Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-03 / 36. szám

XX. évfolyam. 36, szám. Nyíregyháza, 1899. szeptember 3. JNÍYÍRVIDÉK. ^ VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Megjelenik hetenbint egyszer, vasárnapon. —

f A lap szellemi részét képeid küldemények, ígési Fél érre 2 _ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanító araknak egész érre csak két forint. Egy gzá

m ára 10 kr. Hirdetési dijak: • ® Minden légytMr hisábozott petll »»r tgyinr lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo.ad^nlk'^" lerelek csak ismert kezektől Wléy b mtfk

m ág" kőnwnvoradáiához iskola-utcza 8 szám togldtlltDlk 8 " , Klsostárl Mlyeaélj fe)ében minden eg,c h.rsunyvnyomaajanoz isaoia-utcza o. szám k kéziratok csak világos kWanatra • at' detés otáo 30 kr. keltetik (Jánószky haz) intezendők. illető költségére küldetnek Tiain. •gyes A • yllt-téri közlemények dija soronkiai 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Práflában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn 4 Comp. által Hamburgban 24591. K. 1899. Hivatalos rész, Szabolcs vármegye alispánjától. Felhívom, hogy a bűd-szent-mihályi körállatorvosi állás betöltésére vonatkozó — mellékelt pályázati hirdetményt a Nyírvidék legközelebb 3-szor egymásután megjelenő számában közzétegye. Nyíregyházán, 1899. augusztus 19. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 5899. K. 1899. Pályázati hirdetmény. Szabocsvármegye dadai alsó járáshoz tartozó BűdSzent-Mihály (népessége 69 '3. határkiterjedése 16070. kat. hold) és a vele összeépült Tisza-Bűd községi (népességi 1857, határ területe 7747. kat. hold) rendszeresített körállatorvosi állás Büd-Szent-Mihály székhelylyel megüresedvén arra pályázatot hirdetek. A kőrállatorvos évi fizetése 300 frt készpénz, a községekben nappali látogatásért 20 kr, éjjeli látogatásért 40 kr. dij szedhető. A községen kivül nappal 50 kr, éjjel 1 frt a látogatási dij és természetbeni fuvar vagy megfelelő fuvardíj. Mint vágatási biztos a közvágóhídon levágott állatok után a megállapított dijjak szedhetésére jogosult. A körállatorvosi összes hivatalos teendőket az I8á8. évi VII. t.-cz. és a vonatkozó rendeletek és a gyakorlat szerint pontosan ellátni köteleztetik az állásra pályázók közül megválasztandó. A választást Bűd-Szent-Mihály községházánál folyó év október hó 3-án délelőtt 10 órakor fogom megejteni. Felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy a törvényben előirt elméleti képességeket gyakorlati járasságukat, életkorukat és erkölcsi magaviseletüket igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványukat hozzám folyó év október hó 2-án délután 5 óráig annál is inkább adják be, mivel a később érkezőket figyelembe venni nem fogom. Kelt Tisza-Lökön, 1899. augusztus hó 15-én. (3—2) Dobos, főszolgabíró. A .NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Egy gavallér regéoye. L — De hiszen édes Károly bátyám — szólt Völgyi Dénes az előtte ülő férfihez — ha kihamvadt érzelmeid tüzéből csak egy szikrácskát, ha csak egyetlen szikrácskát őriztél meg kebledben a testvéri szeretetből: befogod látni, hogy mindig a legnagyobb gyöngédséggel ós figyelemmel igyekeztelek körülvenni, mióta nálam vagy. Szobáim, termeim rendelkezésedre állanak; egy szolga lesi folyton parancsaidat, hópónzedet rendesen kiutalom ; minden kívánságod, óhajtásaid legkisebbikét is igyekszem eltalálni ós teljesíteni, barátaim társaságába örömmel hívlak szórakozni; s te mindezt, mindéit nem akarod látni. Gyűlölséggel tekintel rám; s a kezet, mely szeretettel, hévvel ölelne a testvéri kebelre: hidegen tolod el magadtól, titkolod előttem érzelmeidet s büszke lelked nem bír megnyilatkozni egy testvéri szív előtt! — Elég! vágott közbe kellemetlen recsegő hangon Völgyi Károly. Ismerem azt a testvéri szivet; igen öcsém, |ismerem! — Az a testvéri szív az, amely szeretettel, kitesz engem az emberek, a világ gyaláxatának; az a szív az, — folytatá növekvő izgatottsággal — amely közömböseu túri ismerőseim piszkos sugdosását a tönkrejutott ember felől; az a szív az, amely mint vén ebet kegyelemkenyéren tartogat házában, melyen titokba mindenki jókat rüehat. Az a BZÍV, az az ajk.. .. Nem folytathatta tovább. Görcsös köhögési roham fogta el. Fonnyadt, beesett arczát az izgatottság lázas pírja boritá; kiaszott, vértelen ajkai idegesen rángatóztak: halántékán feszültek a vékony, zöldes erek, miközben fuldokolva nyomkodta zsebkendőjét ajkához. _ Igaztalan vagy bátyám, nagyon igaztalan vevő fel a szót ismét Völgyi Dénes -- nem is tudok ax ellenem szórt kegyetlen vádjaidra mit felelni, hiszen — Küzdelem a magyarságért. Alább egy nyilatkozatot közlünk. Válaszképen Ujfalussy Bélának lapunk legutóbbi számában közólt vezércaikkére, Frieduaan Miksa ur, Friedman Károly főrabbi közvetítésével jutott hozzánk ez a nyilatkozat. Nem tudjuk, ki irta, azt sem, hogy kik azok, akik a „Több hitközségi tag* aláirás alatt értetődnek, és solidoritást és felelősséget vállalnak e nyilatkozat tónusáért és tartalmáért. És mégis közöljük ezt a nyilatkozatot. Még pedig azért, mert most már, végre valahára igazán komolyan és olyan formában, mely nem tűr meg semmi kitérést és elodázást, vettetvén föl az a kérdés, hogy Nyíregyháza város zsidósága, intelligenciánknak, magyarságunknak, ez a tekintélyes, nagyon is számottevő komplexuma eltürheti-e továbbra is. hogy templomában német nyelven prédikáljanak: ez a nyilatkozat, tartalma és tónusa szerint, és minden kommentár nélkül irf hatalmas figyelmeztetés arra, hogy az izr. egyháznak azok az agilis tagjai, akik ezt a mozgalmat megindították, a kibontott zászlót diadalra vezessék. Nagyon csalódik az a „Több hitközségi tag", ha azt hiszi, hogy akár Ujfalussy Béla, akár ki más, aki ehez a kérdéshez hozzá szól, „fogadatlan prókátor", mivelhogy nem zsidó. Egy csöppet sem vagyunk mi ezért foga datlan prókátorok. Nem csak jogunk, de kötelességünk, akiknek nyitva a szemünk és nem koptak még el érzékeink a közélet jelenségeinek megfigyelésére, észrevevésére: hogy meghalljuk azt az idegen német szót a nyíregyházi magyar zsidóság templomában. A köhögő ember nem vArta sxavai befejezését. Vaskos somfa botjára támaszkodva, erőtlen léptekkel hagyta magára hüledező öcscsót. Szobájába indult. A kipárnázott, kényelmes fautellbe inkább lerogyott, mint ült. Sápadt, vértelen ajkai érthetetlen szavakat mormogtak; majd hosszú, csontos ujjaival idegesen kexdett dobolni a díszes mahagóni asztalkán. Felizgatott agyiban mindenféle rémes viziók keringtek, beesett révedeső szemeit most merőn egy helyre szegezve, úgy érezte, mintha lelkiismerete kérne számon tőle valamit, mintha a mult időknek sötét, kisértő árnyai most mind ellebegnének szemei előtt, mintha fenyegető ujjak emelkednének ki a színtelen levegőből a ez ujjak mindegyike egy-egy bűnről tépné le a feledés fátyolát s követelnék a büntetést. — Igen, Völgyi Károly, a büntetést! — A te lelkiismereted sz: va kéri tőled számon est. — Nézz végig eltékozolt életeden! mit látsz ott mást, mint pusztaságot, kietlen pusztaságot? Hej, pedig ez a pusztaság egykor de szép virágos kert volt I melynek te vad kezekkel szakgatád virágait s rohantál észvesztetten szenvedélyeid nemtelen fertőjébe. — Igeo, Völgyi Károly, fenékig aritód ax élvezetek! a kéjek serlegét s most nincs vágyad többé! fáradt lelked nem bír már felemelkedni a poavány fertőjéből, Völgyi Károly izgatottan simította végig száraz ujjaival verejtékes homlokát. Szemében a kiégett szenvedélyeknek emésztő, sötét tUze lobogott, mig egyik kezét beesett mellére szorítva, tompán hörögte: „csak ez a köhögés, csak ez ...!" Erőtlenül hanyatlott vissza székébe. A kiáltott köhögési roham miDden idegét túl feszítve, bágyadt szemei kimerülten csukódtak alá. Ez a férfi volt Völgyi Károly, ugyanazon gavallér Völgyi Károly, aki csak nem rég' is heteket mulatott At a pezsgős palaczkok durrogása közt, aki halomra hányta bankóit a zöld asstalon a aratta diadalait a szerelem terrénumán! Hanem a sors, oh! ez nagyon követkexetes! Ez a jelenség nagyon is része annak a fogalomnak, amit igy hivunk, hogy közélet. Az a német szó ott a zsidó templomban nem rituális kérdés. Hiszen Francziaországban francziául, Angliában angolul, Németországban németül prédikálnak a zsidó rabbik. Ha a nyíregyházi zsidó templomban németül szól a pap: kell-e magyaráznunk, hogy ez a kérdés a magyarság kérdése! Mit keres ott a német szó! Hiszen a nyíregyházi zsidók között egy sincs, aki nem tudna magyarul, de nagyon sok van, aki nem tud németül. És még egy! A nyíregyházi zsidók nem csak tudják. de érzik is, hogy ók magyarok. És még egy! Zsidó nemzetiség nincs. Van a zsidóknak külön vallásuk és senkinek semmi kifogása, ha őrizvén vallásuk tradícióit, ősi nyelvükön, héberül imádják Istent. De mit keres ott a német szó, itt Magyarországon. ez a sötét emléke a koronázatlan uralkodó II. József császár hajótörést szenvedett elnémetesitó korszakának. Mi a legnagyobb tisztelettel viseltetünk a nyíregyházi rabbi: tisztelendő Friedmann Károly ur egyénisége iránt. De —• engedelmet kérünk — ha ő 36 év alatt, — amióta a nyíregyházi izr. hitközség papja — nem tartotta kötelességének, hogy megtanulja ennek az országnak a nyelvét, vagy nem tudta megtanulni: lássa be, hogy egy teljesen magyar zsidó egyházközség híveinek magyar papra van szükségük. Az alább közlendő nyilatkozatból ugy látszik, hogy a főrabbi urnák rituális kifogásai is vannak II. Völgyi Dénes mintegy másfél éve tartja házában beteges bátyját. Ax ő tiszta, önzetlen lelke mindannyiszor fájdalommal telt el ex ember látásán. Fájlalta annak bukásit; fájlalta, hogy ily korán ásta meg fékezhetetlen szenvedélyében örvényes sírját! Segítette volna, igen, 8 többször igyekezett ót a lejtőn megállítani, azonban hasztalan! ax vagyona romjai közt ia büszke gőggel tolta vissza a mentő kexet. Völgyi Károly nem szorul segítségre! És most, és moat . . . Völgyi Dénes két nehéz könycseppet törült ki szeméből. — Csak azt tudnám — fordalt az épen belépő nejéhez — mivel csináljak kedvet ennek a szerencsétlen embernek? mivel hathatnék még arra a kiégett, fásult szívre, hogy ne vádolhasson oly igaztalanul, soha, soha?! — Tudod, szívesen teszek, áldozok érte bármit, de az ő izgékony, beteges lelke minden jóakaratomat roszra magyarázza. — Már axt is gondoltam, — folytatá mély érzelem hangján — hogy megfogom kínálni birtokaim felével, mert az 6 büszke lelke nem bírja megadni magát sorsának; úgy látszik, hogy ax élvezetek hajhászásában kifáradt képzelete most sem bír megbarátkozni a vagyontalanság tudatával. Kegyelemkenyeret emleget, megalázásnak veszi a szerepet, mely házunkban jútott neki; a gondoskodásban, a szeretetben, melylyel igyekszünk őt körülvenni: gyűlöletet lát. — Igen, igen, megteszem a kedvéért; meghozom ez ildoxatot, éljen 6 kedve sxerint, csak arra a sápadt ajakra tudjak még egy mosolyt varázsolni; csak azt a sötét, gyűlöletes tekintetet tudjam még egyetlen meleg pillantássá átváltoztatni. — És az én egyetlenem, ax én szépséges Margitkám mit szól ezekhez? — fordult kii feleségéhez — neki nem lesz kifogása? A bájos kis feleség egy gyöngyházzal díszesen kirakott asstalka előtt üldögélt. Csinos halványzöld battiszt ruhája kecsesel folyta körűi gyönyörű termetét, mig a szoknya hullámos rojtokban terűit el a díszes f~ Mai számunk 8 oldalra, terjed.