Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-19 / 12. szám
XX. évfolyam. 12, szám. Nyiregyháza, 1899. márczius 19. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. A S£4.80LCSVÁRtfEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. eltűnik hetenkint ortjhzit, vasárnapon. Előfizetési feltételek: . • >08t&n vagy helyben házhoz hordva : A z elufizetesi penzek, megrendelések s a A lap »i«Ue»i rfaiét képeií k01d«é«j»k, Hirdetni dijak : Cgé«évre .' * forint, lap szétküldése tárgyában leendő jelszó- < ;"" e •«' « - * M.nJen .éjj.ifr h..»bo«olt peM ,.r . ay M.r Féltre 2 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos . BermenteUen letelek c»ak ..mert k.-iekt.;i 5 kr., t*bb,i»rl k.t™. * kr. Negyedévre •••••• • • • [ - könyvnyomdájához iskola-utcza 8 szám Kinoe irl b4 l^l d ll n « o d' n köiaegi jegyiő éa tanít. uraknak egés/. evre * ,,' A kéiiratok csak világos kívánatra • ai írté. ut... • kr á»MU* k. c.ak két forint. (JanosZKy naz) intezendok. i,letó kftluégére Midéinek TI. ... A •yllt tén kpxien.e U)-k d>ja toroak.B 30 kr fürdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik s.ám); továbbá: Goldberg.r A V.. Eckstein Bernát és Általanos TuláiHÓ által Budapesten. Haasenslem es Vjgler irodájában Becsben, Pragában é s Budapesten, valamint Németország és Sveicí fővárosiban l Oorn &, Comp által Hamburgban •282. sz. 1899. Hivatalos rész, Szabolcsvárrnegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál rendszeresített s elhalálozás folytán megresedett szolgabírói állásra, — tnely állás 850 frt évi zetés és 100 forint lakpénzzel van javadalmazva, — zennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes inösitvényüket, életkorukat és eddigi alkalmazásukat ^gazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket, hozzám a "olyó évi április hó 15-ikéig, — mint záros határidőig, — yujtsák be. Nyiregyháza, 1899. február 28. Br. Feilitzsch, főispán. A. villamos vasúti szerződés. A vármegye közönsége hétfőn tartandó endkivüli közgyűlésében veszi tárgyalás alá a illamos vasút építésére vonatkozólag a város ital kötött szerződést. Alkalomszerűnek tartíjjjuk tehát a következő, erre a kérdésre vonat_ozó, lapunk szerkesztőjéhez intézett levelet. Tekintetes Szerkesztő úr! Engedje meg érem, hogy a villamos vasút létesítésére volatkozólag létrejött szerződós egyes poutozaíltaihoz szíreny észrevételeimet becses lapjában egtegyem. Hogy ki építi a vasutat, az nem lénye, ges kérdés? Az a fő, hogy megbízható kezek)en legyen letéve annak keresztülvitele. A részletekhez kívánok csupán néhány megjegyzést tenni. A szerződés 4-dik pontjábau a huzalok vezetésére fa-oszlopok vanuak kontemplálva. /. Nem tudom, hogy miért szeretett bele a város A „NYItmDEK1 TÁRCZA JA. Márczius 15. Hozsánna néked márcziusi nap! Hozsánna néked fénylő kikelet! Te! A természetben feltámadás ! Kivel nemzetünk újra született! Sugáraidnál ismét zöld a táj; Odvas kéregjét leveti a fa, A koporsónak zárja kipattan S örök dicsfénybe áll a Golgotha! Napod teremtett minket is újra, A kik aludtunk hosszú tetszhalált! Mert aludtunk — csaknem holtra válva Rodostón borult szemfödél reánk ! Hol szabdságunk nagy fejedelme, Dicső Rákóczynk lehunyta szemét; Árva népünk elzsibbadt kezéből Kiejté régi, hősi fegyverét. Mély volt az álom. Már csaknem őrök! Ásták a sírt is becstelen kezek, Hogy meg kötözve vessenek bele Egy meg nem halt, de alvó nemzetet! De jött a tavasz! Megrendült a föld! Korán volt még a ravatal! Serkentve zug a feltámadásnak Riadó kürtje a .Talpra Magyar!" S riadt a magyar. Talpra állt megint, Idézte múltja nagy szellemeit . . . A hármas halmon nem kuvik rikolt Turul sikoltja harczi énekit! ezekbe a fa-oszlopokba, holott ezek a közbiztonságot veszélyeztetik. Példa rá, hogy a két év óta fennálló villam-világitási oszlopokból már sok kidőlt s csak a véletlennek köszönhető, hogy kárt, szerencsétlenséget nem okoztak. Ha az engedméuyes 60 évre kap privilégiumot a villamos közlekedés közvetítésére, ki lehetne kötni a vas-oszlopokat i*. Eszembe jut a fővárosban történt eset. amidőn is elszakadván a telefon vezeték, a villamos huzal hozzácsapódott egy lóhoz s azt agyonütötte. Náluuk az oszlopok dólnek ki s igy kettős a veszedelem, mert az oszlop is kárt tehet emberben, állatban, de az oszloppal együtt lezuhanó áram-vezető huzal is nagy szerencsétlenséget idézhet elő. Nálunk az oszlopok hirtelen való kidólését idáig a huzalok szilárdsága megakadályozta. De tudva levő dolog, hogy a huzalok a villamos áram következtében megmelegednek s ettől aztán anyag szilárdságuk folyton csökken, inert meguyuluak (amit bizonyít az is, hogy a felszerelésnél csaknem teljesen vízszintesre kifeszítve állottak, most pedig már erős hajlásúk vau.) A huzalok ereje és feszessége tehát a jövőben nem fogja megakadályozni egyes oszlopok hirtelen kidólését, és ezenkívül — a szeles idők ingadozásai következtében is több és több ilyen oszlop kidőlésre lehetünk elkészülve aunál is inkább, mert a villamos vasút huzaljait, a kocsihoz vezető áram közvetítő árbócz is folytonos hullámzásban tartja. Ezért — ha uem is az egész utvoualon, de legalább a város belterületéu vasoszlopok it kellene a vezetékhez alkalmazni, vagy legalább öntött tokokat leoszlopozui, még pedig másfél méternyire, s ezekbe bocsátani be a faoszlopokat. És széttörte lánczát a magyar Aczél markába megvillan a kard . . . Szabadság nélkül nem élet az élet S Árpád népe még élni, élni akart! Kiállt a sikra, szembe a halállal, A szolgaságnak ezer ördögeivel Víni szent harezot a szabadságnak S a népjogoknak igaz fegyverével! Kellett a temető. Szükség volt reá. A megváltás kereszt, s vértanút kíván ! Volt elég. Volt. Áldás szent nevükre, Mert áldás fakad mindegyik porán! Borulj le népem apraja, nagyja! Illesd csókoddal e szentelt hantokat! Minden rögéhez egy-egy elbukott Szabadsághősnek vércsepje tapad ! Borulj le imára! Zengj g> őzedelmi dalt! Az élet győzött a halál felett . . . . . . Hozsánna néked márcziusi nap! Hozsánna néked fénylő kikelet! . . . Szabó László. A cserkesz kapitány elbeszélései.*) Az orosz, Hamburgból Kielbe s Kielbfil mitd a ketten Kop penhágába, Dánia fővárosába utaztuok a Prinz Valdrmar hajón. Szürkületkor hagytuk el a kiéli öblöt Nyugat felé bíborban szált le a nap s haragos fényével mindent betakart. Csakhamar kint voltunk a keleti tengeren s a fekete hajó sebesen tört előre a vérhullámokat vető vörös vizben. A kapitány hídján ültünk, szót!aiu\ hol az eltűnő szárazföld, hol pedig a sík tenger felé *) Mutatvány Rákosi Viktor .Korhadt fakereaitek. ciiaU körtéből. A 4-ik sza'.ászról szólván, kissé túlságosnak találom a város azon igéretét, hogy az építendő vonal mentéd az építés folytán használhatatlanná váló burkolat anyagokat a város fogja az utakról elfuvaroztatni. A 9-ik szakasz 3. és 4-ik bekezdése az engedményes bírságolásáról szól, az esetre, ha az üzem, a rendes forgalom kissé szünetelne. Ez nem vezet czélhoz és nem igazságos. Már csak azért sem, mert az engedményesnek uem az lesz a czélja, hogy a forgalom fenntartásában szüneteket csináljon, mert ez a vállalatra nézve veszteséggel járna. Ellenkezőleg, mindeut el fog követni az üzem folytonossága érdekében. De egy élettelen gépezettől nem lehet kívánni, hogy soha semmi baja ne történjen. Ha megtörténne a baj, ezt bírságolni — midőn az már ugy is sok veszteséggel jár, nem igazságos, Mert a vállalat nem csak az elmaradt hasznot veszíti, de a romlás pótlása is költséggel jár. Több szó fér a 11 -ik ponthoz. Itt az van, mondva, hogy ba az engedményes a szerződés egyéb rendelkezéseit megszegi. 5 koronától 100 koronáig bírságolható. Ez egy kicsit kevés. Egy fővárosi nyomdában, a vasáruapi munkaszünet daczára, vasárnaponkint is dolgoztak. A hatóság nyomára jővén a dolognak, 200 forintra megbüutette a tulajdonost, akinek nzoubau ez a vasárnapi dolgoztatás épen 3000 frtot jövedelmezett. A bírság maximumát nálunk is, t. i. ez esetben föl kellene emelni. A 13. szakasz e) pontja arról szól, hogy a vállalat a szeinély-forgalinat villamos erővel teljesiti, a teherforgalmat pedig lovakkal vagy gőzmotorral. Ez olyas, valami borsodi vashidra emlékeztet, ami aztán fából készült el. A 14. szakasz határozmányainál, melyek a díjtételekről szólanak, elfelejtkeztek mind a két tekintve. Végre egészen benne voltunk a zugó vizek birodalmában s hallgattuk az árboczkötelek közt ölesen fütyülő szél zenéjét. Sötét lett. Már egymás arczát se láttuk. Vacsorára harangoztak. Lementünk a villámosan világitolt nagy ebédlőbe. Egy sarokban meghuzódvá ettünk-ittunk s mikor szivarra gyujtottunk, megszólalt Krilov: Már régen nem beszéltem neked az apámról. Pedig van még mit elmondani. — Csupa fül vagyok. — Akkor hát halld Krilov cserkeszkapitány meséjét. * » * 1849 őszén az utolsó orosz csapatok kezdtek kivonulni Magyarországból. Ani ezredünk egyike volt a legutolsóknak. Képzelheted, mennyire megörültünk, mikor megkaptuk a parancsot, hogy: hazafelé ic-dulj! Vig dalolásstl indultunk az éjszaki határ felé. De nem tagadom, hogy voltak, a kiket ami hazamenetelünk még boldogabbá tett, mint minket*• ezek a lakosok voltak. Jóformán kiettük őket mindenükből e hátrahagytuk nekik a nyomorúságot. Én vezettem a hátvédet. Az ezred után lovagoltam a századommal. Lassankint beértünk a Kárpátok közé. A vidék zord lett. E^y ködös őszi napon egy kis városba értünk. Németek laktak benne, ódon stilu házai voltak. Mivel több napi járóföldre ez volt az utolsó város, elhatároztuk, hogy itt megpihenünk. Cdoos kis egyemeletes vendéglőjében kényelmesen elhelyezkedtünk, a nagyterem nyitott kand&lójábin lobogott a tűz a mi a fárasztó lovaglás u'án igen jól éreztük magunkat. Nagy örömünkre a fogadóban találtuk az ezredorvost, egy közkedveltségnek örvendő vén katonát, aki örökös jó kedvével sokszor fönn tudta tartani a nehéz táborozás alatt a tisztikar hangulatát. A doktor tegnap maradt el az ezredtől, m rt fáradt volt és ki akarta aludni magát. Mondanom se kell, hogy az ebédhez a legfinomabb magyar borokat rakattak föl 8 derekasan hozzáláttunk az iváshoz. Mai számunk ÍO oldalra terjed.
