Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-24 / 39. szám

„N V 1 V I D É H." áldozatod szent oltárához. Óh most már megnyílhatnak előtted, mint Mózes előtt megnyíltak egykoron az igéret földének kapui. Elmondhatod már az öreg Simeonnal: .Elég, elég volt az élet már nekem, Most bocsásd el agg szolgád Istenem!" De nem. Van még időd. Mc g nem töltölted be egészen küldetésedet. A jó Isten kegyelmet ád neked. Munkálkodjál még öregségedben is. Jó tanácsaidat a hivek lelki javára osztogasd ezentúl is szives készséggel, mint eddig tevéd. S habár testi erőd a roncsoló idő miatt aláhanyatlott, s nem oly lenni vágyó, mint egykoron vala: bőséges tapasztalalaid legyenek jó hiveid boldogságára szánva továbbra is. S mig lelkök öröktemplomán buzgólkodol, ne feledkezzél el erről a szegény, elhagyatott földi templomokról sem, melyet neked kell még Isten dicsőségére felemelned ott a nemes város szivében! És most lépj oda ismét az Ur oltárához. Tudod már az utat, hiszen ötven év óta járod azt, ötven év óta rebegik ajkaid: Oda megyek az Ur oltárához! Eredj. Eredj. Mutasd be a hála-áldozatát, azért a nagy kegyelemért, hogy megaranyozta Isten éltednek alkonyát. Emeld fel áldásra kél kezed édes anyád, édes atyád sirhantja felé, akiknek hű karjain s szerető kebelén pihentél. Szendergő porukra add fiúi szent áldásodat. Áldd meg testvéredet, akinek szive csupa szeretet volt mindenha irántad; aki hűséges őrző angyalod volt mindég neked! Áldd meg rokonaidat, akik epedve várták nagy ünnepednek hajnalhasadását és most sirnak az örömtől, hogy le azt elérted s boldogan ünnepied. Add rájuk rokoni hő áldásodat! Áldd meg jó barátaidat, akiknek szeretete versenyre kelt testvéreidnek szeretetével. Nyújtsd nekik ma baráti csókodat! Áldd meg híveidet, add rájuk atyai hathatós áldásodat! Áldd meg e várost, melynek két évtized óta tapasztalhatod szeretetét Álddj meg ma mindenkit, azokat is, akik téged talán nem áldanak! Imádkozzál szentséges atyánkért XIII. Leóért, hogy dicsőséges uralkodása alatt diadalmaskodjék anyaszentegyházunk az egész világon. Imádkozzál őszbeborult királyunkért Ferencz Józsefért, hogy lesújtott szive népe szeretetében és hűségében találjon enyhet s vigasztalást. Imádkozzál kegyelmes főpásztorunkért, hogy lánglelke még sokáig buzogjon egyházunk javára. Imádkozzál mi érettünk is, mindnyájunkért, hogy adjon nekünk Jézus a régi hithez uj szivet, a régi harczhoz uj erőt, a régi vágyhoz uj reményt. Viszonzásul mi is imádkozunk érted. Egy szívvel, egy lélekkel kérjük a pásztorok Pásztorát, hogy a sírig gyámolitson az ő szent kegyelmével. S ha majd ütni fog az utolsó óra, nyugodtan mondhassad: „Jó harezot harczoltam. A hilet megtartottam. A futást bevégeztem. Végezetül eltétetett nekem az örök élet koronája." Ámen. A. magyar protestáns iroda'mi társaság nagy gyűlése. A hozzánk oly közel fekvő Debreczen, folyó hó 20-dikán, nagy eseménynek szintere volt. A magyar kálvinista és ág. evangélikus egyházak szine-java sereglett oda egybe, e napra, az ország minden részéből, hogy megünnepelje a Magyar protestáns irodalmi társaságnak, ennek a szerény, de igen magas czélokért küzdő kis egyesületnek 10-ik évfordulóját. S tekintve azt, hogy megyénk 240.000 ezer lakosa közül 96 és fél ezer ev. ref. vallású 15 és fél ezer ág. evangelikus vallású, talán nem teszek felesleges dolgot, ha erről e lapok utján őket értesítem. Debreczen városa, a debreczeni ev. ref. egyház és a debreczeni ev. ref. főiskola, mintha egy családot képeznének, egyúttal karöltve, a legmelyebb szeretettel várták s fogadták a közelről s távolról oda sereglő vendégeket. A város már 19-én, a vendégfogadás napján, lobogó diszbe öltözött, s nekünk ugy tetszett, mintha a kálvinista Róma kivetkőzött volna köznapi hangulatából, mintha a vér hevesebben lüktetett volna az erekben. S valóban, csakúgy hömpölygött a népáradat a Budapest felől estve érkező vonathoz, a melyen számos vendéggel erkezelt Gyuráts Ferencz, ág. ev. püspök, a ki a társaságnak elnöke és Hegedűs Sándor m. kir. kereskedelmi miniszter, a ki a társaságnak másod elnöke, nejével és leányával együtt. Azt hiszem, felesleges említenem, hogy nagy örömmel s lelkesedéssel fogadtattak. S mig az elnökséget S'mmffy polgármester üd\özölte, addig Hegedűs miniszter nejét és leányát a debreczeni nőegylet elnöksége fogadia meleg „Isten hozott"-al. Estve, az Angol királynő vendéglőben ismerkedési estély voll. Kiki elfeledte minden gondját; öröm s boldogság sugárzott az arc/.okon. A régi jó ismerősök, régi kedves emlékeket újítottak fel a lelkekben. Megható az, mikor azok a kik a gyermekkor éveit, édes ölelkezéssel együtt futkosták át, szétszóratva az életbe, távol eső vidékekre, vagy mint meglett emberek, dérlepte hajjal egymás elé állanak s találgatva kérdik, hogy ki vagy?S azután ... de nem is fogok bele sem, hogy leírjam, hogy mi kövelkezik azután. Nem lehet a/.t leírni! . . . Az estélyen olt voltak a megérkezett püspökök és Hegedűs miniszter is, a ki iránt való gyöngédségből, mivel édes anyját gyászolja, nem zendült meg a zene, mig ő el nem távozott. 20-án, már reggel 8 órakor megkondult h debreczeni nagy templom harangja, s valami fenséges, égbe emelő érzés volt az, mikor annak a nagy gyülekezetnek ajakán megzendült, hogy „Jövel szentlélek Úristen, Töltsd be, sziveinket éppen, Menyei s/.eut ajándékkal. Szívbeli, szent buzgósággal." S a lelkek valóban fel voltak buzdulva, s Gyuráts ág. ev. püspök gyönyörű imádkozása mindnyájunkat égbe emelt. Majd utána, Petri Elek budapesti theologiai tanár, magas szárnyalású beszéde következett Lukács evangyéliuma 12-ik részének í_\ verse alapján. „Ne félj kicsiny sereg; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon nektek országot." Festege te elöltünk, szépen, mély bölcsességgel, Istennek amaz országát, amelyért imáinkban naponként esedezünk, hogy „jöjjön el a te országod!" A templomból a ref. főiskola dísztermébe özönlött a sokaság s élükön, Hegedűs ininis/.ternével ott is igen sok hölgy megjelent. Itt vette kezdetét a tulajdonképeni gyűlés, amelyet Gyuráts ág. ev. püspök mint elnök nyitott meg. Sajnos, hogy beszédjén igen érzik, hogy nem az anyatejjel szivta be a magyar nyelvet. De annál nagyobb dicsőségére válik az i mély haza szeretettől lángoló meleg sziv, amelyből csak ugy hömpölygött a magyar és protestáns érzelmeknek magával ragadó árja, hogy a közönség zajos tapsokban tőrt ki több alkalommal. Ezután Kiss Áron debr czeni pü-pök, mint díszelnök üdvözölte a gyűlés tagjait, amelyre Hegedűs Sándor miniszler, mint a társaság másod elnöke válaszolt. Leírhatatlan az a hatás, amelyet beszéde az egész gyűlésre tett. Vázolta a társaság czélját. Elmondta, hogy ez az irodalmi társaság egy kis mécses, amelyet, hogy észre vegyék, kénytelenek helyről-helyre hordozni; pedig ennek a mécsesnek nagy czélja van; t. i. a tudomány, vallás és erkölcs harmonikus, magyar protestáns alapon való fejlesztése. És pedig bevinni ezt nemcsak a felsőbb körökbe, nemcsak a papnak katedrájába, nemcsak a tanár tanszékébe, hanem a nép közzé is, mert a mai korban már csak a néppel karon fogva lehet nagy czélokat elérni. Elmondta, hogy azok, a kik hivatva lennének a ludományt, vallást és erkölcsöt ápolni, fejleszteni, t. i. az úgynevezett művelt osztály, éppen az ezek közötti ellentétek kiélesilésében látják, önállóságukat, tudományukat, felvilágosodotlságukat. Elitélte a vallási fanatizmust éppúgy, mint a tudomány önteltségét ott, a hol a hit oszlopait ostromolja, ilihelyt a tudomány arra vetemedik, hogy az égnek kapuit döngeti, vagy a hit oszlopait ostromolja, csődöt fog mondani. Szükségünk van, hogy a tudomány, vallás- és erkölcs, főleg a inai korban kezet fogjanak és erejüknek nem ellentétes, hanem hirmonikus működése a terekA „NYIRV1DEK* TÁROZÁJA, A Sobri-mithoszbó). A negyvenes években történt. Volt Veszprémben egy hires gabonaügyuök, a ki a bécsi és pesti kereskedő-házaknak szokott a B laton vidékén bevásárlásokat tenni. Déré* becsületes embernek ismerte mindenki, aki nem kívánja meg a másét: a saját províziójával is megelégszik: csak rendesen fizessék ki neki. Az ügynököt Müllemek hivták: gabonát és bort szokott vásárolni. Különösen a bor volt a szakmáji. Jó nyelve ós orra volt. Ezen e terrenumon nem találkozott, a ki képes lett volna rászedni. Egyszer ősz felé 15000 forintot kapott a póstán egy hires bécsi kereskedőtől: a Vogler és Diamantensteiatól, hogy azért a pénzért valami zalai erdóben vásárolt gubicsot vegyen át a czég részére. Műller nem gondolkozott sokat. Melegen fölöltözött s aztán kora hajnalban megindult. A pénzt azt iDge alá, a teste köré csavarta. Eí a legbiztosabb hely a rablók ellen. Két napig volt távol a várostól, harmadik napin fényes délben jön be rongyosan, süveg nélkül s a körülvevő embereknek regélni kezdi, hogy S)bri Jóskávil találkozott. A haramia vezér minden pénzt elvett tőle. Az Istennek köszönheti hogy éleiét meghigyta. Dj most már ez nem ér neki sokat, mert bizonyosan elveszti a hitelét a czégnél. No ez természetesen nagy szenzácziót okozott a a városban. A szegény Müllert a sajnálkozók nagy tömege látogattn az egész napon által. Miga a zsandár fóhadnigy is megjelent nála s az adatokat melyekkel, a híres haramia vezérről szolgálni tudott, szorgalmasan egymás mellé jegyezgette. Az esetet természetesen a kereskedő-háznak is meg kellet írni, mint a ki tulajdonképpen az egyedüli károsult a dologban. A szegény Müller nem volt képes a 15000 forintot megtéríteni. Az egész a bícd cíég kára lett. Meg kell jegyezni, hogy a becsi levegő csudálatos miasmákkal volt abban az időbeu tele. A béc^i kereskedő házak sorba krédát mondottak, a mi által a szolidabb czégek is roppant summákkal károsodtak, A Vogler et Diamautenstein firma többet veszített az utolsó két hét alatt ölveu ezer forintnál. Gondolhatni, mennyire el volt keseredve a tiszteletreméltó czég mind a két tagja, mikor a Sobri-katasztrófát is tudo másul kellett vennie. Vogler, az egyik főnök, kicsiny termetű, szemüveges emberke volt, de borzasztó bátor természetű. Ez a mik^r a levelet olvasta, egy szót sem szólt, csak kiadta a parancsolatot, hogy neki fiakkert hozzanak; utazni akar még ebben az órában. — Hová utazik ön? — kérdé Diamantenstein a czégtárstól. A 15000 frtot visszahozni. — Megbolondult ön? Csak nem Sabritól kér' vissza ? — Akár attól is. Többet nem is szólt semmit. Megfogad.a a fhkkert) erre felü'lt; ment a meddig az elvitte. Az utolsó állo másnál megfogadott egy négyökrös szekeret (mást nem lehetett kapai) s hajtatott vele egyenesei Veszprémbe. Itt sem időző.t tovább egy óránál. Meglátogatta Müllert. Bement a zsandár komiszároshoz, megtudakolni merre van most a rabló. Azzil egy köm_,ü kocsit szerzett ós neki eresztette a lovakat. Kocsist a veszélyes u ra nem kapott. Magának kellett hajtani. A hogy Veszprémbe tudták, a hires ribió akkor a szeut-gáli rengetegekben tartózkodott. A kis szemüveges délu'án két órakor iadu't el; négy órára jirt az idő, mikor a mi kis szemüvegesünk az erdei ösvényen befordult kocsijával. Össze vissza j irt a a rengeteget. nek és feladatoknak világos elkülönítése mellett, a párhuzamos haladásra meglegyenek a föladataik. Mert a nép közé, a legfőbb tudományi, a tiszta erkölcsöket, uem vagyunk képesek a mai világban sem másként bevinni, mint a vallás segilségével. Mondok még sokat, nagyon sokat benső meggyőződéssel, mily ihletséggel, mintha nem is világi ember, hanem valamelyik tudós püspökünk lelke lángolt volna fel, hogy megolvassza a közönynek a/.t a rengeteg jégburkát, amely a vallás és egyház oltárától, olyan távol tartja a sziveket. Beszéde alatt az éljenzés és taps árja többször megeredt. Amikor pedig bevégezte beszédét, mint a gá'at tőrt áradat, ugy zúgot az éljen és a taps. Ulána Szöts Farkas budapesti llieol. tanár, a társaság titkára terjesztette elő évi jelentését, amely tanúságot lesz amellett, hogy Hegedűs miniszter úr nemcsak szóval szolgálja társaságunkat, hanem ez idő szerint a legnagyobb pártfogója is, a mennyiben meghaladja a 4000 frtot az az áldozal, amelyet ő a társaság czéljaira edd

;g adományozott. M íjd Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár tartott szabad előadást, a reformáczió és a magyar nemzeti szellem egymásra va'ó hatásáról, am ly előadás alatt, ujabb igen magas szellemi élvezőiben r szesüllünk. Ezután a mi kedves, ifjú poétánk, Szabolcska Mihály temesvári ref. lelkész olvasott fel négy gyönyörű verset, mint lelkének ujabb szüleményeit. Szive, lelke kiválóságának ujabb tanujelei azok, amelyekért a közönség sietett is leróni elismerése adóját. Most ismét Hegedűs másodelnök emelt szót. hogy bezárja a nagygyűlést, kijelentve nyiltan, hogy ők bizony kalonát jöttek verbuválni a társaság részére. Mert bizony a társaság tagjainak száma nagyon csekély. Nem éri el még a 800-at sem. 6000 frlos költségvetésének fedezeténél is 50t) frt hiány mutatkozik. S az bizony nagy szegyen a magyar kálvinista és lutheránus egyházakra. Ha végig né/.ünk a tagok névsorán, fájdalommal kell látnunk, hogy világi uraink alig vannak a társaságban képviselve. A lagok zömét a szegény lelkészek s még szegényebb papnövendékek képezi". Pedig nagyon itt az idő az értelmiség tömörülésére s a józan vallásos hit minél szélesebb körben való elterjesztésére, amire ez a társaság népies kiadványaival bu/.gón munkálkodik, mert az emberi szenvedélyek fent és alant egyaránt oly mértékben el vannak vadulva s annyira eltértek az evangyéliom amaz örök igazságától: „szeresdIstent,szeresd felebarátodat mint magadat," hogyszinte reszketnek a szenvedélyek árjálól a társadalmi élet oszlopai. Berzsenyi régen zúgta fülünkbe, hogy minden országnak tamasza, talpköve a tiszta erkölcs. Mely ha megvész, Róma ledől, s rabigába görnyed". Térjünk vissza a valláshoz, a tiszta erkölcsök egyedüli kú:forrásához, mert az emberi élet vallás nélkül, ilsten nélkül, olyan mint a zakatoló gép. De majd nagyon is messze (érek ludósitói tisztemtől. De azt lehetetlen még meg nem említenem, hogy megyénk világi urait, a gyűlésen egyedül Ujfalussy Béla kepviselte, holott igen számosan vannak, a kik otl megjelenhettek volna. A református lelkészi kar igen nagy számmal volt megyénkből képviselve. Délután 2 órakor közebéd voll a Bika dísztermében, melyet a város ref. ejyház és főiskola adtak. Ebéd után pedig, a vendégek a város és főiskola nevezetességeit tekintették meg. A jövő évi vándorgyűlés, amint hallottuk Pozonyban lesz. Vass Mihály. Egészségügyi jelentés. Nyiregyháza egészségügye augusztusban. A folyó év augusztus havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, jóval kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év augusztus havában elhalt 96, addig ez év augusztus havában a halálozás 79-et mutat, kevesebb tehát 17-el. Nem szerint elhall ti 48, nő 31. Kiabált, dalolt, hogy csak a figyelmet felköltse. De az egész erdőben egy élő lényre sem lehetett bukk&ui. Az idó mindjobban telt. Vogler ur már türelmetlenkedni kezdett. Az alkony lassanként az egész erdót beborított a s a fák ős bokrok összefolyó homályosságnak tetszettek. Veszedelmes idő a szent-gáli rengetegben. — Hol az ördögbe kóborolhat az a haramia? — dörmögé a kis szemüveges bosszankodva. Abban a perezben valaki hátulról fejbe kolintotta. Vogler ur körü'nézet. Egyetlen élő lényt sem volt képes megkülönböztetni. — Bolondság — mormogá a kis szemüveges — egy ágba csaphattam a fejemet. Abban a pillanatban már újra fejbe kolintották. — Millionen Teufel — kiálltott Vogler ur. Ki az ördög ütögeti itt az én fejemet ? Hátra nézet — egy élő lény sem látszott a közelben. A következő minutában egy, előbbieknél sokkal tulyosabb ütés tapogatta meg a koponyáját. — De ez már mégis csak Bok 1 — kiáltott a kis szemüveges. Hí boszorkány vagy! a szemem elé kerülj ne a hátam mögött hősködjél. Ámbátor nincsenek boszorkányok. S azzal a fájó helyet kezdte el körűitapogatni. Most egyszerre kaczagást hallott a közelből. Hangos jó értheló kaczagást, de élő lényt, a kitól a hangok eredhettek volna sehol sem látott a rengetegben. — Vigyen el az ördög, ha értem — mormogott a kis szemüveges. Még megijednék, ha olyan bátor nem volnék. A kaczagás ismétlődött. Vogler ur vigyázott s ugy tetszeti neki, mintha a uavető hangok a feje fölül erednének. A kis szemüveges kíváncsian nézett fel a fára s homályos körvonalakat látott maga fölött. Nagy nehezen kicsiholt gyertyát gyújtott s a feje fölé világított vele. Akkor aztán az egész tüneményt megmagyarázhatta magának.