Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

4

— Kőut a sorompókig. A városi tanács a képviselő testületnek a rendeletéből, öt esztendőre szóló programmot dolgozott ki a városi kőutaknak a sorompókig való kiépítése tárgyában. A programmot a képviselőtestület elfogadta és igy most már városi határozat is van arra, hogy kőutaink a vámsorompókig őt esztendő leforgása alatt kiépíttetnek. Reméljük és nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy ez a szép programra ne maradjon papiroson.

— A szabolcsinogyei agarász-társulat ez évben az országos gyász miatt bált nem fog tartani ellenben 1898. november hó 11-én este 10 órakor, Nyíregyházán tartja közgyűlését a „Korona“ szállodában; 12-en és ezt követő napokon Díj-agarászatát, mely alkalommal az agarak beiratását a szokásos sorshúzás megejtéséig és szokásos létek fizetése mellett elfogadja. Dij 1000 korona, ebből I. 800 korona készpénz és 200 korona értékben emlék tiszteletdij; II. a tétek fele.

— Dalestóly. A nyíregyházi ev. ref. műkedvelő daltársaság az országos gyász miatt folyó évi szeptember 11-dikeről elmaradt tánczmulatsággul egybekötött dalestélyét folyó 1898. november 5-én, szombaton fogja megtartani ugyancsak az ipartestület dísztermében. Belépti dij: személyjegy 1 korona 20 fillér, családjegy 3 korona. Felülfizetésck köszönettel fogadtatnak és hirla- pilag nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. — Műsor:

1. Riadó . . . Boieldieu Ferencztől. Énekli a daltársaság.

2. Komoly szavalat. Előadja Bán Lajos úr. '3. Magyar népdalok. Gzimbalmon előadja Horváth Bertalan úr. 4. Kurucz nóta. Férfikarra tette Káldy Gy. Énekli a daltársaság. 5. Vig monolog. Előadja Janosch Rudolf úr.

6. Népdalok . . . Gaal Ferencztől. Énekli a daltársaság.

7. Bariton solo, a „Sáckingeni trombitás“-ból. Énekli Nagy András úr. 8. Csendes éj. Férfi karra átírta IIo- dossy B. Énekli a daltársaság. — Táncz.

— Táiiczvigaloni Vas-Mcgyercn. A vas-megyeri ev. ref. iskola tantermében folyó 1898. október 23-án az iskola javára zártkörű tánczvigaloin rendeztelik. Belépti dij: személyjegy 1 korona, családjegy 3 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugiáztatnak. Kezdete este 7 órakor.

— A nyíregyházi kölcsönös segélyző-egylet uj évtársulatot nyit ez évi november hó 1 -ével, heti 40 filléres betéttel. Az egyesület négy évi fennállása óta Ö37346 koronát gyűjtött. Minden 40 filléres törzsbetét után 120 korona hitel nyujtatik.

— Betőtszerkesztés. A betétszerkesztési munká latokat Oros községben november 3-án kezdi meg az arra kiküldött betétszerkesztő-bizottság.

— Cziinbalinozók ügyeimébe. Czimbalom Szalon czimmet egy hézegpótiő havi folyóirat indult meg Erdélyi Dezső czimbalom tanár szerkesztése alatt, mely folyóirat pótolni fogja az oly régen érzett hiányt a czimbalom irodalom terén, miután ügy a szerkesztő Erdélyi Dezső ki eddigi átiratával, valamint iskoláival annyira meghódította a czimbalmozó közönséget, hogy ügy szólván átiratai ma már nélkülözhetetlenek, valamint a kiadó Nádor Kálmán fővárosi zenemű kiadó elég biztosítékot nyújtanak, hogy a Czimbalom-szalon az első helyet fogja kivívni a többi czimbalom folyóiratok között. Az első füzet, mely előttüak fekszik csak újabb dicséretére válik a szerkesztőnek, mert nem csak hogy az újabb és kedvelt dalokat u. m.: „Három hordó borom van, kis angyalom“, „Lánjok, lányok a faluba“, „Tudom, hogy vissza hívsz majd engem“, „Özvegy vagyok özvegy“, „Die Kleine Wittwe“ stb. stb. felvette, hanem azon kívül még a Rákóczi indulót is úgy átírta, hogy azt minden czimbalmozó élvezettel játszhatja. Előfizetési ár egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, egyes szám 60 kr. Előfizetési pénzek leg- czélszerübben posta utalványon a „Czimbalom Szalon“ kiadóhivatalának, Budapest Károly-körut 8. szám alá küldendők.

— Teljes üzletfeloszlatás miatt rendkívüli alkalom nyílik ékszerek, arany- és ezüst-áruk, órák bámulatos olcsó beszerzésére a 30 év óta Budapesten, Kossuth Lajos-utcza 17. sz. alatt fennálló Benedek Gábor és Testvére ékszerész és órás czégnél. A legdivatosabb ékszerek, ezüstáruk, gyertyatartók, girandolok, tálak, kávés- és teás-készletek, mind 13 próbás ezüstből, minden elfogadható áron adatnak el. — Ezüst evőeszközök grammja 5 és fél kr., teljes 12 személynek való evőkészletek bőrtokban 150 frt és feljebb.

— Magyar osztálysorsjáték. A pesti magyar kereskedelmi bank váltóüzletének mai hirdetésére különösen felhívjuk olvasóink figyelmét.

— Megindult a heremag vásárlás. Részint a külföldi, részint a belföldi kereskedők bejárták most a vidékeket és többen felhaszná'ják egyes termelők tájé kozatlanságát, miáltal ezen gazdák alacsonyabb árt kapnak magvaikőrt, mint a jelenlegi piacai helyzetnél jogosan igényt tarthatnak. Bészünkröl kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni az egész gazdaközönséget, hogy ue pocsékolja el olcsó áron heremag termését, hanem forduljon bizalommal Mauthner Ödön hírneves budapesti maguagykereskedőhöz. küldjön oda mintát terméséből ■. mennyiség megnevezésével. Teljesen nyugodt lehet mindenki, hogy okvetlen megkapja a legmagasabb ári, mert általánosan ismert tény, hogy Mauthneruek óriási forgalma révén a legnagyobb szükséglete van heremag vakból, ős megvagyunk győződve, hogy a legszolidabb lebonyolítást is e czégnél találhatják meg a termelők

— Gyógyszertár Bulyon. A vármegye közönsége a héten tartott közgyűléséből felirat intézését határozta el a belügyminiszterhez, hogy a vármegye főorvosának és egészségügyi bizottságának véleménye alapján is, Bulyon gyógyszertár felállítását engedélyezze. Az engedélyért már is három pályázó aspirál s minthogy az érdekelt községek véleménye a pályázók közül kettőnek az ajánlásában megoszlott, a vármegye közönsége, a bulyi gyógyszertár engedélyezését, személyekre való tekintet nélkül kéri.

— Yasuti állomási névváltoztatás. A. m. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltósága rendeletéből a magyar észak-nyugati h. é. v. nagyszom bat—kutti-i vonalán fekvő Jablonicz állomás neve „Nyitra Jablonicz“-ra változtatott.

„N T I B V t D É K«

— Fölhívjuk t. olvasóink figyelmét Shhwarcz Ede (Budapest, Deák Ferencz utcza 23) női koufekczió- Ő9 divatáru üzletére, hol kész jsquettek, köpenyek, szőrme- gallérok, a legfinomabb divat-kelmék a legkényesebb ízlést kielégitőleg igen olcsón vásárólhatok. Angol és franczia toilettek és felöltők mérték után is készíttetnek. Bővebb felvilágosítás ingyen éa bőrmentve.

Érdekes sajtópör.

Lapunk olvasói is bizonyára tudomást vettek annak idején arról a minősitetlen és igazán indokolatlan támadásról, amelylyel Székely I. Imre, a Nyíregyházán nemrégiben keletkezett, de rövid élet után kimúlt „Szabolcsi Hírlap“ tulajdonosa és szerkesztője röpiratban neki hajtott Jóba Elek könyvnyomda tulajdonosnak, lapunk kiadójának.

Jóba Elek, egyéb elégtétel szerzés lehetősége előtte elzárva lévén, a röpirat szerzője ellen sajtópört indított s ez ügyben ügyvédje: dr. Proli Gyula a vádlevelet a napokban adta be a debreczeni kir. sajlóbiró- sághoz.

Az érdekes vádlevélből közöljük alább a következő részletet:

Tekintetes kir. Törvényszék, mint Sajtó Biróság!

Az ad. 11177—1898. B. szám alatt kelt felhívás folytán vádlevelemet következőkben terjesztem elő:

A folyó 1898. évi július hó 3-dikán egy röpirat jelent meg Nyíregyházán „Elvetemült kenyéririgyek“ czimmel és Székely Imre aláírással. A röpirat a kiállító nyomda impressiumát nem tartalmazta ugyan, de az ezen kir. törvényszék, mint sajlóbiróság által ez irányiján elrendeli vizsgálat során kiderített tényállás szerint a kérdéses röpirat Nagy Mór nyíregyházi nyomdatulajdonos nyomdájában állíttatott ki.

Mielőtt e röpiratban foglalt s személyemet érintő rágalmazó és becsülelsértő kifejezéseket kötelességsze- rüen egyenként megjelölném és felsorolnám, a benne foglalt támadások keletkezésének előzményeit lehető rövidséggel és tárgyilagossággal a következőkben ismertetem :

A f. 1898. évi január hó elején az inkriminált röpirat szerkesztője Debreczenből Nyíregyházára azon őzéiből költözött át, hogy ez utóbbi helyen politikai napilapot alapit. Czélját mégis valósitolta, jólehet Szabolcs- vármegye társadalmában mutatkozó egyenetlenség egyáltalában nem nyújtottak biztosítékot ahhoz, hogy egy politikai napilap elegendő tőke hiányában sokáig fennálljon. — A lap nyomulása végett Székely Imre nálam jelentkezett, s miután kikötéseimet és feltételeimet elfogadta, a lapját több mint három hónapon keresztül én állítottam ki. — Tudván azonban azt, hogy Székely Imre teljesen vagyontalan, és a legcsekélyebb tőkével sem lendelkezik, másrészről a szabolcsmegyei viszonyok közvetlen és alapos ismeretéből tudván azt is, hogy a lapvállalata önmagát fenntartani képes nem loend; — ugyanazért világosan és kifejezetten arra köteleztem Székely Imrét, hogy a nyomatási költségeimet minden napon előre fizetendi le.

A lap jövedelmezősége iránt támasztott aggályaim napról-napra jobban igazolást nyervén, a nyomatási költségek fizetésében mindinkább pontatlanná lett, úgy, hogy tekinlettel arra, mikép Székely Imrénél akár csak egy napi nyomatási költségemre sem lévén fedezet található, — a lap nyomatását felmondottam, s utasítottam a többször nevezett Székely Imrét, mikép a lapjának kiállításáról más módon intézkedjék. — És tényleg, habár csak csekély összeget tevő tartozásai hátrahagyásával, — a következő napon üzletemtől végképen elvál- lott, amely idő óta vele nem beszéltem, nem is törődtem, nem is foglalkoztam vele.

Amint már előadni szerencsém volt, Székely Imre a legcsekélyebb a-yagi erő nélkül látott lapv illalata etablirozásához. Hogy aztán a lapja elenyésző csekély jövedelmezősége mellett tetemes szerkesztői, személyes igényei, nyomtatási és a szédelgésig menő represenlatio- nális kiadásai fedezete minő forrásokból került elő, — kutatni jogom nem lévén, bírálatom tárgyává nem lettem soha.

Ez évi julius hó végén egy rövid, s a vármegye közönségét Székely Imre vállalatának természetéről és az ő egyéniségéről tájékoztató kézirat kiuyomatása rendeltetett meg üzletemben, amelynek kiadását, illetve nyomatását foglalkozásomnak megfelelően elvállaltam. Ez a röpirat adta meg a panaszom tárgyául szolgáló s feljelentésemhez becsatolt parallelt keletkezésének impulzusát. Nyilvánvaló az előadottakból, mikép Székely Imre jobb tudomása ellenére szegezte ellenem alacsony műveltségének durva fegyvereit. Nyilvánvaló, mikép neki lehetetlen volt nem tudnia, hogy az őt támadó irat kezdeményezésében és megírásában semmi részem nem volt, s tudnia kellett azt is, hogy őt minden korú kisebb jelentőségű vállalkozónak és szerencselovagnak tartottam, sem hogy őt komoly támadásra, vagy egyáltalában őt arra tarthattam volna méltónak, hogy vele komolyan foglalkozzam. Ellenben ha mindezt elég korán nem tudta volna is, menthetlen gondatlanság terheli öt abban, hogy a támadói személyéről meggyőződést nem igyekezett szer.zni s minden alap és ok nélkül bennem vélte feltalálni — Szabolcsvármegye tiszteletreméltó társadalmának érdekei szemponljából —• mindenesetre hálára érdemes üldözőjét. Sőt ha még az ellene intézett támadás feletti állítólagos — mert ilyenekhez őt múltja hozzászoktatta — felháborodása úgy, ahogy magyarázatául szolgálhatna is értetlen és rosszhiszemű eljárásának, az error in persona nem mentesiti őt, az ellenem elkövetett bűncselekmények miatti lakolástól.

Panaszlott röpirata végtelenül gyenge, szinte bosz- szantóan kezdettleges stiláris munka. E fogyatkozását brutális vadsága múlja felül csupán, amely engesztelhetetlen harezban van a jóizlés, tudás, műveltség, férfiasság es társadalmi simaság legelemibb követelményeivel. Csapszékből kikerült jelzők az utcza szemetjéből előszedett kifejezésekkel váltakoznak, s már azért is, mert a gyönyörű magyar nyelvet egy magát újságírónak hazudott egyén ily vakriierően kompromittálni meri, megérdemli a példás bünhődést, de mindenek fölött megérdemli azt, liogy a jó ízlés s a társadalom morális hasznára örökre

elliltassék a tollforgatáslól, amely munkájával, csak Ízlést öl, póriasságot terjeszt s megbotránkoztat.

A rossz nevelésű panaszlott utálatos magyarságu röpirata a legdurvább és faragatlanabb módon támad magánbecsületem ellen, s oly tényeket inquitál nekem, a mik valódiságuk esetén Nyíregyháza város társadalmának közmegvetését juttatnák osztályrészemül. Figyelemmel pedig arra, hogy Székely Imre, ez időszerint még nyíregyházi lakos s egy megszűnt lap tulajdonosa, a vizsgálat során beismerte, hogy a vád alapját képező „Elvetemült kenyéririgyek“ czimü, kelet és nyomda megjelölése nélkül körülbelül 1898. év julius első napjaiban Njiregyházán megjelent s Szabolcsvármegye határain túl is nagymérvben elterjesztett röpirat- nak ő a szerzője, — figyelemmel arra is, mikép e röpiratban teljesen alaptalanul szórja rám bárdolatlan egyéniségének szennyét, — ugyanazért vádolom őt terhemre sajtótermék utján elkövetett s a büntetőtörv. 258. §-ba ütköző a 259. §. szerint minősülő rágalmazás, és a btő- törv. 261. §-ba ütköző és ugyanezen törvény szerint minősülő nyilvános becsületsértés vétségeivel.

Csarnok.

Az első lépés.

A hogy újonnan érkezett könyveim között bőn gészve, Pauliui Károly ABC-jére esett tekintetem, hir- :elen elmosolyodtam, majd meg valami nagy szomorú ság szállta meg lelkemet.

Láttam magam előtt apró gyermekeket, kik ártatlan tekintetükkel csúnya, fekete betűk tömkelegébe merülnek el és komikus volta mellett is megható komolysággal buzgólkodnak azon, hogy eligazodjanak az előttük elterülő útvesztőben!

Nehéz feladat . . .

íme ez a furcsa szarkaláb: u. A tanitó ur tízszer is elmondta, hogy mi a neve, de mikor az a másik: ü olyan nagyon hasonlít rá . . .

Szegény, gyenge jószág! fehér homlokára sötét felhőként terpeszkedik szét a töprengés. Istenem, istenem, mi is a különbség a kettő között? Már-már köny gyűl szemébe, midőn egyszerre az öröm fénye villan meg tekintetében: nini, hiszen ezen a másikon két pont van. Két iczi-piczi pont. És mégis milyen nagy a hatalma. Hogy megváltoztatja azt az u betűt. Mint ügyes bűvész, ki varázspálezája érintésével a kalapba dobott órát galambbá változtatja, valami egészen mást csinál belőle. Valami mást, a mi mégiB ugyanaz. Hisz úgy hasonlít a kettő egymáshoz, mint két testvér. Ctak az a két pont teszi a különbséget. Nagy tudomány kell azok észrevevésébez és még nagyobb ama változás megjegyzéséhez, melyet a szaika láb kiejtésére vonatkozólag előidéznek. A hasonlóban csak gyakorlott és ügyes szem veszi azonnal őszre a különbséget.

És a szegény, padok közé ékelt gyermektől, kinek eddig a labda-dobás, pillangókergetés volt az egyetlen tudománya, ezt a nagy intelligencziát és fejlett értelmet kívánó ügyességet kívánja meg a szigorú arczú tanitó úr . . .

És nagy szomorúsággal kezdem lapozni az új ABC ét, úgy rémlik előttem, mintha szürke köd áradna ki belőle, mely komoran borul rá a gyermeklólek derűs Udeségére, beszűrődik napsugaras kedélyébe, hogy kihajszolja abból a fényt, a dalt, a gyermeki vidámságot . . .

De mi ez? Az uj könyvben látom már az u t. . . de hová lett az ú és ü. ű, ezek az egymáshoz annyira hasonló, de egymástól mégis különböző ikertestvérek ? Gyenge gyermekagyaknak a kínzói? Hol vannak? Hát uem szorulnak többé egymás mellé, hogy mintegy mulassanak a küzdő gyermek gyötrelmein, a kit a megkülönböztetés és összehasonlítás óriási munkájára kényszerítenek . . .

Szinte felkiáltok örömömben! Hisz a zsarnokokat lapok választják el egymástól ... Az ABC könyvek réme eltűnt. Áldom a kezet, mely széjjelhajszolta a gyermeki agynak e ragadozóit!

Hisz külön külön olyan gyengék, a gyermek értelme játszva birkózik meg velük. Csak egymás mellett olyan félelmetesek! Vége a gyötrelemnek, melyet az egymás mellé rakott u és ú, ü ős ü, n és m, e ős é, o és ó, b—p, g—k stb. betűk megkülönböztetése okozott a gyermeknek. Paulini módszere szerint, ki a hasonló alakú éB hangzású betüalakokat egymástól távol helyezte el, a tanuló, mig az egyik hasonlótól a másikig eljut, az előbbit már annyira emlékezetébe véste, hogy ez utóbbit a legnagyobb könnyűséggel fogja amattól megkülönböztetni.

Most már egészen más szemmel néztem a köny vecskére, betűi szinte mosolyogtak, mintha hívogatnák az apró katonákat: gyertek bátran, a mi czélunk nem az, hogy bajt vívjunk veletek, a mi legforróbb óhajtásunk, hogy játszva győzzetek le bennünket, hogy annál gyorsabban alattvalóitokká tegyetek és segítségünkkel diadalmasan indulhassatok a tudományok birodalmának meghódítására.

Hej, ha az a könyv már akkor meglett volna, mikor én küzdöttem a kis fekete rémekkel a rettenetes harezot! Akkor . . .

Az ajtó halkon kinyillott mögöttem ős megzavart elmélkedésemben.

A küszöbön félénken állott meg a szomszódék Gyuszikája, a kis hősök egyike. Kezében ott szorongatta a nagy ellenséget az ABC-őt . . .

— No Gyuri mi baj? ...

Gyuri bátortalanul csoszogott hozzám közelebb és Íróasztalom elő érve, kinyitotta a rejtelmes könyvet:

— Kérem szépen ... ez itt ... mi ?

Mosolyogva néztem a betűre, mely felé Gyuri látható haraggal bökött mutatóujjával.

— Ez? . . . ejnye, ejnye Gyuri . . . hisz ezelőtt egy héttel már olyan jól tudtad: ez az f . . .

Gyuri lesütötte szemét, ajka szélei lefelé húzódtak ős egyszerre csak elpityeredett:

— El . . . elfelejtettem . . . bácsi . . .