Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-02 / 14. szám

Húsvét. A harczi jegyben született esztendőnek a húsvétja már békés, nyugodalmas A szenvedélyek lecsillapultak, a harczi zaj elült: s uagy és bőséges a reménység a béke áldásainak gyümölcseiben. Az Eszme örökkévalóságának ezen a Húsvétján nyugodtan, elfogultság nélkül, pillanthatunk be a mai magyar társadalom életébe, amelyből lassankint kivesznek a nagy nemzeti újjáalakulás nagy eszményei s helyükbe osztályés felekezeti ellentétek ékelődnek, miutba csak igazán ugy lennéuk alkotva, hogy a béke ránk nézve a belső bomlást jelenti, mintha az egységes nemzeti társadalom eszméje neküuk egy szép álom lehet csupán, egy nagy felhevülés szülötte, de soha valóság, melyet békés idők következetes munkájának kellene pedig megvalósítania. Hát csakugyan igaz lenne, hogy mindazok a nagy eszmék, melyek — nem is olyan régen — félszázaddal ezelőtt miutha cs<tk kipattantak volna a magyar nemzet élet-lüktetéséből, a melyekért fegyverbe állott az ország s auuyi vér íolyt: hogy mind az ma már nem élő valóság, nem termékenyítő melegség, nem világító fénysugár, hanem csak egy letüut korszak lomtárába került jelszavai, divatból kiment frázisok, amelyeket előszedünk még néha uagy fáklyás muzsikák, képviselő választások s i'gyéb illuminálások idejében, elmaradottabb polgártársaink gyönyörködtetésére. Vakulj magyar ! Hát csakugyan az lenne a valóság, az igazság, hogy ez a mi időnk kineveti a hűségeseket s igazat ad az ügyeskedőknek? A kapaszkodókat a siker gyümölcseivel jutalmazza s elismeréssel halmozza el, — az állhatatosak mellett azonban szórakozó mosolylyal elhalad ? Megbecsüli, akik a nagy jelszavakat a maguk javára ügyesen értékesíteni, csengő pénzre fölváltani tudják, de elnyomja azokat, akik azok szerint élnek és cselekednek, mint veszedelmes ábrándozókat. Bizonyos igaz, hogy nagyon veszedelmesen szaporodnak nálunk azok a fajtájú emberek, akik bort isznak és vizet prédikálnak. És az a nagy hazugság, mely úgy a látszat és a valóság között támad, mindinkább gyakoribb jelenségekben és szemérmetlenebbül mutatkozik. — Nagy eszmék, nagy igazságok, melyekeu — úgy hittük egykor — messze jövendő generációinak élete, boldogulása nyugszik, igazi értelmökben miudiukább elmosódnak, meghamisittatuak s itt is, amott is, nem csak a szűkebb értelemben vett társadalmi életben, szóval is, határozatokkal is, tettekkel is miud sűrűbben vétünk ellenük, lassankint elveszítjük fogékonyságunkat igazi, eredeti értelmök, jelentőségük iránt, nyomról nyomra kivesznek a köztudatból, papirosra, zászlókra, hazafias dikciókba szorul létezésök, értékük összezsugorodik, szétmállik — frázissá lesz. tét matériát a mivel lassan-lassan egészen beborították a kis Lila jó hírnevét. Még az anyja is félreismerte. — Lila mit csinálsz? Hiszen ránk van zúdülva az egéi-z környék. Ne udvaroltass magadnak tízzel, huszszal, mert az igazán nem járja. Lilácska sirva fakadt megrémítette az anyja beszéde. Ki sem akart a házból lépni sokáig. Udvarlóival pedig még hidegebben bánt, persze hiába. Ekkor történt, hogy a hideg szivecske jégkristályai közé betévedt a szerelem egy csillogó sugara. Csendes jó fiu volt a megyei aljegyző Irvás Géza, nagy-eszü is, nagy-szivü is, hát abba szeretett bele maga se tudja hogyan, a szőke Lilácska. Nem rohanta meg széptevő szóval Irvás a leányt. Ha meg is dobbant a szive mikor meglátta, nem mutatta mert nevetségesnek találta volna magát abban a uagy hódoló csapatban a mely körülvette Lilát, de azért ha tehette közelébe húzódott. Hamar észre, hamar szívre vették. A lány jó szivvel engedte magához a csendes tiut a ki nem zaklatta a megunt tónussal, hanem a maga becsületes és önérzetes józanságában egyébről is tudott szót váltani vele, mint a szerelemről. A szemei ugyan melegebben beszéltek mint a nyelve, de hát annak nem parancsolhatott hallgatást, sem értekezések tartására, művészetről, irodalomról nem kényszerithette. Árulkodó szemei azonban nem soká beszéltek egyedül. A monológból, dialóg lett mihamar. Lilácska a meghajszolt galambvédelmet kérő bizalmával simult a fiúhoz és ragyogó két szeme sok szép dolgot tudatott a gyönyörtől mámorosodó fiúval. A szerelemnek ez a hasadó bimbója nem sokáig kerülte ki a világ szemét. A oőegyesület mulatsága után köztudomásu lett, hogy Irvás Gázának kutyaszerencséje van, a kit megfognak vagdalni, mint a hogy az dukál is az ilyen sunyi hóditóknak. Bántódása azért nem lett a fiúnak. Sokan irigyeitek, sokan haragudtak rá, hát könnyen békességben Hanyatlás-e ez, vagy fejlődés? Vagy talán az a rothadás, amelyből a természet törvényei szerint uj élet támad? * * * Íme Jézus Krisztus elárultatott, megcsúfoltatott s keresztre feszíttetett. És föltámadott! S megváltója lett az emberiségnek, uj korszakot nyitva annak történetében! Váljon remélhetjük-e, hogy egy ujabb Golgotha újra meg fogja váltani az emberiséget s átalakít mi a világot? Kállay Loopold beszéde. Lipunk legutóbbi számában röviden jeleztük, hogy Kállay Leopold, a nyirbogdányi kerület orsz. képvise lője, a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmából nagyobb beszédet tartott a képviselőházban. Többek fölkéresére, az országgyűlési gyorsirodától megszerezvén ez általános elismeréssel fogadott beszéd teljes szövegét, közöljük azt a következőkben: Az imént elhangzott miniszteri beszéd utáu, mely nem tagadom, igen fényes és bizalomgerjesztő volt, sze retném tudni, vájjon a t. miniszter ür minden tekintet ben szolidáris-e, és osztja-e azt a nézetet, melyet a mult pénteken az igen t. iniuiszterelaök ür az 1899-iki költségvetés általános tárgyalásának befejezése előtt Komjáthy Bjla t. képviselőtársamnak beszédére reflektálva kifejezett, hogy t. i. Magyarország állapota oly kedvező, hogy nem volna kívánatos azt felcserélni sem a 67-iki, sem a 48 iki helyzettel, s ezen állításának bizonyítására egész sereg adatot sorolt fel. Tagadhatatlan, hogy Magyarország haladt, hiszen a természet is ébredez, a fd is nő, ha bár gyenge tavaszi napsugár sugárzik reá (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.). Hanem, hogy Magyarország előrehaladása önnálló reüdelkezés, önálló vámterület mellett tagadhatatlanul nagyobb lett volna, az kétségtelen (Igaz! ugy van! a szélsőbalon.). Éu azonban Magyarország helyzetét egyáltalán nem találom olyan rozsásnak, mert külkereskedelmünk adatai mást bizonyítanak. 1895-ben 39 millióval volt több behozatalunk értéke, mint kivitelünké. 1896-ban 4 millió 411.000 frt a veszteségüuk; a legutolsó adat az 1897-iki évről ta uuntja, hogy 554 millió 814.000 frt behozatallal szem ben, csak 540,980.000 frt, vagyis közel 14 millió frttal kevesebb a kivitelünk értéke. Hát t. Ház, ha egy ország azon az uton van, hogy több értéket hoz be, mint ameunyit kivisz, az tagad hatatlanul az elszegényedés lejtőjére lépett. (Igaz! ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak ipar és kereskedelem által vethetjük meg az ország vagyonosodásának alapját (Ugy van! Ugy van!), pedig mindössze a lakosságnak 5 26 százaléka űz ipart, mig a mezőgazdasággal foglalkozók (beleértve a kere sőket, eltartottakat és a napszámosokat is) 76'83 százalékot képeznek, sőt 78'46 százalék e szám, ha a mezőgazasági kereső lakosságot állítjuk szembe az öszszes kereső népességgel. Mennyivel kedvezőbb az arány a szövetséges Németországnál, hol az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma a népesség 49 százalékát teszi. Ipart kell tehát teremtenünk okvetlenül, bármeny nyire nehéz is ez közös vámterületen, a fejlett iparú Ausztria mellett. (Ugy van! ugy van! a szélsőbaloldalon.) — Mert oly országban, hol a nemzeti jövedelem kilencztized része a földből áll elő, az államháztartás egyensúlya bizonytalan. Kültényezőktől, időjárástól, idegen piaczoktól függ s néhány gazdaságilag rossz év maradhatott minden rossz embere a másikra hagyta a boszuló szerepét. Az a hasadó bimbó csakhamar pompázó virággá fejlődött a szirmok mesés szingazdaságában mindenki gyönyörködhetett a kaszinó bálján, a hol Lilácska igenis kosarat adott az első túrnál Irvás Gázának, hogy a világ ne higyje a mit tud és a hol egyébként ugy viselkedtek mint a fiatal házasok a mulatság egész fo lyamáo. Nem lehetett rejtegetni ezt a uagy szerelmet, hát aztán nem is rejtegették. A hódoló sereg hüledezve támolygott széjjel é.s futottak a merre láttak miut egy katasztrófa menekülői. A nyelvek? Azok természetesen peregtek de zagyva össze-visszaságban. Lilácska pedig szeretett. De híjh gonosz sors! Istentelen váhtlen. Irvás Gézát nyakon csípte egy gyeplőszáron, vadászpuskán megkérgesedett kéz, igen tisztelt apjának erőteljes keze és mielőtt az égő szivü fiu egy szót nyikkanhatott volna el — sullky zte pogány vármegyéin ötven falun, városon és .három jókarban tartott folyó hídján keresztül a nagybácsihoz, Jóska bácsihoz a ki maga körül akarta tudni a kölyköt és akaratát két rettenetes argumentummal tette muuitussá úgymint: hatezer holdjával és gyógyíthatatlan szívbajával. Géza minden bizonynyal szerelmes volt még jódarabig. Nagy érzésének verőfénye sok idejét hintette be még azután aranyozó sugárözönnel de . . . Lilácska feltétlenül szeretle Gézáját. Sírt is minden bizouynyal, sőt a meghalást is forgatta kedves kis fejecskében de . . . • * * A szerelem kél és enyészik. Mint a meteor va kitó átsuhanása a fekete égbolton hirtelen váratlan támad. Tüudök ik, elvakít nagy fénye de . . . szétfoszlik, szétszakad, a lelkek mélységeiben azután emlék is alig ha marad utána. egymásutánja alapjában ingathatja meg. (Igaz! ugy van! a szélsőbaloldalon. Az ipar nem áll ellentétben a mezőgazdasággal, mert ennek fogyasztója és termékeinek feldolgozója. Magyarország őstermelésből például 1894 ben több mint ezer millió frtot érőt, preczizebben 1049 milliót produkált. Természetesen iparunknak az őstermelésen kell alapulnia, mert lia vizsgáljuk az árúforgalmi statisztikát, következőket találjuk az 1897-ik év eredményeül: A behozatal 75 86% gyártmány és 24-14%, nyersanyag, mig a kivitelünkben a nyers anyag 5964 % al szerepel, a gyártmány 40'36%-a' szemben. Da ha még azt vesszük tekintetbe, hogy a behozatal 24-l4®/ob:n 9

,22*/o oláh gabona és a kivitel 40'36%-ban pedig az élelmezési és egyébb fogyasztási czikkek vagyis a mezőgazdasággal kapcsolatos gyártmányok 25-52°/,-kal szerepelnek, ugy láthatjuk, hogy az őstermelés azon bázis, melyen iparunknak fejlóduie kell; de azt is, hogy mennyire szükséges igyekeznünk ipar által gazdasági helyzetünket megerősíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldaiou.) De nézzünk kissé vissza, mikép tevékenykedett az állam ez irányban. Az 1881. XLIV. t.-cz. álul nyújtott állami kedvezméuyek, továbbá az 1884. XVII. t.-cz. az ipartörvéuy, mely aa ipari közigazgatás rendezőiére alkottatott, hivatva voltak az ipart életre kelteni — majd 1889-ben, midón a földmivelésügyi minisztériumtól az akkor felállított kereskedelemügyibe tétetett át az ipar ügyköre, meghozatott, a gyáriipar támogatására, az 1890. XIII. t.-cz. Fel is lendült a gyáripar, határozott rovására a kézműiparnak, melyről utóbbi időben már csaknem ugy uyiiatkozh ttunk, mint Klímán király a boszorkányokról: De strigis, que non sunt nulla mentio fiat. Hibás iparpolitika miatt a kisipar már úgyszólván megsemmisült. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a gyáriparnak a többi ipar rovására való egyoldal u fejlődésétől eltekintünk, gyáriparunk nagyjában azon helyes alapelv szerint fejlődött, mely szerint az iparnak első sorban a mezőgazdaság, állattenyésztés, erdészet, bányászat és kohászat termékeit kell feldolgozni. Igy a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel jelen tékenyebb gyáriparunk t. i. a czukor, a szesz és a mabmipar. Hogy csak az utóbbi jelentőségére rámutassak, idézem az 1894 ik évi adatot, mely szerint ezen egy év alatt 7.178,203 mm. gaboaa dolgoz atott fel a malmokban. Bjcsáoatot kérek, itt a budapesti nagy malmok tekintetében egy kis kitérést kell tennem, mert a kérdés nagyon aktualis. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy e téren gyáriparunk nem felel meg azon feladatának, hogy párhuzamosan haladjon a mezőgazdasági érdekekkel. Nem akarok most az u. n. őrlési kikészítésről szólani, melyet a lisztminőség rovására használtak ki, sem arról, hogy a félévi vámhitel-kedvezménynyel miként éltek vissza a bpesti nagymalmok. De megemlítem, hogy az 1897-iki pénzügyminiszteri rendeleietet, mely a vámhitel tekintetében megszorítást tartalmazott, azzal játszák ki, hogy az u. n. ürzárolást hozták be a csomagzárolás mellett és helyett. Igy történik azután, hogy most annál inkább árképző spekuláczióra is adják magukat ezek a malmok és megalakítják a buzaringet (Ugy van! ugy van! a szélsőbaloldalon) és nemcsak, hogy üzem-reduktiót csinálnak, hanem három malomban egyenesen beszüntették a munkát és ezeknek eddigi üzemük aráuyában métermázsánként 5 krt fizetnek anélkül, hogy ezek dolgoznának. E mellett a Balkánallamokból mindenféle bazaazemetet gyűjtenek össze éa halmoznak fel a szabadraktárakban, sőt Amerikából is hozatnak legalább t gy hírlik, hogy Arkansasból tetemes mennyiségű buza van útban a trieszti kikötő felé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem arról akarok beszélni, hogy az őrlósi forgalom helytelen kihasználása által mennyi kárt szenvedett a magyar liszt hirneve a külföldön, ugy, hogy tengerentúli összeköttetéseink is nagy visszaesést mutatnak. A buzaringnek, a malmok spekulácziójának az a következménye, hogy most a fogyasztó közönség fizeti meg drágábban a lisztet, augusztusban és aratás ideján pedig nagy búza-készletek lévén felhalmozva a -zabadraktárakban, a gazdaközönség fog kárt szenvedni. Éa azt hiszem, a t. földmivelésügyi miniszter úr — sajnálom, hogy nincsen jelen — egyetértve a pénzügyminiszter úrral, valószínűleg éber figyelemmel kiséri ezen üzelmeket és kellő intézkedésekkel, legalább, remélem, azoknak gátat fog vetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Visszatérve beszédem fonalára, hogy mily irányban kívánatos első sorban iparunk fejlesztése, azt megtudjuk, ha szemügyre vesszük a legfőbb behozatali czikkeket. (Halljuk!) Behoztunk 1897-ben fonó szövő iparban (len, kender, gyapjú, aelyemáruk) 89.102.000 frt, bőripar czikkekben 30.767.000 frt, vas- ós vászonárukban j 28.601.000 frt, faárukban 8.874 000 frt értéket. Holott ugyanazon czikkek nyers anyagában ugyanazon időben i a kivitel volt kenderben: 1.344.000 frt, gyapjúban: 6.869.000 frt, selyemben: 1.410 000 frt, nyers vas és e hulladékokban: 852 000 frt, vasérczben: 3.203.000 frt, különböző nyers faanyagokban: 18 987.000 frt értéket. De ami az ország túlnyomó agrártermelése mellettfeltünő, oly czikkekben, miut gyümölcs és főzelék konserv is, közel 300.000 frt a behoz ital, szemben ajig 60 000 frt j kivitellel, lenmagolajban 437.000 frt behozatallal alig j 63 000 frt áll szemben, az annyira kifejlődött szeszipar i s elég tekintélyes gyümölcstermelés daczára, likőrökben n 467.330 frt a behozatal s csak 38.170 frt a kivitel. A t sajibehozatal 1.221.300 frtra rug s c-ak 315 400 frt a kivitel. Alig hihető, hogy a gazdasági gépipar terén ia mily nagy a behozatal; 4.855,000 frt értéket képviael li az. Ez összegben ekék és ekerészekre eaik 1.470.416 frt, gőzcséplógépekre 731.205 frt, vetőgépekre 512.122 frt, rostákra 322 100 frt. A helyzet még rosszabb az 5 eszközök éa szerszámok dolgában. Vas éa gépipari tárgyakért 4.505.000 frttal adóztunk a külföldnek 1897-ben, i r, a faiparokban pedig 425.000 frttal. Emlitsem-e még, ,t hogy paronospora-permetezőket 1897 ben 245 700 frt járut importáltunk, hogy egyetlen kasza sem készül az s