánlatok közül, inint legkedvezőbbet Hoffmann Adolf helybeli fűszer és csemege kereskedőét fogadta el. — Felhívás. Ismételve van szerencsém a Szabolcsvármegyei liók orvos-szövetseg tisztelt tagjait fölhívni, hogy az 1899-ík évre eső 4 korona tagsági dijat, czimemre mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kartársi üdvözlettel dr Flegmann Sándor, pénztáros. — Köszönet nyilvánitás. Mult hó 29-én Burger Aranka esküvője alkalmával Burger Irma kisasszony 6 frt 49 kr volt szives gyűjteni egyletünk részére, melyet ez uton köszönettel nyugtáz az izr. nőegylet elnöksége. — Névváltoztatás. Here István nyíregyházi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel Kulcsár-ra változtatta át. — Eljegyzés. Schwarcz Sándor nyíregyházi lakos gazdatiszt, eljegyezte Hartmann Berta kisasszonyt, Hartmann Dániel nyíregyházi lakos kedves leányát. — Gyászrovat. Alantirottak fájdalomtól megtört >zivvel tudatják a jó gyermpk. testvérnek ós sógornak Bugaczi és Szentkirályi Szentkirályi Györgynek október ho 29-éu, reggel 2 órakor, élete 17-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei november hó 1 én a délelőtti órákban ez ágost. evang. egyház szertartása szerÍDt fognak a családi sírboltban Tápió-Szent Mártonban örökre nyugalom: a tétetni. Nyíregyháza, 1899. évi október hó 29-én. Áldás és béve lengjen a kedves halott porai felett! Szen királyi Kálmán, Szentkirályi Kálmánné szül. KubÍLyi Jolán, mint szülők. Szentkirályi Iiona férjezett Hanzc y Gyuláné, Szentkirályi Ferencz, Szentkirályi Erzsébet, Szentkirályi Móritz, Szentkirályi Albert, Szentkiri István, mint testvéréi. Han?ely Gyula, mint sógor. — Régi fuvarlevél iirlapok használata. Miut illetékes helyről hivatalosan közlik velünk, a régi krajezárértékü bélyeggel ellátott vasúti fuvarlevelek használatát a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ujabbap a folyó év végéig engedte meg.