Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
„IN Y S R V » I> ft H.“ .t segitünk. Gyökeresen segíthetünk az u. n. községi Szövetkezetek utján, mely intézményt a legmelegebben Ajánlom nagybecsű figyelmükbe. Én szerveztem, hala Istennek; csak tavaly az igaz, de már is szép sikert mutathatunk fel. Nem ismerek hathatósabb gyógyszerét a szocziálizmusnak, mint a községi hitelszövetkezeteket, melyek figyelmes, lelkiismeretes ápolás mellett, gyökeres átalakulást eszközölnek, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is. A ki mélyebben érdeklődnék e dologban, szívesen szolgálok felvilágosítással és útbaigazítással. Harmadik: a közerkölcsiség. Régen megmondták, sokat hangoztatják, hogy a társadalom jólétének ez a fundamentoma. Az ember erkölcse: az ő jócselekrdetei. Ezek már gyümölcsök, az élet gyümölcsei. Termőfajának gyökerei szivünk, lelkűnk fenekén ágaznak szét s tápláló elemüket Istenből, őszinte vallásos hitünkből merítik. Ezt az istenfélelmet, vallásos hitét ápolni: a társadalom funda- mentomát erősíteni, — művelt osztálynak legelső érdeke és kötelessége. Szabad legyen itt idézném báró Eötvös József bölcs és igaz intelmét: „A vallásnak legnagyobb megvetői nem győzik ismételni, mennyire szükséges az a népnek; nekem pedig úgy látszik, hogy a vallás azoknak, kik a nép felett uralkodnak, még szükségesebb. — Mentül tágabbra terjed valakire nézve a fizikai lehetőségek köre, annál több szüksége van arra, hogy akarata, erkölcsi korlátok állal szorittassék meg . . .“ Ez örökigaz! ... Valljuk meg őszintén, hogy az őszinte, benső vallásos érzés ápolásában nagyon hátra vagyunk, sőt gyakran ellene dolgozunk. Még mi papok is, midőn a. magunk felekezetéhez felette ragaszkodva, a más hitén levőket ócsároljuk, híveinket ellenök tüzeljük. Különösebben az u. n. egyh. politikai törvények óta lett ez gonosz divattá. Könnyű belátni, hogy az ilyen vallás nem származott sem Mózestől, sem Jézustól, sem Istentől, — hanem a visszavonás ördöge sugallja. Becsüljük meg egymás hitét. Különösen pedig a vasárnapi munkaszünetnek érvényt kellene már szerezni. Első sorban, a ki hozta a törvényt és őrködik felette: az államhatalomnak. — Ha a hivatalokban dolgoznak vasárnap délig, úgy határozottan igaztalanság vasárnapi munkaszünet-lörvényről még csak beszélni is. — A hivatalnokoknak fel kellene lázadni ez igaztalanság és embertelenség ellen, mely őket és csakis őket, kiveszi az általános nyugalom jótéte alól. így aztán nem csoda, ha a papír-törvény nem megy át az életbe. — Különösebben nagyobb birtokos vagy bérlő zsidó-vallásuak nem sokat törődnek általában, — tisztelet a csekély kivételnek — a vasárnapi munkaszünettel. Ila nagyobbat nem is, fuvaros munkát vasárnap végeztetnek s cselédjeik, munkásaik vallásos gyakorlatok nélkül, baromként élnek egyedül a gyomorért a gyomornak. Tudom, hogy minden tiszteletre érdemes főszolga- birénk, e tekintetben is, megtette kötelességét, de azt is tudom, hogy az elöljáróságok elnézték a törvényszegést a legtöbbször s kevés híján ott vagyunk, a hol voltunk. Mert végre is: a községházakban dől el minden dolog. A községek elöljárósága, és pedig az egyházi elöljáróságokkal együtt, ezek tehetnek blinden jót a nép érdekében, a közjó érdekében, egyrészről azzal, hogy éber figyelmökkel gátat vetnek a rosznak, — másrészről és még inkább azzal, hogy értelmökkel, jószivökkel létesítenek oly intézményeket, melyek a közjólétet előmozdítják. 11a a lelkészek, tanítók, jegyzők, bírók együtt tartanak, az intelligens elemek támogatása mellett, minden jóra képesek; de ha ők összekülömböznek, czivn- kodnak vagy közönyösek: akkor ne varja Isten áldását senki, mert az az igaz, hogy a fő megromlását a tagok rothadása követi. Ebhen a rothadásban aztán, csak a korcsmák virágoznak, azután a börtönök épülnek, a hivatalokban a restáncziák szaporodnak, kisegítő állomásokat szerveznek s végre odajutunk, hogy több lesz a kormányzó, őrködő szervezet, mint a kormányzott és őrizendő munkás-elem. Az igazságérzet növelése, a társadalom legelső érdeke. — A művelődés, erkölcsi alapon: ez a fundamentoma az egyéni és társadalmi békének, munkának, elű- haladásnak. Ezt a társadalmi művelődést szolgálja a mi egyletünk is. Bárcsak, a mostani mozgalmak is meggyőznék az értelmesebb embereket, hogy ilyen egyesületek iránt minél szélesebb érdeklődést kell támasztani, hogy terjedjen általok a közműveltség. Mert nem az ágyú, nem a szurony tartja fenn a békét, hanem a szivekben élő igazság 1 . . . * * * Az olvasó csak természetesnek fogja találni, hogy a tárgyához méltó ez az igaz beszéd a lelkesedés tapsai között ért véget s látszott az arezokon, hogy mindenki elmélyedt magában s foglalkozott lelkében a hallott igazságokkal. — Vajha szárba indulna az elhintett mag mindenütt ! Azután egyletünk belügyeire került a tárgyalás sora. Megtudtuk a pénztári számvizsgálatból, hogy 900 frton felüli alaptőkénk van már és oda jutottunk, hogy a tiszta jövedelemnek alapszabályilag segélyezésre fordítható */s-e immár '25 forintra emelkedett. Csak az a bajunk, hogy a lélek itt is készebb, mint a minő erős a test, a szükség nagyobb, semhogy képesek lennénk mindeniket kielégíteni. Most is 45 gyermek ajánltatolt segélyre a járás minden községeiből és iskoláiból, így egy-egy gyermeknek mindössze 54 kraj- czárt juttathatunk. De ki merné azért mondani, hogy ezzel is nem humánus munkát végezünk! Enyhítsük a legkiáltóbb nyomort, a hogy tudjuk, Istennek tetsző dolgot végezhetünk a fillérekkel is. A nagyobb segélyek oszthatásának vágya él mindnyájunk szivében; ez indította egyik tagtársunkat is azon javaslat tételére, hogy egy-két évig talán jó lenne beszüntelni a segélyezést, hogy megerősödve áldásosabban működhessünk, de az egylet jobbnak látta nem zárni be a jótékonyság forrását, habár lassan csörgedezik is az, egy évre sem, hanem e helyeit emelkedett lélekkel egyesek 25-30 frttal gyarapították önkéntes adományaikkal az egylet alaptőkéjét. Legyen egyletünkön az Isten áldása! Vajha áthatná mindenki szivét megyeszerte az a lélek, mely a felső dadai járás felekezetnelküli (azaz általános) népnevelési egyesületét alapította s fenntartja, úgy társadalmunk az emberhez legméltóbb mezőt nyerné munkássága színteréül. Adja Isten! Lie. Itácz Kálmán. Köznép a színpadon. Másodszor kopogtatok be e c/.immel e becses lap igen t. szerkesztőségéhez. A múlt év husvét táján ugyan e czimen jeleztem itt, hogy az orosi rém. kath. olvasókör egyszerű földmivesek, iparosok és napszámosokból álló tagjait, sikerült annyira felbátorítani, hogy a színpad deszkáin a nyilvánosság előtt adják bizonyítékát a korszerű haladás, értelmi és erkölcsi művelődés, szív neme sité.s iránti érzékűknek. Jeleztem, hogy előadták Bodnár Gáspár „A Stiglinczek“ eziinű nép zinművét, mely előadás, 30 forintot hozott az olvasóköri könyvtár javára, mely ma 254 kötet könyvvel bir. Az első fellépés sikere és a jelenvolt közönség jó akaratú kritikája által fellelkesitve, ismét megjelent az olvasókör a nyilvánosság előtt, s a múlt vasárnap, a r. kath. iskola tágas termében, ugyancsak könyvtára javára, szinielőadással egybekötött tánczmulalságot rendezett. Ezúttal Andreánszky Jenő „Katonásan“ czimű egy fel vouásos vigjátéka került színre. O.y szép, és oly nagy közönség előtt, minőt, a rendezőség valóban nem remélhetett. Uvy a helybeliek, mint különösen P. Petri, Napkor, Pazony, Túra, Iiótaj, Vencsellő és Nyíregyházáról megjelent vendégeink szives megjelenésük és busás felü fizetősökért fogadják az olvasókör legbensőbb háláját. Örömmel súgom meg nekik, hogy amily szép magaviseletét tapasztaltak ők az orosi köznép részéről addig, mig körükben időztek, ugyanoly kifogástalan maradt az, egész a mulatság végéig- Mindenki megelégedéssel távozott. Mindenek fölött pedig a rendezőség, mely a bevett 68 frt 80 krból 26 frt 80 kr, kiadást leütvén, 42 frt tiszta jövedelemmel számolt be az olvasókörnek. Hogy megadassák kineb-kinek a magáé, készséggel isme rém bp, hogy úgy a tánczmulatság sikere mint a pól- dáuyszerü rend fenntartása körül Kelemen György községi főbíró és Maroda László rendezőké az érdem, a dicsőség. Ok is megfogják azonban engedni, hogy a szinielőadás sikeréből az oroszlánrészt Nuvák Annusba, Takács Veronka, Hajdú Sándor, Holouyák Mihály, Kozák János és P.Nagylsiván szereplőket illeti, kik miudoyájan teljes odaadással buzgólkodtak,hogy kivívjákOrosrészére az egri nevet. Aminthogy igaz is. Jutalmuk legyen a jelenvolt közönség osztatlan elismerése s azon boldogító öntudat, hogy az édes magyar haza javára, a táisadalmi művelődés oltárára hoztak fáradozásaikkal méltánylást érdemlő áldozatot, épen akkor, midőn egy némely el- tévelyitett véreik e megyében a társadalmi rend felbomlását ezélző eszméknek szegődtek öntudatlan eszközeivé. Petrovics Gyula, lelkész, az orosi kath. olvasókör elnöke ÚJDONSÁGOK. — A vármegye hódoló felirata (»Felségéhez. Szabolcsvárinegye legutóbb megtartott rendkívüli bizottsági közgyűlése tudvalevőleg elhatározta, hogy őfelségéhez azon intézkedéseiért, — amelylyel a magyar nyelvű katonai tisztképző tanfolyamok létesítéséhez beleegyezését adta, továbbá az ezeréves Magyarország történetében kimagasló iö alak emlékének udvarlartása költségén felállítandó szobrokkal való megörökítését elrendelte, — külön hódoló feliratban is kifejezésre juttatja hazafias hálaérzetét. — A hódoló feliratot Mikecz Dezső vármegyei főjegyző már megfogalmazta s az egész terjedelmében ekként hangzik: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk ! Szinte mondásossá vált a magyar nemzetnek hódolatteljes ragaszkodása uralkodójának magas személye iránt, kinek fi iként homlokát első Szent királyunk ereklyéje, a varázserővel biró Szent korona ékíti. Ezen hódolatleljes ragaszkodása azonban a szeretetnek — mondhatnánk — imádaiszerü érzületévé fokozódik akkor, ha e nemzet tanujelét látja annak, hogy ragaszkodása viszonzásra talál, ha szivének titkos rejtekében ápolt vágyait uralkodója t'elösmeri és teljesiti. Az örömérzetnek legmagasabb foka töltötte el mindnyájunk kebelét akkor, midőn rég táplált óhajtásunkat, vágyunkat, mely a magyar katonai nevelő intézetek felállítására irányult, Felségednek legmagasabb beleegyezése folytán megvalósítva , láttuk, midőn a fejedelmek legalkotmányosabbja készségesen teljesítette nemzetének felösmert óhaját. A lelkesedés tüze azonban még hatalmasabban fellángolt szivünkben, midőn tanúbizonyságot nyertünk arról is, hogy szeretett királyunk elmerülve a mult, a történelem eseményeibe, felösmerte a nemzettel közős érzületeket és elrendelte, hogy nagy és viharos, de egyúttal dicső eseményekben oly gazdag történetünknek tíz kiváló vezérszerepet vitt alakja, művészi érezszobrokban megörőkilessék és az igaz haza- és szabadság-szeretelnek örök tanujeléül az ország székes-fővárosában felállittassék! Szabolcsvármegye közönsége sietett is mozgalmat indítani az iránt, hogy a nemzet egyetemét képviselő összes törvényhatóságok együttesen járulva Felséged magas színe elé, hajtsák meg a hódolat zászlóit a legjobb uralkodó előtt. Addig is azonban, míg felvetett indítványunk megvalósulást nyereijd, Felségednek a nemzet szívverését megértő alyai jóságáért érzett, soha nem múló hálánknak és Felséged magas személye iránt érzett rajongó szeretőiünknek alattvalói hódolattal adunk kifejezést és alázattal kérjük Felségedet, hogy szivünk legszentebb érzületeinek eme megnyilatkozását kegyesen fogadni méltóztassék. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán, 1898. évi január 24-én tartott közgyűléséből. — Személyi bír. Báró Feilitzsch Bertliold főispán űr Öméltósága petiteken hivatalos ügyben Budapestre utazott s hétfőn reggel tér vissza. — A szabadságharca 50 éves fordulója. A vármegye közönsége, legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésén tudvalevőleg elhatározta, hogy méltó módon fogja megünnepelni legutóbbi szabadságharczunk 50 éves fordulóját, s az ünnepély részleteinek megállapítására küldöttséget menesztett, a melyet most a vármegye alispánja a következő meghívóval hivott össze tanácskozásra : Szabadságharczunk 50 éves fordulóját készül meg- ünnepelrti a magyar nemzet, hogy háláját némileg is leróhassa azon dicső nagyok iránt, kik szent lelkesedésük óllal vezérelve, szívok utolsó csep vérét is készek voltak hazájukért és nemzetük szabadságáért feláldozni. Vármegyénk hazafias közönsége is elhatározta, hogy nemzeti újjászületésünk félszáz esztendős évfordulóját hozzá méltó kegyelettel fogja megünnepelni, s ez ünnepélyek előkészítését egy szükebbkörü bizo tságra bízván, mely bizottságnak a folyó évi február hó 10-én d. e. 10 órakor a vármegyeháza kistermében tartandó értekezletére a t. tag urat tisztelettel van szerencsém meghívni. Nyíregyháza, 1898. február 2. Mikecz János, alispán. — Kállay Andrása szocziálizmusról. KállayAndrás, vármegyénk volt főispánja azt a czikksorozatot, melyet a vármegyei szoczialismusról lapunk hasábjain telt közzé, több oldalról nyilvánult óhajtásra külön füzetben is kiadta. A czikksorozat annak idején, midőn az a „Nyirvi- dék“ öt folytatólagos számában megjeleni, rendkívül nagy érdeklődést keltett, s Kállay András nagyon hasznos szolgálatot tett a közügynek, hogy sok tudásán és hosszú évek tapasztalatain alapuló véleményét — össze- gyüjtvén a „Nyirvidékben“ megjelent czikkeket, füzetben kiadta. Ajánljuk e nagyjelentőségű munkát a közügyéi; iránt érdeklők figyelmébe. — Elmaradt békéltetés. A vármegye legutóbbi közgyűlése tudvalevőleg elhatározta, hogy a főszolga- birák elnöklete alatt minden járásban békéltető bízott ságok alakíttassanak, az elégedetlen földmunkások éa a munkaadók között létező differenciák lehelő eloszlatása czőljából. E határozat alapján megalakittatoít. Nagy- Kállóbau is a békéltető bizottság s Zoltán István főszolgabíró e hó 3 ára össze is hívta a szociilistikat és a békéltető bizottság tagjait. A földműves munkások — mint lapunkat értesítik — ezer Bzámra gyülekeztek össze, de — és ez igazán érthetetlen előttünk — a bizottság tagjai közül egyetlen egy sem jelent meg. — A nagy néptömeg a főszolgabíró felhívására rendben, nyugalomban szétoszlott. — Siíiuészi jubileum. Dalnoki Gaál Qyula nyugalmazott színész a héten kedden üli meg 40 éves színészi jubileumát s ez alkalommal — utoljára — föllép, még pedig a mi színpadunkon, „ Hilton'-ban. D. Gaal Gyula nem csak mint színész, hanem mint író is számottevő munkása a magyar közművelődés ügyének, s a mi közönségünkben bizonyára van hozzá érzék, . hogy e kiöregedett harezos iránt jubiláns utolsó fellépte alkalmából kifejezést fog tudni adni elismerésének. Közöljük ez ügyben a következő felhívást: Nagyérdemű közönség és kedves pályatársakul Csak kötelességünknek teszünk eleget, midőn szeretett és tisztelt pályatársunk: Dalnoki Caál ■ Qyula 40 éves színi pályájának jubileumát megtartva, arra úgy a n. é. közönséget, mint titeket, kedves pályatársak országszerte, tisztelettel meghívunk, hogy ünnepet ülve, tanuljuk megbecsülni a múltat, mert ez a legbiztosabb záloga a jövőnek. Hisz’ természetes kötelessége annak, ki a fáról a gyümölcsöt élvezi, hogy annak ültetőjéről is megemlékezzék, s annak tapasztalatait érvényesítse a fa további fenntartására. Kötelesség ez az elődök, kötelesség magunk, kötelesség az utódok iránt. , Hogy ki volt ünnepeltünk abban a táborban, melyben mi is szolgálunk: tudjuk mi, tudja országszerte úgy a vidék, mint a főváros közönsége, hisz’ tanúja volt negyven éves nyilvános működésének; tanúi voltunk leginkább mi pályatársak: önzetlen ügyszeretetének, puritán jellemének, igyekezetének, mindent az ügyért, mindent másokért s legutoljára tenni csak önmagáért. Tegyünk hát meg mi js annyit érette, hogy 40 éVes fáradhatatlan küzdelme után, összegyűlve ez ünnepélyre, nyilvánítsuk iránta kiérdemelt szeretetünket egy baráli kézszoritásban, hisz’ minden elismerések közt ez a színész legédesebb jutalma. Nézzük meg még egyszer művészeiének azon magaslatán, midőn szívét kitárva, a pályája, iránti szeretet igazsága utoljára megnyilatkozik. Dálnoki — Jókai remek művében — „Milton'-ban a czimszerepet játsza. Az ünnepély napja 1898. február hó 8-án lesz. Ritka ünnep ez a színészet történetében, — kevesek azok, kik e küzdelmes pályán megérik - emlékezzünk meg rólluk. A viszontlátásig — az ünnepélyen. Deák Péter színigazgató és színtársulata. gel mintegy 250 főnyi, előbb jól bepálinkázott karászi soci.i lista vonult be Kisvárdára s abból a czélból, hogy a kisvárd ii járásbíróság fogházában vizsgálati fogságban levő 3 társukat kiszabadítsák, ellepték a járásbíróság helyiségeit és környékét s követelték Vay Péter királyi járásbirótól az említett 3 karászi ember szabadon bocsátást. — A járásbiró a követelést természetesen megtagadta és igyekezett kapaczitálni a tömeget kívánságuknak törvenytelen volta felől. • _ gz alatt az értesített _ csendőrség megjelent s egy csepp vér ontása nélkül kiszorította a tömeget, mely fenyege tőzve, hogy .holnap majd vissza jövünk,“ elvonult A varmegye alispánja azonnal intézkedett katonaság ki- rendMese iránt s éjjeli külön vonattal egy század huszár- sagot küldött Kisvárdara, ahol azóta csend és nyugalom van. Kárászban csütörtökön veszedelmes jellegű mozgó lodas mutatkozott a szocialista munkások között mely
