Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-05 / 45. szám
0 Gyártelepek a vármegyében. Ha még annyira hihetetlenül hangozzék is ez a czím-szó, itt, a „Nyírvidék" hasábjai élén, ahol a mi saját magunk közéleti dolgaink hirlapi tárgyalásaihoz szokott a mi közönségünk: ime, mint a mi magunk dolgának egyik nevezetes és fontos kérdését vetjük föl: Gyáripar Szabolcsvármegyében! A kereskedelemügyi miniszter ő excelleuciájának a vármegye közigazgatási bizottsága féléves jelentésére adott válasza nyomán vetődik föl ez a, szinte boldog ábrándozásnak tetsző kérdés, mint valóság, amit meg lehet, csak meg kellene fogni. Azt mondja a miniszter úr, hogy Szabolcsvármegye közgazdasági viszonyaira való tekintettel a legmesszebb menő állami támogatást helyezi kilátásba Szabolcsvármegye területén létesítendő gyáripari vállalatok megsegítésére. Szokatlanul hangzó szó ez nekünk, akik bizony nagyon kevés biztatásban részesültünk idáig a legfelső hatalmasságok részéről. A miniszter leiratának egyenes és félreaagyarázhatlan értelme az, hogy ha Szabolcsvármegye területén gyári vállalatok alapítására, akár egyesek, akár társulatok részéről komoly kezdeményezések történnének, a kereskedelemügyi miniszter részéről nem csak erkölcsi, de anyagi támogatásra is számithatnak íme a miniszteri leirat szavai: ,Azon kérelemre nézve pedig, hogy az állam támogatása mellett lehetne talán a gyáriparban oly szegény vidéken liszt kivitelre dolgozó műmalmot, esetleg az örvendetes mérvben beültetett homoki szőllótelepek termésének feldolgozására hivatott gyárat létesíteni, — megjegyzem, miszerint az állam a maga részéről nem vesz tevőleges részt gyárak alapításában, mind a mellett hajlandó vagyok azokat, akik ezen a vidéken gyárakat szándékoznak alapítani, a rendelkezésemre álló eszközök keretén belől — megfelelő támogatásban részesíteni " Hát bizony-bizony ránk férne már egy kis felülről jövő támogatás, szent igaz; de az is bizonyos, hogy a kereskedelmi miniszter biztató szavára most már csakugyan megindulhatna akár egyesek, akár társulatok részéről gyáripari telepek alapítására az akció, mert hiszen azt csakugyan nem várhatjuk a minisztertől, az államtól, hogy ó állítson itt nekünk gyárakat, terményeink feldolgozására és ezzel jobb hasznosítására. Igaz, hogy a mai pénzviszonyok kevésbbé alkalmasak arra, hogy ez idő szerint ilyeu vállalkozások létesüljenek. De hiszen ezek megvalósítása nem máról holnapra való feladat, s remélhető, hogy a pénz szűkének ez a mai állapota, t. i. a tőkének nagy visszatartózkodása rövidesen meg fog szünui. hogy nem igen szagolgatták, de nem is igea engedte volna János úr. Az orr alatt két harcsabajusz lógott keserű lemondással. A száj, ez messziről kicsinek látszott igát, de a két savóizinü szem bőven pótolá e vesztességet. Fülei, mint valami óriási kérdőjel meredt kétfelől az tlres levegőbe s a fején pedig tömött sárga haj hullámzott, mint homokbuczkán szoktak a fűszálak 8 belől olyan volt, mint szokott lenni rendsserint az én — zsebem. Na, de ha nem is volna eléggé hízelgő ez a rajz: a János úr egyéni becséből senki semmit le nem vonhat, mert igazán áldott jó lelkű úr volt János úr. Mit ér a testnek mulandó szépsége, ha a léleknek nincsen értéke ? Semmit. A vélt drágakövet is csak fokozott bosszúság gal dobjuk el, ha felismerjük róla, hogy hamis. Úgy bisony, de János úr nem volt hamis. Igaz volt neki a lelke, olyan igaz, mint az, hogy tyúk csibéit csirkének hívják. Habozás nélkal állt mindig a szegények és gyámoltalanok védelmére s pár százezer forint jövedelméből minden évben kioszta a szegények között kéthárom ezer krajczárt. Szerették is, mint a tulajdon édes apjukat, különösen a környékbeli uri fiatalság, akik köst nem péazét, hanem pinczéje vénséges borait osstá szét s csaptak olyan murikat, hogy a hajnali esillag reggelenként elsáppadt bele! Hanem, mest veszem éBzre illetlenségemet, hogy e derék úr mellett szeretett életepárját, a kastély úrnőjét meg el is hanyagolom, Azonban, számithatok Ulán a kösvélemóny legkegyelmesebben kiutalványozandó bocsánatára, ha alázatos képpel kijelentem, misaerint őnagyságáról kevesebb mondani valóm lévén: •lőssör a nehezebb dolgon akartam keresztülesni. Miután pedig nagyon diszkrét embernek tartom nagam: nem véltem egyéniségemmel összeegyezhe'őnek, hogy őnagysága születési bizonyítványa után kutassak t igy bevezetésül az évek számát pontosan meg nem mondhatom, csak annyit jó lelkiismerettel állithatok, hogy őnagysága is látta már vagy negyvenedikszer a (ák levelét lehullani, ami asonban 6 rá épen uey nem volt hatással, mint a regényíróra megirt regénye, aki a« utolsó fejezetben mind kivégzi személyeit és ó maga életben és jókedvű marad. A ssive tehát fiatal volt, üde és telt, a termete azonban nem volt telt őnagyságának: ,N T í B y I D E K" Az idő alatt is meg lehetne beszélni, hol, milyen gyártelepet, milyen erők bevonásával lehetne létesíteni. A vármegyei gazdasági egyesület minden körülmények között a legalkalmasabb testület lenne arra nézve, hogy ebben az irányban mozgalmat indítson, a remélhető érdekeltek figyelmét felhívja, azokat összegyűjtse, hogy igy egyelőre a legelső teendők iránt tanácskozni és megállapodni lehessen Nagy kár lenne s a mi élhetetlenségünknek rettenetes bizonyítványa, ha ez az értékes miniszteri igéret még csak arra sem buzdítaná föl az érdekelt gazdákat és pénzügyi köröket, hogy legalább megpróbálják a dolgot. Nem hisszük azonban, hogy olyan mélységesen aludnánk. Induljon meg csak a kezdeméuyező akció illetékes helyről, s mi biztou reméljük, hogy mezőgazdaságilag egyébként eléggé kulturált vármegyénk területén gyárak fognak keletkezni, nagy hasznára mezőgazdasági előhaladásunknak. A pinceszövetkezetekről. (Folytatás.) Az 1893 : XXIII. t.-cz. 11. §-a szeriut egy üzletrész névértéke legfelebb 100 korona névértékben álla pitható meg. Tegyük fel például, hogy egy bortermelő községben 150 gazda alakítja meg a pinceszövetkezetet s ezeknek együttvéve 100 hold szőlőjük van. Az alapizabályok megállapítják, hogy például minden '/, katesz teri hold szőlő után tartozik minden egyes tag egy-egy, üzletrészt jegyezni. Ebben az esetben 100 hold után 200 üzletrészt kell a tagoknak jegyezniük. Mondjuk hogy egy üzletrész névértékét 100 koronában állapi'ják meg, például ugy, hogy ennek fele azonnal, másik fele pedig egy félév, vagy egy év múlva lesz befizetendő. Hi a tagok felelősségét az üzletrészek ötszöröse erejéig állapítják meg, akkor az ilyen szövetkezet mindjárt alakulásakor 240,000 korona fedezetet képes kimutatni. Nevezetesen: 1. A 200 üzletrész névértékének fele, mely a megalakuláskor azonnal fizetendő be, üzletrészenként 50 korona, összesen — 10,000 korona, 2 A 200 üzletrész névértékének másik fele, mely például egy év alatt befizetendő, szintén — 10,000 korona. 3 A felelősség az üzletrészek névértékének a készpénzben befizetett összo een felüli további négyszerese erejéig — 80,000 korona. Összesen 100,000 korona, Az üzletrészekre tényleg befizetendő s az 1. és 2. pontak alatt említett 20,000 korona lesz a szövetkezet alaptőkéje, s ebből kell beszerezni a szükséges helyiségeket és felszerelési tárgyakat u. m. préseket, borfejtő- épeket, hordókat stb. Ha az alaptőke erre nem lenne elegendő, a szövetkezet kölcsönt is vehet fel; ha pedig ily nagy alaptőkére szükség nincs, akkor a szövetkezet az üzletrészek névértékét kisebb összegben, például 50—80 koronában állapithatja meg. Hi már most ez az újonnan alakult pinczeszövetkezet belép az országos központi hitelszövetkezetbe, ettől kölesönt kaphat oly czélból, hogy abból az egyes tagok bortermésére, addig mig azt a szövetkezet értékesíthetné, előleget adhasson, és pedig kisebb kamat mel lett, mint a hogyan az egyes tagok kapnának akármelyik vidéki takarékpénztártól vagy banktól. A mi uj pinczeszövetkezetüok igazgatósága a befizetett üzletde egy müveit uri hölgynek nem is illik teltnek lenni, azok a gömbölyű tagok kezdenek megszokottá és parasztossá válni s a mi megszokott és közönséges: azzal nem is kelthetünk föltűnést sehol. Máskülönben, ábrándos, sötét szemei, ragyogó fogsora és valamikor patyolat arezbőre lehetett, azonban az idő kérlelhetlen piktor s felette erős színekkel satíroz. Arczán azért ott játszadozott alkonyi pirban két halavány rózsa, amit mindenesetre a János ur iránti szerelem fakaszta gyöngéd kezekkel, melynek eredetét azonban a gonosz világ biztosan púderre s más ilyenféle haszontalan kenőcsre vezetné vissza, de hát ilyen a világ! Egyébiránt feltétlen tisztelője volt a tollas kalapoknak s minden más okos dolognak, amit franczia észszel Párisban kilelnek. János ur nem nézte a pénzt, de minek is nézné az, akinek tisztjei szabad lopás mellett is meggazdálkodnak aunyit, hogy azt is csak fáradságosan verheti el évenkint az ember? Ezekből kifolyólag tehát őnagysága csinos volt nagyon, ugy, hogy János ur, ha nem volt a ssive fából: okvetlen térdre omlott volna a bodros kalap ingó tollai előtt. És János urnák nem volt a szive fából, de házának tekintélyét véve számításba: belátta e körülmény igen bajos voltát, azzal vigasztalván magát, hogy egy férfiúnak ilyféle közönséges lépésekkel méltóságát koczkáztaini nem illik. Oh, a férfiúnak állni kell a vészek viharában, mint izmos tölgynek s a nő, mint félénk őzike keree menedéket a vaskos ágaknak alatta! És János ur állott rendületlenül, mint izmos tölgy a vészesen durrogó pezsgős palaczkok menykőcsapásai közt, hölgye pedig mint nem félénk őzike kerese menedék helyett udvarlókat termetes férje körül. Ha János ur ezt látta*- szive sajgott, mert a termetet szűkebbre venni nem sikerült s rendületlensége, melylyel a p .harat oly hősileg kezelte, annyiszor meginga! Ezekből kifolyólag aztán lettek kissebb méretű összekoczczanások és bonyo lultabb szerkezetücsaládi perpatvarok, miből az egyetlen mostoha gyermek, Jolán kisasszony már kicsi korába annyi épületes dolgot jegyezhete fel. De hogy ajtóstul ne rontsak a házba: jeleznem kell e helyütt, hogy Érkövy János ur bemutatott bájos felesége révén már, másodízben kötözé össze magát a szerelem rózsalánczaival, miután — de félre bus emlékezet — az első elszakadt! részekke 1, meg ezzel az olcsó és nyugalmas kölcsönpénziel megindítja és vezeti az üzletet égésién addig az ideig, a mikor az alapszabályok sserint az első üzleti esztendőt le kell zárni; ekkor megállapít a a nyereséget, közgyűlést hiv össze és beszámol az egész esztendő munkásságáról. Nagyon szükséges hogy ezeken a közgyűléseken lehetőleg minden tag jelen legyen és gondosan vizsgálja meg az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentését; észrevételeit tisztességgel, szép szóval, de nyíltan moodji meg mindenki, ez a tagoknak a törvény szeriut nemcsak joga, hanem kötelessége is A szövetkezetben minden tagnak vagyona van, a me) a helytelen vagy bűnös kezelés mellett elvesshet; azut J meg ha a veszteség az üzletrészekből ki nem telné) ® tagok üzletrészeikre már befizetett összegeken k'ül, még azok négyszereséig terje. ő, sót — az alapszabfok intézkedéseihez képest — esetleg még nagyobb f#«lősségel is tartoznak. Hogyne volna tehát oka ( minden tagnak beleszolani abba, hogy miképen ha? n 4'j 4k a megbízottak az ő nevében az ó verejtékes déréit? Az ilyen birálgatásokat soha sem szabad ro* néven venni s nem úgy kell megiiélni, hogy a tago' ezzel az igazgatóságot vagy a felügyelő bizottságot ecsmérlik. A szövetkezeteknek épen abban vau a nagy fejük, hogy maguk a legjobban érdekelt tagok, mint 8 s»4z szemU Árgus, vigyáznak a közös érdekekre. A mint a közgyűlésen jóváhagytá » tagok a számadásokat és az igazgatóság működé^: akkor felosztják a nyerességet. Félre tesznekfca jyerességből a tartalékalapba évről-évre annyit, ame^yit sa alapszabályok meghatároznak, a nyeressá többi résaét pedig arányosan felosztják az egyes tagok között. Ha valamelyik évbeu ne talán veszteséf mutatkoznék, ezt első sorban a tartalék alapból kel kiegyenlíteni, ha pedig ebből nem telnék ki, akkor » egyes tagok űíletrészeiből szintén arányosan kell evonni. A következő évek nyereségeiből azután előszr a tartalékalapot és a megapadt üzletrészeket kell kigésziteni. * * * Ezekben megismerkedvén szövetkezet mivoltával, vegyük most már fontolóra at, hogy a pinczeszövetkezetek hogyan láthatják el szükségleteiket éi működésűk által micsoda haszuoka' nyujthitnak a tagoknak. Vegyünk fel megint a mindeanapi életből egy példát. Valamely községben 100 szőlősgazda öiszesen 80 hold területtel pinczesztfvetkezrtet alkot, megállapítván, hogy a tagok •/» kaia.-zter holdanként egy eg>y 100 korona névértékű üzletrészt tartósnak váltani. A felelősség határa az üzletríszek f'tszörösében szabatván ki, a szövetkezet fedezete lesz: 1. 160 üzletrészt 1.00 koroiával — 16,000 korona 2. Az üzletrészek további né^szereséig terjedő felelősség — 64,000 korona. Össsesen — 80,000 korona Először is gondoskodnunk kell a felszerelésről és a berendezésről. Vegyük számításba a fO holdról átlag 25 métermázsájával várható 2000 nvtermázsa szőlőt; ebből lesz kereken számítva 1400 Aheftoliter must. Hogy nagyobb term6 se ejtsen bennünket zavarba meg aztán, hoey gyorsanés kényelmesen dolgozhassunk, számítsuk az összes szükségleteket 1600 hektoliterre. Ez esetben a forgalomban lévő árjegyzékek jó közepes minőségű árúit vásárol a, kiadásaink volnának: 1. 1600 hektolite' hordó, hektoliterenként 5 korona 20 fillérrel számítva - 8 320 korona 2. 10 drb. 20 hl. kád, 4 kor. 40 fillértől hl.-kent — 880 korona 3. 160 "erjesztő tölcsér (koyogó) — 128 korona 4. 2 darab szőlőmalom, egyentónt 80 korona 160 korona 5. 4 drb. sajtó, egyenként 3<0 korona — 1,200 korona 6. 1 darab borszivattyu teljes fölszereléssel ós §0 m. hossiu gumicsővel — 6(70 korona 7. Kézi szerek és eszközökre legfeljebb — 200 korona. Összesen — 11,488 korons. Jolánka akkor még csak egy éves volt, az árva. Érkövy János ur pedig fiatal és gazdag, s hogy eUÓ felesége a jó angyal megbalálozott: ismét felébrede ifjúi szivében a szerelem, ez s magasztos, de mindenesetre sok bajt okozó érzés. ll/ körülmények közt aztán vett magának ismét hitvestársat, jelenlegi kedves feleségét, aki lőu az egy éves, árva Jolánkának szerető mostohája. S ezt a szeretetet érezte Jolánka egy éves korától, 8 ez nem volt szalmaláng! Szelíden czirógatá fejét már kis gyermek korába s e szeretet nyoma néha másnap is meglátszék a lányka fején. Ölelni nem igen ölelte, mert sttól tartott, hogy szive szerelmével kitalálja szorítni belőle a lelket, ami különben nem lett volna nagy kár, legalább nem kiabálná el toalettje mellől annyiszor az a sok dög pesztra, dajka. Haszontalan süvölvény, még öltözni sem tud miatta as ember! Jolánka pedig mindezekből semmit sem érte, csak snvta tovább az éltet idegen kebelből s a gyermekkor éveiben zsenge lelke szárnyát a pesztrák ós dijkák fizetett keze szépen bontogatá. Érkövy János úr pedig — nem lévén több gyermeke kéíőbb — nem mú'asztá hizása daczára sem czifrázní mindenkije egyetlen magzatját s kényeztetni bőveu, mint ahogy az egy gazdag kisasszonyhoz illik. Ha evett a kisasszony: az rakta az ételt tányérjára, akit ő. kijelölt; valamint álmaira is az őrkőde, akit ő oda parancsolt, hangozván parányi ajkáról a gagyogó parancs, hogy: .most Tati jindassoni, most Juti jindasson ! És akkor Kiti ringatta, és Juczi ringatta, akik nek 6 később hálája fejében a híjába ragadt 8 czibá 1hatta addig, mfg az neki tetszett, ki lévén adva János úr által az atyai intés, hogy a gyerekekhez hozzányúlni ne merjen, akinek kedves a szemevilága. Aztán röppentek az évek s a kisasszony melle — addig még nevelőbe mehet — házi nevelőnd került. János úr ennek is tudtára adta illendő szavakkal, hogy a kicsikét büntetni vagy bántani nem kell, mert kéréshez szokott; máikülönben jó dolga lesz a háznál s ha a kicsikét szeretni fogja; fizetése megkétszereződik. S a nevelőkisasszony gyöngéd szivü lévén; hajlott a jóindulatú tanácsra és fizetése megkétszereződött, de a tanítvány lelke éjjelében nem akart sehogyse' virradni. Ily félét János ur Í9 gondolt mikor a tanítvány egy öt soros
