Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
2 IN Y í R V t D É lf-‘ 50. Számvevői javaslat Nyír-Beitek község 1397. évi számadása tárgyában. 51. Számvevői javaslat Vencsellő község 1897. ovi számadása tárgyában. , , , , 52. Számvevői javaslat Tisza-Polgar község 1897 évi számadása tárgyában. 53. Számvevői javaslat Fényes-Litke község 1897 évi számadása tárgyában. 54. Számvevői javaslat Kálló-Semjén község 1897 évi számadása tárgyában. 55. Számvevői javaslat Nyir-Bogdány község 1897. évi számadása tárgyában. 56. Számvevői javaslat Thass község 1897. évi számadása tárgyában. 57. Turner József pátrohai lakos siketnéma Béla fia taniltatási köllségének fedezése tárgyában beadott kérvénye. 58. Risdorfer Erzsébet m. kir. zeneakadémiai növendék segélyezés iránti kérvénye. 59. Fábián Józsefné kérvénye, Cornelia színésznő, leányának segélyezése tárgyában. Nyílt lévé! rét szolgáltatja az édes anyaföld, hanem a mi igaz és üdítő öröm, szépség, igazság t aláiható, annak eredeti mintája a földből sarjad- zik elő. Csak tudni kell bánni a földdel, s az elveszett paradicsom ismét megkerülhet. S e tudásnak szolgált a mi mezőhegyesi tanulmány-utunk is, a mely sok összehasonlításra és tanúságra szolgált alkalmuk Tagadhatatlan, hogy a mezőhegyesi gazdálkodás részleteit nem lehetne keresztülvinni a mi vármegyénkben. Éppen ezért többen nyilatkoztak az utazás ellen. Mit tanulhatnánk mi ott?! . . . mondották sokan, mások ott a viszonyok, a lehetőségek s az államnak van pénze költséges dolgokra is, de nekünk nem telik ám. Igaz. De minden gondolkodó gazda tudja, hogy a gazdálkodásnak vaunak általános elvei és viszonylagos eszközei. gróf Pongrácz Jenő úrhoz, mint a szabolcsvármegyei gazdasági egyesületének elnökéhez. III. Méitóságos Gróf Elnök úr! Mai postával levelet kaptam megyénk egyik kiváló férfiétól, ki az emberi élet anyagi és szellemi ügyei iránt mélyen érdeklődik s éppen az érdeklődés folytán, elismerését fejezi ki a mezőhegyesi tauulmány-utért, — főkéut, hogy mi, református papok, népünk gazdasági előhaladása érdekében is teszünk valamit. Jóleső örömmel veszem az elismerést és buzdítást. Mindenesetre ér valamit, ha a buji, a gégényi, a berczeli, a pazouyi református papok, a gazdasági élet tanulmányozását is lelkészi teendőik közzé sorozzák s mintegy kálvinista búcsút rendeznek Mezőhegyesre. Mások is beuső, mély érzékkel viselkednek a gazdasági élet módjai és eszközei iránt 8 különös ebben az ifjabb papi és tanítói nemzedék, látható bizonyítékát adja és mutatja gazdasági tevékenységének. — A parókiák és templomok körül hívogató lugasok, virágos és gyümölcsös-kertek alakulnak s például az ib- rányi templom, papiak és iskola környéke oly Ízléses műértelemmel van berendezve és szorgalommal fenntartva, hogy aligha akad párja egész Szabolcsvárrnegyében. Hanem az nem elég, hogy egyesek érdeklődnek, munkálkodnak, hanem általános érdeklődést kell támasztani. Mert szomorú dolog, hogy a magyar középosztály a gazdálkodás iránt elvesztette minden érzékét s csak kivételként akadnak egyesek, kik az ősi hajlék tiszta levegőjét, üdítő munkás egyszerűségét, összetartó családi kedélyességét többre becsülik a városi kaszinó élet vért és vagyont emésztő izgalmainál. A kisebb gazdák mennek a nagyobbak után. így kallódik aztán a nemzeti vagyon s lesz egyszerűen forgalmi eszköz, mint a pénz, vagy értékpapir. Pedig hát tényleg és valóságban úgy áll á dolog, hogy nemcsak a mindennapi kenyeAltalános elv, hogy a földet széppé és hasznossá kell tenni, okos szorgalommal. A részletekre nézve aztán legbölcsebben útbaigazítanak, a helyi viszonyok és körülmények. A czél mindenütt egy — az eszközök külömbözők. Ez a legfőbb tanúság, a mi előttünk áll. A mezőhegyessi gazdaságban úgy tapasztaltuk, hogy a szép és hasznos, ölelkeznek. A mit a szem lát, — azt szívesen nézi. Akár az épületeket, tiszti és munkás-lakásokat, árnyas fák, gyümölcsös kertek között, élő sövényekkel körülvett tanyákat, aktokat, — akár a szabályos alakokban és távolságokban álló kazlakat, szabályos földtáblákat néztük, szívesen néztük az alakok és színek összhangját s kedélyünk kellemes érzésre hangolódott a látottak felett. Az általános szépnek ezen kellemes összhangja, megvalósítható a legkisebb gazdálkodásban is. Tisztaság, házakban és udvarokban; egy kis fás, egy kis gyümölcsös, egy kis virágos hely, pénzbe nem kerül, csak érzelem, szorgalom kell hozzá. Az Isten világában a rokon-elmek egyesülése adja az összhangzatos tovább fejlődést, elő- haladást. A szépből következik a haszon. Tiszta udvar, lakályos hajlék — kövér föld és közegészség. Trágyás, szemetes, piszkos udvarok, községek: sováuy szántóföld, járványtelepek, éhség és szükség. Az ember erkölcse is összefügg az oks.erű gazdálkodással. A nyomor a bűnök tanyája. A szoczialista mozgalmak legerősebb központjai, piszkos, rendetlen községekben voltak. És itt sietek megjegyezni, hogy a gazdálkodás czélja nem lehet a puszta anyagi haszon, a sok pénzérték. Ez a legnagyobb mérvben megbosszulja magát. Tudok eseteket, midőn az uj birtokos, kiirtotta a gyönyörű rózsaligeteket, nagyterjedelmü gyümölcsös kertet s bevégett, amelyek, sajnos, Oroszországban napirenden vannak még a jelenben is. — Mi is az indóházhoz siettünk, s most már a vonattal jöttünk vissza Szt.-P térvárra, nehogy a késői órákban a nagy tolongás miatt bajunk történjék. Már éjfél után értünk Szent-Pétervára, de miután itt 11 pályaház vau, egyik állomás a másiktől messze, a távolság miatt, egyik-másik városrészhez való menetel óraszámba kerül. Koc-iba ülve, s a filk- keres orosznak megjelöltük hotelünket. Már egy óránál tovább bolyongott velünk Szt. Pétervár utczáin, amidőn észreveszszük, hogy emberünk alszik és feje lóbál ide- oda: erősen bevutkizott. Ekkor meglökve odaszóltunk nekie: „Puskinska ulicza“ (hotelünk u'czájáuak neve); ő félig álmosan a ló fülébe kiáltja újra: „Pu-kinska ulicza“ — és a kedves állat fejét egész értelmest n megrázva egy negyed óra alatt odavitt. Mi aztán hotelünkre ráismerve, meglöktük emberünket, ki erre megállította a kocsit, hogy kiszálhastuuk. Másnap a görög keresztalaku Izsák templomot néztük meg. 82 méter magas kupolájával, belsejében 17 méter magas 48 monolitoszloppal és gazdagon aranyo zott Ikouosztárral. Megnéztük még a kazáni székesegyházat, mely a római Szent Péter templom mintájára készült, 132 korynthusi o-zlopból álló félkör alaki oszlopsorral; belsejét 56 csiszolt, 11 méter magas gránit oszlop disziti. Nagyszerű még az Alexandra szinház, mely szintén korynthusi stylusbau készült. Délután kőt órára kaptuk meg az engedélyt és jegyeket, hogy a téli palota belsejét megtekintsük. A palotában levő termek a Moszkvaihoz hasonló pompával vannak berendezve; de mig a moszkvai Kreml a történelmi régiségeket mutatja, addig Szent Pétervár téli palotája, a modern lak , disz , concert-, tánczter- meket, a külföldi fejedelmek és fejedelemnők vendégszobáit; a nagy márványterem, trónterem itt is meg van, még vakítóbb pompával és berendezéssel. Megnéztük II. Sándor czár lakszobáit, amelyek ugyanazon stádiumban vannak, a hogyan azt u’olsó napjaiban lakta ; továbbá benn volti nk azon teremben is, amelyet a pinczéből aláaknázva felrobbantottak, de amit szerencsésen kikerült II. Sándor czár, mivel az ebédhez a ki űzött óránál későbben érkeztek be. Megnéztük továbbá a téli palota hires téli kertjét, amely a második emeleten van. Az emberi phautasia netovábbját képezi az isteni kert, amely a piradiesomi édenkertet jutatja eszünkbe. A palotában a családi képeken kívül semmi más nincs, mint csataképek: az oroszok győzedelmes csatáik vannak megörökítve; s számtalan nagybecsű gobellinek. Körülbelől 4 órát töltöttünk a palota tér meiben — elkábulva a szemkápráztató pompától. Másnap néztük meg a téli palotával árkádokká! összekötött épületet, az úgynevezett Eramitage-1, melyben a czári műgyüjtemények és képtárak vannak, amely rendkívüli gazdag és érdekes műkincsekkel van telve. Az Eremitage földszinti oIbő termében egyp'omi és assyriai, a másikban görög és római, a harmadikban scytha és szibériai régiségek vannak, a negyedik te remben a középkori és renaissance gyűjtemények; az ötödikben bronz, ezüst készítmények, vázak; a ható dikban kézirajzok és rézmetszetek; a hetedik teremben a czári könyvtár. Az első emeleten van a képtár és pőnzgyüjtemény. A képtár, amely engem leginkább érdekelt, valóban megfelel a czár gazdaságának és mű- izlésének. Annyi Rafael képet, mint itt találtunk, talán maguk az olaszok sem őriznek. A képtár iskola szerint van felosztva és berendezve; német-alföldi, hollandi; ott találtuk a Wouvermans festő képeit is egy egész teremmel; többnyire csataképek. Továbbá olasz, fran- czia, spanyol, angol, orosz, stb. képek, melyek valamennyien a festmények műremekei. Egy osztályban a családi ékszer-gyűjtemények, családi képek és emléktárgyak vannak. Eate egy orpheumba mentünk az oroszok által aquariumnak nevezett mulató kertbe, melyben egy nyári szinház van; egy szabadban levő mulató kertben két nyílt színpaddal, s ezeken a különböző nemzeti tánczo- kát, zenét és énekeket, s egyes orpheumi jeleneteket mutatták he. A mi magyar nemzeti tánczunkat követette búzával, s az ősi kúria dudvás udvarán csikók és borjuk legelésztek, — inert hát ebből több volt a haszon! . . . Az ilyen folyvást haszonra spekuláló gazda egy trágyaféreg és semmi más és oktalan önzése elvégre is kipusztit miuden termékenységet. Az Isten világának háztartásában, meg- másithatlan rend van minden élet folyamatban s az okos gazda ezt a rendet tanulmányozza s ahhoz szabja magát Ezt teszik Mezőhegyesen, midőn a szépet a hasznossal kötik össze. S midőn minden a maga körében mozog: ember, állat, növény és tápláló eiemeji, —akkor fejük, előhalad, boldogul minden, természetes életfolyamai szerint. így aztán a munka nyugodt, biztos és sikeres. Mezőhegyesen nem hallani a munkások és felügyelők veszekedését, kiabálását, undok káromlását és azokat az undok duhaj kodásokat, melyektől irtózva fordul el minden jó Ízlésű ember. A szocziális viszonyok rendezettek. — A tisztességes megélhetés mindnyájának biztosítva vau. Előzetesen olyanokat is hallottunk, hogy az állam e mintagazdálkodásra ráfizet. — Az ellenkezőről módunkban volt meggyőződni, a tisztek előadásából és a kezünkbe adott nyomtatott füzetekből. Igen tisztességes tiszta haszonnal dolgoznak, a mit mi talán irigyelhetnénk is. Daczára az óriási kiadásoknak. Vagy talán inkább ezért. Hogy még a ménes után is trágyaszedő taligás jár, aki azonnal a dűlőkre hordja a friss trágyát, mert hát ez rontja és kevésbbiti a legelőt. Hogy minden cselédnek gyümölcsös kertje is vau s azonfelül jó fizetés és teljes vasárnapi munkaszünet s e nyugodt viszonyokat a mi főként lehetővé teszi s a mi Istennek legnagyobb áldása a föld munkás népére: — nincs korcsma! Az a fizetés, az a napszám, mit megkap a cseléd, a napszámos, mind az ő és családja testi-lelki jólétére marad, s abból fenntarthatja a szükségesekkel piros-pozsgás családját. Gondoljuk csak ehez a mi viszonyainkat, akár Nyíregyházán, akár a vidéken! .Azokat a kisebb és nagyobb bűntanyákat, a hova összefut, a honnan szétárad minden erkölcsi szenny és piszok s a mi megmérgezi a mi társadalmi viszonyainkat, a gazdálkodást gyötrelmes teherré változtatja, a megbizhatlan, eszteleu, nyomorban siuylő, rossz akaratú munkás éi cselédség miatt, a melyért annyit panaszkodunk, de a mely dögvésznek megszüntetése végett még a kis ujjúnkat sem nyújtjuk ki, sőt önző kufár szellemmel e nyomorult nép esztelen korcsmázásából üzleti tőkét és dús kamatot hajszolunk .... bizony, bizony, ezért is jó Mezőhegyesre ellátogatni, hogy • lássuk élő példákban a korcsmátlanság áldását! mikus alakban mutatták be. Egy csoport tánczos és tánczosnő lejtették a magyar csárdást,' középen egy előtárczos pírral ügy, mint a balettekben Bzokás. A zene, amelyet énekeltek is hozzá: Édes anyám, csak az a kérésem, extra ruhát csináltasson nékem ... A szöveget rossz budai sváb dialektussal ejtették ki. Minden egyes versszak után bokáikat összeütöttők g nagy animóval háromszor egymás után czigánykereket hányva — fejezték ki a magyar jelleget — s igy félrevezetik a világot a mi eszményi magyar csárdásunk felől. — S épen e módon bemutatva a magyar tánczot, nem csoda, hogy egy külföldi doktor azt kérdezte tőlem: „Ich bitte, sind bei Ihnen die gemeinea Leute alle Zigainer ?“ U.olsó reggel még egyszer látni óhajtottam Szt.- Pétervár felejthetetlen poetikus fekvését. Az előző ködös nap volt, mely felleg-fátyolba boritá a fenséges képet. A kora reggeli napfény, mely biborkönlősében bújt ki rejtőkéből, bearanyozta sugaraival aláthatárt éaSzt.- Pétervár teljes díszében pompázott. Néhány szép szobrot kívántunk még emlékeinkbe bevésni. Első sorban a Nagy Péter szobrát mely a művészet remeke. Borostyánnal van koszoruzva. Egy sziklatetőn tüzes lován ülve, büszke önérzet kifejezésével tekint Szent Petervár alapítója a Néva hullámaira és erőteljesen kinyújtott jobbjában pipirtekercscsel mutat annak elterülő város-részei felé, mintha mondaná: „Nézzétek, mire képes az erő és az akarat“. A ló két hátulsó lábán ős farkán nyugszik az előbbiekkel egy tekergőző kígyót zúzva szét. Az Alexandra szinház közelében van még II. Katalin czárnó bronz szobra, több, mint művészi kivitelű mellékalakokkal. Számtalan más szorbai, amelyekkel minduntalan találkozunk Szt.-Péterváron, valamennyien a képzőművészet remekei. És most még egyszer Isten hozzádot mondva Puskin szobrának, a mely hotelunk közelében pompázott, édes emlékekkel telve hagytuk el a Néva partjait. (Vége következik.)
