Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

„IN Y I R V I D É li"

ajánlván egyletünk elnöke, szives figyelmóket e tárgyra kérem.

Ki gondolta volna, hogy az 1848-ban született népszabadság, egyenlőség 50 eves jubileumi évében, a népszabadságnak, egyenlőségnek éppen ellentéte támadjon fel Magyarországon és legnagyobb mérvben, éppen e vármegyében. Ki gondolta volna, hogy a kik ezelőtt ötven évvel, a legszorosabb bajtársi viszonyban, egymásért meghalni is készen, mindenüket feláldozva a közös haza oltárára tevék, — azok fiai cs unokái egymást agyonverni is készen, a közős szent oltár lerombolására is szövetkezzenek, kigunyolva mintegy a költő szent hevűlését:

„ Az nem lehet, hogy ész érd És oly »zent akarat.

Hiába aorvadozzanak Egy átok-zuly alatt.“

Mintha ezt hangoztatnák jelszó gyanánt: De igenis J lehet! . . . .Átok fogta meg a magyart, mert az soha együtt nem tart.*

Minő jubileumi év készül Magyarországon! . . .

Azonban ne essünk kétségbe. A magyarok Istene nagyobb veszedelmekből is kimentett már ; ezt is kiheverjük bizonyosan s még jó eredménye is lehet, figyelmessé tevén a nemzet gondolkodó részét oly dolgokra, malyekről hasznos meg nem feledkezni.

A tisztelt közönség értelmi színvonala megengedi nekem, hogy tárgyam vizsgálatánál, a közönséges frázisoknál, mélyebbre bocsátkozzam s ott keressem, mint igaz gyöngyöt tenger mélyén keresi a búvár, — az igazságot.

Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy a társadalom nyugalma meg van háborítva. Ennek a háborodásnak okát kell keresnünk. Mint a viz sima tükre, bármily mozgékony, zavaró ok nélkül, nyugodtan marad: az emberek kedélye, a társadalom nyugalma, az örőkigazság törvénye szerint, szintúgy nyugodtan marad, végezvén rendes körforgását kötelességeinek központi törvénye szerint; — mint a legsimább vizszín is rohanó mozgásban van a földdel és égi testekkel együtt s éppen az adja meg nyugalmát, hogy termieectes mozgásában akadályozva nincs. — Az emberek szivének, lelkének szintén megvan terméeietcs hullámzása, vágyaiban, hajlamaiban, törekvéseiben, — mint minden élet, a mi csak van a föld színén: tevékenység és körforgás egy központi erő körül, — Így fejlődik, nő, élete czélja szerint.

Az emberi társadalom, egyéneiben és összességében, a maga élettevékenységében, akkor lehet csak nyugodt, ha beilleszkedik az egyetemes élet keretébe s végzi, mert végezheti, természetes életfeladatait.

Az ember, gazdag vagy szegény, bölcs vagy tudatlan, ifjú vagy vén. — mind egymásra van utalva és egymás segitsége, támogatása melleit szerezheti meg mindama testi és szellemi szükségleteit, melyek az élet- ban, általában szükségesek, gyönyörködtetők s nyugodt, kellomcs életet biztosítanak; ha pedig meg nem szerezheti, szükségleteit bármely ok miatt, nyugtalanságot támasztanak s ösztönzik az emberben levő életerőt, hogy az akadályokat elhárítani igyekezzék.

Minden művelt embernek arra kell törekedni, hogy az igazság öröklörvényét keresse minden jelenségben s Így az emberi társadalom életjelenségeiben is. E nélkül az igazság nélkül nem találunk fundamentumot, melyre a javító munkál építsük. — Hiába egy tövisbokorról a hajtásokat nyesegetni, még dusabb ágakat hajt, s annál- inkább akadályozza a közlekedést. Ki kell vágni tőből, akkor tiszta marad az ut.

A szocziálizmusnak, mint társadalmi mozgalomnak, gyökeres okait kell keresnünk és rámutatnunk a gonosz gyökérre. Ok és okozati összefüggés van mindenütt a világban; kis dolgokban, nagy dolgokban. Jó ok — jó eredmény; rósz ok — rósz eredmény szülője! Csak nz a jó, a mi igaz — s csak az igazságon van Isten áldása. A társadalmi jólét, békosség, nyugodtság, előhala- dás: — az igazságon épülhet fel. Vágyaink, hajlamaink, törekvéseink, mint rendkívül érzékeny iránytűk, csak akkor nyughatnak meg, ha az igazság sarkpontját meglőni otthon sz öreget. Sok szerencsét Giziké, sok sze renesétl Kiálltott le a konyhába mosolyogva. Le nem mehetett, mert a lépcsőkhöz nem voltak szokva lábai.

— Mikor Hegyhátinó haza érkezett, düsreményű Ilonája a tükör előtt állt, s a ssobaleány élénk rózsa- szinO — konyha nyelven vörös haját alakította, Boriska pedig billentyűzött a másik szobában a drága hangszeren.

Rövid vázlatban előadta lányának a szerzett tapasztalatokat.

Betértem Sorosékhoz, mert utamba esett és meggyőződtem állításod igazsága felől. Nagyon, nagyon el vannak maradva a világtól: élet módban, gondolkodásban, mindenben. Megavasodnék az ember, ha köztük kellene élni. — Újságként pedig felmutatta a szinlapot, melyet útközben kapott.

— Ma este megyünk a színházba. Kitűnő darabot játszanak. Én már láttam, mikor te keresztapádnál voltál. Vig darab és oagyazerü ,A vigéczek* Mondhatom igen érdekes.

Két zártszék várakozott reájok, a többi már elvolt foglalva.

Véletlenül e, vagy szándékosan, de úgy helyezked tek el, hogy a bájos Ilona szomszédja egy kopasz fejű, hízott, szuszogó öreg ur lett, kinek feonhangu lélekzet- vételétől alig lehetett hallaui a vigéczek kupléját. A mama jobbját pedig egy elég észrevehetően öltözött, sokat mozgolódó fiatal ur díszítette. C-upa sikk volt. Ügyes hajlougáss»! nyújtotta át a leesett z-ebkendéjét felajánlotta távollátóját, s hogy világlátottságát ismertté tegye, korholta a szereplőket és az előadást a művészet osztályának nevezte.

Bizalmas köslékenységgol beszélt, legtöbbet önmagáról. Már azt is elmondta, hogy már két párbaja volt, mely hősies tetteit beigazolandó, hivatkozott az arczán látható mac-ka karmolásra.

Az apja főmérnök, az anyja B>rnemisza lány, rokoni összeköttetései a felhőkön túl végződnek. — U

találják. A hazugságnak nincs állandó ereje, — csak az igazság állandó és örök, az egyéni életben, társadalmi életben, földön és égen egyaránt.

A társadalom igazsága: az egyének természetes életfolyamatának lehetősége.

Azt mondják: a szocziálizmus csak gonosz bujto- gatók munkája a kik élőszóval és lapjok utján hintik a konkolyt a tudatlan nép közölt.

Ha csupán hazugság és bujtogatás volna, és semmi máz, akkor könnyű volna a védekezés. Egyszerűen rámutatnánk minden téren, hogy ee is haiugság! ... es is rágalom'. ... es is csak ráfogásl . . . S bármilyen együgyü az együgyű, mégis megismeri a fehéret és feketét, a nyílt hazugságot és nyílt igazságot. De ha némely izgatásra rásütheljük nyomban a hazugság bélyegét, ott van a másik, harmadik mellette, a mire meg azt kell mondanunk: ez már igaz! ... ez már méltányos, ezt meg kell adni! . . .

Itt van a baj gyökere, tisztelt közgyűlés! S bocsássanak meg, hogy ilyen elméleti, elvont tárgyalással fárasztottam az önök türelmét. De teljes meggyőződéssel hiszem és hirdetem, hogy a társadalom nyugalma, békeje, clőhaladása egyedül az igazságon épül fel! Minden más eszköz: az erő, és pedig akár anyagi, akár szellemi erő, — vagyonosság, ügyesség — gyenge eszközök, igazság nélkül.

S ha már most társadalmi életünknek mai berendezkedését s az embereknek egymás iránti bánásmódját vizsgáljuk meg, azonnal szembe tűnik, hogy az igazság ellen sokszor vétkezünk.

Csak egynéhány szembetűnő igaztalanságra irányítom becses figyelműket.

Az államnak, mint mindenekfelett álló hatalomnak minden meggyőző eszközt fel kell használni arra, hogy tagjaiban az egymás iránti bizalmat és becsülést megszilárdítsa s így az államhatalom, mint az igazság mrg- tesleí-ülése álljon u po gárok előtt. Az államhatalom, a kormányzó egyénekben látható és érezhető. így a kormányzó egyének igazságos magaviseleté, őszintesége növeli az összetartozandóság érzetét az egyesekben.

Most már emlékezzünk a képviselőválasztásokra, a melyek lefolyását az igazság istenasszonyának igazán csak bekötött szemmel lehet végignézni. Midőn a legszentebb emberi érzelmek kerülnek piaczra! Ezek a választások trónt emelnek a szemérmetlenségnek s a legegyszerűbb gondolkodású embert is megronlják, falánkká teszik.

Aztán gondoljunk a közigazgatási hatóságok, kü- lömböző állami hivatalok viselkedésére az egyénnel szemben. Az igazság az, hogy a hatóságok, bármily magasak, vagy bármily alacsonyak legyenek, a különböző érdekek kiegyenlítésénél, sohasem a személyekre, hanem mindig a jog- és kötelesség-viszonyokba tartoznak tekintettel lenni. És ezen természetes igazság, hányszor szenved arczulcsapást, midőn személyi tekintetek, jogtalan kedvezések lépnek előtérbe s így születése azon szálló ige: „a szegénynek soha sincs igazsága.*

Ezek mellett, ha nézzük, az embereknek, mint társadalmi tagoknak, egymás iránt való bánásmódját, itt is módunkban van tapasztalni, hogy az igazság s ebből származó rokonszenv, természetes összetartó köteleit, magunk szakgaljuk szét akárhányszor s így hullunk szét bomlott kéveként, a külömböző osztályok, felekezetek, életmódok, igen sokszor egymás ellen állítják az egyént s igaztalan ellenségévé teszik egymás iránt, holott egymás érdekeért kellene működniük.

Ezek a gonosz gyökerek, melyek lermik a gonosz gyümölcsöket. — Minden ember az ő szivéből táplálja indulatát s úgy cselekszik, a mint indulata készti. Az igaz ember mindig méltányos, — az igaztalan mindig önző. S ez a ezudar önzés, urban vagy szzgényben, tudósban vagy tudatlanban, keresztyénben vagy zsidóban, hivatalnokban vagy polgárban: ez a ezudar önzés zavarja fel a társadalom nyugalmát s annál nagyobb mérvben, minélinkább kihal az igazság-érzet, különösen a vezető tagokból, a kik a társadalom élén állanak. —

pedig egyelőre a mocsár lecsapolási társulatánál segéd mérnök minőségben működik.

— Elég az hozzá, hogy mint ismerősök váltak el.

Hegyhátinénak a szive is zengett, mikor másnap névjegyét elolvasta: .Zengőhalmi Zengővölgyi Elemér tartalékos hadnagy, m. királyi mérnöki hivatal alkalmazottja.*

— Hamisítatlan magasrangu! mondotta lányának. Láttad minő szemüvege van? Minő gyűrűk, Vekerle láncz, arany óra, cziliider: ezek mind az előkelőség szimbólumai. Es a modora minő finom, minő behízelgő. Óh! ha meghódithatuád, le voln“ téve szerencsédnek érez alapja. Ez pedig nagyon könnyen megtörténhetik. Látszik, hogy fejlett Ízlése vau, mert nagyon meleg pillantást vetett rád. Éppen hozzád való alak, két ujjnyival lehet magasabb nálad. Soha se piiulj el! A férfi a leány sorsa. Ma estve ismét megyüak a színházba, ha megismeri tehetségeidet biztosan a lábad elé borul.

A mama egészen jól számított, mert Elemér úr éppen a meghódítását tűzte ki czélul. És ha nem Is borult a lábai elé, de a zongora mellett ülve megsúgta, hogy a mozgási tüneteket észlel a baloldalában, mely felfedezésének nyilvánítását mindkét forum: leány és mama — lehető nyájassággal fogadta.

Hegyhátioét egész lelkesedés fogta el. Alapítványt akart tenni a aiinház javára, hol az ó élettörekvéséoek magzatja napvilágot látott. Azonban meggondolta a dolgot és csak a két zártszéket vásárolta meg az összes előadások tartalmára. Nem volt se vége, se hossza a tervezgetésekoek és jó tanácsoknak.

— Szoktatni kellesz a férjedet, hogy a pénzét nálad tartsa, ha szüksége van valamire kérjen. Az akaratod előtt íöltétleo meghajolják, ellenvetést ne is merjen tenni. — É< ha makac<kodni fog? Micsoda, makacskodoi fog? keae« báránynyá teheted, hs kezdet ben ügyesen jársz el. A fölényedet be kell ismertetni vele, mert csak akkor lehetaz ur a házban.

3

Mert ha a müvei többje megsérti .1/ igazságot, — mit Tárhatunk a szegénytől, kinek igazsága nem szivében, hanem gyomrában van . . .

£n tudom, tisztelt közgyűlés, hogy jelen felolvasásom nem az a jézusi erő, mely leosondesitse a zajongó tengert. Sőt még a mi kis körünk is, minden jóakarata mellett, vajmi kevés átalakító erőt képvisel. De azért saját hatáskörünkben lehelünk valamit, legalább annyit, hogy higgadtan gondolkodva a tényék felett, keressük az igazságot s ez által saját körünkben, községeinkben a nyugalmat és békét. Ha az .-gesz gonosz fát ki nem irthatjuk is, de egyes ágait beolthatjuk.

S röviden még, ilyen oltogató munkát a jáulok becses figyelmükbe

A munkás embert becsüljük meg, mert ezek a a társadalmi megélhetés fundamentoma és ezek velünk, születésüknél fogva, egyenjogú embertársaink. A jó gazda igavonó barmát is megbecsüli, inert azok után boldogul. Az ember, bármily alacsony sorsban, mégis csak több a baromnál és humánusabb elbánást érdemel. — Igazi művelt ember mindig hálával gondol az ő magasabb társadalmi állására, s azon köletesség-erzet kél szivében, hogy az alantabb állókat emelkedni segítse. Vad műveletlenség jele az, midőn az alattunk állókat azért rugdossuk, mert vállaikon tartanak.

A társadalom egyéneit külön osztja ugyan a műveltség, vagyon, külömböző hivatali állások és foglalkozások, de érdekeik egymásba fonódnak, mint a fa gyökerei s az igaz munkának mindnyája hasznát veszi a közérdekben.

Ilyen közhasznú közérdek, melyre beesés figyelmüket különösebben felkérem:

1-ször közegészség-ügye, J-szor közgazdaság ügye,

3-szor közerkölcsiség ügye.

A mi az elsőt illeti, a községek, — különösebben pedig a tanyai lakás-viszonyok, a hatóságnak beható figyelmére érdemesek. Tapasztalatból tudom, hogy különösen tanyai lakásoknál néha 2—3 család, aprós gyermekekkel, szorong egy szobában, oly levegőben, mely a járványok tenyésztő telepe. A közegészségügy szakfelügyelője: a járási orvos. Nem ismerem hivatalos teendőit részletesen; de gondolom, hogy ilyen lakások nem képezik jelentésének tárgyát. Jó volna mindenesetre, ha időnként, egy községi esküdt társaságában, községekben is, de főként tanyákon, hivatalos vizsgál dot tartana, a köztisztaság ellenőrzése szempontjából a közegészségügy érdekében. Jó volna, ha hatóságilag meg volna tiltva, a még itt-ott divó földkunyhók építése és több családnak egy szobában való összezsufolása.

A közgazdaság ügyében, első sorban a munkabérek érdemelnek figyelmet E tekintetben a törvényhozás már intézkedni fog, de az ellenőrzés a községi elöljáróságok éber figyelmét kívánja minden időben.

A föld-uzsorának nevezett különféle szolgálmányok és követelések, melyek a feles és harmados földek után szedetni szoktak, — minden körülmények között igazságtalanok és meg nem engedhetők De mikor a földadó különféle pótlékokkal is fel van emelve, úgy hogy az általa meghatározott tiszta jövedelemnek nemcsak 26°0-át, lunem egész 70°,'„-ig emelkedő összegét követeli és hajtja be. — Ily körülmények között, a birtokos osztályt maga az államhatalom kényszeríti olyan módok kieszelésére, melyek ugyan igazságtalanok, de menthetők. Hát még az ártéri terhek igazságtalan elosztása! erről jobb nem is beszélni.

Az is kiáltó igaztalanság, hogy a két karjával rendelkező napszámos és harmados földnéps, külömböző czimeken, 6 — 10 frt állami és községi adóval van megterhelve, a melyhez számítva n lakás- és egyházi terheket, nem csoda, ha természetes megélhetése érdekében, zavargásokra vetemedik. — A ki az ö helyzetükben másként viselkednék, az vesse rájok az első követ!

Az uzsorának azt a gyalázatos nemét, midőn a megszorult embertől előre megveszik termését, 10-től 50°/o engcdménynyel, mindnyájan tudjuk és fájlaljuk s bizonyára minden humánus ember elítéli. De ezzel nem

Csakhogy akkor papucs kormány alatt lesz és mit fog mondani a világ? Ó, te gyerek, csakugyau de gyerekes is vagy még. Hát nem az a divat ? És nem az & szép? Nézd meg Kóváriékat, Budaiekat, minden elegáns családban ú ;y van. Amint veszem észre a fiatal űr szeret egy kicsit mulatozui, de majd meg változik a házas életben.

Az esküvő napja is letárgyaltatott. Boriska nem akart nyoszolyó lány lenni, ha uem kap bossru ruhát, indokai azonban elfogadtattak s így a lényegesebb pontok egyike szintén megoldást nyert.

Hegyhátiné szeretett volua anyós lenni és nehezen várta a nagy napot. A vólegéuy azonban, ki vagy gyalog, vagy bicziklin de napjában többször ellátogatott és teljesen otthon érezte magát a családban: egy dél után aajnálkodással kijelentette, hogy szép meonyasz- szonyát kénytelen pár napra elhagyni. Szavát adta egy kerékpár-versenyen való részlvételre, melyről okvetlen babérral tér h>za.

Talán hetekig nyugtalan várta volna a boldog család, ha harmadnap reggel egy alacsony kzcske-sza- Itália barna úri ember — kinek ábráza’jt elárulta, hogy elődeit Mózes a száraz lábbal vezette át a vörös tengeren — nem tudakozódik nagyságos Z-ngóvölgyi Elemér felől. Mikor megtudta, bőgj u !. óriási jrjvestékelés tört ki belőle. Ola v.u a pénzem! Megszökött a avibák. a c*alo! Vég- van a kci-zá/Oven forintos bicziklimnek. B-csspoit a gazember. Azt ígérte, bogy ma fizeti ki a hozományból.

A főnöke elkergette, mert nem vehette hasznát. Azt mondta, bogy egy lump világcsaló. Délu'án jött az ékszerész és a szabója Mindkettő szomorúin vágta zsebre az értéktelen számlát. Hegyhátioét a hideg ta rázta meg a láz is gyötörte, de egyik is meg a másik is csak akkor érte el tető ponotjtt. mikor észre vette, hogy az iróasztalfiók drága tartalma a kétezerháromszáz forintos takarékpénztári könyvecske is elutazott a versenyre. 8irva vetett rá keresz'et, mert tudta bogy aki magasrangu annak esze ía van. — N-m kerül könnyen kézre. Sólyom.