Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-25 / 39. szám
XIX, évfolyam. 39, szám. Nyíregyháza, 1898. szeptember 25. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik Uetenlziníí'©gfyS2;er, vasárnapon. "HTl Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre...........................................................2 „ Ne gyed évre.......................... 1 „ A községi jegyző és tanit» uraknak égé az évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elelc kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, >.a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Bérinentetleu levelek csak ismert kéz ktől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivonatra s az illető költségére küldetnek vissza Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyez T közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyeg iij fejé en, minden egyes hirdetés után ->0 kr. fizetteűk. A nyilt-térl közlemények dija soronkiat ŐO kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernét ós Általános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bácsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fodrosaiban i?Oorn & Comp. által Hamburgban. 19601. K. 189«. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom, hogy az alábbi hirdetmény szövegét hatóságuk területén közhírré tegyék. Hirdetmény. Köztudomásra hozom, hogy az országgyűlési képviselő választók 1899. évre érvénynyel hozandó ideiglenes névjegyzéke ellen irányuló felszólamlások és észrevételek elintézése tárgyában a vármegyei központi választmány által fulyó hó 20-ik napján hozott határozatok a törvényhatóság székházában lévő 2-dík aljegyzői hivatalos helyiségben a folyó év szeptember hó 20-dik napjától szeptember hó 30-áig közszemlére kitétetnek s érdeklődők által a hivatalos órák tartama alatt megtekinthetők. Nyíregyháza, 1898. szeptember 22. Mikeez János, alispán. Nyirögyhá'a képviselőtestülete. Nyíregyháza város képviselőtestületének a tanácskozásairól, nem épen mai keletű az a véleményűnk, hogy azok — tartalmuk és külső formaságaik szerint is mélyen alul állanak azon a mértéken, amelyet e testület intelli- gencziális értékének mérlegeléséinél e város közönsége teljes joggal alkalmazhat. A képviselőtestület egyik fele a legutóbbi városi restauráczió vereséget szenvedett zászlói körül gyülekezet elemekből alakult ki. Ennek a restaurácziónak a szinét pedig a megelőző országgyűlési képviselő választás adta meg. Nagy álmok ideje volt az Nyíregyházán, az „önálló törvényhatóság“ álma, amelynek zavarában a sok elbújtatott és nem érvényesített meggyőződés látványa igazán kínos volt. És igazán kivánatus dolog lenne az, hogy amikor például arról van szó, hogy Nyíregyháza város közönsége megválassza a maga ké[ viseletét közdolgaí intézésére, hát kiválogatná a maga soraiból az arra valókat, akik a város fölmerülő közkérdéseihez mint gazdák, iparosok, kereskedők, jogászok, finauczierek stbbi leg- legjobban értenek. , De hát ez egy nagyon szép kivánság, ami azonban sehol sem valósul meg a világon. Nálunk is, másutt is mindenek fölött politikai szempontok az első sorban való irányt adók és ezek érvényesülnek. A mi képviselőtestületünket azonban, ebben a vonatkozásban való tisztán látásában a legutóbbi képviselőválasztás sok jelensége csakugyan megzavarta és gyauakodóvá tette. Ez az alaphangulata a városi képviselőtestület mai ellenzékének, s e sorok Írója előtt fölujul egy régi jó öreg úr emlékezete, akinek a politikai hitvallása az volt, hogy: „minden hatóság huuczut! — »Még a levélhordó is, . . . bátyám“, kérdeztük egyszer tőle, tréfálózva? „Az is, ha hatóság“, — felelte az öreg úr. A városi képviselőtestület mai összealko- tásának e historikumából következik aztán a feltétlen bizalmatlanság, a folytonosan kisértő gyanakodás és az a helyzet, a mi ma van, hogy ez irányzat szolgálatában, igazán csak a véletlentől függve, a legképtelenebb felszólalások is érvényesülhetnek, és, hogy kerekednek olyan viták a képviselőtestületben, — mint ahogy legutóbb a uyiregyháza—vásáros-naményi vasút segélyezése kérdésében — amelynek egyes részletei, legyorsirva és kinyomtatva, elfojthatatlan kaczagásra ingerelnék e tudósítás olvasóit, visszavezetve azt rég letűnt idők emléoíspán, KertéL — úgy mondják, hogy mega.riaKyitó mérnököknek vas- kft68:1» \ emlékek daczára, a yiregyhálK.^j^g^'itben (mely varos pedig mai poW^^ Ä m„í.. epen azoknak köszönheti, akik vasutal épitö mérnököket vasvillával elzavartak) akadt, szószólója a tengelyen való szállítás dicsőítésének, nem csak, de a szóban levő vasút létesítéséhez való hozzájárulásra vonatkozó indítványt oly for- mulázással kellett előterjeszteni, hogy azt a képviselőtestület — igazán naivnak látszó fur- fangossággal — abban a hitben szavazta meg, hogy a hozzájáruláshoz fűzött föltételek úgy sem lesznek teljesíthetők. De hát akkor mire volt jó az a sok szó áradat, hogy erre a vasútra, Nyíregyháza város központi jellege megőrzésének és megerősítésének érdekében igazán nagy szükség van. A legutóbb tartott képviselőtestületi gyűlése négy nagyon kellemetlen incidens is törtéut. A képviselőtestület egy tagja, magáról megfeledkezett állapotban jelenvén meg a gyűlésen, fölszólalt s ö Mével a zöld asztalt ütve, adta elé, ily módon súlyosbított argumentáczióit. A gyűlést vezető polgármester túlságosan óvatos figyelmeztetése mit sem használván, végre is a botrányos inczidens azzal ért véget, hogy egy képviseleti tag: Novak Gyula tiltakozó szavaira az illető a gyülésteremből eltávozott. A jövendőre nézve, hogy ilyen hasonló szégyenletes eset meg ne történhessen, a polgármester urat a képviselőtestület tekintélyének erélyesebb föllépéssel való megvédésére tisztelettel fölkérjük és felhívjuk a városi tiszti ügyész úr figyelmét, hogy a képviselőtestülettel szemben tanúsított ilyen föltűnően tiszteletlen magaviselet a „nyírvidék“ tárgyija. Nyolcz nap. — Irta: Páfrány. — A hivatalban nyolcz napra szabadságot kértem. Kegyelmesen megkaptam. Kezdjük meg hát a szabadságot: Reggel kilencz órakor jelentkeztem a királyi ügyészségnél. — Könyörgöm, itt vagyok, hogy állampolgári kö- telességemnek eleget tegyek. Telefonon felhívtak egy börtönért, miután meghagyták neki, hogy csak vezetni és nem kisérni kell a tekintetes urat, elindultunk, én elöl, ő hátul, abba a nagy, Bujtos alatti csendes házba, ahova csak érdemes embereknek szabad a belépés. Ezek az emberek a világ legszerényebb érdemesei; a leggyakrabban csak alig-alig lehet az elimerés számára megkeriteni. Az általuk elkövetett vagy nekik tulajdoni on érdemeket végre is oly önzetlenül igyekeznek másra hárítani, hogy a velük foglalkozó vizsgálóbíró az idegkinzó türelem- próbákért méltán megérdemli a mártír jelzőt. Az ajtónál szuronyos fegyverrel ér ál. Előbb igazolnunk kell maguukat, csak úgy meheünk beljebb. A tágas udvarou lehangoló rend van. A fal meutéu a számukra kijelölt helyen virágok diszlenek és bar- minez negyven rövid sor szőllótőke áll kemény knptá kot. A magas kőkerítésre drótok segélyével komid kapaszkodik fel meghagyás szerinti magasságra. Újra fegyveres ér mellett megyünk el és bejutunk az irodába. — Jelentem alássan a tekintetes fogház felügyelő Urnák, egy államfoglyot hoztam. Magas, rendkívül kemény arczu férfival állok szemben: Halász Sándor az ország legpedánsabb, legszigorúbb, mintaként emlegetett fogház felügyelője. Nagyon szívélyesen fogad. Hozzá fog a rabbá avatáshoz. Mérték alá Aliit. — 166 czentiméter. Diktálja rabruhás Írnokának. Majd sorra jelzőt kap az orrom, fülem, szemem. Kinézek avasrácsos ablakon. A halottas kamra és a vesztőhely gyönyörködtetnek. Ez a spektákulum kon- fundálni kezd. A kulcsár fel vezet a czellámba. Második emelet 52 szám. Kábult fővel ülök le egy kis tehén fejő székre. Érzem, hogy már ennél barátságosabb szobában is voltam. Vakító fehér falak. A szemeimet sérti ez a nagy fehérség, levetem a rokkom és fel akasztom a falra. Meg vagyok riadva, mint egy kalitba került madár. A ezella négy lépés hosszá, két lépés széles. Maszsziv vas ágy az egyik sarokban, apró kis asztal a másikban. Most pillantottam meg ... a hátam mögött jókora sárga szekrény van a falon, hédolatteljes pillantást vetek rá, nem merek hozzá nyúlni. Az ablak magasan vaD, erős vasrostélylyal. Szörnyen rabnak érzem magam. Forogni kezd velem a zárka. Odalépek az ablakhoz, hogy friss levegőt kaphassak. Lépés hangzik a folyasón, ijedten ülök vissza a tehénfejő székre. Belép egy őr kezében fekete tábla. Tiszteletteljesen nézünk egymásra. A táblát felakasztja a falra aztán kikiált az ajtón. — János! Belép egy sáppadt, jó arczu rab, alázatosan köszön — E lesz a puczczer, kérem — szól az£őr, és távozik. A János utánna kullog. Nézem a fekete táblát: Felül a nevem nagy betűkkel, két sorban alá: Párviadal vétsége miatt (8) nyolcz napi államfogházra Ítéltetett. Ez alá: 812/898, TKVI. sz. Szabadul: 1898. szeptember 20. Érkezett: 1898. szeptember 12. Elértettem a tábla kifüggesztésének nemes iuten- czióját: L’gyen mindig előttem nagy vétkem ős az e miatt beálló lelkiismeret mardosás jobbulásomra szolgáljon. Egyelőre más hatása lett. Magamhoz tértem zavarodottságomból. Nagyon jó hatású az emberre, mikor a saját nevét olvashatja. — Kezdtem háziürnak érezni magam a zárkában. Megjött János. Egy ménkű nagy sajtárt czipelt tele vizzel, meg egy dézsát. — Minek a, János, — ijedtem rá. — Hát a kedves tekintetes ürnak, inynya, meg mosdani. — Köszönöm, — vitézkedtem vissza, bár elszon- tyolődtam a nagy apparátustól. Beszédbe elegyedtem a szép fiúval. — Hit maga miért került ide, János? — Kedves tekintetes ür, hát . . . beszélt egy negyed óráig, közbe-közbe félve tekinthetett az ajtó felé — beszédjének az volt az eszszencziája, hogy hit biz ő embert ölt. Szegény fiun nagyon megesett a szivem, ahogy elpityeredett. Úgy el vigasztaltam nagy sajnálatomba, hogy akár dicsérni se ludtam volna jobban valami Istenes férfiút jámbor cselekedetéért. Később egy kemény papiros táblát hozott be János. A házi rendet. 25 szakasza van. Azzal kezdődik,, hogy ba panasza van az államfogolynak, aki egyaránt On-nek szólítandó, hát csak panaszkodjék és azzal végződik, hogy ha aztán az államfogoly, aki egyaránt öu nek szólítandó, szolgáltat okot, akkor 1. megintik, 2 megdorgálják, 3, meg és eltiltják, el és megvonják, megszorítják, 4 magán elzárást alkalmaznak reá. Meghökkentem a meglehetős magyarsággal fogalmazott soroktól, de végre megvigasztalt a 8. paragrafus, Mai számunk 8 oldalra terjed.
