Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-16 / 29. szám

« rombaságok mintegy hivatalosan sanctionált folytatására és a nép nagy részénél azon téves felfogás megerősítésére, hogy miért s minek becsülje meg ő az elöljáróságot, amikor egy sértő czigány szemtelenkedéseit vele szemben nem éri el a várt megtorlás sújtó keze? . . . . És igy tovább. Folytatni lehetne a szomorú kép rajzbeli kibővítését; de nincs ezúttal okom reá, mert hisz Andrássy és Tóth urak, valamint a velük együttérző, a falusi hivatalos élet kellemetlen oldalait ismerő egyének sokkal jobban szemügyre veszik e komor silhouetteket, hogy sem a felsoroltakkal analóg esetekre itten tovább is reá mutatni kellene. S ha még a jegyző volna előidézője kicsinyeltetésének, vagy az elöljáró, hát hagyján; azonban ók árkon tul hegymesterek mindebben, mert az alap nem más, mint az, hogy akire mindenki fenheti fogát, ilyenre az ebuek is rászabad vicsorítani .... Mindazonáltal én Tóth József ur szórói-szóra igazságon alapuló czikkének consequentiájával még sem értek teljességben egyet, bár az államosítást szintén .kifestett, kaczér dámának" tartom. Azonban e mumussal szemben él bennem a remény, hogy alkotmányos szabadságunk egyik meglévő legerősebb oszlopának, az önkormányzatnak harczosai, a választott tisztviselők s köztük jegyzőink még sok ideig mentek lesznek a „dáma" borzalmas ölelésétől. Persze ezzel nem tagadom meg a reformok jogosultságát, azonban az orvosság is csak a baj szerint váltakozó adagokban hatékony gyógyír, egyszerre az egész beadva öl, pusztít. Sót kétségbe sem esem, a helyzetet vizsgáló szemüvegem még mindig nem látja a Tóth József ur által festett kép túlsötét vonásait, bárminő nagyok is a bajok, mert óvatosan azok teljesen gyógyíthatók. Egyébként tegyék sziveikre kezeiket a jegyző urak s mondják el a „mea culpat", hisz ók maguk okai részben a felpanaszolt miseriáknak. Evek óta Íródtak a czikkek e lapok hivatott hasábjain helyzetük kétségbeejtő voltáról; számtalan egyleti gyűlés hirdettetett: mégsem akart a jegyzók közül párnál több, aki a felvetett s a helyzet javítását czélzó kérdés felett eszmecserébe bocsátkozott, vagy tíz—tizenöt kivételével a gyűlésen megjelent voln*. Hát azután a törvényhatósági közgyűlésekről mit szóljunk? Volt ott csak egy is, aki valamely téves felfogáson épült rendelkezés ellen felszólalt? Nem; pedig a hatvanat meghaladó megyebizottsági tagot számláló képzett, együtt tartásában imposans, közös akaratával döntő szerepet vinni hivatott hatalmas testülettől nézete elmondását joggal megvárhatta volna minden érdeklődő, esetleg a czélbavett s ferde alapon nyugvó administrationalis intézkedések joghatályba léptetésének szavazással való megakadályozását! . . . Ott vannak a városi viszonyok szerint a községi, a községi állapotok figyelembevételével a tanyai belélet vezetőségére oktroyált tűz, építkezési, cséplési, egészségügyi szabály-rendeletek: melyik jegyző úr tartása egészen az ő terhök, Ferenc mentve van egészen. Igy hát nem i,en becézgetik a nagymamát, de megvannak békességben. Siász ur egy délben, a mikor hazatért az irodából odament az öreg asszonyhoz a barackfa alá. — Újságot hall nagyanyó. Az örtg ijedten nézett fel a kötésétől, nem volt hozzászokva, hogy a veje ilyen barátkozó hangon megszólítgassa. — Nyugdija lesz! Hatvan pengőt fog kapni az államtól, minden hónap elsején öt forintot. A hadügyminiszteri tárca terhére az altisztek özvegyei segítségben részesülnek. Most mondta Krinolek ur a számtiszt, hogy az adóhivataltól minden hónap másodikán öt forintot fog kapni. Az öreg asszony, nem értette u?yan teljesen a min hallott, de egy két szó tulboldoggá tette. Nyugdíj .... altiszt özvegye .... Vigyorogni kezdett. — Nyugdíj, — motyogta. Szász ur örvendező feleségének magyarázta el, hogy az öreget milyeu szerencse érte. Az asszony megkönnyebbülten lélekzett fel. Legalább nem tartják ezürán ingyen az öreget. Mindig okolta magát a miért miatta a férje nyomorúságos keresményéből élt a nagyanyó is. Most már jobban bánhatik majd vele. Titkon örült azon is, hogy milyen dühös lesz Ferenc, ha megtudja az öreg szerencséjét. A kis utczában hamar megtudták a nagy újságotAz öreg maga is dicsekedett vele. Mari téusasszony, átalakította egy viseletes fekete ruháját és azt adta az öregre mikor másnap felment a polgármester elé bejelenteni, hogy — igenis él. A polgármesternél igen ügyefogyottan viselte magát az öregasszony. Erővel kezet akart csókolni, a nagyhatalmú ürnak. Egy hajdú levezette az adóhivatalba ott°egy kis keménytáblán füzetet kapott, a nyugdijköayvecskét, meg egy szép sima öt forintost. Nagyon boldog volt az öregasszony, nagyon boldog volt. NYÍR V I D É K." adott az ok ellen be felebbezést s világosította fel a minisztériumot, hogy az idegen kaptafára készült csizma, vagy szőrit, vagy egyátalán fel nem húzható, a theoria a gyakorlati élet szükségleteit nem elégiti ki, helyek szerint váltakozik a szokások ós viszonyok mérlegelése, szóval e szabályrendeletek vagy a falun, vagy a tanyán nem hajthatók végre s igy nem a javulást; de a nép és a gazdaközönség sorsának megnehezítését eredményezi érvényesítésük ? Ugyebár senki sem tett ily tekintetben tiltakozó lépést s csak akkor kezdődik el a jajveszékelés, amidőn már a ház ég a fejük felett? . . . Igaz, hogy ez mind apró, de azért számító alkatrésze közigazgatásunk egyre jobban, munkára szorított; de a reáctió folytán, folytonosan kopó masinájának, kitérni azonban méltatásuk elöl csupán a tárgyilagosság hijjával lehet. A főtényezője a rohamos visszaesésnek mégis az, hogy törvényhatósági s a községekre vonatkozó intézkedések előterjesztése az elöljáróságok meghallgatása nélkül történik a „sic volo, sic jubeo" imperativusával s nem tanulmányozván előzetesen a viszonyokat, ugyanegy formába öntik a városi, nagy- és kis községi-, valamint a tanyai administativ szükségletek kielégítési rendszerét, a jegyzőt peclig ugy a sok telesleges tintapazarló ukázokkal, mint a reárótt ezerágazatú munkakörrel elvonják tulajdonképeni hivatásától, a nép boldogitást eszközlő törekvésekben való vezérszerep viteltől — pliysicailag, erkölcsileg, anyagilag és szellemileg egyaránt. Ha másként állana a dolog, bizonyára a ramocsaházi esethez hasonló — egyébbként nem nagyon gyakori — controversiák előfordulása megnebezittetnék, mert a nép hivatott vezetői egyike sem akadna bele a másiknak dolgába, hanem mindenki teljesítené a saját kötelességét, kölcsönös támogatással. Mindaddig azonban, mig a jegyző kénytelen exequálni az egyházat, a papokat, tanítókat, népet, vagy ezekkel nem tudom mit csinálni, ezek pedig védelmi állásba helyezkednek, amig a község érdekeinek érvényesítése akár joggal, akkár túlhajtott intézkedések folytán, egyesek vélt igényeivel, vagy vice-versa összeütközésbe jöhet, szóval, amig a községi intelligens elemek a szoros értelemben vett községi fejlődés sikeresitésén kivül még száz, meg száz tevékenységi ágazatuak lesznek rabszolga munkásai, summa-sumtnarum, amig a közigazgatás rendszertelensége meg nem változik s a tisztviselők vissza nem adatnak kizárólagos munkakörüknek. Addig ne várjunk boldogulást a mai helyzettől, ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a jegyző ugy a hivatalos rendeletek végrehajtásában, mint a társadalmi üdvös problémák létesítésénél mindenható tud lenni. Ha kevesebb, s csak a szükségesekre kiterjeszkedő körültekintőbb intézkedések végrehajtása bizatik reájuk, eddigi munkakörükből pedig elvonatik a fiuancialis administratio, a kényszervégrehajtás terhe, ha népének ügyeivel többet foglalkozhatik, mint most s igy annak Mikor haza tért hallotta, hogy Vargáné szomszédasszony oda szólt Sesztáknénak — Nézze lelkem ott megy a tábornok özvegye. A pénzt oda adta a lányának. A könyvecskét meg kitette a komótra a színes üvegvirágtartók közzé, ép a tükör alá. Beszédes lett: — Látod édes lányom,

1; hogy meg segít az Isten mindnyájunkat. Milyen jól megleszünk ezután igy együtt. Csak aztán megbecsüljetek. — Hiszen tudjátok, hogy én kevéssel beérem. Hin^osan beszélt. Egész délig benn maradt a szobában. Egyszer be mászik a küszöbön a maszatos képű Pista. — Pipikém adj egy csókot, nagymamának. Felkapta a kis fiút az ölébe. — Nem adok, bocsáss el! sikoltott a kis kölyök, nagyokat rúgva a szokatlan kívánság miatt. Az öreg fáradtan tette le. — Te rosz fiu, te, dorgálta meg. Pipiké úrfi ordítva futott az anyjához. — Szid az a csúnya, panaszolta hihetetlen magas hangon. Az öreg asszony zsörtölődve szólt, hogy ez nem jól van igy, hogy az unoka nem tudja már ilyen kis korában tisztelni a nagymamáját. Mari tőnsasszony nagyra nyilt szemekkel nézett a megváltozott öreg asszonyra. Az a nyugdíj csodákat művelt. A csendes öregasszonyból, nagyhangú tanácsadó lett. Min lenbe beleártotta magát a háznál. A főzéshez való bevásárlásnál kifejtette óhajait, Kijelentette, hogy ezután kávét fog ozsonnálni. Uj ruhát akart varratni, sötétkéket. Szász ur, végre nem állta szó nélkül. — Az Isten áldja meg nagyanyó ne zaklasson bennünket, ne követelődzők mindég. — Eleget tűrtem, csattant fel az öreg. — Most már beszélhetek, most már követelhetek. Ha nem tetszik ajánlom magam! Eltart engem a pénzemért akárki, fizessek is, hallgassak is. Urimódon eltartanak engem őt forintért akárhol. bizalmát megnyerendi, ha . . . ha . . . (de minek folytassam tovább?), ha végül a jegyző tisztáu közigazgatási tisztviselővé válhatik, — akkor bizonyára nem a ritkaságként mutogatható s irigylésre méltó egy kótaji, vagy pár ilyen eset fordul majd elő, hanem mindenütt fogunk találkozni a jegyzőkkel, mint a társadalmi, culturalis s humanisticus élet fellendítésének vezérharczosaival. Ennek eléréséhez a felsőbb intéző körök belátási képessége, részükről a viszonyok sokféleségének a községi élet vezetőinek meghallgatása mellett való tanulmányozása, — az utóbbiaknak meg tenni, mozogni, pgyüttartani, s nemcsak az Andrássyaknak és Tóth Józsefeknek, hanem az egész intplligentiáuak egymást az eszmecserék tisztító erejével megérteni, támogatni, a jót, helyest, üdvöst pártolni, a helytelen, végrehajthatatlan intézkedések életbeléptét pedig törvényes uton megakadályozni kell, mert igy amig egyrészt a viszonyokon és a jegyzők súlyos helyzetén lesz javítva s a társadalomban az utóbbiak az őket megillető helyet elfoglalhatják, a nép bizalmát megszerzik szellemi, erkölcsi, anyagi gyarapodással, addig másrészt beteljesül ez az óhaj gyanánt oly gyakran hangoztatott szálló ige: „Jó községi közigazgatás, áldás, béke, boldogulás jöjjön el mielőbb a te Országod!" —o — m. A vármegyei gazd. egyesület közleménye. 275/99. E. Értesítés és felhívás. A jász-nagykun-szolnokmegyei gazdasági egyesület a jász-nagykun szolnokmegyei fogyasztási és értékesítési szövetkezet működésének keretében üzletágai közé a tiszavidéki busának vetömagkéut való elárusitását felvette és az általa eladandó vetőmag búzáért az 1895. LXV1. t.-cz. szerint szavatosságot vállalván, ezen tényről azon felhívással értesítette egyesületünket, hogy Szabolcsvármegye valamely kiválóbb terményével mi is hasonló eljárást kövessünk, s ha megyénk gazda közönsége vetőmag búzáért a jász-nagykun-szolnokmegyei fogyasztási és értékesítési szövetkezetet megkeresi; viszont ő oda fog működni, hogy az ő közönsége a szabolcsmegyei kiváló termény vetőmag beszerzésénél egyesületünket fogja megkeresni. Egyesületünk igazgató-választmánya ezen nagy jelentőségű felhívást midőn tudomásul vette, a ,nyírségi rozsot" találta oly terménynek, melynek vetőmagként leendő eladását üdvösnek tartja. Mivel azonban Szabolcsmegyében megyei fogyasztási és értékesítési szövetkezet még nincs, felhívjuk a megye T. gazda közönségét, hogy nagy beszerzendő vetőmag búza szükségletét, valamint .vetőmagként eladható* nyíri rozs készletét az egyesület titkári hivatalánál Nyíregyházán jelentse be. A gazd. egyesület igazgató-választmánya. I. A földmiveiésügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága 87484 —98. IV/4 sz. magas leiratával értesítette a szabolcsmegyei gazdasági egyesületet, hogy a budapesti kertészeti tanintézetbe ezután csakis oly tanulók vétetnek fel, a közép vagy polgári iskola 4. osztályának sikeres elvégzésén kívül, igazolni tudják hogy valamely képzett kertész vagy fókertész vezetése alatt álló kertészetben legalább kőt évet, mint gyakornokok eltöltöttek. .. Mivel azoiiban itt kertészet csak igen kevés van az állami kertészetek közül a kolosmonostori gazd. tanintézet kertészete jelöltetett ki a nem állami kertészetek közül pedig József főherczeg ő cs. és kir. fensége engedte meg, hogy kertészetében ily ifjak felvehetők Emellett azonban más szakképzett főkertészek vezetése alatt álló kertészetektől nyert bizonyítvány is érvényes a felvételre. A gyakornokok József főherczeg ő cs. és kir. fensége kertészetében lakást, ruházatot és teljes ellátást kapnak; a kijelölt kolosmonostori és egyéb állami kertészetekben lakást és 60 kr. napibért kapnak. A folyamodványokhoz keresztlevél, iskolai bizonyítvány,^szülő vagy gyámi beleegyező nyilatkozat csatolandó s igy felszerelve, a kérvény a földmivelésügyi m. kir. miniszterhez, vagy a kolosmonostori gazd. tanintézet igazgatóságához illetve a fóherczegi uradalmi központi igazgatósághoz nyújtandó be. A szabolcsmegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya. II. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága 39137.—99. III. sorszámú magas leirata értelmében a veszettség meggátlása végett az angol földmi velési minisztérium ugy rendelkezett, hogy ebeket aneliába csakis az angol földmivelésügyi miniszter előzetesen kikért engedélye alapján lehet bevinni, s aki ez ellen vét 20 font sterling büntetés alá esik. A kérvények az angol földmivelésügyi minisztériumhoz (The Secretary Board of Agriculture, 4 Whiteball Place; London S. W.) nyújtandók be, ahol a feltételekre vonatkozó és a kérelmezendő által aláírandó kötelezvények is és az angol földmivelésügyi m. kir. miniszter A 78.—a sz. 99. február I-ón kelt rendeletének másolata is beszerezhetők. Különös figyelemre méltó esetekben megengedheti az angol miniszter táviratilag is a bevitelt, ha a kutya szine, jegye, ivara, kora és faja pontosan jeleztetik, megneveztetik a származási és rendeltetési hely ós azon egyén akinek felelősségére a kutya 90 napig a rendeltetési helyen megfigyegyelés alatt lesz.