Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-02 / 14. szám

országban s csak ezért az egy czikkért azon évben 253 008 frt vándorolt külföldre. Szinte hihetetlen IP? mutiparból 1897-ben csaknem 81 000 000 frt volt a behozatal. S végül még két aditot. Munkagépeket be hoztunk 1897-ben 1 507.400 frt értékben szembei I 219.605 frt kivitellel, — éa géprészekben a behozatal 4.919.985 frtra rug, mig a kivitel 1 277.730 frt. T. Ház! Bacsánat az áruforgalmi statisztika ezen száraz adatainak felsorolásáért, de csak ezekből tüuik ki, mely iráuyban kell iparunkat helyesen f.jle»z<eni hogy a.kttiföldi behozatalt lehetőleg mellőzhetők hogy 1 ne legyüuk adófizető gyarmata a külföldnek, es elsó sorbin Ausztriának. (Igaz! ugy van! a íz

éi

s

)}balolda Ion.) Kereskedelmi merlegünk szerint az elszegényedő u ján vagyunk s ha elpusztulni nem akarunk, sQrttíós az eddiginél sokkalta fokozottabb állami tevékeny ségre van szükségünk. A kereskedelmi tárcza költségvetésének az iptrra vonatkozó adataiból s az azokat magyarázó indokolásból látszik a törekvés, a jóakarat, — de az alkalmazásba venni szándékolt eszközök oly szegényesek, oly kikaliberüek, hogy azokkal nemhogy Magyarország anyagi függetlenségét, uépének vagyoni jólétit, de c^ak azon czélt se lehet elérni, hogy az államháztartás mérlege megszilárdittassék. Hogyan képzelhető — tekintettel Ausztriával való viszonyunkra, — hogy például a tex-il ipar a legmeszszebb menő állami felkarolás nélkül lendületet vegyen. Egyébként is vaunak esetek, a midőn egyenesen a/ állam feladatává lesz akár a gyár alapítás is, ha a magán vállalkozás képtelen reá. A külföldi tőke nehezen vállalkozik előtte ismeretlen tájakon, például a Kárpátok vonalán. Erre csak kivételes kedvezmények nyújtása ösztönözheti. Ou van a Székelyföld! Ahol még a faj fenntartási kérdés is figyelembe veendő. Da tekintsük a vállalkozás szempoutjából a hazai tőkét. Dicsekedhetünk avval, hogy pl. 1896-ban 826 millió volt a takarékbetét. Csak sajuálható, hogy ennyi takarékbetét nem keresi fel az egyébkeut ha koczkázattal járó, de jóval dúsabb kamatozást igéró ipari vállalkozást. Ily körülmények közt és félszeg közgazdasági helyzetünkben az állami gyámkodás — a mit pedig más téren kikerülni óhajtok — nem nélkülözhető. Igaz, hogy az állam adó és tarifális kedvezményekkel, az u. n. közszállilásokka), a közvetlen anyagi támogatással s abbeli igyekezetével, hogy műszaki kart és munkástörzset contemplál nevelni — segítségére jön a gyáriparnak — de mint már mondám, nagyon szerény módon. Például: az ipiri és kereskedelmi szakoktitás czéljaira 1898-bm 553,435 frt állapitatott meg, 1899-re 680,022 frt irányoztatik elő a rendes kiadások terhére. Ám a fejlett ipaiu Ausztria 4-szer annyit és Poroszország még ennél is löbbet fordit e czélra. Pedig az üveg sokszorosító, timár, fouószövő és még igen sok iparágban a szakképzés hiányzik, vagy csekély mértékben van meg. Mellesleg érintve: az üveg iparnál érthetetlen az, jelentékeny ásványvíz forgalmunk mellett, hogy csak az u. n. közönséges üvegárukból kerek egv millió frt behozatalunk, mig kivitelünk a 400,000 frttól is távol áll. Tavaly februárban hallottam itt a Házban, hogy a budapesti középipar-tanodába a több napra kitűzött beiratáskor, már az első napon több növendék jelentkezett, mint a mennyi felvehető volt. Növendékben tehát nem volt hiány. T. ház! Ha a gyáripar tekintetében fogyatékosságok vannak, mit szóljak a kisiparról. Még 1890-ben egynegyed milliót tett ki az iparosok száma; ha a segédeket, tanonczokot, s egyéb munkásokat hozzáveszszük, csaknem félmillió lelket számláltak. Számláltak akkor, mert ma már ezen értelmes, adófizető osztály, ez örökösen mostoha gyermek alig hogy létezik. Ha a késlekedett állami jóakarat sürgősen és bő segítséggel uem siet támogatásukra, ugy e jelenleg contemplált módozatok mellett ugy jár, mint a ki a 48-as honvédeket a jövő század folyamán akarja, akkor már akár igen-ifeeu nagy segítségben részesíteni, (Ugy van Tetszés a szélsőbaloldalon.) A munkás-ügyek terén is a gyors intézkedés kötelessége forog fenn, hogy az eddigi mulasztások, hanyagságok sanáltassanak. Az indokolásbau ez áll: (Olvassa.) A legégetőbb szükségletet mindezek tekintetében alapos munkás-statisztika szervezése képezi. Továbbá azt mondja az indokolás: Ezen munkás statisztika révén módomban lesz rendszeres ipar-statisztikát vezettetni; ennek feladata leend a munkás és különösen a bőr- baleset és betegsegélyezési statisztika, általában pedig minden, az ipari, val.-mint munkásügyekre vonatkozó anyag feldolgozáa. Ha ez folyamatban lesz, s igy a feltétlen szükséges eszköz rendelkezésemre álland, akkor leszek csak abban a helyzetben, hogy érdemlegesen foglalkozzam a munkások baleset ellen való biztosításának kérdésével. Tehát ez mind a jövő zenéje, de egyúttal a mulasztások beismerése. Habár debuisset pridero, de mégis jobb késő, mint soha. A mi a kormány kereskedelmi politikáját illeti, arra is el lehet mondani, hogy az előirányzott szerény eszközökkel uem fog czélt érhetni. Az 1898-ik évhez képest 50.000 frttal több van elóiráuyozva, s igy összesen 200,000 frt. Sím a három utazói állás, és 5 uj ügynökség szervezése Románia, Szerbia. Bulgária és Törökország területére, sem pedig a felsorolt intézkedések, kis méretük folytán nem lesznek elég-égesek arra, hogy a Balkán piaczot meghódítsuk. Pedig f^yarország e piaczra van és lesz sokáig utalva. Azon kalandos agres-úv tengerentúli politika, melyet Major ierencz képviselőtársam nagy hévvel üdvözöl, s melynek helyességéről annyira meg van győződve, hogy a tengeri haderő emelésére is hajlandó volna nagy áldozatokat hozni, vélekedésem szerint nincs Magyarország érdekében, (ügy van! Ugy van ! a szélsőbaloldtlon.) E tekintetben osztom Lánczy Leó t. képviselőtársam nézetét ós azt tartom, hogy ez Ausztria érdeke. T 1 R V 1 D É K.' Igaz, hogy ő azon szempontból és reményben, hogy Ausztria ipiráiak lidérczuvomásitól némileg megkönynyebbülne a fej edező magyar ipar. uem zárkóznék el az osztrák ipar kQlterjedéséuek teljes támogatást kölciö aózni, de e teren már oem követhetem. Magyarországnak nincs, nem lehet péuze mis ország ipara érdekében. (Igaz! Ugy van! * szélsóbaloidalen) A számla igen borsos lehetne s kérdés, hogy a koczkáztatott áldozatokhoz fűzött remények mennyiben valósulnának meg. Hi M .gyaror.-zág ipara odáig fejlődik, hogy a belszükségletet eliátváu, a Balkánon kivül is kivite.i piaci utáu fog nézni, sokkal helyesebben testi, ha Oroszországot keresi fal, ahol a szükséges ipari ctikkekuek még fele sem állitta'ik eló belföldön s ahol a szibériai vasút óriási területeket fog megnyitni a kuiiurának. T. ház! M-g néhány szót a vasntakrOl. (Halljuk! Halljuk!) Azon aggály, hogy a va u i beruházásokra felvett köicsöu nem fedezheti 10 éveu keresztül a beruhizákok igényeit, — ma még fokozottabb mértékben áll fen n. — Tavaly Horánszky f. képviselőtársamnak az volt a nézete, hogy a felvett vasu;i kölcsöuhöz még legalább 5—30 millió forintra lesz szükség. — Akkor, a 98-iki költségvetés al.pjiu! vett teljesitvéuyek közt a vona'kilom^er 54 millióval szerepelt, 99-re 55 800,000 frt vétetik alapul. — Ugyanakkor ezer kocsi-tengely kilométer 23.442,400 volt, most 24 209,100 az alap. A vasút tehát fokozatosabb mértékben kopik. Természetesszerüleg teUmesb műhelyssolgálat mellett hogyan legyen elég a jármüvekre s egyébb beruházásokra a nevezett kölcsön 10 éven keresztül. A vasúti költségvetést fo yó hó 16-án tartott beszédeben méltányolta gr. Tisza István s igy már cssk időkímélés szempontjából is, nem brcsátkozom ismétlésekbe, habár mindenben, pl. a reservákról szóló nyilatkozatit illetőleg uem értek vele egyet, de viszont abban például igen, hogy a bevételek tul vérmesen vannak megállapítva. A helyi érdekű vasutakról szóló törvény módosítását nagyobb időközben kétszer is sürgettem. A t. miniszterelnök programmbeszéde u án, melyben a hiáuyt orvosolni rövid idó alatt Ígérte, s eg)úttal bízva az uj szakminiszter gyors eljárásában, e kérdésben nem tartom -zükségesnek jelenleg szót ejteni. T. ház! Mivel a költségvetés letárgyalását nem óhajtom késleltetni, párthatározatunkhoz képest egyelőre számos, e tárcza keretébe tartozó, bár fontos kérdéssel sem foglalkozom ezúttal, fentartva ebbeli jogomat későbbi időre. T. ház! Ha valahol, ezen tárczáoál világlik ki legjobban, hogy Magyaroiszág virágzása, akármilyen mélyen szántunk is abba a bizonyos barázdába, — melyet a miniszter ur emlegetett — ha nem szabad területei) szántuuk, soha nem fog Magyarország fejlődése, megizmosodása bekövetkezni, hacsak nem fogunk önálló vámterületet képezni (Élénk helyesles a szélsőbaloldali.) És miután az 1867-iki kiegyezés ezt gátolja, a t. kormány pedig e kiegyezés alapjan áll, nem szavazom meg a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélaóbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Két jubileum. i. Surányi Imre ünneplése. Ha férfiút látunk, ki az élet minden körülményei között híven, lelkiismeretesen végzi azokat a feladatokat, miket hivatalos állása s a társadalmi kívánalmak reá rónak, a ki nemcsak hogy nem tér ki a vállaira nehezedő kötelességek teljesítése elől, hanem fokozott igyekezettel, nemes ambícióval, tőrhetetlen erélylyel áll a küzdelemnek, a munkásságnak porondjára: ha ily férfiút látunk, szivünk önkéntelenül megtelik a nagyrabecsülésnek, a tiszteletnek fenkölt érzelmével. Ilyen egyéniségnek ismerjük Surányi Imre felügyelőt, a helybeli posta távírda és távbeszélő-hivatal nagyérdemű vezetőjét. Lehetetlen, hogy midőn köztisztviselői pályafutásának 25-ik évét ünnepli, örömmel ne ragadja meg a sajtó is a kínálkozó jó alkalmat, hogy a közvélemény szócsöve lehessen s kifejezést ne adjon annak az őszinte tiszteletnek, igaz rokonszenvnek, melyet fáradhatlan munkásságával, a helybeli posta-hivatal nívójának emelésével, a rendnek, pontosságnak, gyors expediálásnak meghonosításával s az egész intézmény népszerűségének fokozása által oly igen megérdemelt. A ki Surányi Imrét ismeri — és bizonyára nagyon sokon ismerik — az előtt szükségtelen a személye iránt általánosan érzett ragaszkodásnak okát adni. Itteni hosszas szereplése alatt joggal mondhatjuk, egyszer sem történt meg, hogy bárkinek, ha postai dolgokban tájékozatlan volt, nála szokott előzékenységgel neui adott volna felvilágosítást, s a nagyközönség jogos panaszait azzal nem orvosolta volna. Hozzájárul kedélyének szeretetreméltósága, érző szivének az a szelid jósága, hogy hivataltársainak nem csak felebbvalója, hanem barátja, atyja, a ki őrömben, bánatban együtt érez velők, a mi egyéniségének bájos varázst kölcsönöz. Általánosan ismert szerénységével bizonyára elhárította volna azt a szép ovácziót, melyben 25 éves szolg álati jubileuma alkalmával ugy hivataltársai mint a nagv közönség képviseletében Nyiregyháza városának I inteliigencziája részesítette, ha a kifejezett szeretetnek, j meleg ragaszkodásnak lelkesen támadt megnyilatkozása ! elől kitérnie lehetett volna. Mult hó 28-án reggel folyt le a posta-hivatalban I a megható ünneplés, melyben a jubiláns főnököt alkalj mazottjai részesítették. A tisztviselői kar nevében Faragó < János főtiszt üdvözölte meleg érzéssel szeretett főnöküket, ecsetelvén kiváló érdemeit s hivatkozva atyai jószivére, melyre jóbarátként ölel minden tisztviselőt. Meghatottan kérte őt azután, fogadja el az őszinte vonzalom szimbólumaként az átnyújtott értékes ezüstbillikomot. Az altisztek és szolgák nevében Sztojka József szólalt fel ezután s ragaszkodásuk külső jeleként szép aranygyűrűvel lepték meg a szeretett főnököt. De ha szép volt a hivatalos ünneplés, nem ke: vésbbé felemelő volt az este a „Korona" nagytermében tneg tart ott impozáns bankett is, melyet nagyrabecsült felügyelőjük tiszteletére rendezlek tisztviselő társai a melyen elementáris erővel nyilvánult a város intelligens közöns^-nek az ünnepelt barátainak tisztelete. Közel százan jelenlek meg tisztelői közül, kiknek diszes sorában olt latluk: Br. Feilitzsch Bérlhold aninykulcsos főispánt, dr. Meskó László országos képviselőt Popp György kir. tanácsos pénzOgyigazgatót, Bencs László polgármestert, Martinyi József főgymn. igazgatót, Verzár István r. k. föesperesl, Geduly Henrik ág. ev. és dr. Bartók Jenő ref. lelkészeket, Kovács István kir. táblabírót, Lázár Kálmán kir. főügyészhelyei test, Somogyi Gyula kir. közjegyzőt, dr. Jósa András megyei főorvost, Írján János s kivülök az állatni, megyei, városi hivatalnokok, a tanári kar, egyletek és társulatok igen sok előkelő tagjait. Az illusztris társaság minden tagjának arczárói leolvasható volt a jubiláns iránt éizett őszinte vonzalomnak, mély ragaszkodásnak mosolygó derűje, ami a lelkes felköszöntők hosszú sorozatában oly meleg közvetlenséggel jutott érvényre. Először báró FeUitssck BerlhoM főispán szólalt fel, a királyért emelvén fel poharat: loasztját a jelenlevők tiszleleltel állva hallgattak meg. Majd Lrschók Ant<il postaliszt fejezte ki lendületes beszédben kartársai nevében a főn ükök iránt érzett ragaszkodás meleg érzetét. Ezután Surányi Imre köszöntötte fel szép számban megjelent barátait s mondott köszönetet a szives ováczióért. Dr. Meskó László az ünnepeltért, báró Feilitzsch Bérlhold főispán a posta-intézmény nemzetközi fontosságának előadása kapcsán szintén a helybeli posta kiváló szervezőjéért : Surányi Imréért emelte poharát. Dr. Jósa András humoros loaszttal két ízben is keltett derült hangulatot, mire Fintor Gyula postatiszt meleg szavakkal köszönte meg a tisztviselői kar nevében is az ünnepelt iránt nyilvánuló szeretet és ragaszkodást. Lázár Kálmán a hivatal tisztikaráért, Leffler Sámuel pedig barátjának, a jubilánsnak családjáért, ürítette poharát; hasonló szellemben szólalt fel dr. Bartók Jenő is. A már késő estébe hajló időben, ha ugyan ez lehetséges volt, ínég csak fokozta az általános derültséget vidám hangulatot Nóvák Gyula, a ki a barátság, szerénység és pontosság hármas szempontjából éltette sikerült humoros előadasban az ünnepelt főnököt. Okolicsányi Dezső hasonló humorral a jubiláns barátaiért emelt poharat. 30-án este folytatása volt az ünneplésnek a jubiláns vendégszerető házánál, a hol a tisztviselőtársakon kivül belső barátai közül csaknem 50-en jelentek meg s magyar jószivvel kínált vacsora s vidám poharazás mellett kellemesen érezte magát mindenki. Felköszöntőkben persze szintén nem volt hiány. Derült hangulattal oszlott el a társaság a kora reggeli órában. A nagyváradi m. kir. posta és távirda igazgatója a következő üdvözlettel vett részt Surányi Imre ünneplésében : Tekintetes Surányi Imre posta-távirda felügyelő urnák Nyíregyházán. Huszonöt esztendővel ezelőtt lépett posta-távirda felügyelő ur a posta-távirda intézett kötelékébe, amelynek immár egy negyed század óta fáradhatlan szorgalommal s példás megbízhatósággal kiváló munkása. Az a tiszta és nemes öntudat, melyet a férfiú a jól elvégzett munka után érez, tegye igazi ünnepé postatávirda felügyelő urnák államszolgálata negyedszázados évfordulóját, melyen a mai nap kartársai tiszteletüknek és becsülésöknek kifejezést adnak. Midőn ezen alkalomból posta-távirda felügyelő urat melegen üdvözlöm, egyszersmint kívánom, hogy ernyedetlen munkakedvel, jó erőben egészségben még sokáig legyen intézetünknek érdemes tisztviselője. Nagy-Várad, 1899. márczius hó 28-án. Schtfpflln Ágoston, kir. unácioi, poitaés távirda igazgató. II. Ünnepély Nagy-Kallóban. Mint a milyen zimankós, hideg idó volt márczius 29-én a reggeli órákban, ép oly barátságteljes, meleg lelkesedésteli ünnepély folyt le a nagy-kallói ev. ref. egyház kebelén Beretőy János főggondnok tiszteletére. Az ünnepély az istenitisztelet után vette kezdetét a lelkész lakon, hol az ünnepeltet — daczára a rossz időnek — a csaknem teljes számban megjelent presbyterek, diakónusok jelenlétében Görömbei Péter lelkész esperes üdvözölte. Költői kifejezésekben gazdag, lendületes beszédében vázolta a ref. egyház történetét, szervezését. Előadta, hogy a ref. egyháznak ugy szellemi, mint anyagi vezetésében, védelmezésében ugy a múltban, mint a jelenben is a világiak igen szép, magasztos szerepet vittek. A múltban mint védelmezők: vezérek; a jelenben mint a lelkészeknek munkatársai: gondnokok. A nagykállói ev. ref. egyházban a gondnoki állás az 1751-ik esztendőben vette kezdetét éi ezen állást Nagy-Kállóban — az egyház tagok akarata folytán mindég a legkiválóbb, tehetséges úriemberek viselték. — Jelenben ezen állást a hívőknek több évekbeni akarata folytán Beretőy János tölti be, ki 10 év óta szolgálja e minőségben az egyház a

byét, fáradságot nem ismerve munkálkodik annak mind szellemi, mint anyagi felvirágoztatásán. E 10 évi, bizony sokszor nagy gondot adó fáradságos munkájáért mond ez alkalommal köszönetet a nagykállói ev. ref. egyház, s ünnepnek tekintve e napot jegyzőkönyvben örökíti meg érdemit szeretett fógondnokának: Beretőy Jánosnak. Ezután Beretőy János főgondnok rövid, de magvas beszédben meghatottan mondott köszönetet a jelenlevőknek e nem várt, szép, megtiszteltetésért; — majd a megtisztelő meleg kézszorítások után a jelenlevők átvonultak az iskola udvarán levő .Polgári olvasóegylet'-be, hol a tiszteletére rendezendő ebédre —a fehér asztalok — mellett már nagy számmal egybegyűlt egyháztagok várták az ünnepeltet; s midőn az belépett, óriási éljenzéssel fogadták; — miután az ebéd kezdetét vette. Az ebéd alatt felköszöntő felköszöntőt ért. A legelsőt Görömbei Péter a tószt mester mondotta, az üune-