Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

■t

— Csőd. Fábry Béla nyíregyházi vaskereskedő ellen a kir. törvényszék e hó 23-án csődöt rendelt el. Csődbiztosul Szabó László törvsz. biró, tömeggondnokul dr. Hoffmann Mór, helyetteséül dr. Proli Gyula ügyvédek neveztettek ki. A követelések bejelentésének határideje augusztus 1, felszámolási határnap augusztus 22, csődválasztmány választási határnap augusztus 25-ik napja.

— Iírajczár halála. Még nem halt meg, de már haldoklik. — Csak öt hét és eltűnik oda, a hová apja a négykrajczáros s néhány esztendő múlva már alig fognak emlékezni, hogy milyen is volt az a krajczár. Junius 30-ig él csak a krajczár, akkorig kivonják a a forgalomból, mint kivonták a finom fogásu, zengő hangú hatost, melynek a neve úgy hangzik, mintha csak a halottnak nevét emlitenők. Eltűnt a hatos, eltűnt a négykrajczáros és most eltűnik a múlt idők utolsó aprópénz emléke a krajczár. A fillér, a bronz megölte a krajczárt, a rezet s ezentúl nem fogjuk mondani „vágd ki a rezet,“ hanem „vágd ki a bronzot“ s a példaszó, hogy „krajczárból lesz a tőrint“, „fillérből lesz a korona* alakot ölt.-- Remington írógépek. Századunk semmiféle találmánya sem lett oly uagy es gyors hódítást; mint a Remington . Írógép, de nem is csuda, hiszen a 7-es számú 1898-as modell oly tökéletes és tartós szerkezetű, hogy a szakemberek bámulatát es a legnagyobb elismerését vívta ki. A Remington Írógépek fóelőnye: hogy kezelésük egy fél óra alatt elsajátítható, szép, tiszta egyenletes nyomtatásszerű írás, két-háromszoros irásgyorsaság a kézírással szemben s ennél fogva nagy idő-, munka- ős költségmegtakarítás, igen nagy sokszorosítási képesség, mely minden más sokszorosítás felett áll, mert a Remingtonnal irt eredetivel egyide jűleg 3—20 tiszta és szép másolat készíthető, mi a kézírással való másolatok készítését és a sok időtrabló összeegyeztetést feleslegessé teszi. Ennek különösen ügyvédek, közjegyzők, bíróságok, közigazgatási hatósá gok veszik óriási hasznát. Kapcsolatban pedig az Edison által feltalált Mimeograph-al bármily remington iró géppel irt példányról óráukint 600—800 az eredetitől meg nem különbözhető tiszta levonat nyerhető. Ezen nagy előnyök képezik titkát a Remington Írógép rendkívül gyors elterjedésének, rövid idő óta körülbelül

40.000 drb van használatban. Megyénkben és városunk ban is több Remington Írógépet használnak teljes meg elégedőssel, igy pl.: Megyei árvaszék, polgármesteri hi vatal, Mandel Ede és társa Nyírbátor, Hrabovszky Guidó ügyvéd, Felső Szabolcsi Ármentesitő Társulat Kisvárdán, több ügyvéd és még akik nem csak modern gondolkozásuknak adtak kifejezést a Remington Írógép beszerzésével, hanem az Írógép nagy előnyének kihasználásé val igen sok időt, munkát és költséget takarítanak meg. Hogy mennyire megfelel hivatásának ezen Írógép, fénye sen igazolja a magyar kormány múlt évi deczember 18—78286. számú ős a „Hivatalos Közlönyben“ meg jelent rendelete, melyben a Remington Írógépet beszerzésre ajánlja. Nem csak hivatalokban, hanem általában mindenütt, a hol sok Írni való van ős súlyt fektetnek annak gyors és szép elvégzésére, ajánlatos lenne a Remington Írógép beszerzése. A legnagyobb sikerrel használják: az összes minisztériumok, a parlament, városi, megyei és községi hatóságok, bíróságok, körjegyzők, anyakönyvi hivatalok, közjegyzők, ügyvédek, takarékpénztárak, bankok, gőzmalmok, uradalmi irodák, gyárak, kereskedők, stb. stb. A Remington írógépet kizárólag a Glogowszky és Társa czég Budipesten, — melynek nagyszabású telepe V. E zsébet-tér 16. szám alatti uj palotábau valódi látványosságot képez, — hozza forgalomba. E czég kívánatra minden érdeklő dőnek prospectust ős irásmintákat ingyen és bőrmentve ' küld, sőt komolyan venni szándékozóknak az ország bármely részébe, sajat költségén küld egy Remington iró gépet bemutatásra vételkötelezettség nőikül. Ekként bárki díjmentesen, minden felelőség nélkül, saját házá ban győződhetik meg a Remington írógép geniális ős korszakalkotó czélszerüségéről, hasznáról.

A közönség köréből.*“')

Nyílt kérelem,

Megyery Géza Mr. kúriai biró, Mr. törvényszéki elnök úr Öméltóságához!

Mőltóságos uram! A Nyíregyházán me/jelenó „Szabolcsi Hírlap“ czimü újság múlt szombati 92 ik számában a következő sorokat olvastam a „Hírek“ rovatában:

„Felebbezési tárgyalások. Lapunk mai számában egy újabb, a hét minden szombatján megjelenő köz érdekű ős főleg az ügyvédeket érdeklő közleményt kezdünk meg a fellebezési tárgyalások sorrendjének közlésével, amelylyel újabb szolgálatott teszünk olvasó közönségünknek. A felebbezési tárgyalásokat, a melyeket a tanács a 80. számú szobában szokott megtartani, a következőkben közöljük:“ (Itt következnek az e hétre kitűzött u. n. polgári felebbviteli tárgyalások.)

Nagy tisztelettel viseltetem én a sajtó iránt, mert ez az a szervezet, mely a „nyilvánosság“ ellenőrző és tisztitó levegőjét viszi'be társadalmi ős állami közéle tünkbe. Nagy és pótolhatatlanul hasznos hivatása ez a sajtónak ős ezért kell, hogy elnézéssel legyünk apróbb fogyatkozásai és túlkapásai iráut is, bár mély fajda lommal látom egyes példáit, hogy a magyar politikai és társadalmi közéletnek ez a hajdan olyan kristály tiszta és őppenezőrt olyan hatalmas harczosa, hova tovább nem mint a közjó, nem miut a nemzeti, az állami, a társa dalmi törekvések küzdelmeinek egyik legelső té nyezője olyan nagy, olyan nélkülözhetetlen, olyan „hetedik hatalom“, hanem inkább azért, mert félni kell tőle, korlátokat nem ismerő túlkapásai miatt.

Ahhoz hozzá szoktunk már, hogy a fővárosi sajtó orgánumainak, a legintimebb családi életviszonyokba való betolakodását csendes rezignációval fogadjuk és elviseljük, mi olvasó közönség t. i., de még talán azok a szereucsőtlen érdekeltek is, akik eképen egy „ügyes

*) E rovat alatt köarédukii felszólalásokat dijtalaunl kuslUok, a beküldő felelőssége mellett. Szerk.

„IN Y í JEt. V t D É Ii-‘

riporter“ tolla hegyére kerülvén — szégyenbe, kétség beesésbe hajtva, tönkre mentek.

De még ez a mindenáron szenzációt kereső fővárosi sajtó se ment el még idáig annyira, mint ez a „Szabolcsi Hírlap“ czimü újság, amely lap „újabb szolgá latot“ kivánváu tenni olvasóinak, Ígéri, hogy ki fogja írni ezután, hogy ki és kit és mennyi összeg erejéig perel a nyíregyházi kir. törvényszék előtt.

Méltóságos uram! A jogkereső közönség érdekeinek védelmében mély tisztelettel kérem, hogy a nevezett lapnak ezt az érthetetlen szándékát, amennyiben mód jábin van, akadályozza meg. Mert bizonyára semmiféle közérdek nem fűződik ahhoz, hogy ki legyen Írva egy újságban, hogy a nyíregyházi kir. törvényszék polgári felebviteli tanácsa kinek, ki ellen valő pőrét fogja a következő héten tárgyalni.

Ellenkezőleg, a jogkeresés törvény szerint meg határozott szabadságának szinte beláthatatlan korláto zását vonná maga után, ha a sajtó, megfeledkezvén hivatásának arról a legelső kritériumáról, hogy a közérdeket kell szolgálnia, betolakodik — a nyomtatott betű hatalmával — olyan, igazán csak magán ügyet képező kérdésekbe, amilyenek azok a polgári peres ügyek, amelyekben felebbviteli fórumként a kir. törvényszék van hivatva ítéletet mondani. Ha igy lesz, ha ennek a lapnak „a közönség érdekében hozott újabb szolgálatát“ meg akadályozni uem lehet, hát annak az a következménye minden esetre meg lesz, hogy az első fórumán pert vesztett alpereseknek legalább fele, bár mennyire is érezze egyébként igazát, sem hogy kiírás sők ilyen réven neve az újságban, el fog állani vélt igazának felebbezés utjáu való érvőuyesitésétől.

Azt, hogy ez a „Szabolcsi Hírlap“ czimü újság megírja, hogy a Hausfreund Izidor hogy kapta magára a szeretője urának a nadrágát és hogy milyen negli- zsében és rettenetesen kipirulva találta ez az Izidor a feleségét — tudom, hogy ezt a bizonyos körökben fölburjánzott irodalmi (már hogy irodalmi 1) zsánert, hogy hozzá jusson a nyomtatott betűhöz, — megakadályozni nem lehet. De az talán még is meg nem en gedhető és megakadályozható, hogy akár lap, akár re volver töltéskőpen hétről hétre kiirassők egy ujságbau, hogy ki és kit és mennyi összegért perel a nyíregyházi kir. törvényszék előtt.

A legmélyebb tisztelettel ajánlom e felszólalásomat Méltóságod figyelmébe és érdeklődésébe.*)

„Egy alperes.“

Kótaj község elöhaladása.

A Tekintetes Szerkesztő ür engedelméve! a Nyír vidék legközelebbi számában „Egy község elöhaladása“ ez. alatt megjelent kirohanásra bátor leszek egynéhány megjegyzést tenni, hogy a felizgatott kedélyeket leesi- lapitsam, ha ugyan ez egyáltalán lehetséges.

Mindenek előtt sietek kijelenteni a találgatások kikerülése végett, hogy az a sokfeleképen elitéit „Kő táji“ név alatt rejtőzködő, a morál köpeuyébe burko lódzó én vagyok alant Írott, kit sem személyes bosszü, sem irigység nem vezetett soraim megírásakor, hanem egyedül a való felderítése, melyért a felelősséget el vállalom.

Miután a kirohanások sorozatában érdeklődést látok származási helyem iránt is, jelenthetem a jegyző urnák az érdeklődők tudomására hozása végett, hogy én Zeplénmegyében születtem ős igy nem tartozom a benn szülöttek, hanem az indigénák közzé, melyet éppen nem szőgyenlek, mint a hogy nem lennék büszke kótajl származásomra sem. Az ember értékének mégha tározásánál, 6em a hely, sem az idő, befolyással nem lehet, hanem csak szabad akaratból származó cselekedete.

Megjegyzéseim tételénél a jegyző ür kötelesség- szerű viccelődő válaszát fogom első ízben is kellő értékére leszállítani.

Jegyző ür azt állítja czikke elején, hogy én nem tartom egy község előhaladásának, ha egyesek 618 hol das birtokot szereznek maguknak ős e felett sajnálatát fejezi ki, „mert annak nagyhorderejű fontosságát igen tekintélyes, előkelő és tudományosan képzett uraktól volt szerencséje hallani“.

Hát én ilyet nem állítottam, sőt múltkori soraim elején azt mondtam, hogy Kótaj község napszámos zselléreinek dicséretre méltó szorgalmát nem akarom lejebb szállítani. Elismertem tehát a haladást ebben a tekintetben, de másban nem, melyet most még kevősbbé is merek el. A földdel, hogy teljesen tisztába legyünk ve gye tudomásul jegyző ür, hogy nem 618 holdat adott el, hanem a 618 holdból adott el, mert 130 hold ma is meg van a tulajdonos birtokában, vegye tudomásul azt is, hogy az összes vétel nem irhatő fel Kótaj számlá jára, mert a királytelekiek, a nyíregyháziak, még eddig tudomásunk szerint nem tartoztak Kótajhoz De hogy félre ne értsen, kijelentem, hogy én ez által a kótajiak igyekezetét nem akarom csorbítani, földvételüket uem ócsárlom, sem mennyiségileg, sem minőségileg.

Az arany óra vásárlási történetéről, ünnepélyes átadásáról jobb lett volna talán meg nem emlékezni. Igazán csodálatos, mit képes némely ember magával elhitetni, ha pénzébe kerül is. Hát azt hiszi jegyző ür, hogy mi kótajiak ismerjük az arany óra történetét? Csalódik 1 Hiszen azok az „önérzetükben megsértett becsületes pol gáremberek“ ismertettek meg vele bennünket. Hogy igazat állítok lássuk sajátkezüleg aláirt nyilatkozatukat.

Nyilatkozat.

Melynek értelmében alant Írottak, ezennel ünnepélyesen kijelentjük s hozzuk tudomására az olvasó közönségnek, hogy a „Nyirvidék“ 21 ik számában aláírásunkkal megjelent nyilatkozatunkat, mi Kozák Mihály községi jegyzőnk kérése folytán egészen jóhisze- müleg irtuk alá, távolról sem sejtve azt, hogy az „Nyirvidék“ ben is megjelenik.

*) A következő heti tirgyaláaok rendje a kir. törvényszék hirdetés! tábláján kifüggesztendő lévén, az elnök úr Öméltóságának e kérelem teljesítése bizonyára nincs módjában. — De a »Szabolcsi Hírlap* szerkesztősége tilán megszívlelhetné e felszólalást. (A szerk.)

Egyúttal kijelentjük, hogy az ajándékul feltünte tetett arany órát nem vettük, sem annak megvételéhez nem járultunk, hanem azt az ő kérésire ünnepélyesen átadtuk, melyet saját pénzén vásárolt.

Kótaj, 1898. május hó 26 án.

Előttünk:

Nagy Miklós, Polánszky Pál,

Macsi László, Szencsák András,

Feczinkó János.

Azon ajánlatára, hogy dolgozzam hasznosan, akkor én is kapok aranyórát, csak annyit mondok, hogy én igyekszem, de----nem aranyóráért.

A d

iófáról mondott véleményemet is teljesen fenn tartom. Az ezredév emlékére ültetett diófa kidobásával a nemzeti kegyeletes érzületet megsértette, a két diófa közzül az egyik el sem száradhatott, mert csak egyet ültettünk, ezt legyen szives más községbeliekkel elhi tetni, a kik a mi dolgainkat nem ismerik. Ez az egy ezredévi kidobott diófa pedig édes jegyző ur feltalálható Klein Márton úr írnoka udvarán, miután oda lett elültetve. Minden szárazsága mellett is szépen fakad, bár a fakadá60k időleges letöréséről gondoskodva van, hogy saját nedvébe fuladjou bele. — Nem való tehát jegyző ur azon állítása, hogy már a múlt évben észrevette haldoklását. Az alá helyezett okmány, ha esetleg vissza dobatott is a kiásntt gödörbe, de megsemmisit- tetett, mert a „megbízható becsületes ácsmester* vallomása szerint összetöretett a doboz és üveg is. — A kerítés kiszedésére azt mondja, hogy van benne garan- czia arra nézve, hogy annak idején helyre állítja. E kijelentésére az a megjegyzésem, hogy nincs kelló ga- ranczia arra, nemcsak jegyző urban, de senkiben sem, hogy egy testület vagyonával önhatalmúlag rendelkezzék. Különben ez ügyben a képviselőtestület folyó hó 26 dikán tartott gyűlési határozata alapján az alispáni hivataltól kéri a vizsgálatot. Majd meglátjuk kinek van igazsága.

A szőllőskerti lakosokkal igazán szép nyilatkozatot íratott alá. — Van abban minden, csak őszinteség nincs.

A tanügy érdekében igazán fáradhatlanul munkálkodik, mert még a tanköteles gyermekeket sem képes évenként összeiratni, sem a szőllőben, sem a községben, pedig ez még főfájásba se kerül; a felügyelete alatti iskolát 6 évi önfeláldozó munkálkodásával odáig fejlesztette, hogy ma egy kiérdemült mesterember 50 kros napszám mellett tanítja a betűvetésre községünk jövő reményeit. Ez iskola, hogy mennyire előhaladt, elég világosan mutatja azon körülméuy, hogy a fentebb nevezett lakosok most felekezeti iskolát akar nak felállítani, miután nyilatkozatuk daczára sem elégedhetnek meg a jelenlegi állapottal. Elnöki tisztelet- díjról az iskolai törvények tudtommal nem emlékeznek meg, miután az kiadással nem jár. Itt bizony keresetre számítani nem lehet. Ne legjünk tulkövetelők.

A nyilatkozatok kiszedésével, a bizalom vadászassál jónak látnám, ha alább hagyna. Lassan a testtel édes jegyző ur, egy kissé vonjuk be a vitorlákat. — Ezek után az egész ügyet részemről befejezettnek nyilvánítom, további nyilatkozataira válaszolni nem fogok, azokat tudomásul nem veszem, mert azok már azületó- sök perczétől homlokukon viselik a valótlanság bélyegét.

Hátra van még, hogy szóljak a 3 jegyző ur megnyilatkozásáról. .étft*

Fogadják az urak először is elismerésemet a közzétett nyilatkozatért, mert ón abból a határtalan coíléjr giális szeretetet olvasom ki, melyre az egy.pályán mun' kálkodóknak napjainkban igazán nagy szükségük..van.

Elismerésem kifejezése után rá kell mutatnom mindazonáltal gyengéjére is. Egyetlen gyengéje nyilat* koza uknak az, hogy koraszülött, épen ezért életerőt nem is hozott magával a világra. — Az urak egészen jóhiszemüleg jártak el, kellő alap, viszonyok, körülmények minden ismerete nélkül, meggondolatlan gyermekek módjára játszottak a „kés“-sei. — Csak állítanak, gyalázkodnak, de nem bizonyítanak semmit.

Végül pedig megfenyegetnek, melytől talán ón félek iegkevésbbé. Itt hajlandó volnék tudomásukra hozni az uraknak, ha meg engednék, hogy; nekem úgy tetszik, mintha teljesen kész nyilatkozatot Írtak volna alá; mintha az ón soraimat nem is olvasták volna, mert én nem „Egy község elöhaladása“, hanem rá mutatva „Kótaj község elöhaladása“ czim alatt nyilatkoztam. Értsük meg egymást Uraim !

Elismerem, elismertem Kótaj haladását a föld vásárlás által előző közleményemben is, de egy oldalúnak tekintem erkölcsi naladás nélkül, sót ha az erkölcsi alapot szedegetjük, ugyanakkor haladásnak nein is tekintem épen „a mai mozgalmas időben.“

Kartársukat akartam befeketíteni? Mivel Uraim? A való felderítése befeketetités számba még eddig nem ment. Igaz, hogy az igazság durva, nem hizeleg senkinek sem.

Nagy súlyt fektetnek arra is, hogy ón nem vagyok kóiaji, s hogy nem is régen lakhatom Kótajban. Ez igaz. De elég régen lakom arra nézve, hogv a köz ség lakosainak gondolkozás módját, a községi dolgokat ismerjem. Kozák Mihály jegyző ur szorgalmát ón nem érintettem, arról bírálatot nem mondtam, mert arra főleg megyénk alispáni hivatala illetékes, — no meg a pénzügyigazgatÓBág is.

Hazafiságában nem kételkedtem, de hogy is mertem volna, mikor van pörge kalapja, rojtos nyak- kendője, attilája, bojtos csizmája s hozzá sarkantyúja

Nem ebben áll a hazafiság Uraim! hanem tettekben. Hazafiságaért jutalmul kapott ordóirólj eddig nem hallottam, azokat nem láttam, igy e kitüntetésről nem szólhatok. Lehet, hogy a kemecsei jegyző ur .tud róluk valamit. Ez állítólagos kitüntetések daczára ' is bátor vagyok kijelenteni, hogy én az ezredévi emlék indokolatlan eltávolítását nyilatkozatuk után, még ma is hazafiatlan cselekedetnek tartom.

Azt is állítják az urak, hogy ón nem vagyok tisztába magammal. Mióta lettek doktorokká? mióta rendelkeznek ily nagy, egészségügybe vágó szakértelemmel? Úgy tudom, hogy a jegyző uraknak ilynemű qualifikátióra még eddig nem volt szükségük,