Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
8 leadásánál, de végeredményében felette nagy szolgálatot tettek ezek az urak éppen a szabad- elviiségnek, mert megakadályozták egy semmiképpen sem szabadelvű exclusiv törvény létre jöttét, a melynek hive izr. hitvallású polgártársaink soraiban soha sem volt és uem lehetett, s a mely javaslat törvényre emelkedése éppen a későbbi egyházpolitikai törvények megalkotását tette volna kérdésessé vagy lehetetlenné. Az 1883-iki f. javaslat szerintem (ki mindég az u. n. de sohasem létezett Tisza Klikkhez tartoztam) nem volt tetszhalott midőn a parlament állandó temetkezési vállalatának átadatott s a nagy funerator kivételesen egy halva született gyermeket siratott meg, a ki tehát nem ébredhetett életre az 1894-ben meghozott egy házpolitikai törvényekben. Azon érdemi természetű motívumok, a melyek a polgári házasság behozatalát indokolták, állami szempontból helyesek és mindenütt ugyanazok voltak; ezen indokok mérlegelése és méltatása billentette a serpenyőt ezen intézmény jávára nálunk is, a hol még nemzetiségi tekintetek is figyelembe voltak veendők; és győzött a salus rei publicae parancsoló szava ott is, a hol a polgári házasság intézménye vallás alaptörvényekbe — dogmába ütközött: a katholicismus meghozta az áldozatot, s a házasságkötésnek a tridenti zsinat óta dog- maticailag s közjogunk által is szentségnek elismert intézményén ejtett csorbát, — hazafias lemondással vette tudomásul. A feltámadást, mint mondám, más körülmények idézték elő, s ezek között első sorban az eikeresztelési vita. Emlékezzünk csak vissza e vitára és vizsgáljuk meg, hogy váljon mi szolgálhatott ennek indokául? Ha áll az, hogy a parlament nem arra van hivatva, hogy elvont elméletek megvalósi- tását tűzze ki czéljául minduntalan, hanem arra, hogy megfigyelve a nemzet társadalmi életének minden mozzanatát, törvényhozásilag intézkedjék ott, a hol a társadalomban szükségeseknek bevált intézményeket törvény által megerősiteui és biztosítani kell; ha az a hivatása, hogy törvényt módosítson ott, a hol az előző törvény hiányosnak, végrehajthatatlanuak vagy olyannak bizonyult be, a mely valamelyes fogyatkozásánál fogva visszaélésekre, a törvény kijátszására és egyenetlenségére nyújthat alkalmat, — úgy — igaz lelkemre mondom, az eikeresztelési vád és vita még inkább alkalmas arra, hogy a tárgyilagos szemlélőt Esopusnak, általad említett farkas és bárány czimü meséjére emlékeztesse. Mert hát rám csak nem foghatja a rossz 'akarat sem, hogy a közügyek ben, a közéletben részt nem vettem; hiszen ott vagyok véled, megyénk szine-javával, 40 év óta közéletünk fórumán, megfigyelve, szolgálva és vezetve — mikor mi jutott osztályrészemül; — s bizony, mondom neked édes barátom, hogy soha, de soha sem hallottam panaszt emelni bárhol is előfordult eikeresztelési esetek alkalmából; sőt tovább megyek és egész positivitással conis hozatott ki a közeli faluból, a ki veszedelmes tüdőgyulladás félét emlegetett. A legény állapota egyre veszélyesebbé vált és olykor-olykor lázas rohamaiban összefüggéstelenül beszélt: — Elmegyek előre ... Jól összeszedjétek magatokat . . . Sok pénzt hallottam a sár tői tanyán ... Ha nem tértek vissza egy hét alatt, baj van . . • Jöjjetek utánam és . . . és . . . Majd máskor meg mosolyogva rebegte: — Boris asszony szép asszony . . . Csak tudnám hol lakik . . . Elrabolnám . . . mert, mert , . . szeretem forrón . . . igazán . . . így múlt el nehány nap. A beteg állapota egy iz ben megtért ős jobbra fordult. Egy este csüuya, hűvös mátrai szél támadt, mely hova-tovább valóságos orkánná fajult és az elborult égen uyilsebesen űzte a terhes fellegeket. Tiz órakor már hófergeteggé vált az orkán, s a fagyos barázdák ról fölkavart hósziporkákat összeküszálta a fel legekből hulló hópelyhekkel. Boris ott ült a beteg ágya mellett, ki nyugodtan ős mélyen aludt Gondolataiba mélyedve, rá sem ügyelt a zügó viharra Már éjfél felé járt az idő, a mikor künn a tanya udvarban szokatlan zajt hallóit Boris asszony. Kiment a másik szobába egy öreg nőrokonához ki mellette a háztartásban segédkezett. Már ez is talpon volt. A nagy zaj felébresztő. E perczbeu künn két lövés döreje hangzott el, s utána nehány alak rohant el az ablak alatt. A külső ajtót, mely zárva volt, egy hatalmas nyomással betörték és négy marezona alak lépett be a szoba ajtaján a félelemtől megdermedve álló két nő elé. Közülök egy, fényes csövű pisztolyt rántott elő és Boris mellének szegezve, oda kiáltott: — Pénzt, vagy életet : „N T í B V t D É Ii‘ statálom, hogy az utolsó évtizedben p. o. Nyíregyházán, Szabolcsvármegye központján, sem a római-, sem a görögkatholikusoknál elkeresz- telés miatt megfelelő eljárás megindítva egyet- leu-egyszer sem volt — habár megengedem, hogy u. n. eikeresztelési esetek azért előfordulhattak. De ha elő fordultak is, az elkeresztelés ténye nem változtat atörvény erején és hatályán semmit. Mit mond az 1868. évi 53. t. ez. 12. szakasza? Szó szerint ezt: „A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiák atyjuknak a lányok anyjuknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, téritvény, vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerővel.“ S ezzel szemben már most Te talán azt hiszed, hogy, ha valahol bekövetketkezett az elkeresztelés ténye, ezzel a törvény ki van játszva, ezzel egyik felekezet híveinek száma egygyel jogtalanul szaporodott, a másik megfogyatkozott? Dehogy van, dehogy volt a törvény kijátszva! A törvény jogilag csakúgy végre volt hajtva, mintha annak végrehajtása formailag is megfelelt volna a törvény rendelkezéseinek, mivel a keresztelés nem valamely t'elekezetbe, hanem a keresztény hitbe való felvétel ténye, s mivel nics bíró sem hatóság széles e hazában a mely minden íelmeriilt concret esetben a felekezeti jelleget nem a törvény parancsoló betűje és szelleme, hanem a szerint állapította volna meg, ahogy a gyermeket bármely felekezeti papnak „elkeresztelni“ tetszett. S ha te erre kedves barátom azt felelnéd, hogy ez csak merev jogi, de uem az élet gyakorlatából merített felfogás, mert megfeledkeztem a gyermek neveltetéséről, úgy én csak erre azt fele em, hogy a szülők akaratával és es elhatározásával szemben, törvény sohasem fogja e kérdést szábályozhatni, valamint azt sem, hogy a törvényengedte korban felekezetiségét ne változtathassa bárki. Ezek azon motívumok melyek engem azon, minden hátsó gondolat és egyoldalú felekezeti vouatkozás nélküli uézetre vezettek, hogy az eperjeske- uépszövetkezetnek adott válaszomban említett „féltékenykedési“ indokoltnak uem tartottam. Az elért eredményekről ma még nem lehet szó; én is reméltem és óhajtom a helyzet javulását; de hogy az egyházpolitikai törvények intézménye a szegény tudatlan nép valláserkölcsi fogalmain csorbát ejtett, sőt a fe- lekezetiség megszokott kötelékéből kizökkentette: ezen állításom bizonyításra nem szorul. Egyébiránt köszönöm, hogy közleményemmel válaszodban foglalkozni szives voltál, a mely válaszodnál szebb stylaris conceptiót régen olvastam. Tisztelőd és hived Kállay András. Városi színház. II. Reméljük, hogy a városi tanács és esetleg a képviselő testület közbeeső véleményező szakosztályai, a kitűzött harmincz napi határidőn belől foglalkozni Boris a nagy félelemtől összeroskadva, eszméletlenül bukott le az öreg nő lábaihoz. A haramia uem kapván választ, nyugodtan vette czélba az öreg nőt és egy lövéssel földre terité; majd a földön vonagló Borisra lőtt és ezután társaiyal fölkutatták a szoba bútorzatát. Az almárium egyik fiókjában megtalálták Boris asszony pénzét melyet magukhoz vettek, s gyorsan ott hagyták a tanyát, A beteg hallotta a zajt, de állomnak képzelte az egészet, s a haramik eltávozása után újra mély álomba szenderült. Reggel, a midőn felébredt, úgy érezte, mintha izmainak ereje kezdene visszatérni; de különösnek tűnt fel előtte, hogy semmi zajt nem hallott és nem látta még Boris asszonyt. Kezdett rosszat sejteni, mikor vissza gondolt a múlt éjjel hallott zajra és lövésekre, a miket lázas álmának tudott be. Már maga e gondolat hevesebbé tette vérét és elgyöngült idegeibe az izgatottság oly erőt varázsolt, hogy föl kelt ágyából és lázas sietséggel felöltözködött. Izgatott vérrel lépett a másik szobába, hol a véres hullák azonnal szemébe ötlének. Mindjárt tisziában volt a történtekkel. Egész testében fölforott a vér és régi erejét kétszeresen érezte működni reszkető izmaiban. Kirohant a tanya udvarra. A cselédséget, az öreg János bérest és Jóska gyereket, az ő élete megmentőit is megölve találta. Fejéhez kapott, hogy hevesen lüktető halántékában a vér tódulást csöndesitse. Majd, összeszedve gondolatait, gyorsan határozott. Benyitott az ólba és egy tüzes vérü sárga csikót kiválasztott. Nem kellett néki sem nyereg, sem kantár, hiszen a puszták fia volt. fognak ezzel a kérdéssel, és úgy fogják azt a képviselet elé terjeszteni, hogy az ügy tartalmának egészében és jelentőségének teljességében fölfejtvo álljon a mélyen tisztelt városatyák tanácsának plénuma előtt. A polgármester ur és a tanács urak — szívesen koncedáljuk — mindannyian tudják, érzik, hogy a mi a részvénytársasági színház átvételének kérdésével összefügg: a színészet Ugye is még csak valamiféle „ügy* volna, vagy mi a patvar. Igen, polgármester ur, tanácsos urak és mélyen tisztelt városi képviselők! Vármegye, törvényszék, kir. ügyészség, járásbíróság, katonaság, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, dohány felügyelőség, beváltó hivatal, pénzintézetek, vasutasok, villamos világítók, egyéb honora- tiorok, kereskedők, iparosok és mindazok, akik itt koncentrálva vagyunk, ezeknek a nexusoknak a révén — Nyíregyházán, és adót fizetünk és fogyasztói vagyunk az egész nyíregyházi piacznak, igényeljük és követeljük, hogy ez a város, mely mi általunk város, azért város, mert mi itt vagyunk, itt élünk, itt fizetünk, végre valuhára vegye észre, hogy Nyíregyháza városának most már nagy intelligencziája is van és hogy ennek az intelligencziának — a többek között — színházra is szüksége van. Nugyon sok okunk van arra, hogy a polgármester urat, a városi tanácsot kérjük és figyelmeztessük arra, hogy a színészet ügyének ezt a kérdését előkészítve, jelentőségének értéke szerint méltatva s jövendőjére nézve programmot adva terjessze a képviselet elé. A „nagyon sok“ okok között a legelső — amiről sokszor irtunk már, — hogy a mi képviseleti tanácskozásainknak nincs rendje. Nincs az a megszabott rendje t. i., hogy az előkerülő kérdések mindig, a kérdés felett véleményt mondott szakosztály és a tanács javaslatának, minden hozzászólást megelőző, nyílt és határozott előterjesztésével adatnának elő a plé numban. Panaszkodunk, rekriminálunk és szégyenkezünk, hogy a mi képviselő testületi tanácskozásainkban milyen mindenféle kvalifikáczió nélkül való, sőt diskvali- fikált embernek jut hely döntő közbeszólásra, Hogy ne! Mikor sokszor megtörténik, hogy a sok szó áradat után, közvetlenül a szavazás előtt olvassák föl, hogy a közbeeső rostáknak; küldöttségnek, bizottságnak, szakosztálynak, tanácsnak mi is volt hát tulajdonképen arról a kérdésről a véleménye és a javaslata! így került a múlt kedden is a részvénytársasági színház átvételének az ügye a képviselet elé. És csak is igy történhetett meg, hogy már ez előzetes bejelentését is ennek a kérdésnek olyan igazán sajnálatos vita után vették tudomásul. A polgármester ur, aki legelső képviselője a mi városi közdolgainknak és a vele — természetszerűen solidáris tanács bizonyára tudják azt, hogy micsoda jelentősége van annak, mikor ők bejelentik és kérik, hogy a város képviselőtestülete — harmincz napi határidőn túl — vegye tárgyalás alá — és hozzon abban határozatot, — a részvénytársasági színház épületének városi tulajdonba való átvétele ügyét. Persze, persze! Egy elintézetlen akták közé. nyakig bespékelt miniszteri segédfogalmazónak lehet ilyen módon való elintézéssel kivezetni egy „ügyszámot“ az előadói könyvéből. De egy helyi hatóságnak, amelynek módja van hozzá — dehogy módja! kötelessége, hogy rajta tartsa a kezét az igazgatására bízott közdolgok, Pillanat alatt a csikó hátán termett és neki vágtatott a Tisza jegének. Átjutva a tű'pirtra, csakhamar eltűnt a beláthatlan síkon. A pákái pusztán, egy félre eső nádas őr közepén volt a hires Fíntó Pista betyár bandájának tanyája. Beesteledett, mikorra a legény oda ért tajtékzé paripáján. Bent vígan voltak a haramiák. Minden jó fogás után rendesen tort ültek, hogy a bor buzdító mámorában feledjék bűnösségüket. A legény elcsapta a csikót, mely rohanva száguldott vissza azon irányban, a merről jött, s azután óvatosan a tanya ablakához ment és hallgatódzott. A vad tivornyának nemsokára vége lett és mint oldott kerék, dőltek jobbra és balra a részeg haramiák. Azt várta, s ekkor hozzá fogott munkájához. Előbb az ablakokat, aztán az ajtókat rekesztette el gondosan és erősen. Majd egy égő csóvát dobott a padláson lévő rzáraz széna közé. A láng tenger hamarosan leolvasztá a tetőn levő vékony hó réteget és nemsokára hatalmas lángsugarak kígyóztak végig az épület gerinezén, rémesen világítva be a messze rónatájt. A legény örjöngő mosolylyal nézte bosszú művét. A lent levők nemsokára észrevették veszélyes helyzetüket és iszonyú káromkodások között igyekeztek kiszabadulni, de nem lehetett; mert fogva voltak, mint a kalitkába zárt madár. Nemsokára bedőlt az égő tetőzet. Vad orditozás hallatszott pár perczig, mely lassanként elnémult s a néma csendben tovább fttstölgött a porrá égett tanya megszenesedett maradványa. A legény felkaczagott, majd szivéhez kapott és élettelenül terült el a havas földön . . . Szabadi! Elek.
