Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-19 / 12. szám

„IN T I R V I D É K.'

1 részről, a mezőgazdasági és ipari munkások díjkedvezményeiről. Ez — szegény ügy lévén, ugy látszik nem sok figyelmet érdemelt. Pedig nincs kizárva, hogy — hatvan esztendőről lévén szó — e hosszú idő alatt Nyíregyháza városában is keletkezhet és föllendülhet a gyáripar. Épen ezért szükséges lenne a szerződésben már most gondoskodni arról, hogy az ipari és mezőgazdasági munkások — természetesen igazolvány ellenében — a létesítendő villamos vasúton kedvezményes jegyekben részesüljenek. Ugyan csak e szakaszban a város a maga részére kedvezményes teheráru szállítási tarifát biztosit. Szerény véleményem szerint a vállalat, a nyert kedvezmények fejében, minden nagyobb megerőltetés nélkül teljesen dijtalauul is elvállalhatná a kérdésben levő szállítások teljesítését. Végül még annyit akarok megjegyezui, hogy a szerződésben egy szó sincs a vállalat alkalmazottairól. Pedig, igen jó lenne, ha a város a maga részére kikötné, hogy legelső sorban helybeliek lennének alkalmazandók. Valamint talán beleszólást kellene biztosítani a városnak a vasútnál alkalmazandó személyzet szolgálati viszonyainak (különösen a munkaidő tartama tekintetében) megállapításába is. Sz. S. Népszerű gazd. felolvasás Kemecsén. Andrássy Kálmántól. T. közönség! Ismét eljöttem önökhöz, hogy ígéretem szerint felolvasást tartsak ez alkalommal a mezőgazdasági termények nemesítéséről, különösen kiválasztás által. E tárgyra nagyon felkérem a gazdaközőnség figyelmét, mert azt hiszem, hogy eunél alig lehetne hasznosabb és fontosabb dolgokról beszélgetni, magyar gazdák előtt. Azon kezdem, hogy minden embernek arra kell törekednie, hogy akármihez fog, akármiből él, a mit csak produkál, a mit csak megcsinál, emberül csinálja meg. Mert az Isten örök törvénye szerint csak annak van becse, haszna és állandósága, a mi emberül van megcsinálva. A ki csak ugy átugrik a dolgán, előbbutóbb elbukik. Akár gazda-ember, aklr mester-ember, akár hivatalnok vagy művész valaki, kezével vagy eszével dolgozik, ha ember a talpin, arra kell törekednie, hogy minél jobb munkát végezzen. Igy boldogulhat, igy boldogíthat. Ha valamire szükségünk vaa, "mindig azt keressük, a EÍ jobb S °u'uoz megyünk, a ki jobbat ad. Végig járjuk a vásárt kétszer, háromszor, egy darab ruháért, vagy egy darab marháért, vagy egy szerszámért, azt keresve, azt próbálva, a mi jobb, tökéletesebb. Az embereket is a szerint becsüljük. A kinek bíróra, fiskálisra, tanítóra, papra van szüksége, mind a javát keresi, abba bizik, ahoz ragaszkodik. És igy van jól, igy van helyén. Igy halad előre a világ. Ha megelégednénk a rosszal is, akkor ma is faekével szántanánk, fataligán döczögnénk, nyers bőrrel ruházkodnánk s gyökerekkel, Lyers hússal táplálkoznánk. De hála Istennek, nem elégszünk meg a jóval, jobbra törekszünk s minden elmarad, minden megsemmisül, a mi nem javul. Mert az Isten törvénye, mint a rohanó vonat, elgázolja, a ki vakmerően elibe áll. Ezeket kell először is megfigyelni a magyar gazMár jól benne voltuuk az ebédben, mikor az ajtó nagy robajjal fölnyilt s berohan ingujjban egy fiatalember. A háta csupa vér. — Uraim önök orosz tisztek. Én magyar tiszt voltam. Huszonkét csatában vettem részt . . . E pillanatban három-négy fegyveres osztrák katona rohant be. Fölkellem és a katonák elé léptem. — Mit akartok? — Ezért az emberért jöttünk. — Mi baja van önnek ezekkel a katonákkal — kérdém a fiatalembertől. — Uraim, tiszt urak, — folytatá a magyar — a városban egy czivilbiztos jelent meg a bujdosó houvédek összefogdosása czéljából. Négyen vagyuuk itt honvédek, akik Komáromban kapiluláltuuk s igy az ott kapott útlevél alapján semmi bántódásunk sem lehet . . . Mindazonáltal a császári biztos összefogatott ben nünket s mivel útleveleinket nem akartuk kiadni . . . Hangja zokogásba fult. — Megbotoztatott, — rebegte alig érthetőleg. Tisztjeink az elszörnyedés morajával ugráltak fel. — Hallatlan! Borzasztó! — igy kiabáltak. Eugem elfogott a düh. Ezek a hiénák, akik az elesett oroszlán körül ólálkodtak, utálattal töltöttek el. Mig az oroszlán élt, gyáván futottak s most henczeg nek. Odaléptem a katonák elé: — Mondjátok meg gyáva gazdátoknak, hogy azonnal ereszsze szabadon a magyar foglyokat, mert külön ben velem, Krilov kapitánynyal gyűlik meg a baja. A katonák elkotródtak. A doktor megmosta és bekötözte a honvédtiszt sebeit. Pár perez múlva egy erő'eljes, magastermetü uri alak lépett a terembe. — Krilov kapitányt keresem. — Itt vau! feleltem neki, anélkül, hogy a helyemről fölkeltem volna. — Én Tárav császári czivilbiztos vagyok és tiltakozom az ellen, hogy ön illetéktelenül a dolgomba avatkozzék. dáuak, ha ő is boldogulni akar. Mert más utja-módja nincs a boldogulásuak mint az előretörekvő okos munkásság. Jót, jobbat termelni naponként, s keresni azon eszközöket, melyek által jobbat termelhetünk : ez a mi kötelességünk és boldogulásunk itka. A föld hasonliiható egy kincses házhoz, mely erős vas aj'óval van elzárva, ku'csot kell keresni hozzá, hogy kinyithassuk. A ki megtalálja e ku csot az szerencsés. De keresni kell, fáradhatlanul mindig keresni, panasz és zúgolódás nélkül keresni . . . .keressétek ós megtaláljátok; zörgessetek és megnyittatik.' Vásárra viszünk valamely marhát, valamely terményt, — ha szép, ha jó, ha tetszetős: vevője akad. H» mindig ilyen szépet, ilyen jót árulunk, végre reánk ismernek, vásárra se kell vinni, oda jöunek helyünkbe; mert ,t jó bor, czégér nélkül is elkel." Vannak vidékek, vannak községek, melyek hirt — nevet szereztek már valamely jó terméuyök révén. Ki se mozdulnak helyökből, odi megy a vtvő messzeföldről. Tehtt a magyar gazdára azon hazafias szent kötelesség vár, hogy minden terményét nemesítse. S ez uton magát is, nemzetet is, nemesítse. A gazdasági termények nemeritésének egyik eszközéről : a trágyázásról, legközelebbi felolvasásomban beszéltem. Trágyázás által meglevő terményeinket javítjuk, tökéletesítjük, a javításnak, tökéletesítésnek, másik hathatós eszköze: A kiválasztás. Most erre figyeljünk. Ha most feltámadna egy mult századbeli gazda s szétnézne határainkon s látná a termények sokfeleségót, szeme — szája tátva maradna. Földeink, terményeink, egészen átalakultak. Maga a természet folyvást kiválaszt és átalakít. E kiválasztás a természetben csak lassan történik, a nagyou figyelmes szemlélő veheti észre. De az egy nagy világ törvény, hogy minden fajtából az erősebb marad meg, a gyengébb pedig lassan lassan elpusztul. Erős alatt, nem a testi erőt értjük egészen. Inkább a léleknek amaz ereje, mely feltudja használni a javára szolgáló körülményeket. Ilyen lelkierőt, a növényeknél is tapasztalhatunk. Hiszen ezeket is az Isten lelke élteti. Például a kúszó növé nyek, a tök, a dinnye, bütykeiknél mellék gyökeret bocsátanak, hogy ott is szívják a tápláléko'. A fagyöngy, az arauka, más növényből szívják a táplálékot. Eít csak például arra, hogy nem a testi nagyságban az erő, hanem sa értelemben. A nagy természetnek eme nagy törvényét használja fel az okos gazda saját javára, midőn kiválasztja a neki legalkalmasabbakat s ez által nemesiti terményeit. Az állatot is kiválasztja, a növényt is kiválasztja. Az alkalmas állat fajták kiválasztása, annak elő nye, nyilván szembetűnik. A termények kiválasztása, illetve annak haszna, szintén feltűnő ugyan, de mégis lassabb menetű. Hogy csak egyet említsek ez alkalommal, a szőlőfajok kiválasztás homok talajunkban s ilyen alkalmas fajták tenyésztése, illetőleg annak haszna, ma már nyilvánvaló. Ki gondolta ezelőtt csak 20—25 évvel is, hogy a mi homokunkban oly kiváló bort lehet termelni óly kituuó c emege szőilóí, gyíiaö!c;3t előállítani! S mind ezt a fajták helyes és okszerű kiválasztásával érték el a termelők. Okszerű kiválasztás által minden terményét nemesitheti, javíthatja a gazda és kötelessége is javítani, mert másként nem boldogul. Híjába viszi piaezra a rosszat, potom áron is alig tud túladni rajta. A kiválasztásnál két dologra hívom fel különösebben, a gazdaközöuség figyelmét. Az egyik az, hogy csak olyan terményt termeljünk, mely a mi földünkbe és éghajlatunkra való. Mert a növény nem egyébb, mint a földnek ós éghajlatnak gyermeke. A mi másutt szépsa díszlik, a mi földünk ben elvész. Ez igen fontos a gazdára. Megmondom miért? Ma a könnyű és olcsó vasúti utazás következtében, a külömbözö országok lakói, meglátogatják egyUjra elfogott a düh Felugrottam. — A nevéről ugy értettem, hogy ön magyar ? — szólék. — Az vagyok. — Tehát nemcsak kegyetlen és gyáva, hanem áruló is. — Kapitány ur . . . — Olyan férfiakat akar megbecsteleniteni, akik a hazájának becsületéért és dicsőségére harczoltak . .. gazember . . . gazember . . . — Katonáimát fogom szólli'ani! — orditá Táray. — Őrség, Vaszili hadnagy, csípjétek nyakon . . . Fedor, fúvass riadót! — ordítottam kikelve magamból. Egy pillanát alatt Táray meg volt kötözve. A következő perezben a fogadó kapuja előtt megszólaltak a nagy kaukázusi kürtjeink és a cserkeszek vágtató csapatokban, veszett fegyvercsörgés és kiabálás közt érkeztek a vendéglő elé. — Kapitány ur, Ön az életével játszik, hörögte rekedten Táray. — Hát nem játszottam százszor az életemmel a ti nyomorult bőrötökért? És ti elég vakmerők vagytok most az általunk legyőzötteken tipródni és becs'elenkedni? Katonákat botoztatni!! Biratin^zki hadnagy, husz emberrel viszed ezt a ficzkót é* a város végén agyonlövöd! . . . Vaszili! Ótveu emberrel mégy a honvedeket kiszabadítani. Aki ellentáll leütöd, mint a kutyát. Egy, kettő! A szoba kiürült. Biratinszki és Vaezili eltávoztak s Tárayt elhurcíolták. Odakint egy szotnya lovas jobbra egy pedig balra robogott. Mély csönd lett. A tisztek sápadtau de eltökélten uéztek egymásra, én izgatott ságamban föl és alá jártam . . . A véres ingű honvédtiszt oda lépett elém, katonás állásba helyezte magát és szólt: — Köszönöm kapitány ur, én a haláltól nem félek, csak a becstelenség ellen védtem magamat. Köszönöm. Meghajtotta magát és elment. más országát, vidékét, gazdálkodását, előhaladását vagy hátramaradását. Ha aztán egy gazda valahol szépen diszlő és jövedelmező terményre talál, óhajtaná azt magának megszerezni és termelni Lehet, hogy sikerül ha alkalmas a föld és az éghajlat. Igy jutottunk mi magyarok is, a krumplihoz, tengerihez, dohányhoz, kenderhez, sokfajta dinnyéhez, főzelékhez. Da híjába próbálnák itt a rizskását, homokban az ac:élos búzát, s lófogu tengerit és több ily nem idevaló növényt, mert sem a föld, sem a levegő nem alkalmas nekik s igy csak kínlódnak, vagy ki is vesznek. Sok gazda ugy okoskodik, hogy mindenfélét termeljen, amire a háztartásnál szüksége van, hogy ne vegye pénzért. Ez nem okos dolog, mert hiszen egy hold föld, a belevaló terményből két annyi értékűt terem, mint abból, a mi nem bele való s jobb két annyit venui pénzért, miut felényit termeszteni. Ha tehát hallunk, vagy olvasunk, valamely hasznos növényről és mi is szeretnénk azt termelni, először próbáljuk ki kis helyen és ha sikerűi, csak akkor fogjunk hozzá. Ma már az élelmes magkereskedők, még az egyszerű földmives gazdáknak is megküldözik, szép képes árjegyzékeiket és lehet, hogy némely gazda megkívánja a feldic-ért, szépen lepingált veteményt s ha megveszi a drága magot és nem sikerül a termesztés, akkor vakarja fejét a haszontalanul kidobott pénz miatt. Tehát csak válasszuk meg jól a földünkbe alkalmas magot s ha jól megműveljük, jól megtrágyázzuk, , bátran bizhatjuk Igenre, a ki ha alkalmas idővel meg- áldja, munkánk nem lesz hiába való. A másik dolog, a mi a kiválasztásnál figyelembe o veendő, hogy a termelt magvakból, mindig a legszebbet, ,í legerőteljesebbet kell vetni hagyni. Mert ismét emléke- zetökbe hozom, hogy az a természetnek örök törvénye 9 mindenütt, tehát a növényeknél is, hogy az erőteljesebb d< fajta fejlődik, a gyengébb fajta elcsenevósz és kipusz a tul. Ez a tökéletesedésnek isteni törvénye. Ezt az isteni törvény igen szépen hasznára for- -i dithatja a gazda, ha nem restell e

ty kis figyelmet és ad fáradságot. Mert figyelmes kiválogatás utján, sokféle el becses magvakat hoztak létre eddig is és javítanak jIí folyvást. Búzánál, gabonánál, árpánál, zabnál, tengeri- -inél, krumplinál, azok a különféle fajok és javitáaok, csak okos kiválogatás és folytonos javitás utján éret Jc tek el. Ez az áldolt magyar föld oly természetű, hogyha kiválóan alkalmas a mezőgazdasági vetemények tökőle--9l tesitésére és az okos gazda fáradságát bőven megfizeti,,iJi Csak egy dolgot emlitek, a mi ugyan köztudomásu.mh hogy a magyar buza kitűuő tulajdonsága egyedülálló a« földtekén. Most már mind az öt földrészen termelnekale búzát és különösen az élelmes és értelmes angol nem--m zet mindenképen mesterkedik, hogy minél jobbat ter- -ie meljen, de a magyar buza tulajdonságát nem HkerülUlű még elérni. A legfinomabb u. n. angol tea-süteménye - t hez c-ak magyar lisztet használhatnak a londoni hireseei ezukrászok, mert elyan ereje, finom nyúlós, rétes, tu-uí lajdonsága semmiféle más búzalisztnek sincs, mint aa J magyar búzának. A gabonáról is köztudomásu, hogy sehol sem te-9l rem olyan kitűnő, mint a mi nyíri homokunkon. AÁ krumplira is rendkívül kedvező talaj. A szőllőt nem isi j említem már. Mind eme termények okos kiválasztási): utján, folyvást tökéletesilhetők és a magyar gazda jó-ói létének biztos előmozdítói. A mi már a kiválasztás módját közelebbről illetiile az a kérdés, hogy bizonyos terményt, milyen tu'ajdon nol ságára nézve óhajtunk tökéletesíteni. Mert mindigjibi azon példányokat kell vetésre eltenni, a melyek a ki—ii vánatos jótulajdonságban legkitűnőbbek. Több előnyök lehetnek a külömbözö gazdasággá terményeknél a következők -. 1. minőség, 2. mennyiségig 3. időviszontagságnak ellenálló képesség, 4. korai késői fejlettség, 5. állandóság és még több ily jó tulaj i«li donságok. A melyik gazda arra törekszik, hogy liszttartaah lomra vagy súlyra, kiváló búzát, gabonát vagy árp&ftqi Újra csönd. Tiz perez múlva Vassili megjelent éö jj jelentette, hogy a honvédek mind szabadon vannak éö j a kiket illetett, megkapták útlevelüket. Hu9z perez múlva megint lódobogás hallatszotJosi csakhamar rá belépett Bwatinszki éi némán szalutáltad — Megtörtént? — kérdém. — Meg, kapitány ur. — Most pedig tollat, tintát, papirost. Adtak. Az ezredorvos elé tettem. — Te pedig doktorkám, irj most egy hivatalota}; bizonyítványt, hogy Táray C9áezári komiszárus — mepw halt kolerában. — Szívesen — felelt a doktor hidegvérrel • I< megírta. A bizonyítványt átadtuk a polgármesternek, aztátaj lóra vetettük magunkat és nekivágtuuk a kezdődő Bzüflsa kületben a hegyeknek. A város végén egy káplár és három közlegéit&gg lovagolt elénk. — Jól elástátok? — kérdém. — Ugy, hogy még az utolsó ítélet napján s©2 akadnak rá, — dörmögött a káplár. — Jól van, fiaim, fújjátok meg a kürtöket, előnöle S a fenyves rengeteg meg a homály, már rógjöi elnyelte a kis csapatot, mikor a harsonák recsegd szse 6 vat még mindig hallhatták lent a völgyben, éleseasK fenyegetőleg, megdöbbentően. Az áruló talán még akkor is megrendült tőle af, telen, titkos sírjában. * « • Szivem ugy remegett mint egy túl fűtött katliUaj Melegem volt. Letéptem a nyakkendőmet és fölmentit^, a födélzetre . . . Sokáig bámultam a zugó tengerbe, edi Csodálatos idők! Megérthetetlen idők! Mikor bilid i uraink a vérünkbe gázoltak, mikor má. guzsbaköttöiíji feküdt az ország, akkor egy idegen, egy ellenséges kíl g

e tona a homályban lecsap és bosszút áll egy árulón, i taö nemzete ellen vétett . . .