Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-24 / 39. szám

Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt napszámos és cselédek osztályához t irtozók közül 42, löldmíves gazda 14, iparos és kereskedő 81, értelmiségi 2. Ezeken kivül halva született 4, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 5. Törvénytelen ágyból származó elhalt 7. Élve született 121, és pedig: Cl-ti és 57 nö, ezek kö/ül törvénytelen ágyból származik 13, és pedig 8 fi, 5 nö, az elhaltaknál több léhát az élve szülöttek száma 42-el. Házasságot kötött — pár. Vallásra nézve elhalt: róin. k ilh. fi 13, nő 11 24, ág. evang. ti 21, nő 9 30, lieiv. hitv. ti 4, nő 3 = 7, gör. kai li. fi 6, nő 7 13, izraelita ti V, nő 1 = 5. Életkor szerint 0—1 évig 39, I—5 évig = 14, 5—7 évig = —, 7—20 évig 4, ./O—30 évig 30—40 évig = 4, 40—60 évig 5, 60 —80 évig 6 80 éven felül 4; összesen 79. A város belterületén elhalt 54 egyén, ezek közül 1 éven alóli volt h(>, kik közül nem lett gyógykezelve 3, 1 éven felüli volt 18, ezek közül nem lett gyógykezelve t. A város belterületén elhalt 54 egyén közül tehát nem lett orvosolva 4 egyén. A város külterületén elhalt 25 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 16, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 2, 7 éven felül volt 9, ezekből nem lett gyógykezelve 3, a külterületen elhalt J."> egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt-"). A'. össz-;a 79 elhalt közül tehát 9 neui lett gyógt kezelve. Orvosrendőri Imi:..szemle 5 esetben lett eszközölve és pedig 2 öngyilkos, egy égési sebekben elhalt, egy vizbe lult gyermek es egy halva scülött gyerim k hulláján. Orvosrendőri bonczolás uem volt. Törvényszéki bonczolás volt egy gondatlanságból vizbe falt gyermek és egy anyja által megöli csecsemő hullája felett. Orvosi lállel tel két könnyű tesli sértésről adtain ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálatánál .-eniuii rendellenesség nem fordult elő. Nyíregyháza, 1899.szeptember 7-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnök A sóslói vitlnnos \asut. Alin fogadtatott ajánlat nagyobb rokonszenvvel, mint a .Részvénytársaság villamos es közlekedési vállalatok számára" czég azon ajánlata, melylyel késznek nyilatkozott a vasúti állomástól kiindulva, a város belterületén át a Sóslóig vezetendő villamos üzemű vasút kiépítésére. — E terv létesítésétől nemcsak a meg nem becsült Sóstó fürdőnk szebb jövőjének virradatát vártuk, de alkalmasnak láttuk arra is, hogy bevezessen bennünket a nagyobb, modernebb városok tisztes sorába. Nem hisszük, hogy vermes reményeink a villamos vadulunk iránt majdan ne válhatnának valóra. A városi hatóság által csaknem szokatlan gyöngédséggel kezelt ajánlat fejlődésének későbbi szakaiban a vasút vonal kijelölése, közigazgatási bejárása megtörténvén, kezdetét vette az ajánlattevő társaság és a város között a terület használati < ngedély feletti tárgyalás. A városi lialó.-ág ig.-n helyesen különösen két czéll kivánt ilérni. Bizlosiluni a maga részére az álháramlasi jogot a közúti jelleg statuállásával, másrészről az ugyan ezen társasággal évekkel ezelőtt kötött villamvilágitási szerződést kapcsolatba hozni a vasúttal, s ez alapon a világítási szerződés feltéleleit úgy a kóz, mint a magán világításra vonatkozóan kedvezőbbé változtatni át. A megjelölt részvénytársasággal lefolytatott tárgyalás iniidket cZélt megvalósította, mert a f. évi január 10-én megkötött szerződés közúti jeleggel ruházta fel az építendő vasutat, s e mellett a világítási szerződéssel azonos átháramlási időpontot állapított meg a vasútra vonatkozóan is, vagyis mindkét vállalat 47 év rnulva menne át a város kizárólagos tulajdonába. A hatalmas cserfa lombjai között öt izmos, szálas legény gubaszkodott: mind megannyi bőven kizsinórozott magyar ruhában, puskával és pisztolyokkal a kezükben. Még most is mosolyogtak a csínyükön. — Ahány? Tehát ti vagyok azok — dörmögé a kis szemüveges, a ki sok leirás után Sobrit s a négy legényét ismerte fel a nevetgélőkben. — Szálljatok le, beszédem van veletek! — Ördögöt! Beszélni akarsz velüuk! No a kor egy kettő: azonnal szolgálatodra állunk. A másik perezben már sorba leugráltak a cserfáról. A kis szemüveges végig nézett rajtuk s u^y látszik meg volt elégedve velük. — Te vagy a Sobri? bökött oda az ujjával a haramiavezérre. Éppen téged kereslek! — Engem-e? — nevetett a rabló, akinek a kis ember bátorsága rendkívül megtetszett. — S ugyan micsoda dologban, ha kérdenem szabad? — Meghallod azt is! felelt a kis szomüveges, — olyan nyugalommal, mintha az irodafőnökének adna utasításokat. Te nyölez nap előtt a veszprémi ügynökünket kiraboltad. Tizenötezer forintott vettél el tőle. Ezzel bizony tönkre tettél benünket. Már most én ezt a summát visMzarekvirálni jöttem ide Bécsből, ebbe a rengetegbe. — Ejnye kis szemüveges! Nevetett a rablóvezér. Hát ugyan ki mondotta neked, hogy én tizenötezer forÍDtot vettem el a te emberedtől? — Hát furcsa! maga az ügynököm! — No hát, mond meg neki, hogy hazudott az akasztófa — felelt Sobri, a kibe tudvalevőleg születéskor nagymenyiségü kedélyesség is szorult. Nem vettem én el egy krajezártsem a te emberedtől. — No már pedig jnondta, hogy elvettél. Ne is tagadd. — 'Ejnye kis ember, miudjárt odaszegezlek ahoz a fához hogy mersz te engem meghizudcolni ? — 'Hát igazán nem vettél el! Az ügynek ilyetén siina, s a város érdekeire nézve minden irányban elég kedvező fejlődését részben elősegítette, részben pedig bonyolodottabbá lelte az az időközben érkezett konkurrens ajanlal, mclylyel az u. n. ! ártéri vasút engcdinenyesei nyilatkoztak készeknek ugyanazon villamos vasútnak megépítésére. Nem tartoznak ide a reszletek, s épen azért csak a végeredményt említjük fel, mely szerint ugyanis az első helyen megjelölt lársasagnak ajanlata a varosra nézve kedvezőbbnek találtatott. prra különös tekintettel, hogy a .Magyar forgalmi részvénytársaság* ujinlaluban a villamos vasút építése erős összefügg sbe hozatott az ártéri vasútnak ez idólájt biztosítottnak épen nein tekintett létesítésével. Csak természetes tehát, hogy a .Részvénytársaság villamos es közlekedési vállalatuk számara* czéggel köttetett meg a terület hasziidlati szerződés, cs hogy ezen szerződés n törvényhatóság jóvahogyását is rnegny ervén, az építés engedelyezóse végett a kereskedelmi miniszternek bemutatva lett. A miniszter határozata a következő: (Másolat. 34048,II. 1*99.) Szabolcsvármegye közönségének. A varmegye alisp.ija f. év április hó 18-an kelt felterjesztésével a vonatkozó összes íratok kapcsán bemutatta nekem a in. kir. államvasutak nyíregyházi állomásától a város belterületén át a Sóstóig tervezett villamos vasút építési és üzemi czéljaira szükséges városi közterületek átengedése iránt a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" bpesti c/.ég, mint a villamos vasút tervezője és Ny iregyhaza város között kötőit szerződést, valamint a Nyíregyháza város villamos világítására vonalko/.ó pótszerződést, ugy szinten a szóban forgó szerződesek jóváhagyása tárgyában Nyíregyháza város képviselőtestületének f. e. január 10-en tartott rendkívüli közgyűléséből 5/99. kgy. illetve Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának f. é. márczius 20-án tartott rendkívüli közgyűléséből 16/99. sz. a. kelt határozatait. Mielőtt a szóban forgó ügy érd"mleges tárgyalás alá lett volna vehető a .Magyar vasúti forgalmú reszvennytársaság, melynek jogelődje szintén lt>97.-ben nyert előmunkálati engedélyt, időközben a közigazgatási bejárás kérelmezése melleit felterjesztette hozzám a m. kir. államvasutak nyíregyházi állomásától a város belterületén át a Sóstóig villamos üzemmel s ezen vonal szerves kiegészítő rés/.e, illetve folytatásaként a Sóstótól Ibrányon át Dombrádig illetve Vencsellőig gőz üzemmel tervezett helyi érdekű vasút hálózat műszaki műveleteit. Ezen tervezet átvizsgálásánál meggyőződtem arról, hogy annak Nyíregyházától a Sóstóig terjedő villamos üzemű része teljesen azonos forgalmi erdekekkiszolgálására vau hivatva, mint a mely erdekek biztosítása czéljából a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" czég által lelesileni szándékolt Nyíregyháza—Sóstói hason irányú vasút terveztetett.E mellett azonban annak folytatólagos üzemi vonalrészein mintegy 60 fcra. hosszban Szabolcsmegyének igen tekintélyes részét volnának hivatva egyrészt Nyíregyháza várossal, mint a megye gazdasági és közigazgutási központjával, másrészt az ors/.ágos vasút hálózattal szerves kapcsolatba hozni. E/.en magasabb közforgalmú érdekekre való tekintettel annyival kevésbbé zárkózhattam el a „Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság" tervezesének komoly megfontolásától, miután a tervezett vasút hálózat különben is oly vidéken vouul át, a hol vasút létesítése nélkül a rendszeres közúti közlekedés alig biztosítható Midőn azonban a jelzett tervezett vasút általános közforgalmi fontosságára tekintettel, annak közigazgatási bejárását megtartattam, akkor másrészt nem tértem ki azon előnyök és kedvezmények beható mérlegelése elől sem, melyek' t Nyíregyháza város magának a Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számara" czéggel kötött terület használati szerződésben, másrészt a villám világítási pót szerződésben biztosított, mert különös súlyt fektetek arra, hogy a Nyíregyháza városra nézve legelső sorban fontos ezen vasúti összeköttetés kérdése olykép oldassék meg, hogy a város által a jelzett szei ződésekben már megszerzett előnyök — önliént érthetőleg amennyiben a tervezett vasút h. é. jellegére való tekintettel s a h. é. vasutakra vonatkozó törvények keretén belől lehetséges — teljes mérvben — Ni, hogy vallat ez a kis hordó — szólt Sobri • nem vettem el; becsületemre mondom. — Ilát mond ezt szemébe az én ügyoökömnek: — szemtelenkedett tovább a kis szemüveges. — Hogyan mondanám? — 0:t lakik Veszprénben, a város végén. Könynyen oda jöhetsz, beszélt tovább a kereskedő. Jöjj velem ma este. Segíts megmenteni a pénzemet, A rabló, a ki a kis emberke bátorságán rendkívül mulatott, nevetve szólott. — Isten neki! elmegyek, Mógor, Ülj fel mellém a kocsira. Rekviráljuk vissza ennek a szegény embernek a pénzét. A két rabló felült: Vogier melléjük s nem sokára eltüutek a többiek színe elől. A kis szemüveges jól haj'ott; éjfél sem volt, mire a város széléhez érkeztek A Vogier et Diamantenstein czég ügynöke a legszélső utcíában lakott: egészen a város végén. A háznál csak holmi sövénykerités szégyenkezett azon a három ember könnyen átléphetett. Sobri ment elől; a kis szemüveges utána, harmadiknak jött a Mógor. A haramia vezér nem teketóriázott sokat; egy ruggásal kinyitotta a tölgyfa ajtót s a szobába lépett. A másik két ember utánna. Olabent koromsötét volt. Vogier kicsiholt és gyertyát gyújtott. Arra az ágyban fekvő Mdller is felébredt. Majd a nyavalya törte ki, mikor a három emb9rl meglátta. Sobrit akkoriban minden ember ismerte még az is, a kinek sohasem volt szerencséje láthatni. Ez az? Kérdé a haramiavezér a kis szemüvegestől. Vogier fejével intett, hjgy ,igen." — Hát te modtad, hogy én a pénzedet elvettem, te pokol fajzata? szólt a rabló az ágensnek. Mondod-9 most is, hogy kiraboltalak? — Nem . . . nem . . . tekintetes ur, — nyögte az ügynök. Alig tudott szólani a rémülettől. biztosítva maradjanak. Ezekre való tekintettel ugy a .Részvény-tarsaság villamos és közlekedési vállaltok szamára" czéget, minta .Magyar vasúti forgalmi resz^np Ursa<ág" -ot lelszóllitottam, hogy a nyiragyhaza—sOltói és sóslo—dombrád—ibrony—vencsellói vwut vontlaknak. mint egyseges helyi érdekű vasút hálózatnak lét«»té«e tekintetében nyilatkozzanak. Ezen felhivaira a .Magyar Vasúti forgalmi részvénytársaság" f. év juliua 26-án 1841. sz. a. kelt felterjesztéseben kijelentette, hogy a szóban forgó vasutat csakis mint egységes vasúthálózatot képe* megépíteni, miután ezen vasútnak léterdekét képezi a/., hogy az általa átszelt vidék forgalmát Nyíregyháza város belterületen át Nyíregyháza állomásáig közvetítse. %. A vasúti tervezet csak a inaga egészében kepe* kielégíteni ugy Nyíregyháza városának, mint a többi érintett községeknek erdekeit s az érdekelt községek ii hozzájárulásaikat azon feltételhez kötötték, hogy e forgalmat Nyíregyházáig, illetve annak belterületén át lebonyolító vasutat kapjanak. Késznek nyilatkozott továbbá az utóbb nevezett részvénytársaság arra ia, hogy a mennyiben az engedelyt a f. év végéig megkapná, á Nyíregyháza város belterületén at a Sóstóig tervezett vasutat az engedély-okirat kiadásatol számított 2 év alatt megepiti s kötelezőleg kijelentette egyúttal, hogy ez esetben kész Nyíregyháza várossal a vasútra nézve ugyanolyan tartalmú terület használati szerződést kölni, a milyent a város a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" czéggel kötött. Kötelezőleg kijelentette végül, hogy a mennyiben Nyíregyháza városa az ott helyben levő villamossági részvénytársasággal fennálló világítási szerződése alapján a világítási telepet és tartozékait a megváltási jog gyakurolhatására kitűzött első határidőben a szerződés faltételei értelmében s az ott körülírt módon megállapítandó áron megváltana, hajlandó a villamvilágitási vállalatot a megváltási áron a várostol átvenni, s a városnak a villám világítás körül ugyanazon előnyöket nyújtani, melyeket eddigi ajánlalában a fent mondott részvénytársaság a városnak felajánlott. Ezzel szemben a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" czég f. év julius 27-én hozzám intézett felterjesztésében utalással arra, hogy a folytatólagos sóstó—dombrád — ibrány—vencsellői vonal kérdésével mindeddig nem foglalkozott, kijelentette, hogy ez idő szerint nincs azon helyzetben, hogy a folytatólagos vonal létesítésére határozott kötelező nyilatkozatot tehessen. A helyzet ezok szerint tehát ugy áll, hogy mig egyfelől a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára* czég által tervezett nyíregyháza—sóstói vasút létesítése esetén a folytatólagos útnak kiépítése egyáltalában kétséges, illetve biztosítottnak nem tekinthető, a ininek, mint a vidék központja, leginkább Nyíl egyháza város vallani kárát, addig másfelől a .Magyar vasút forgalmi részvénytársaság* által tervezett egységes h. é. vasút létesítése esetén a város a folytatólagos vonal mentén fekvő vidék valódi, gazdasági és kereskedelmi góczpontjává válik, s e mellett még biztosítva maradnának számára mindazon előnyök, melyeket a másik tervezővel szemben magának kikötött. Ily körülmények között a vonatkozó összes iratok visszazátása mellett, felhívom a közönséget, hogy Nyíregyháza városát a fentiek közlésefinellett hivja fel, hogy a saját jól felfogott érdekében a . Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság' hozzám benyújtott '[. alatti ajánlatának szem előtt tartásával at ügyet ujabb megfontolás tárgyává tegye s hozandó határozatát, illetve a kötött szerződési hozzám terjetttte fel. Hegedűt i. k. A helyzet ma tehát az, hogy a miniszter a tefület használati szerződést hivatkozással magasabb közforgalmi érdekekre nem erősítette meg. Ellenben utasította a várost, hogy a .Magyar forgalmú részvénytársasággal* is lépjen targyalásba, mint a mely társaság a .Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára* czég által a már említett szerződésben nyújtott előnyöket egy gazdaságilag jelentékeny nagy vidéknek Nyíregyházához való csatolásával pótolja meg. Sajnos csak az, hogy a miniszter már most kijelenti elvileg, hogy a villamos — Hát hol van az a,pénz? dörgé a rabló. Előadd mert rögtön testamentom nélkül hunyod be a nemeidet! Az ágyban fekvő ember fogvaezogva ugrott le helyéről * a kályhából kivezető csövet kétfelé vevé, egy u'gy csomagot tett a rabló kezeibe. — Megvan-e mind? kérdé a haramia, — Egy krajezár sem hiányzik, tekintetes uram, — sóhajtá a szerencsétlen. — Igy emlegesd máskor is a nevem dörgé Sobri a fülébe Azzal az egész pénzösszeget a kis szemüveges kezeibe adta. — Vogier kibontotta a csomagot s egy earea bankót a sok papír közül kihalászva, a rabló felé nyújtotta. — Tedd vissza a pénzed, — kiáltott a haramiavezér. — Nem ezért a hitvány bankóért tettem hanem a becsületemért. Mikor küna voltak s a kis szemüveges hlÜMo kezét nyújtotta a haramiának, az igy szólott hoaaá: — Ila már éppen adni akarsz valamit; add idaeat a két lovat, meg ezt a kis kocsit. Persze hogy odaatta. * • * Néhány nap múlva, mikor Diamantenstein ur éppen egymaga dolgozott az irodában, a czégtári, Vogier belépett az irodába. — Isten hozta — sietett Diamantenstein as érkezett elé. Nos, hogy sikerült[az expediczió? — Itt a tizenötezer forint! — felelt a kia szemüveges a lehető legnagyobb flegmával. — Mit? Micsoda? csudálkozott a czégtárs. S hogyan tudta ezt visszaszerezni? — Az nem tartozik a dologra! vélé a kis szemüveges és fütyörészve ment ki megmosdani. Maffia, /