Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-24 / 39. szám

,-N K u f: it .1 Ezen magasabb erdekeket szolgáló, önzés nélküli buzgalommal, lelkiismeretes szorgalommal, kitart , következetességgel 50 éven át folytatott lelkészi, ál éven át teljesített esperesi működéseddel közbecsülesl vívtál ki személyednek, tiszteletet nevedn k s állásodnak. Elismerésül s a mai szép ün iep emlekeül mit adjunk neked mi pap társaid? G'.imeink. rendjeleink nincsenek. Jivadalmakkal nem rendelkezünk, ilinem ,dat pira, dat poma, qui non liabet alia dona" — Fogadd kedvesen tőlünk ez okmányl, uiely kerületi paptársaid által a Te nevedre telt 100 forintos iskolai alapítványról szól. Es fogadd el e csoport arczképet, mely kerületi paptársaidil — tudlodon kivül — veled együtt ábrázolja. Fűzzek ezek még óssz-bb szivünket a kölcsönös tiszteletet, testvéri szeretet drága kötelékeivel. Mi változottan raga-zkodásunk, tiszteletünk, szeretetünkről Téged a jövőre is biztosítva, kérjük Istent, adjon neked továbbra is erőt, kitaitást, hogy a hivataloddal járó fontos és bokros teendőket tovabbra is buzgón, híven és pontosan teljesithesd. Kérjük Islent, hogy egyliazuuk és hazán. javára s a mi örömünkre Téged egészsegben meg soká éltessen. Megemlítjük még, ho.-y a nyíregyházi hölgyek egy diszes misemondó ruhával lepték meg a jubilánst. Csaknem két óra volt, amikor a dis/.es vendégsereg és ünneplő k > .ő íség a Korona dísztermében az ünnepelt állal adotl banketten me,jelent, amely a legkedélye.-ebb hangalatban esak az esti órákban ért véget. Megjelentek azon a szépszámú rokonságon kivül a megye és város számottevő tagjai. Köszöntőket mondottak: Az ünnepelt a pápár , királyra és az egri érsekre. Utána Petrovits Gyula orosi plébános olva-ti fel az egri érsek üdvözlő levelét, mire Barholomaeidesz János főesperes mondott lelkes köszöntőt az egri eisekre. Dr. Ferlicska Kúlmáu orsz. képviselő a róm. kath. hitközség nevében az ünneltre, Májerszky Béla főjegyző a jó egyetértésre, Fekete István g. kath. esperes a jubilánsra, Popovits József dernecseri lelkész a kerületre, Bartók Jenő az ev. ref. egyház, Hattyún András a volt káplánok, Bencs László a varos nevében, mindanynyian az ünnepeltre. Beszédeit mondottak még Halassy János ügyvéd és Szentimrey Gábor napkori plébános. Az ünneplő közönség egy s*ép és lélek emelő napnak emlékével távozott az ünneplés helyéről. r. L. Dömötör György ünnepi beszédei egész terjedelmében, a következőkben közöljük. .Szenteld meg az ötvenedik esztendőt.' Mózes III. 25, 10. Ötven évvel ezelőtt egy ifjú pap lépelt az Ur oltárához. Vidám, mint a mosolygó tavasz, virággal felékosiive, ininl a boldog vőlegény, úgy lépett oda, örök hűseget esküdni szive Jézusának; elkészíteni az angyalok kenyerét ; bemutatni a jó szülők, testvérek és hívek buzgó imái közt első szent-mise áldozatát. Azóta ötvenszer mosolygott földünkön a tavasz. Ötvenszer ért meg gyümölcs es kalász. Ötven ősz és tél viharzott el fejünk felelt. Te voltai az az ifjú pap, Nyíregyháza város r. kath. egyházának érdemekben megőszült plébánosa. Akkor, mint ifjú Sámuel, most mint öreg Simeon állsz az oltár előtt. Meghalott szivvel lépsz oda, hogy bemutasd az Urnák aranyáldozalod. Tudod-e, érzed-e, hogy ötven ev repült el felőlied, barázdát vonva arezodon, nyomot hagyva szerelő sziveden?! Tudod. Érzed. De nem kábított el a félszázados öröm. Nem tudott megtörni az ötven éves fájdalom! Eljöttél felemelni imádságra kulcsolt remegő kezedet, leereszteni a föld poráig inogni kezdő térdeidet, meghajtani az Urnák galambősz fejedet. Eljöttei hálát adni annak a jó Istennek, aki megvidámította ifjúságodat s nem hagyolt el öreg n ipjaidban sem. Eljöttél leborulni az oltár szent zsámolyára, megújítani a hűség és szeretet szent érzelmeit, melyeknek tüze ötven év után sem aludt ki szived tűzhelyén. Eljöttél bemutalni még egyszer azt a szeplőtelen nagy áldozatot, melyet ötven év előtl s azóta mindig oly boldogan uiulallál be a Magasságbelinek. Nézd. Itt vannak most is testvéreid, rokon iid. Itt vannak koszorú-lányaid, akik mint egykor első szent miséden, angyalok gyanánt lebegnek körül. Itt vannak buzgó híveid s imádkoznak érted. Eljöttek tisztelőid is valláskülönbség nélkül s áldanak tégedet. Melletted vagyunk mi, Krisztusban testvéreid, szerető piptársaid s örömmel veszünk körül életed legszebb napján, megfutott pályád legnagyobb ünnepén. ötven év az oltár szent szo'gálatában! Oh, mily áldott idő! Mikor ott egy perez is olyan boldogító. Oh, Jézusomnak szent papsága, te, melyhez fogható sem az égben, sem a földön nincsen. Oh, angyali szolgálat, melyért lemondunk mindarról, mi édessé teszi a nyomorult földi életei a világ szemében; oh Krisztus igaja, mely oly nehéz, mégis oly könnyű és édes vagy nekünk s bőven kárpótolsz mindent mindenért. Oh drága első szent mise, mely az egekbe ragadtat lelkünket egykoron! Oh ezerszer áldott aranyáldozat, mely ulán oly edes, oly jó lehet a sírba leszállni . . . Oh szerencsés öreg, ki ötven év után is odaborulhatsz Jézusunk keblére s elmondhatod ma is: Szeretlek Jézusom, csak téged, egyedül csak téged szeretlek. Csak te ál'alad, csak neked, csak a te szerelmednek élek!—"Oh csak borulj oda s pihenj ott édesen, hiszen ötven év után sincs máshol számodra hely, ahol megnyugodhatnál. Ötven évi fáradalmaid után csak ott találhatsz most is enyhülést, megnyugvást, vi

9'asztalast. Oh hagyjad most könyeideit hit-, remény- es szeretetben ömleni. De mi az' K. H. Kőnyeket látok a ti szemeitekben is felcsillámlani! H it ti is sirtok - ugy-e boldogság miatt? Ti is örültök ugy-e, az egyház egjo^bvn ünnepének? Oh hogyne örülnétek, hogyne hullatnátok őrömkönyeiteket, hiszen elhagyatott öreg lelkipásztorotok ünnepli ma életének legboldogabb napjai közöttetek' akinek öregsége mindnyájunkra olyan tanulsagos! Megöregedni, az élet számos éveit közönyösen betudni, lemorzsolni, még nem érdeiu. — De megőszülni becsülettel, jóteltekkel jelölni meg az élet forduló-pontjait, kiváltképen az élet utolsó nagy hatáskörén: ez kedves, cz érdemszerző a jó Isten előtt. Sokáig élni; a földi élet vándor botját későn tenni le: öreggi igen, de nagygyá uieg nem tesz senkit sem. D<s működni sokáig, jól, nemesen és önzetlenül: a közügy javára: ez leszi nagygyá, halhatatlanná a halandó embert Isten és emberek előtt. Nagy eseményekben gazdag korszakot élni át; sokat tapasztalva élet bölcsességre szert lenni: szerencse; de a nagy idők folyamán, az élet nehéz korában, hivatását nem téveszleni soha szem elől; hiven megmaradni az elvek mellett, melyekre felesküvénk; meglenni mindent, amivel tartozánk : ez szüli azt a boldogító öntudatot, melylyel egy becsületben megőszült férfiú nyugodtan lekintiiet vissza élete megfulolt mélájára; ez teszi a visszaemlékezés nagy napját, az öröm, a hála s a dicsőség napjává! Bármilyen pályán működni, fáradni sokáig; annak a pályának kötelességeit lelkiismeretesen, buzgón, hiven betölteni: elismerésre méltó mindenek felett. Az a közhivatalnok, aki éveken keresztül lelkiismerite< buzgósággal tőlli be állása leendőit; a katona, aki sokáig hiven szolgálja hazáját; a tanitó, aki ötven éven át küzdve-küzd az iskola porában az egyház és haza ifjú reményeinek, a gondjaira bizott arany útját jóvoltáért; az az utolsó napszámos, aki Isten akaratán megnyugodva, végzi nap nap után kenyér kereső munkáját: niind olyan alakok, akik előtt tisztelettel kell meghajolnunk; akikről csak az elismerés és méltánylás hangjain szólhatunk. Hát akkor az lslen szolgája, aki mindenről lemondva, egyedül hivatásától vezéreltetve, erényes diadallal éleiét olyan pályán tölli el, ahol az öröm rózsái helyett, a keserűség és csalódás töviseibe lép; aki híveiért, mint a jó pásztor, kész ontani vérét, kesz feláldozni egész életét: hát az nem érdemelné meg az emberek tiszteletét, s nem várhatja jutalmát a jó Isten kezéből. Oh jó öreg, tedd a szivedre kezedet ma mindnyájunk előtt s felelj, mit mond az Isten szava b nned, mit mond lelkiismereted? Ide hallom szívednek verését, mely azt beszéli: „Krisztus szíve szerinti pap voltál s hiven szolgáltad mindvégig szentegyházadat*. Oh hogyne nyugtatna meg lelkiismereted, ha nagy dolgokat nem mi véltél is — hiszen hiveid közölt öregedtél, az oltár szent szolgálatában! S ha már az öregség magában is tiszteiéireméltó, mekkora magasztalással illenék megemlékezni a te öregségedről, melyet nem csak az évek száma, hmem az érdemek gazdagsága tesz tiszteletreméltóvá ! Csokorba kellene most kötnöm elmúlt ötven éved erényvirágait s azzal léged ma megkoszorúznom. De nem teszem. Mert tudom nagyon jól, hogy egyszerűséget szerelő lelked nem szereti a hiu dicséretet. De fölösleges is. Avagy nem felér-e minden dicsérettel az, hogy lilén kegye igy felmagasztalt élted alkonyán? Lehel-e kézzelfoghatóbb bizonysága Isten kegyelmének annál, hogy te, mint az öreg Simeon. 74 éves korodban, nv'g láthatod, még kezeidben hordozhatod a világ Üdvözítőjét. Azért az ősz fürleidel megillető jogos dicséret helyeit más tárgyat keresek beszédemhez. Megállok veled wleled forduló-pontjain s ne vedd rossz néven, ha az emlékek azon forrását nyitom meg, melynél talán veled együtt mi is könyekre fakadunk! Voltunk mar mindnyájan hegyeken, magaslalokom s gyönyörködve néztük onnan az Isten szép világát. Lent a viruló puha pázsitot. Fenn a fellegtelen, tiszta kék eget. Olyan jó volt nekünk ott időzni! Ugy tetszett nekünk, mintha a földi élelet öss'es gondjaival, bujával-bajával oda lenn hagytuk volna; mintha az ember fönt szabadabbnak érezné magát. U y tetszik, mintha ott közelebb volnánk a jó Istenhez s mintha a boldogok hónából tekintenénk le e zaklatoll nyomorult földi életre. Igy éreztek, igy gondolkodtak mindig az emberek. Azérl választották a hegyeket Isten imádása hclycül. Ugy van. A hegyek valóban Ist-n imádásának oltárai. Elfeledi rajluk az ember, hogy körülölte a siralom völgye van. Az édes Üdvözítő is nagyon szeretett hegyen tartózkodni. A hivő sereget oda vezette fel s onnan lanitgatá. Egész éjszakákat töltött a hegyen buzgó imádságban. Hegyen változott el színében. Hegyen kezdte meg szenvedését. A golgota hegyén halt meg ériünk keserves halállal. Az emberi életnek is meg vannak saját hegyei, gyakran igen meredek hegyei, melyektől vissza borzadunk, azt hivén: nem lehet azokon átjutni. Pedig át kell jutnunk, akár akarjuk, akár nem! Jó öreg! Életednek három ily magaslatára fogok felmenni s elmondom, mi történt s mi történik ott! K. H. Gondoljatok Hóreb hegyére. Az istenfélő Mózes van olt. Számkivetése után nyugodtan legelteti Jetró főpapnak juhait. Jehova égő csipkebokorból szól hozzá s elküldi, hogy a rabigaból megszabadítsa választott népét, az árva Izraelt. Ez a juhait hiven őrző Mózes, a m i ünneplő, ötven év óta pásztorkodó öreg lelki atyát juttatja rszembe. A mi Mózesü ik 1825-ben születeti a Királyhágón túl Szamosujvárt ős nemes örmény családból, melynek egyik kimagasló alakját, Szamosujvár megalapitóját, emlékszoborral tiszteli meg a nemzeti, a honfiúi kegyelet. A boldog édes anya még kicsiny korában Istennek ajánlotta fel buzgó kis fiái. S a kis István ez égi oltalom alatt nővekedelt bölcseségben és kedvességben Isten és emberek előtl. Az arany ifjú kor édes ábrándjai közölt már az oltárhoz vonta szive-lelke vágya. S a jeles iffu 17 éves korában csakugyan papitalárt öltött magára. Szent buzgalomban tóllött szeminánumi évei után felszenteltetett az ifjú levita! 1844-et irt ik éppen e hazában. Azok a szép és nagy idők járták, araikor a jogáért küzdő magyar nemzet legszebb és legnagyobb harczát vivla a hit, a hon s a nein szabadság elleneivel. Az ifjú lelkes pap akkor vésve szivébe a szabadság, egyenlőség és testvérisig nagy tanítását. Meg is tartolta mostanáig szentül, hiven, rendülellenül. Mint hitoktató-káplán nagy buzgalmat fejlett a hitélet s a nevelés szent ügye körül. 1855-ben kolera dühöngött azerte a hazában s e kedves megyében is. A ragályos betegség gyorsan terjedett. A rémület iszonyú volt. Ugyanazon szobában voltak a borzasztó halál áldozatai és a haldoklók, minden táplálék ápolás és tanács nélkül, öreges, ifjú, gazdagok es szegények mind segély után kiáltoztak. S ime Vei zár, mint kisvárdai káplán, szembeszáll a veszelylyel. Sorra jarja a házakat, hogy megvigye a reményteleneknek, a csűggedőknek a vallás utolsó vigaszát. Es sokat megmentett az örökhalaltól. És boldog volt, hogy bebizonyíthatta bőfeláldozó munkájával: ,Az igaz felebaráti szeretet nem ismer akadályt.' Igy készült ö a lelkipásztor nehéz és göröngyöt pályájára. Később 44 éves lelkipásztori életét teljesen a gondjaira bizott híveknek szentelő. Nem bérese, hanem valódi alyja volt mindvégig a nyájnak, mely föle pásztorul rendeltetett. Lelkipásztori nagy munkáihoz az oltárnak egő csipkebokra előtt, a legmeltóságoaabb oltári azentségnél esdett s talált erőt ea kegyelmet. Hirdette bátran s megőrizte sértetlenül a könyvei-könyvét, a azent evangéliumot. A kételkedőnek oly meggyőzően tudott azólani. A teremlelt nagy világ — úgymond — nyitott könyv, melynek minden lápjára Isten azent neve van írva. Egyik szemünk elég látni, hogy a csillagos ég az Alkotónak bölcsességét hirdeti. Egyik fülünk eleg hallani a magasztalást, melyet Istenről egy éj éa egy nap a másiknak fenszóval beszél. Ha valahol az emben törvény ellenkezni látszott az istenivel, nem késeli hiveit inteni: .Inkább engedelmeskedjetek Istennek, mint ai embereknek.* Ha valakit az igaz ulról letévedni látott: kérvekérte az • ltévedt hivőt, hogy visszatérjen, hogy hagyja el a bűnt s legyen erényes keresztény. Ha híveinek meggyőződését látta veszélyeztetve: bátran emelte fel szavát, hangoztatva a nagy igazságot: .Nem győzhet, csak at igazság; nem üdvözíthet, csak a szeretet.* Ha a vallást hallotta űrügyül felhozni, szelid szivvel s szeretettel idézte a nemzetek apostolának szavait: .Nincs különbség Isten előtt zsidó és görög között. Mindnyájan egy jó mennyei Atyának vagyunk gyermekei, kinek áldás és dicsőség legyen mindörökké.* A szenvedések hegyére megyünk. Jó öreg ! Erősítsd meg lelkedet. Jeruzsálem keleti oldalán a Sión és olajfák hegyei ki"s völgyet képeznek, ahol a kis Cedron patak folydogál. Ide járt az édes Üdvözítő enyhülést kereani. Néhány óra telt el a nap leáldozása után. Mindenütt csend és bóké honolt Jeruzsálem utczáin és házaiban, mikor Jézus tamLyányaival oda érkezett. Őket leülni parancaolá. Maga pedig előbbre ment és imádkozott. Az az édes Jézus, aki nem reg színében elváltozva, isteni méltóságának teljes fényében ragyogott: most a szenvedea, a fájdalom tükröződik vissza nemes vonásain. Véres verejték gyöngyözik homlokán. Felkel, tanítványaihoz megy vigasztalást keresni s nagy fájdalmára aluva találja őket. Legjobb barátai magára hagyják szomorú pillanataiban. Akkor mondotta a Megváltó: .Szomorú az én lelkem mindhalálig." .Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár.* Mindazonaltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied I Jó öreg! Te is megjártad a szenvedeaek hegyét,! Göröngyös pályádat sokszor behintették szúró tövisekkel. S mikor minden összeesküdött ellened, csalódnod kelleti legjobb barátaidban is ! K. H. Ha minden pályának meg vannak a maga tövisei, ugy kivált a papi pálya az, melynek utja nagyon hasonló a keresztuthoz, mely a kálvária hegyére vezet előbb-utóbb. Mert mi a pap sorsa? Bolyongni az egéaz bujdosó csillagon keresztül, mindenkinek mindene lenni, hogy mindenütt idegen maradjon. Nincs egyetlen társadalmi osztály, melyet durva lelkek meggyalazni annyira jogosítva éreznék magokat, mint a papi osztályt. Pedig nincs egyetlen társadalmi osztály, mely annyi hasznos szolgálatot tenne az emberiségnek, mint éppen a papi rend. Mégis legtöbbször félreismerés, gyalázat, gúny és rágalom, ez a jutalma az Isten emberének. Neked is sok és nehéz küzdelmet kellett kiáltanod. Küzdened kellett tévulra vezetett embertársaid balgatag ítélete ellen. Szembe kelle szállnod saját híveiddel, akik egy időben szeretetlenül kimondották: .Nem ükarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék.* Csak igy történhetett, hogy a lelkek javára irányított buzgó lelkipásztori működésed hajótörést szenvedett, éppen akkor, mikor szerencséd kulcsa más kezekbe volt letéve; amikor öreg napjaidban fáradságodnak gyümölcsét méltán várhatád. De te, aki senkinek sem vétettél, nemes szivvel tűrted a meghurczoltatást. Itt maradtál. A jó Itten ugy akarta, hogy itt mutasd be neki aranyáldozatod. Most ime itt állsz felmagasztalva a Tábor hegyén. Elragadtatásodban te is felkiálthatsz, mint Péter: Uram! Jó nekem itt lenni. Hajlékot építek a te dicsőségednek, a te nagy nevednek, a melynek segítségül hívásával végeztem minden dolgomat. Nem is kerested te soha a magad dicsőségét, csak a jó Istenét. Ha jót tevéi, nem kürtölted ki a világ piaczán. Aljas hízelgéssel nem törekedtél a kitüntetések hegyére feljutni. Nem vágyódtál oly magaslatokra, a melyeken se béke, se boldogság nem található. Igy moat nyugodtan várod a nagy pillanatot, mikor életed utja a Golgotára visz, mert ismered és szereted Istent mindenek felett s a kit ő küldött Jézus Krisztusunkat, s a fájdalmak anyját: Máriát. Megmaradtál egyszerűségedben a te puszta jellemeddel. * * • Küzdés, csalódás, szenvedés volt bár egész életed, mig eljuthattál mai nagy napodra. Hosszú pályafutásod alatt a szenvedések tövis koronája gyakran sebezte homlokod ; de e tövisek most fénykör gyanánt övezik galambősz fejedet. ízlelted elégszer a fájdalmak gyötrelmes poharát, de megédesül ma minden keserűséged. Sokat elmondtad ötven éven át: .Szomorú az én lelkem mindhalálig* — de ma örömre fordul minden bánatod. Meg van jutalmazva fáradságod. Elérve már a magaslat, melyet az Isten szolgája e földön elérhet. Eljutottál életed tetőpontjához, a tábor hegyére, arany-