Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-16 / 29. szám

XX. évfolyam. 29, szíim. Nyíregyháza, 1899. julius 16. JYYÍRVIDÉK. f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAP JA . A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyző és tanitó araknak egész évre csak két forint. Egy szám ára 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldeménjek, a z-rkisxtó csirne al itt ki-r-t irk beküldeni. llérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra • az illető költségére küldetnek viusa. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit ur egyutr kttilese 5 kr.; UbbizSrl köd»s esetében 4 kr. Klnotlirl bélyegdíj fejében minden egyei hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyllt-téri közlemények dija soronkini 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Altalános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Praflában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rész. Szabolcsvármegye alispánjától. 18992. K. 1899. A községi elöljáróknak. Alkalmazkodás és a közönség körében való közhirré tétel szempontjából értesítem, miszerint a vármegye közönségének ez ügyben tett felterjesztésére való hivatkozással a magyar királyi honvédelmi miniszter (41247/99. sz. a) a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyértelmüleg akként intézkedett, hogy a Magyarországon állomásozó csapattesteknél a tartalékosok és pót tartalékotok idei őszi fegyvergyakorlatai csak augusztus hónap közepén fognak kezdődni. Egyúttal az összes magyarországi hadteslparancsnokságokhoz intézett körrendeletében meghagyta, hogy az aratás ideje alatt a fegyvergyakorlatokra köteles póttartalékosok és tartalékosok ezentúl a mezei munkások sorából be ne hivassanak; ha pedig a mezei munkával foglalkozo nem tényleges állományú legénységnek behívása mégis elkerülhetetlenül szükségessé válnék, ezeknek a fegyvergyakorlatok alóli felmentése iránt benyújtandó indokolt kérvényei mindenkor figyelembe vétessenek. Nyíregyházán, 1899. évi julius hó 7-én. Mikecz János, alispán. 20174 K —— Szabolcsvármegye alispánjától. 1899. Hivatkozva a folyó évi május hó 16-án kelt 15188. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Vasmegyer községben előfordult rühkór betegülési eset folytán elrendelt zár, a folyó évi julius hó 4-én feloldatott. Nyíregyházán, 1899. évi julius hó 6. napján. Alispán helyett: Mikecz Dczsö, főjegyző. 20068 K ' ' Szabolcsvármegye alispánjától. Értesítem, hogy üjfehértó községben Schwarcz Ignácz debreczeni lakos 1 darab lova rühkór miatt zár alá helyeztetett. Nyíregyházán, 1899. évi julius hó 5-én. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 1899. A „NYIRV1DÉK" TÁRÜZÁJA. A tábornok özvegye. Irta: Páfrány. Békében éltek. Szász ur a nyersáru raktár irodájában dolgozott havi negyven forintért, mert jó irása volt. Felesége, M»ri ténsasszony, maga végezte a ház körüli dolgot, jó kedvvel. A nagymama pedig, szót sem ejtve üldögélt a kis kertben ós kötögette a csoda hssan gyarapodó piroB harisnyaszárakat. Pipiké úrfi murcos ábrázattal csetlett-botlott a virágágyak között, ha elcsíphette Tréfást a húsos kis kutyát, harcias sikitással gyomrozta meg. Miri ténsasszony kezében olyankor megpihent a dolog; acélos kékszeme gyönyörködve és aggódva nézte a nagy riadalmat, míg a szűkölő Tréfás ki nem fordult a rettenthetetlen úrfi dagasztó öilei alól, mikor is bántódva csaholt nagy fejű szöszke hóhérjára, Pipiké úrfi pedig sűrű jajszóval bujt a nyúlánk ténsasszony kék köténye megé. Az öreg barackfa megtermett leveleivel állhatatosan, de kevés sikerrel majmolta a nyárfa suhogását a kert végében. A kiültetett muskátli hivalkodva tolta ki karéjos levelei közül merevszáru cinóber-piros virágait. Az üt mentén ribiszke-bokrok élték világukat. A piros bogyósorok alaposan megvoltak ritkítva azon magasságig, melyet Pipiké úrfi ragadozó ujjacskái el_ értek, mert & kis csatázó mindig alkalmas lövegnek tekintette, Tréfás ellen jnditott hajszáiban, a félig érett bogyókat; az érettjét pedig megenni sem reste te, jószivvel megosztva csöpp szája ós pufók arcocakái között a szétmarczangolt csemegét. A kerités mentén a ne nyúlj hozzám pjmpizott habos virágaival, ritkás levelei alól kivillogott a kövér fényes szár.Imint egy fürdő asszony teste a csapzó úszóruhából. Reflexió Andrássy Kálmán és Tóth József urakhoz. Szükségből választottam czikkem e feliratát igy, pedig hát akként kellene kezdenem: „ Nagyméltóságú összminiszterium, ugyan oly titulusu főrendek, tisztelt képviselőház", — a hivatalos alkalmazás felülről lefelé vouuló lépcsőin álló — „méltóságos, nagyságos, tekintetes urak, t. cz kegyed, ön. hallja kend, te" megszólítást igénylő mindama földi hatalmak, akiknek kezében van letéve a közigazgatás páriáinak, a jegyzőknek és elöljáróságoknak sorsa, szállok czimetekbez! De inert a nép anyagi boldogulását elősegíteni a községi önsegélyző szövetkezetek létesítésével Andrássy Kálmán úr főkép a jegyzők feladatán ik jelezte, viszont Tóth József úr ugyauezen testülettel szemszemben mutatkozó kicsinylés és hajsza folytán a feladat teljesítését a fennforgó viszonyok között quasi kivihetetlen tétel gyanánt állította fel: hozzájuk szól adresse-om ugy, hogy felszólamlásom tendentiája a fennt jelzett titulusok viselőinek jövendőbeli lelkiismeretes teendői s álláspontjával miuden tekintetben okozatos összefüggésben álljon. Mert ép arról van szó, hogy az emiitett kisebb-nagyobb rangú téuyezők kevés gondot fordítanak a közigazgatás egyszerűsítése árán a népboldogitás elérésére, melynek az expediensét Audrássy Kálmán ur "Széles látköre szülte tapintattal megtalálta, Tóth József úr azonbau vele szemben e kérdésnél „pro domo" feltárta a miseriák kapuját, láttatni engedvén, miszerint a fényes paloták külsején ugyan a csillogás, belsejében azonban a megkötöttség, az élettel való küzködés, a boldogitni akarást fékező munka túlterheltség Az árnyas barackfa alatt ült a nagymama, a zöldre festett alacsony kerti lóczán A piros gombolyag ott tánczolt előtte a homokban a hogy meg-megrántotta, követelvén tőle lassan mozgó tűi számára a fonalat. Az öreg asszony isteni békességben hüzódott meg itt a zöld lócán. Nem ártotta bele magát semmibe sem, a mi a ház körül esett. Jól tudta, hogy kegyelem kenyeret eszik. A veje csak irgalomból tartotta egy éve már. Mióta a férje a holtáig bezupált őrmester meghalt, igy éldegélt az öreg asszony nehezen tűrve, hol az egyik, hol a másik gyermekénél. Legutóbb a lakatosnál volt, Ferinél, a Vásártéren; de ott nagy volt a lárma, a kalapálás, a hogy elpanaszolta. Azt persze nem akarta elmondani, hogy a durva fiu sokat szidalmazta a kis étü, de valamennyit azért még is csak fogyasztó öregasszonyt. Ingyenélő, fóldterhe, meg minek nevezte. Mari ténsasszony egyszer tanuja volt egy ilyen jelenetnek, hát kitalálta szalasztaoi a száján, hogy — jöjjön hozzánk lakni édesanyám. A nagymama kapott az alkalmon. Szász ur átkozódott egy kicsit mikor az öreg görnyedt alakját megpillantotta, de elcsitult hamar; mert nagyon szerette a feleségét, a ki olyau mély nézéssel kérlelte az alapjában jó lelkű embert, hogy be sem fejezte a hosszú mondatot, melyet apósától tanult volt el, a nagy katonától. Azt a kis házat a miben laktak az öreg asszony íratta reájuk régebben, nagy-nagy rimánkodásra. Azért kellett ugy rimánkodniok, mert a nyakas öreg kotnyeles tanácsadóktól félrevezetve, ragaszkodott vagyonkájához. — Semmim se marad. Emlegette sűrűn, de restelkedve. Mert az öreg mint minden szüle szerette gyermekeit és restelte, hogy kérésüket nem teljesítette az első szóra; de a tanácsadók, meg az a bizonytalan félelem a mi elfogta, mikor rágondolt, hogy semmije se marad, makacskodásra késztették. — Semmim se lesz! szólt. folytán előállott népromlás ütött tanyát, az expediens érvényesülhetlensége folytán . . . Én nem vagyok bár egészben feljogosítva a községi hivatalos közegek nevében beszélni, de mert közvetve magam is egyike vagyok azoknak, akik segítik a községi közigazgatásnak a bürokratizmus kátyújában megfeneklett szekerét kitaszítani mód és tehetség szerint a száraz, sima egyenes útra, s a kik nem éppen plenipotentía hatáskörében, hanem szerény megélhetést biztosító állásban mozognak egyrészt, másrészt nem is tán laicus szemekkel tudják megbírálni azon óriási gépezet működését, a melynek mozgó erejéhez szükségelt eszközöket legnagyobb mérvben a községi hivatalnokok szolgáltatják: mindazonáltal kénytelen vagyok egyetmást elmondani, a látottak, hallottak, tapasztaltak után már eleve csatlakozván elvben a Tóth József úr czikkének lényegi tartalmához. Mi sem igazabb annál, hogy a „tedd ide, tedd oda" hivatalnokoknak egyedüli typusa a' jegyző. — Ismerek állatorvost, aki fennhéjázó gőggel fejezte ki a jegyzővel szemben kicsinylését; hallottam alantas közegek, sót hivatalszolgák szájából a megvetés hangján kiejtett s a rendszerben nyilvánuló felsőbbségérzet kifejezéseit; tapasztaltam sokszor, hogy a kényszer executiók, legális alapon nyugvó pénzbehajtások inditó, mozgató, ugy végokául a nép a jegyzőt tartja és nem egyszer tesz ékes (!) szavakban tanúságot érzett tiszteletlenségéről; tudok rá esetet, amikor egy otromba ember kevésbbé részeg fővel a leggaládabb módon szidalmazta világi s egyházi elöljáróit; de ezeknek a kért elégtételt nem adták meg, mély körülmény azután tápot adott a további go— Dehogy nem lesz, édes anyám, mondta Ferenc a durva lakatos, meglágyult hangon. Itt leszünk mi a gyermekei. Mari meg én. ^Sohase féljen. Az öreg engedett. — Jól van no. Igy jutott a ház a Szász ur nevére, a ki a Fereuez részét a házra felvett pénzen váltotta magához. Most nyögi a kamatját, de lakása van érte. Az öreg meg lejárta magát. Ferencz elköltötte a pénzt. A pénzzel együtt elpárolgott a hála. Szász ür dühös, hogy kamatot kell fizetnie és azóta már megértette a nagymamával, hogy könnyelműség volt tőle, a miért a házát átíratta. Csak bajt csinált vele mindnyájuknak. Az öreg asszony rémüldözve hallgatja a korholó szót. Tudja, hogy teher itt is, ott is, hát nagyon hallgat. Azt ugyan gondolja, hogy ha a háza olyan lenne mint az Ó testamentomi olajos korsó, hogy akárhányszor eladná, még mindig megmaradna, mindig eladható lenne, hát mindjárt nem lenne semmi baj, de hát az lehetetlenség, igy hát tűr és okolja magát. Ez különben rendesen megtörténik minden lágyszívű öreg szülével. Átadják a türelmetlen gyermekeknek a mi kis vagyonkájuk maradt, kiadják maguk alól a földet, odaadják fejűk felől a födelet, a kérő szóra. Aztán hálából kegyelem czimmel kapják a kenyeret és puhíthatják könnyeikkel a kemény karéjt. Az örök igazság bosszulatlanul nem hagyja őket, mert a durva öreggyű ölók maguk is hasonlóképen járnak majd gyermekeikkel az idők multával. Nincs ugyan bántódása az öregnek, de mégis érzi, hogy a legutolsó a háznál. Pipiké úrfi szédületes magasságban van fölötte a ház ranglétráján. Az öreg megbékült már a sorsával. Hallgat, hát őt is békén hagyják. Még olyan hála félét is érezhet a fiatalok iránt, a kik maguk is igen szegényül élnek. Naphosszat elülhet békén a barackfa alatt. A Ferenc durva bántál mai elől mentve van itt. Szász ur csupán a felesége kedvéért túri meg, hát nem nagyon finoman bánik vele, az asszonyt meg bosszantja, hogy az öreg Mai számunk 8 oldalra terjed.