Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
a „N Y í B T X P É K“ 2m‘ K~ Szabolcsvármegye alispánjától. 1898. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A fóldmivelésügyi m. kir. miniszter 2890/898. sz. körrendeletének másolatát közölve, felhívom a községeket, hogy — amennyiben szükségesnek mutatkoznék a kedvezményes áron engedélyezett sertéskanok beszerzésére vonatkozó kérelmét a nagy-váradi m. kir. kerületi állattenyésztési felügyelőség utján a földmivelésügyi magy. kir. miniszter úrhoz haladéktalanul terjessze be. Nyíregyháza, 1898. évi január hó 30-án. Mikccz János, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magy. kir. miniszter. 2890/IV-2.-1898. sz. Valamennyi vármegye alispánjának. Kapcsolatban múlt évi február hó 22-én 11823. szám alatt kelt rendeletemmel, felhívom alispán urat, figyelmeztesse haladéktalanul a vármegye összes községeit, hogy részükre kedvezményes árban, és —■ méltánylást érdemlő esetben — részletfizetés ellenében, a szükségelt sertéskanokat, az e czélra rendelkezésemre álló hitel mérvéhez képest engedélyezni hajlandó lévén, ez iránti folyamodványaikat az illetékes állattenyésztési kir. felügyelőség utján, késedelem nélkül terjesszék, elém. — Budapest, 1898. január 20. Darányi. A szoczializmus vármegyénkben. A „Nyirvidék“ 1897-dik évi 51-dik számában e tárgygyal foglalkozván rámutattam: mimódon lehetne legsimábban és legbiztosabban e gazdasági előhaladásunkat hátráltató és bénító, társadalmi létünket pedig kétségbe von- hatlanul felforgatni törekvő eme kinövést fejlődésében meggátolni s az ámitók által beugratott, de bizonyos tekintetben jogos orvoslást kereső népünket, a helytelen útról visszaterelve odavezetni, hogy vármegyénk területén a gazdasági munkálkodás fennakadás nélkül haladhasson; hiszékeny és a lelketlen izgatok által felbujtogatott szegény népünk pedig a birtokos és intelligens osztály iránti bizalmát visszanyerve s igy a munkálkodásban kedvet találva s családját az éh ínségtől és végveszélytől megmentve édes hazánknak hasznára váljék? Rámutattam, hogy a birtokos osztály lojalitása és nemes szive nélkül semmi sem csillapíthatja le a felizgatott kedélyeket. S ha nein is említett szerény soraim eredménye, mégis szívből örvendek azon, hogy azok közűi is gondolkodnak igy, kik a bajon gyakorlatban segíteni hivatvák; s bár csekély porszem vagyok: üdvözlöm Mltsgos Kállay András urat, hogy Ő, mint vármegyénk kimagasló alakja, a nemeslelkü férfiú, a kiváló szakember a „Nyir- vidék“ f. évi 4-dik számában kimutatva ott látja a baj forrását, a hol én s azon módon óhajtja azt orvosolni, mint csekélységem! Három gyógyír van e betegség orvoslására! Első: bár ez, igen nehezen megy, tereljük visz- sza a népet Istenhez, ahonnan, akitől nagyon is el van fordítva! Igyekezzünk megerősíteni ősei hitében, melyből annyira ki vau forgatva! Tanítsuk meg hazaszeretetre, az elöljárók, a felentesek és, az intelligentia iránt tartozó tiszteletre! Igyekezzünk őket olvasókörökbe tömöríteni s a kezeikben levő rossz könyveket onnan kivéve, helyettük olyanokat adni nekik, melyekből erkölcseik és megélhetésökre jót és hasznosat tanulhatnak! Mert a könyv, melyből olvas, nemcsak a népre, hanem az intelligenti- ára is megteszi mindenkor befolyását. Ez a törvényhozó testületekkel karöltve, a papok és elöljárók munkakörébe tartozó orvoslási módszer. A második: a birtokos osztály kivétel nélkül ismerje be, hogy a megélhetés nemcsak nekünk az intelligentiának drágult meg, de a népnek is. Hogy tehát megélhessen a munkásnép, adjuk meg neki a méltányos bánásmód mellett nyárban legalább a kaszálásért az 1 frt és 1 frt 20 kr. napszámot! mert bizony 14—15 órát kaszálni a nyári forróságban 50—60 krért, mégis csak ismerjük be: nem a végzett munkához mért jutalom! Ezen felül kényszerítse a birtokos osztály a népet a józan életre, mit leghathatósabban ez osztály is az által érhet el, ha nem ad a szakmány-munkákhoz pálinkát; hanem kiadja az ennek bőségesen megfelelő értéket készpénzben. Mit érünk el ezzel? azt, hogy munkás népünk héttized része a pálinka helyett bevételezett pénzt nem fogja meginni, hanem értékesíteni fogja ma oly nagy szükséget érző családja javára; mig eddig a kezéhez vett heti pálinka részt mértéktelenül megiván, nem csak családjának, de egészségének, tisztességének és becsületének is ártott vele. Törüljék el a birtokos urak a feles és harmados földek után eddig kívánt kötelezettséget! Osztályozzák qualitások szerint a földeket: mely osztályzatnak adhatók felébe, melyek harmadába? Nehogy azután a rossz minőségű föld is harmadában munkáltassák, ami helylyel- helyel eddig is nagy tápot nyújtott az elégedetlenségnek. Szüntessék be a birtokos urak a vasárnapi munkát! Mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy akiknek eddig vasárnap cselédjeik dolgoztak, ökreik rendesen pihentek; hat napi munkája után pedig bizony az a cseléd rászolgál a pihenésre, amikor időt venne magának elmenni a templomba, hol bizonyosan uetn a szoczializ- musban, de az Isten, a törvény, az elöljáróság és gazdája iránti tiszteletben erősbülne! Mindez nem eg'yes birtokosok külön-külön munkája lenne, hanem, hogy a megoldás elérhető, eredményében egyöntetű és biztos legyen, ez kizárólagosan a szabolcsmegyei gazdasági egyesület, mint egyedül illetékes testület ügykörébe tartoznék; mit ha az egylet teljesítene, csak egy régi kötelezettséget eszközölne, mint pl. Somogyraegyében már régen igy van Nincs is ott szoczializmus! A harmadik: gondoskodjék a törvény arról, hogy az adózással való tulterheltetés se szolgáljon okul az elégedetlenségre; mely tekintetben a többi között nagyon sokat tenne az a kevés változtatás is, ha a törvény napszámosnak tekintené azt a szegény minden vagyon nélküli munkást is, ha kunyhócskája lenne s ha egy kevés földet felében, vagy harmadában munkálna is; mert még igy sem jut szegény falusi napszámosunk aunyi keresethez, mint a városi, téli időben nem lévén semmi keresménye! Ismétlem azért: több dolga van-e feltétlenül megoldásra váró nagy horderejű fontos kérdésben a szívnek, mint az észnek; mert az ész ezt diktálja a gazdának: minket is sújt a múlt év terméketlen volta, meg az előbbi évek terményeinek olcsó ára; de a szív, a nemes, a felebaráti szeretettől áthatott szív ezt súgja : ott segítsünk előbb és minél gyorsabban, ahol nagyobb a szükség és imminensebb az ebből következő veszély !! Tömörüljön vármegyénk nemes szivü és jó indulatu birtokos osztálya a méltóságos Kállay András úr által kibontott és fölemelt zászló alá s akkor saját javára is látni fogja, hogy a szocziáíis apostoloknak kevés gyönyörűségük ás örömük lesz jóra hajló népünkben! ... Szabó Miklós. A dadái felső járás népnevelési egyesületének közgyűlése. „Aki a kicsinyek közül egynek felveszi gondját, nekem veszi fel gondomat“, — a legnagyobb emberbarátnak, Jézusnak eme szavait hordozza nemcsak ajkán, hanem szivében is az az egylet, mely immár 9 éve működik a dadai felső szolgabirói járásban i e 9 év alalt csekély anyagi erejéhez mórién sok iskolás gyermeknek vette fel gondjait az által, hogy alapszabályai szerinl ruhára és tanszerekre erejéhez mért összegeket adott felekezeti különbség nélkül az iskolás gyermekeknek. — Tagjai az egyletnek a mi társadalmunk művelt osz'á- lyából kerülnek ki s közigazgatási hivatalnokok, birtokosok, lelkészek és tanítók. Ez az egylet minden évben megszokta tartani segélyosztó közgyűlését s a jelen évben január 27-én gyűlésezett Gáván. A szegény gyermekek iskoláztatásának elősegítése az a humánus czél, mely most is szemeink előtt lebegett, még pedig talán czélunk üdvös voltát elevenebben éreztük, a minek jeléül nagy számmal, mintegy har- minczan gyűltünk össze a gávai községháza tanácstermében. — Mikor az emberiség közszelleme rázkódások előtt áll, az emberiség közjaváért lelkesülő művelt osztály fokozott erővel lát az alapokat erősítő munkához. Gyűlésünket a tiszamenti dalárda hazafias éneke nyitotta meg és zárta be. Majd Szikszay András elnöki megnyitója után igazán szellemi élvezet és táplálék következett, melyben úgy az előadó személye, mint felolvasásának tárgya nagy érdeklődés keltésével s kielégítésével tündökölt. — Mikor Andráty Kálmán buji lelkész nyitja meg tudásának gazdag tárházát s mikor éppen a legidőszerűbb kérdésről, a socialismusról hallhatunk bölcs szavakat: lehetetlen, hogy minden szem a felolvasóra ne tapadjon s minden értelem foglyul ne vitessék hozzá. Tudom azonban, hogy e lapnak minden olvasója ismeri Andrásy Kálmán magas szellemét, ennélfogva csak az olvasó vágyát elégítem ki, ha a szerző beleegyezésével közlöm az egész felolvasást. Minden dicsérő szó felesleges ott, a hol maga a szerző beszélhet. Hadd beszéljen tehát: Tiniéit közgyűlési Egyletünk elnökének megtisztelő főikérése 1 folytán állok Önök elé, hogy felolvasást tartsak egy, mai nap- ság közérdekű tárgyról. Fájdalom! ma legközérdekübb tárgy Szabolcsvármegyében: a szocziálismus, s e tárgyat A „NYIRVIDEr TARCZÁJA. A magasrangu vőlegény. — Novella. — — Soha sem hittem volna, hogy ilyen elkorcsoso- dott lelkek vagytok! Mintha eszkimó kenyeren nőttetek volna fel. A tormába esett féreg jut eszembe, ha rátok gondolok. Már jóformán rád sem lehet ismerni, ai alakodból is kivetkőztél édes Tercsikéin. — Ez volt előszava a Hegyhátinó szokatlan látogatásának Soros- éknál. Egészen elhiztál, jó magammal együtt. Bizony ón nagyon szeretem a kényelmet. Ide ülők le a kandalló mellé. Amint látom tik csutkával füttök. Borzasztó! Valóságos őskori állapot — és egyúttal kicsinylő pillantást vetett a szoba egyszerű bútorzatára. Nem csoda aztán, ha nem ismertek Be rokont, se atyafit, elvagytok, maradva valósággal, folyton a szobát bújjátok. Bizony illő volna legalább egy esztendőben egyszer elnézni hozzám. Már azt sem tudjátok talán hol lakom. Azért, hogy attól a lump, részegestől elváltam, azt hiszem nem vagytok sértve. Eleget szenvedtem neki tizen- nyolcz esztendeig, más asszony nem tette volna semmiért Bem. Az igaz, hogy nem magamórt tűrtem mki, de a lányaimért, mert a világ mindig az anyát ítéli el. — Nem nézi, hogy mennyit eltékozolt a sehonai. De hidd el édes Terc-dkém, sokkal nyugodtabb vagyok igy. — Úgy élünk mint a gondolat. Most fogom Boris- kát zongorázni taniLni. Ilona az már egészen Klasz- azikusan játszik. Éppen a zongora hangolóhoz megyek. Azt mondják itt lakik a Síp utczában hetedik szám alatt. Becseréltem a régit. Sokat kellett rá fizetnem, de ez aztán remek egy tárgy, még a pedálja is ében fa. Nem tudtam úgy elmenni előttetek, hogy be*ne szóljak, pedig nem érdemelitek meg. Komolyan nem! Legalább a lányaidat elküldenéd egy délutánra. Ősmered Ilonának jókedélyét és szellemességét, nagyon jól eltölthetnék az időt. De hol is vannak, hogy nem látom? talán még alusznak, mint az én Ilonám ? Roppant szeret aludni, hát had teljék kedve. Hja lelkem az nálunk máskép megy szolt Sorosné — nincs cselédünk, öt órakor kelünk mindnyájan. Sok a dolog, különösen most, hogy Sándor is itthon van és Erzsók óvónőnek készül Főzést, takari tást, mosást, mindent nekem és Gizinek kell végezni. Hát az a sápadt fiatal ember udvarol e még Gizikének? Már azt is hallottam, hogy menyasszony. — Még nem, de vasárnap lesz a jegyváltás. — Csakugyan? No lám! Ha nem kérdezem meg sem mondod a milyen titkolódzók vagytok. És miféle rangú a jövendőbeli? Mennyi a fizetése? A rangját nem tudom hogy értsem, a megyénél van hatszáz forint fizetéssel. — Tehát, semmi rangú és ha — hatszáz forint!? Hallatlan! — Jóizüt kaczagott, hogy csak úgy hullámzott a tokája és összecsapta bájos kezeit— Ilyen emberhez adod a lányodat? azt a szép kis eleven leányt szándékosan a nyomorba küldeni — és pláne a fiatalabbikat. Ki hallott ilyet!? — Tudod a szere .... — Micsoda? Szerelem!? Hát ennyire elmaradtál a világtól. Hát szerelemből élünk? Rang, előkelőség, pénz, ezek a fők a szerelem megjöhet azután is, mint az étvágy evés közben. Nem hiába mondta a leányom, hogy roppant ósdiak vagytok, de csakugyan, lehetne egy egyetemes antikváriumot szerkeszteni a felfogáso tokból. Ó, az én lányaim azok máskép gondolkoznak, persze meglátszik rajtok az én nevelésem. Az én házamba hasztalan jönnek a leánykérők. Pedig jönnék. Egymás kezébe adják a kilincset. A múlt héten a vasgyárból volt a felügyelő, könnyezett mikor kikosa- roztam, igen, láttam, hogy törülgette a szemeit. Két ezer forint fizetése van. De hol a rang, az előkelőség, az alak, a fellépés? Mit szólt volna a keresztapjok? Engem Ítéltek volna el, ha odaadom. Micsoda társadalmi kört biztosíthat egy felügyelő a feleségének? Azért műveltem én ki annyira Ilonát, hogy egy vasgyári hivatalnok mellett egye meg a rozsda? Abból nem lesz gáliczkő. Különben nemcsak Ilonát tanítottam, hanem Boriskát is, róla azonban addig nem is beszélek, mig az idősebb férjhez nem megy. Az én vömnek ma-’ gas rangúnak és nagy műveltségűnek kell lenni. Nem azért adok ezer forintot készpénzben. — Mit gondolsz édes Tercsikéin, ezer forint, tok pénz a mai világban, mert már csak Ígérni szokták a hozományt. — Hát a bútor? — üuui.» .a u.i.raoim neu icuui. mau lesz minden egyes darab. És ennek meg kell lenni, mert az én Ilonám hozzá van szokva a divatoshoz, finomhoz a Bzéphez, meg a kényelemhez. Minden tulajdonságomat örökölte, még a szépségemet it. A szeme, az orra, u ssája, szakasztottan az enyém. Hiszen ösmertól leány koromban, tudod, hogy ki voltam és hogy néztem ki. Ma főispánné lehetnék, ha akkor az a gondolkozásom lett volna ami a lányomnak van. Nem is képzeled kicsoda ő. Egy valóságos — csoda. Igen, egy csoda. Legalább én csodálkozom rajta, — de máaek is. Hogy játszik az a zongorán! Bámulva hallgatja az egész utcza. Ha pidig dalolni kezd — ... Na az valami remek. EihUlutszik a Széchenyi térig. Mások mondják, én nem dicsérhetem, mert aoyja vagyok. Legújabban pedig novellákat ir. Csak úgy privát passióból. Nekem szokta felolvasni. Mondhatom, hogy valódi zseni. A nyáron meg volt a tiszti mulatságon. És képzeld ki volt a legügyesebb tenniszező? Ó! Határozottan ől’üe úgy-e édesem, te nem is tudod mi az a tenuisz? Leolvasom az arczodról. Nem csoda elvagytok maradva az ilyesmitől. Lapda játék, de roppant élvezetes, csak az előkelőségeknek való. Tisztek, mágnások játszák Nem is hinnéd milyen nagy ismeretsége van már a maga- sabb körökben. Mindenütt róla beszélnek; hogy milyen szép, milyen kedves, milyen szellemes. Persze ezt mások mondják, én nem dicsérhetem, mert anyja va gyök Belátja még az ellensége is, hogy magas rangúhoz illő. Annyi tehetség nem veszhet el nyom nélkül Az én vömnek magas rangúnak kell lenni. Adieu, édes Tercsikén)! Isten veled! Sietek, mert majd nem talá-
