Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
XIX, évfolyam. 47. szám. Nyíregyháza, 1898. november 20. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP, SZABOLCS VÁR MH GYEI HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSTÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint epryszer* vasárnapon, Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre................................................................2 „ Negyed évre ......... 1 „ . A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldeméuyek,, a szerkesztő C'.ime altit kéretnek benti.dein. Bérmentetlon levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra s az i lető költségére küldetnek visosa. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer l özlése 5 kr.; többszöri közles esetében d kr. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-téri közlemények dija soronk n 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernét és Általános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. Szabolcsvármégye alispánjától. 189o. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi október hó 20-án kelt 21360 IC. sz. értesítésemre, tudomására hozom, hogy a T.-Eszlár község határában Bárczay Ilona gazdaságában előfordult lépfene elhullási eset folytán elrendelt zár a folyó hó 4-én feloldatott. Nyíregyháza, 1898. november 8. Jlikeez János, alispán. Ősök és unokák. Ha népünk és különösen a legalsó néposztály testi elsatnyulására gondolunk: bizonyára akaratlanul is eszünkbe jut az a megszokott és széltébeu használt kifejezés, hogy: „pusztulunk, veszünk“. Pedig hát ez az istenadta nép, ebben a iejjel-mézzel folyó országban, hol a meglevő 16 millió lakón kívül még vagy ugyanannyi megélhetne, — mint például Angliában — nines és nem volna kényszerülve úgy megterhelni magát már zsenge gyermekkorában, testi erejét sokszorosan meghaladó púnkéval, hogy azután szervezeti fejlődése a visszaesés felé vigye. Valahányszor a tavasz meghozza a sorozás évadját, a soros nemzedék satnya egészségi és testi fogyatékossága mindannyiszor gondolkodóba ejt közegészségügyi viszonyainkat illetőleg — és méltán, mert ha már a robusztus erőt nem is kizárólagos czélunk nevelni és fejleszteni, de tudjuk ama mindig érvényben álló és maradó axiómát, hogy csak ép testben lakhatik ép lélek. Eltekintve az anyagtól, mivé lesz mármost a beteges, eltörpült, ki nem fejlődött, nyavalyáktól meggémberedett testben az erély, az akarat, a kitartás, szóval mivé fajul, az élet A „NYlRVIbEK“ IÁR0ZÁJA. Almanach 1899-re.* Villanyos időmérőket szerkesztenek manap a me- hauikusok és a régi becsületes homokóra, a melynek pergése szerint kényelemmel morzsolták le hajdanában eleink az ő napjaikat, ma már csak egyuehány konyhában taláható, a hol tojást főznek félkeményre, keményre a kis homokos szerszám útmutatása szerint. Minő szomorú degradálás! Egykoron nagytudoinányu csillagvizsgálók nézték a homokóra szerint a csillagok járását ős jövendöltek belőle háborút, sáskajárást fejedelmi gyerekek szerencséjét. Próféta-famulus volt a kis homokóra, az ő segítségével állították össze a régi kalendáriumok „százesztendős jöveudőmoudói“ az esztendő sorsát. Vége lett a csöpp kis szerszám hitelének, mert ime villám hajtja a modern órát. Szinte gyorsabban pereg miatta az idő. Ki érne rá sebes futama közepette a jövendőre gondolni. Éljük hamar a jelent, a színes, élvezetes, hozzánk nőtt jelent. Csak az a miénk, ami velünk, mellettünk, körülöttünk van.' Hamar eldobjuk a régi divalü nagy kéklapos kalendáriumot, az olyan szörnyen naiv az ő piros nyomású holdjaival, rákjaival, nagyszakállú, baglyoktól körül ült prófétájával. Minő más a modern kalendárium ! Aki kiváncsi pá.: ime itt az Almanach, a fürge, előkelő századvégi időmérő. Ez ugyau nem mondj i meg, hogy a repezőre tessék ez idén vigyázni a légy miatt avagy, hogy denevért szíveskedjenek kiszögezni a pajta *Almanach az 1899. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár XIV. évfolyam IV—V. kötete. Siuger és Wolfuer kiadása. Ára diszkötésben 1 frt) küzdelmeivel bátor harezot feltételező lelki erő! 1 . . . Az egészségügyi viszonyok kedvezőtlensé- gét illetőleg a nép az,1 mely a legnagyobb hanyatlást mutatja, —■ de viszont a nép az, a mely legkevésbbé kárhoztatható, mely ha jól vezetve nincs, helyes irányba őt senki nem tereli: a tudatlanság nem deríti fel előtte az okokat melyek testi elcseDevészedésében állauak elő, mint okozatok. Hiszen nem a népnél, de még középosztályunknál is óriási százalék az, amely csaknem teljesen kívül hagyja az erőteljes testi fejlődésnek legegyszerűbb feltételeit is. Közegészségügyi intézményeinknek, — melyeknek első sorban az orvosi kar tagjai a hivatott őrei — fótörekvése a tisztaság fenntartása, a talaj és igy az emberek által tápanyagul használatos viz tekintetében is. De azért még sem olyan szigorú az ellenőrzés, hogy a közönség rovására óriási visszaélések ne történnének. Számtalan egészségtelen sár anyagból összetákolt kunyhóban a nedves időszakok alatt, sok didergő család összezsufoltan vonja meg magát, mig a forró nyári hónapokban a tisztátalan vizek számtalan községben utczahosszat gyülemlenek meg, járványokat kipárolgó iszapos pocsolyákban,*) mellekre a tikkadt levegő és forró nap rothadó kérget borit. Szűk és piszkos lim-lommal teli falusi és városi udvarokban a kutak sekélyek s gyakran oly közel a szivárgó tisztátlansághoz, hogy ez folyton közelekedik az ivásra használt vízzel, a talaj likacsain át. Hogy lehet most már feltételezni, hogy az ily elnézett mulasztások mellett a nép gyermeke, a legifjabb nemzedék, gondozás hiányában még fejletlen szervezetébe *) E tekintetben vármegyénk területén nagy javulás konstatálható. kapujára. Ez az ilyen elavult uiesebesződeken egy finom mosolyai surran el, kézen fog minket s odavezet az emberek közzé, mondván: — Nézzétek feleim, mik vagyunk, szép, művészi formában tekintsétek meg egy kicsit, hogy mint pezseg körülöttetek az élet és hogy ez az élet minő furcsa, vagy szomorú, vidám és bolond, avagy tragikus, megható, köoyfacsaró változatokban mozgatja az ember kéket, a kicsiny és a nagy sziveket. A százéves jövendőmondó helyébe a modern iróművész jött. Ifjú szivével s bölcs eszével kiszed mindent az életből, ami titeket gyönyörködtet és meghat, szép, szines tükröt ad, eleven mozgó alakokkal. Üdüljetek föl ismét egy egész esztendőre. Mikszáth Kálmán meg Singer és Wolfoerék szedték össze ebbe a modern almauachba a modern horosz- kópiumokat. Csupa szépség ez a gyűjtemény, nem csoda, hisz minden kitűnő magyar iró munkája egybe van gyűjtve ebben a szép köuyvben, amely most díszes vászon kötésben ékeskedik a kirakatokban s amit mindenki egy szál forintért magához válthat. Az Almanach talpig modorú szerszáma lóvén az időmérésnek, a kalendáriumot megtoldja egy pár száz oldallal, adván ott olyan nevezetes férfiak és tollforgató úrihölgyek legszebb munkáit, amik hivebben mutatják be ezt a mi időnket minden kalendáriumnál. íme: Jókai Mór, Herczeg Fe rencz, Bródy Sándor, Ttaury Z titán, Gárdonyi, Sipulusz, S'.omaházi István és Szikra. Pékár meg Bársony, Ló- rinczy György és Benedek E'ek, Szabóné Nogáll Janks, Lengyel Liura, végesvégül pedig maga a szerkesztő Mikszáth Kálmán ellátnak titeket egy évre olyan olvasnivalóval, a minél válogatottabb dolgokat nem kereshettek a magyar literaturábao. Most hogy újra ved- tik egyet az esztendő, pontosan beköszönt ez a becses — magái, később megbosszuló képanyagokat föl ne vegyen.*) A földhöz ragadt szegénység természetesen édes keveset törődhetik e bajokkal, jó, hogy ha megtudja szerezni a mindennapit. E mellett a megtámadott testet ideje korán munkára erőszakolja a nyomorúság kényszere, s igy válik a csontozat törpévé, erőtlenné, ferdévé; igy válik képtelenné a természetes kifejlődésre s előáll a satnya csonton a hiányos, laza izomzat, mely az angolkóros csontozatot alaktalanul fedi be. Erről a nagyon szomorú tapasztalatról évről-évre tanuskoknak a sorozások látványai és eredményei, és ebben a tekintetben alig- alig van különbség a felső vármegyéknek, a mostoha talajviszonyok szerint rosszul táplálkozó népe és az alföldi nagy árterek körül lakó, azok talajvizének kipárolgását magába szívó beteges nép satnyulása között. És mind ez csak növekedni fog szomoritó arányban mind addig, mig nagyobb lelkiismeretességgel s kellő ismerettel és a legszigorúbb ellenőrzéssel végrehajtva, nem lesznek egészségügyi intézményeink, különösen ott, ahol azoknak a lakosság üdvére megvalósulniok kell t. i. a községi közigazgatás keretében. Mindenki, aki tudásával, s ami fő, meleg érdeklődésével a közegészségügy szolgálatába áll, nagy eredményeket érhet el s áldásos feladatot teljesíthet. A közönségnek, a társadalomnak kell sorompóba lépni, hogy köznépünknek rohamos és igazán elszomorító elsatnyulása meg- akadályoztassék. A sok balfelfogást, kétkedést, ellenséges magatartást és bizalmatlanságot közegészség- ügyi intézményeink iránt s a hatóságoknak a közegészségügy érdekében kiadott rendelkezései és intézkedéseivel szemben csakis a társadalom *) A fúróit kutak behozatala által e baj is sokat enyhült de szaporítani kellene azokat a községeken. A Szerk. és fiiDom könyv a magyar család tűzhelyénél és bebo- csáttatást kér. Hol nem fogadnák szívesen, amikor oiyan diszkrét és előkelő, olyan finom és olyan derék régi ismerős? A névjegyét leteszi, olvassátok el. Ez a névjegy valamivel nagyobb a rendesnél, temérdek sor van rá nyomtatva. Úgy hívják közönséges nyelven, hogy előszó, ered pedig Mikszáth Kálmán mesteri tollából. Leteszi ezt a bő és előkelő névjegyet olvasóasztalotokra, ime olvasá'ok el: Előszó az 1899. évi sMikszáfch-Altnanach<-hoz. Ferenez József mint elbeszélő. Zsófia főherczegasszonyt, felséges királyunk anyját, balul ítél ék meg apáink, tartván őt a magyarok ellenségének. Lehet talán, hogy a későbbi események azzá tették, de tény, hogy már 1844-ben ő sürgette, hogy a kis Ferenez főherczeg (trónra léptéig királyunk csak a Ferenez nevet használta) tanulja meg a magyar nyelvet Az anyai lélek próféta. Talán megsejtette, hogy a fia trónra jutván inkább lesz egykor magyar király, mint osztrák ctászár. Tanítójául csakhamar tisztelendő Kiss János udvari káplán szenteltetett ki A szittya idióma nehéz kenyér, lassan ment a munka, de a fiatal, nyu'áuk lóherczeg rendkívüli szorgalmas volt s pélüabeszédes jellemvonása, a nagy kötelességérzet, már mutatkozni kezdett. Két óv alatt behatolt a pogány misztériumokba és 1846-ban már önálló magyar dolgokat irt az elbeszélői geuróben, melyeknek impurumjit ereklye gyanánt őrizte fiókjában Kiss János. S ez a fió ; ctak ritka kedves vendége előtt nyílt meg akiuek eldicsekedte: — Itt vannak az ón kincseim. Mai számunk 8 oldalra terjed.
