Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

XIX. évfolyam. ^ $

37. szám._____________________Nyíregyháza, 1898. szeptember 11.

1 Előfizetési feltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva :

jEgész évre . . ............................4 forint.

Fél évre.......................................................2 „

Negyed évre . . . ............................1 „

A k

özségi jegyző és tanít í uraknak égés/, évre csak két forint.

IVtegjelenih hetenUint

eST.yszer, vasár-napon.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Élele kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők.

A lap szellemi részét képező küldemények,

a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni Bérinentetlen levelek csak ismert kéz -ktől j fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az

illető költségére küldetnek vissza

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábozott petit sor egyti'r közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bólyegdij fejé >en, minden egyes hirdetés után :i0 kr. fizettetik.

A nyílt-téri közlemények dija soronkint 30 kr.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernét és Általános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Voglor irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban.

Hivatalos rész,

'^1898^ Szabolcsvármegye főispánjától.

Pályázati hirdetmény.

A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvényhatóságánál nyugdíjazás folytán megüresedett s 850 Irt évi (ize.és és 100 írt lakbérrel javadalmazott s legközelebb választás utján betöltendő szolgabirói állásra ezennel pályázatot nyitok.

A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket és életkorukat, valamint eddigi szolgálatukat igazoló 'okmányokkal felszerelt kérvényükét a folyó év október hó 1-ig, mint záros határidőig, hozzám nyújtsák be.

Nyíregyháza, 1898. szeptember 7.

(2—1) Br. Feilitzscli, főispán.

nyokkal szabályszerűen felszerelt folyamodványukat a vármegyei közigazgatási iktató-hivatalhoz szeptember hó 27-ik napjának déli 12 órájáig annyival inkább adják be, mert e határidőn túl beadott kérvények figyelembe nem vétetnek.

A pályázók tájékoztatása végett megjegyzem, hogy a mennyiben a jelenleg átdolgozás alatt lévő szervezkedési szabályrendelet által ez állás netalán beszüntethetik, vagy javadalmazása lejjebb szálIittatik — e miatt a jelenleg pályázat alá bocsájtott állásra megválasztott tisztviselő a város ellen kártérítési igényt nem támaszthat.

Nyiregyháza, 1898. augusztus 18.

(2—1) Mikccz János, alispán.

1348.

^ ^ Szabolcsvármegye főispánjátó.

Pályázati hirdetmény.

A kormányzatomra bizott Szabolcsármegye tör vény- hatóságánál megüresedett s 500 frt évi fizetés és 60 írt lakpénzzel javadalmazott járási irnoki állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes mipősitvényüket, életkorukul, valamint eddigi szolgálatukat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám a folyó évi szeptember hó 20 ig, mint záros határidőig nyújtsák be.

Nyíregyházán, 1898. évi augusztus hó 27 én.

Br. Feilitzsch, főispán,

1691898^ Szabolcsvármegye alispánjától.

Pályázati hirdetmény.

Nyiregyháza rendezett tanácsú városnál a

29— 898. Kgy. számú határozattal rendszeresített .800 frt évi fizetés és 200 frt lakpóngzel javadalmazott másod aljegyzői állásra pályáza- ' tot nyitok, s a jelzett állás betöltése czéljából a választás határidejét a folyó évi szeptember hó 29-ik napjának délelőtt tíz órájára a városháza tanácstermébe kitűzöm, a pályázni óhajtókat, pedig felhivom, hogy életkorukat, elméleti és gyakorlati képesítésüket igazoló okrná18316. K. 1898.

Szabolcsvármegye alispánjától.

Nyiregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak.

Bemulattatolt a vármegye közigazgatási bizottságának az 1899—1900-dik évi közúti költségvetés elfogadása tárgyában hozott 1620—98. Kb. sz. határozata.

Végzés.

A vármegye közigazgatási bizottsága által elfogadott, illetve a törvényhatóságnak elfodadásra ajánlott 1899 —1900-dik évi közüti költségvetés az 1890. I. t.-cz.

22-ik §-a értelmében a vármegye közigazgatási kiadói hivatalában a folyó hó 15-től 30-ig közszemlére kité- letni, s a vármegye minden bizottsági tagjával közöltetni rendeltetik; felhivatnak ez okból a vármegye községeinek elöljárói és Nyiregyháza város polgármestere, hogy a közszemlére kitétel időpontját haladék nélkül tegyék közhírré s a község, illetve Nyiregyháza város lakosságát a hatályban levő szabályrendeletben megállapított módon értesítsék, miszerint ezen költségvetés ellen, a közszemlére kitételre megállapított fenti határidő előtt, a vármegye alispán: hivatalához benyújtott felszólamlássalélhetnek.

Miről a vármegye összes bizottsági tagjai a közúti költségvetés kapcsán, a községek elöljárói és Nyiregyháza város polgármestere a „Nyirvidék“ vm. hivatalos lap utján, végül a vármegyei közig, kiadói hivatal a költségvetési iratok kapcsán a jelen végzésen értesittetnek.

Nyiregyháza, 1898. szeptember 7.

Mikccz János, alispán.

Táj fajta lótenyésztés.

Ahonnan a mai Nyiregyháza 150 évvel ezelőtt települt: a uagy magyar Alföld egyik virágzó községében, Szarvason járván a napokban, a város egyik nyíl-egyenes utczáján, a sűrű akáezfasor árnyékában fölállítva 700— 800-ra tehető lótömeget találtam. Kérdésemre egy tekintélyes külsejű gazda-ember elmondta, hogy azok a kanczák ezek a szarvasi lóállományból, melyek a már meghonosított tájfajta lótenyésztés keretébe besoroltattak s gr. d’Orsay mezőhegyest ménesparancsnok abból a czélból rendelte azokat most itt össze, hogy a legközelebbi fedeztetési czyklusra, a tájfajta tenyésztés kitűzött elveinek megfelelő mén-beosztás eszközöltessék.

Rögtön felköltötte figyelmemet és érdeklődésemet ez az intézmény s végig nézvén — ha még olyan kis szakértelemmel is — az anyakauczákkal együtt felvezetett 1—3 éves csikókat s konstatálván azoknak, m,ár mint első generációnak is, hatalmas formák között való egyöntetűségét, azt hiszem, helyesen alkottam meg magamnak az Ítéletet, hogy a tájfajta lótenyésztés intézménye ^gy nagyon nevezetes kezdeményezése a mezőhegyesi mé- nesparancsnokságnak, s hogy meg kellene azt honosítanunk itt nálunk Szabolcsvármegyében és benne Nyíregyházán is, mert ez intézmény szervezése által szép fejlődésnek indult lótenyésztésünk nagy lendületet venne, és — a békésmfgvei viszonyokhoz képest sokkal kedvezőbb talaj- éz takarmányozási viszonyaink alapján is, pár év alatt hatalmas újabb jövedelmi forrását nyitná meg a vármegye gazda- közönségének.

Laikus vagyok e kérdéssel szemben, amely lyel itt foglalkozom. De az eredmény, amelye- a tájfajta lótenyésztés az említett alföldi városban szemem elé tár, annyira megkapott

A „NYIBVlDEi“ T ARCZAJ A.

Konok szerelem.

Irta : Szi-Szi.

Megnézem az aláírást.

Ölel Károlyod.

Mit akarhat a fiú? Bizony már nagy ideje, hogy hirt seal adott magáról.

Lássuk hát mit ír.

— Édes Lajoskám! Egy oldalon át mentegetőzik, hosszas hallgatásáért. Közhelyek. — Nagy időre, lehet örökre, elhagyom Magyarországot.

— Ho-hö! Miért? Nem értem!

Betérek hozzád és csak másnap reggel utazom tovább. — Ne vedd rósz néven, hogy háborgatlak, de sokszorosan nehéz lenne a távozás, ha veled, legjobb barátommal, kezet nem szorítanék utóijára.

Tehát Károly kivándorol. Lehetetlenség megértenem. Ma estére nálam lesz. Majd ide hozatom a vacso rát. — Aztán majd elbeszélgetünk egy pír csésze tea mellett.

— Józsi!

— Parancs.

— Ma estére vendégem lesz. A vac-orát rendelje ide két személyre. A szamovárt szedje le a ruhaszekrény tetejéről. — Öt órára kocsi legyen itt értem, ki akarok menni az állomásra.

— Igenis!

Mikor Károly megszólított a perronon, a meglepetéstől szótlanul néztem rá sokáig. Ha meg nem szó lit,’ tízszer elmehetett volna mellettem, nem ismertem meg. Szakállt viselt. Huszonhat éve helyett, akár har minezhatnak látszott és komoly, majdnem komor lett.

— Tar Károly vagyok még mindég. Mutatkozott be tréfásan ób mosolyogni is próbált.

Végre magamhoz tértem a meglepetéstől és magamhoz öleltem.

Barátom, ez a két év öreggé maszkírozott. Vétesd le azt a haragos szakállt, vagy talán Stibériábá készülsz ?

Károly lassacskán felmelegedett. Nem fogyott ,ki a kórdezősködésből. Sorra kikérdezett minden osztálytársunk felól. Hát én hogy érzem mag m? Jó viszony bao vagyok e tiszttársaimmal? Nem gondolok e még a házasodásra?

A lakásom rendkívül megtetszett neki. Sorra nézegette a fegyvereimet, a csecsebecséket, a fényképeket. A fényképeknél elnevette magát.

— Már látom fiú, hogy sohasem házasodol meg, hisz ez egy egész amazon szászlóalj.

Jól esett jókedvűnek látnom. Nem mertem kérdezősködni tóle kivándorlásáról, félve, hogy újra el komorodik.

Közben meglepett az est.

Bekiáltottam Józsit; megparancsoltam neki, hogy gyújtsa meg a lámpákat. Károly nem engedte.

— Sokkal jobb így a homályban. Majd elbeszél getünk vacsoráig.

Engedtem kérésének. Megkínáltam szivarral, az tán kényelmesen elhelyezkedtem a hinta székeD, míg ő egy nagy kipárnázott karosszékbe temetkezett.

Az alkonyat lassan lassan szétterítette köpenyét a város felett. — A homályos ablakokon át csak gyér világosság szűrődött a szoba belsejébe. Mi ültünk csendesen. A mindinkább terjeszkedő sötétség mintha lel kemre súlyosodon volna.

Éreztem, hogy itt a pillanat, a melyben Károly beszélni fog. Beszólni fog rettenetes delgokat, melyek nek hallásától féltem.

Szerettem nagyon Károlyt. — Ifjú korom minden emléke összevissza volt szőve az ő alakjával. lamertem erős lelkét. Tudtam, hogy nagy dolgok lehettek, a mik igy megrendítették, megváltoztatták és kezébe nyomták a bujdosók vándorbotját.

A csendet ő törte meg.

— Lajos, nagyon figyelmes vagy ; Írtam, hogy kivándorlóban vagyok és te még egy szóval sem említetted előttem, nehogy fájó sebeket bolygass meg lelkemben. Én beszélek, barátságunkuak tartozom vele. Tudd meg, miért nem lehet nekem maradásom ezen a földön. Mi üldöz engem messze hazámból.

Tudod, mily mélyen érző szivem van, magad mondtad, hogy valamikor még igen nagyon fogok szeretni, midón apró szerelmi bánataidért kinevettelek. — Nos hát igazad volt. Igen nagyon szeretek és azért kellett bujdosóvá lennem.

— Károly, gyermek vagy

— Agg vagyok. — Sóhajtva váróin a végső megnyugvást. Ismerted Lejtónyi Hedviget? Ő miatta.

— Lehetetlen ... hát csakugyan?

— Különös történet ez barátom. Köztünk valami különös konok, el nem fojtható, ki nem irtható szerelem lappangott folyton. Hiszen emlékszel még másod harmzdgimnázista koromban ingereltetek a Hedvig nevével. Aztán a tánczórák alatt milyen jóban voltunk egy egy k>8 időre, én és Hedvig.

Hol összekaptunk, hol megbékültünk. Néha betekig nem törődtünk egymással, akkor egyszerre Hedvig körül valamelyik pajtásunk sűrűn kezdett forgolódni és én féltékeny lettem. Nem nyugodtam, a mig ellenfelemet ki nem ütöttem a nyeregből. Sokat nevettetek rajtam.

Vagy mikor a majálison Hedviget felkértem tán- czolni, kereken kosarat adott. Hónapokkal azelőtt nem

Mai számunk 8 oldalra, terjed,