Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-24 / 39. szám

«r> „N "T I H V 1 D E M.' Ötszáz tanulónak uraim, helyre, nagy területre van szüksége. Aránylag kicsi udvarra terelni, vagy szűk folyosók korlátai közé szoritani, miként az most történik, hogy egészen szelid legyek a kifejezésben, — talán nem egészen helyes dolog. „Ivevésbbé jól* segitenénk a bajon úgy is, ha új emeletet húznánk a meglevő épületre. Így 5—6 helyiségnél többet kaphatnánk, szertárainkat jobban volnánk képesek elhelyezni, miként azt most teszük s tekintélyes nagyságú rajzteremre tehetnénk szert. A kérdés azonban az, hogy a meglevő épületnek falai elég erősek-e arra, hogy fölibök egy második emeletet húzhassunk? Lelkiösmeretes szakértők adhatnának e kérdésre megnyugtató feleletet. — Meg kell őket kérdezni. Hát egészen jól miként járunk el? Meggyőződésem szerint egészen jól úgy járuuk el ez ügyben, ha új telket keresünk s megtalálván azt, egészen uj épületet emelünk. S nem toldozuuk és foldozuuk. Az a néhány évtized, mióta a magunk urai vagyuuk s mióta a magyar kormány áll a tanügy élén s vele mintegy versenyezve törnek előre a vallásfelekezetek mint iskolát fenntartó testületek, az iskolai épitkezések terén is annyi hasznos és okos dolog törtéut, hogy azt megvalósítani, régebbi épületek átalakítása által majdnem teljesen lehetetlen. Hogy többet ne említsek: itt van mint czél; a művészi érzék felébresztése, fejlesztésének kérdése, vagy a roiut mondani szokták : a művészet a középiskolákban. E feladatot ugy oldhatja meg az iskola, ha az épület jól rendezett gyűjteményekkel, széles folyosókkal van ellátva, hol a művészi tárgyak hü másolatai, mint nyitva álló muzeumbau. folyton az ifjúság szemei előtt állanak Ha a zeue, ének, rajz tanítására megfelelő külön helyiségek állanak rendelkezésre. Az sem lehet közömbös előttünk — egészségi szempontokat tartva szem előtt, hogy a tornázó helyiség hol vau elhelyezve. A tornacsarnoknak egy fedél alatt kell állauia a főépülettel, hogy miuél kevesebb sarat, port hordhasson be az ifjúság a terembe s lehetőleg kizárva legyen a járás-kelés által a meghűlés. A szellőztetésnek kifogástalannak kell lenni stb. stb. S tájékozva lévén az ifjúság átlagos létszámáról, e létszámnak megfelelő nagyságú osztálytermeket kell építenünk, mert megengedhetetlen a7, hogy oly helyiségbe, hol 20 — 25 tanulóra van hely, abba negyven, ötven fejlődő ifjú szervezet szoríttassák be Ez eljárás merénylet tauuló, tanár egészsége ellen egyaránt. De többet, sokat lehetne e tárgyról irni. egy hirlapi czikk keretébe azonban nem fér mindaz, mit e fontos kérdésben eltnoudaui kellene; csak anuyit jegyzek még meg e tárgyra vonatkozólag, hogy erős meggyőződésem szerint,a magyar intelligens ifjúság testi szervezete megdöbbentően gyászos elsatnyulásának egyik fóoka az iskola helyiségek rosszasága egészségtelen voltában gyökerezik. Ezen kell tehát mindenáron alapjában eleitől fogva segiteni. Segítünk pedig a mi viszonyaink szerint egészen jól úgy és akkor, ha a főgimnázium részére új épületet einelüuk. De hol emeljük az új főgimnázium épületet? Nem habozom kimondani, hogy én az újonnan felépítendő főgimnáziumot a szabályozott u. n. salétrom térre tenném, és pedig ugy, hogy az épületnek homlokzata vagy a szent-mihályi utczára, vagy pedig a vasúti útra uézue; ha pedig e tér semmi körülmények között sem volna átengedhető, felépíteném az uj gimnáziális épületet a vasúti ut bal oldalán, a salétrom vagy széna térrel szemben a Halasi és Barzó féle saroktelkek között elterülő térségen. Magától értetik, hogy úgy az egyik mint másik terület, mint már fentebb megjegyeztem, nem csak szabályozandó, feltöltendó, hanem parkírozandó is lenne úgy, hogy az uj épület egy diszes térnek egy uj városrésznek képezné kimagasló középpontját Mert ugy tessék a dolgot elképzelni, hogy ha a főgimnáziumi épület a jelzett helyek egyikére helyeztetuék, rövid néhány év alatt az Éralja rohamosan kiépülne; a széles, fákkal szegélyezett s poronddal rendben tartott utczák mihamar megélénkülnének s az új város uegyed must még alig elképzelhető tetszetős képet nyerne, és a százezer forintos vasúti ut, aszfalt járdájával, nem csupán fa és egyéb teher könuyebb szállítására szolgálna, hanem fő utczáját képezné városunknak, melyet eunélfogva a lehető legnagyobb rendben kellene tartani. A kérdés most az: mi történjék a jelenlegi főgimnáziumi épülettel. Erre is megadom a választ. Tessék ez épületben elhelyezni a városi polgári leányiskolát Jobb, a czélnak megfelelőbb épületet a leányiskola számára elképzelni sem lehetne annyival inkább, mert ez épület teljesen elegendő leime egy oly leányinternátus számára is, minőt a Felsőszabolcsmegyei ev. ref. egyházmegye Nyíregyházán felállítani szándékozik. — A gimuáziumi épületuek leányiskola czéljaira való átengedése gyorsau, jól s alaposan megoldaná a leányiskola fejlesztésének annyira fontos és sürgős elintézésre váró ügyét városunkban. A mi pedig a leányiskolái épületet illeti, abba helyezkedjék el a városi rendőrkapitáuyi hivatal, annyival inkább, mert a mint én ösmerem a városi hivatalok elhelyezését, a reudőrségnek külön épü'.etre okvetlenül szüksége van. De felhasználható a főgimnázium épülete más czélra is Ugy hallani ugyanis, hoiiy a péuzügyigazgatóság nem fér el mostani helyiségében s megtenni készül a szükséges lépéseket, hogy alkalmasabb helyiségbe költözködhessék. Nincs tudomásom róla, hogy „alkalmasabb" épület, vagy bérház volua városunkban e czélra is a főgimnáziumi épületnél. Az intéző köröknek figyelmébe ajánlom e lehetőséget is. Hátra van végül megfelelni a kérdésre: mi módon volua a főgimnázium kártalauitaudó az átengedett épületért s mire van szüksége, hogy a tanintézet uj épületet nyerjen. Mindenekelőtt, a mint emiitettem, szüksége van területre, melynek nagysága legalább nyolcz ezer négyszög méter legyen. A területet már megjelöltem. Szüksége vau másodszor készpénzre. Ez pedig nem lehet kevesebb mint azou érték, melyet a főgimnázium a városnak, esetleg az államnak átad; ez pedig, a mint a czikkem elejéu felhozott tételekből kitűnik, kerek számban 100 ezer forintra tehető. Ez ös-szeget biztosítsa, és bocsássa rendelkezésünkre a város ; — a város aztán alkuba léphet a/, állammal esetleg aí ev. ref. egyházmegyével. A vármegyét is szeretném számításba venni, de kérdés, nem találnék-e süket fülekre; pedig ftudhatnik a inegye urai, hogy, például a czéljaira mult héten felavatott miskolczi ev. ref. főgimnázium épületének költségeihez Borsod vármegye közönsége 30 ezer forinttal járult, — Csaaádmegye meg 40 eí,er forinttal a makói gimnáziuméhoz stb. Kétségkívül elismerésre méltó áldozatot hozott Nyiregyháza város a gimnázium czéljaira a közel múltban, de hát ál.loztak arra más városok is, áldoztak különösen a magyar alföld emporium li Ott vannak: Kuafélegyháza, MezőTur, Csaba, Makó, Jászberény, Szolnok, legutóbbi időbeu pedig Szentes városa, mely 108 ezer foriutnyi iugó és ingatlan értéket bocsájtott a gimnázium rendelkezésére s kötelezte magát, hogy évenként 12 ezer forinttal járul az iskola költségeinek fedezésére; ez összeg pedig, 5%-aI számítva, 240 ezer forint alaptőkének felel meg A ki szépen haladó, fejlődő városunk jövőjeért lelkesedik, az nem fog a hozott áldozatokra hivatkozni csupán, mert a nemes elődök dicső példája, a derék utódban csak az áldozatkészséget emelheti. Vajha ugy lenne! Arany-mise. Főtisztelendő Verzár István esperes-plébános úr folyó hó 17-én mutatta be az Urnák arany-miséjét. Mikor a nap nyugovóra fordul, leteszi sarlóját a fáradt arató; végig néz a mezőn, melyen naphosszal szives igyekezettel munkálkodott, s látva, hogy fáradtsága hiába nem esett, hogy munkájára áldását adta az ég és elhullatott verítéke termékenyilő harmattá lőn, mely megszaporitá a magot, mit édes reménynyel elvetett: keble feldobog, szivét édes nyugalom szállja meg, lelke hálára buzdul, gondolatai imádság gyanánt emelkednek az égbe. A beállt alkony hűs szellője enyhet ad lankadt testének, a jól végzett kötelesség tudata pedig lelkének. A lenyugvó nappal ő is lenyugszik s mintha angyalok fognák álomra szemeit, oly édesen nyugszik, mert édes az álom a jó munkásnak és virágokkal behintett ágy a jó lelkiismeret! Ily munkást álloltunk mi is körül az elmúlt vasárnapon, ki félretéve minden hiu törekvéseket, minden igyekezetével Isten dicsőségét és embertársainak boldogságát kereste. — És hogy e fáradságát siker koronázta, mi sem mutatja jobban, mint az a kitüntető elismerés, az a mindenfelől megnyilatkozó szeretet, melylyel jubileuma alkalmával a város, a környék, de még a messze idegenből elzarándokollak is körülvették. Szebben, fényesebben szeretet még ritkán nyilatkozott meg, mint ez alkalommal. Félretéve minden vallási, társadalmi külömbséget, ki-ki sietett az ünnepelt előtt ragaszkodásának, szeretetének kifejezést adni. Iine, amiért annyit fáradt: embertársainak boldogságáért, most élte alkonyán e boldogságból neki is rész jutott! És mikor a testvér lutheránus egyház galambősz főpapja testvéri csókkal borult az ünnepelt keblére, kinek ne rezgett volna könny szemében, látva a testvéri egyetértés ily szép megnyilatkozását! . . . Boldog ember, kinek élte csendes alkonyára Krisztus az igazság napja ritka kegyelmének ily szép verőfényét hinti. Ugy néztük ott az Ur oltáránál az ősz jubilánst, mint egy elagott fehér hattyút, ki elköltözése előtt még egyszer a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kívánta elzengeni az Isten magasztalt Te Deumot! Adja Isten, hogy ünnepeltünk, mindazon sok jónak és boldogságnak legyen részese, mit ünneplői igaz szívvel kívántak, s Isten kegyelme aranyozza, meg az aranymisés hátralevő napjait hogy még soká munkálkodhassék embertársai boldogitásában. Az ünnepély lefolyása a következő volt: 10 órakor lépett az ünnepelt az oltárhoz fényes papi segédlettel s négy koszorús lánytól, mint négy angyaltól kisérve. Koszorús leányok voltak: Csiky Jolánka, Janka Mária és Kozma Irmuska. Segédkeztek az oltárnál: Petrovits Gyula h. alesperes orosi plébénos, Ilattyár Endre ládbessenyői, Király Antal kemecsei, Szögyényi Jenő berezeli, Veress Antal kótaji, Popovits József demecseri és dr. Szentimrey Gábor napkon plébánosok. Evangélium olvasás után Dömötör György miskolczi hittanár bilincselte le remek beszédével a hallgatóság figyelmét, fejtegetve egy ötven éves áldozár életében előforduló örömeket és keserveket. A szent mise fényének emelésére közreműködött dr. Kovács Elekné ú hölgy ő nagysága, kinek szivig ható éneke Istenhez emelte az ünneplő közönség \ lelkét. A helybeli koszorús dalárda is részt vett néhány betéttel az ünnepély méltóságának előmozdításában. Szent mise végén a jubiláns könnyek közt adta könnyező nővérére és a nagyszámú rokonságra, valamint a megjelent tisztelők és hívekre is pap áldását. Szent mise végeztével a plébániai lakban fogadta az ünnepelt a tisztelgő küldöttségeket. Küldöttségileg megjelentek: Az ág. ev. egyháztanács, az ev. ref. egyházközség, a vármegye, város, törvényszék, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, tanári kar, róm. kath. tanitó-testület, róm. katli. egyházközség, mely egy diszes albummal lepte meg az ünnepeltet és végül a kerületi papság kiknek nevében Petrovits Gyula h. alesperes, orosi plébános nyújtotta át a kerület tagjainak filléreiből összeadott 100 frtos Verzár alapítvány alapiló levelét, a következő beszéd^kiséretében: Főtisztelendő Plébános úr! Szeretett Esperesünk! Mi papok nem vagyunk barátai a mieink hiu kultuszának. De szeretetlenségre, hálátalanságra, súlyos kötelességmulasztásra vallana, ha az életpályák egyik legszebbikén, de egyszersmind legkényesebbikén tisztességgel, becsületes munkássággal eltöltött 50 évi közszolgálat hatása alatt is némák tudnánk maradni. Szerelett Testvérünk ! Harcz után a vitéznek érdemjelt tűznek mellére. A hőst költők magasztalják. A bajnokot megkoszorúzzák. Mint Krisztus agg bajnokának, neked is koszorút font ma nemcsak áldozati kelyhedre, de 50 éves áldozási homlokodra is, hiveid szeretele, tisztelettel párosult önérzete. Ám ez örömérzet árja parochiád körén kivül is szélesebb körben gyűrűzik. íme a mi szivünket sem hagyta érintetlenül. Mint ugyanazon hivatásbeli testvéreid, mint az Ur szőlőjében vinczellerséged alá rendelt közvetlen munkatársaid, a te esperességed papjai, eljöttünk, hogy hálaérzettol hódoljunk Urunknak Istenünknek, ki szent szolgálatában Téged hosszú fél századon át lelki s testi épségben megtartani kegyeskedett. És eljöttünk, hogy lelkipásztorkodásod 50 éves haláskörénél fellelkesülve, szeretetünk melegével köszöntsünk Téged, esperesünket, ki nekünk náladnál sokkalta fiatalabb paptársaidnak, sohasem rideg hivatali főnökünk, de mindenha igazi jóakarónk, őszinte barátunk, második atyánk valál. S itt állva előtted, és viaszatekintve az 50 éves pályára, mely immár mögötted van, néma meghatottsággal szemléljük tisztes ősz fürtjeid ezüstjét és elismeréssel adózunk azok tulajdonosának. Mert mi, kik közelebbről szemlélhettük a te zajtalan, de mindenkor egyházias és hazafias működésedet, legjobban tudhatjuk és tudjuk, hogy az a pálya, melyet te eddig befutottál, tiszteletre méltó, mint a szűz szeretet, mert legkisebb folt sem homályosítja. Egyenes, mint a meggyőző igazság, mert ki azt befutotta, sem baj és küzdelem elől kertelve ki nem tért, sem muló öröm s hiu dicsőség által meg nem szédiltetett. Innen lelked egyensúlya, mit semmi vihar meg nem zavarhatott. Innen homlokodon az a tiszteletet követelő csendes nyugalom. Innen szemeidben megnyugtató viszfénye ama belső békének, mely mint mélyen ülő szirt, teljes biztonsággal nézi a lábait csapkodó hullámokat. A mai ravasz, hivalkodó, csacsogó szájhősök és stréberek mellett, hidd el kedves Testvérünk, oly jól esik nekünk látni benned embert, kinek jelleme tiszta, mint a csillag fénye, igaz magyar becsületessége szép, mint a bérez hava. E jellemedből folyt a te csendes, békés, minden 1 irmás feltűnést kizáró, minden viszálykodást kerülő lelkészi, esperesi s társadalmi működésed. E forrásra vezethető vissza, hogy a lelkészek s hivek közötti kényes kérdések megoldásában te mindig meg tudtad találni a kibékítő pontokat. Lelked szelídségére vall, hogy folyton a béke olajágát ültetgetéd vegyes vallású helyeken működő paptársaid szivébe a más felekezetbeli hivek s lelkészek iránt. Béke szeretetednek adád tanújelét, midőn mérsékletre intél az elkeresztelési harcz s az egyházpolitika által felkorbácsolt szenvedélyek hullámverései közepett . . . E lenben tevékeny, még előhaladottabb korodban is szinle fáradhatatlan s akadályt nem ismerő voltál ott, ahol hivatásodból kifolyólag tenni, alkotni kellett. A királytelki nagyhalászi, demecseri uj templomok, a nyiregyházi, orosi, kótaji, napkori uj iskolák, e diszes plébániai, s a szomszédságában díszelgő kántori lak, a szép oltár, melynél ma aranymisédet bemutatád, mind nevedhez fűződnek. És ha valamikor valóra válik a nyiregyházi új templom felépítése, ott is rész illet Téged a kezdeményezés dicsőségétől.