Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-17 / 16. szám
XIX. évfolyam. 16. szám. Nyíregyháza, 1898. április 17. IDEK VEGYES TARTALMÚ HETILAP. szabolcsvArmegye hivatalos lap ja. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 19” >IegJolenite hetonkint ogyHzer, vasárnapon. Klöll/etéhf feltételek: poétán vagy helyben házhoz horiva : Kaé&'. érre . . ...... 4 forint. PZl érre..........................................2 „ Ne gyed érre........................... 1 „ A ktatégi jegyxó é* tanít • uraknak egém érre c«ak két forint. Az elő fűdét i \>én:ck, megrendelések s a lap »létküldése tárgyában leendő fcltsó- lambitok Jóba ICIeU kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap »zellemi régiét képezd kfildeményok, a •serke-otő csira«.* alatt kéretnek beküldeni IlérmrnteUeu terelek csak ismert kés ktdl fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kivonatra s as illető költségére küldetnek vissza Hirdetési dijak: Minden négyszer tmiboiott petit ser egysiT közlése & kr.; tőbbaxíri köslés esstéban 4 kr. Kincstári bélyegdij fejé >en, minden egyes hirdetés után SO kr. fizettetik. A nyílt-téri közlemények díja sorookiat SO kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik száui); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész. Szabolcsvármegy alispánjaiul. 18utí. A községi elöljáróknak. A földinivelésügyi in. kir. miniszter f. évi 7/VU-l. számú rcmlclelének másolatai tudomásul vétel, illetve közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1898. ápril hó 6. Mlkccz János, alispán. (Másolat.) Földiáivelésügyi magyar kir. miniszter. 7/VII-l. szám. Valamennyi törvényliutóságnak. A mezőőröknek vadőri teendőkkel való megbízatása tárgyában hivatali elődömnek 1895. évi augusztus bő 34-én 53481). sz. a kiadott körrendeleté kapcsán értesilcin a közönséget, hogy a vadászati jog birtokosának (bérlőjének) kérelmére vagy hozzájárulásával a vadőri leendőkkel szabályszerűen megbízott mezőőröknek vadászfegyverrel való ellátása, az 1883. évi XXIII. l.-cz. 0. jj-a ulapján történik, ebhez tehát az 1894. évi XII. t.-cz. végrehajtása tárgyúban 1894. évi 48000. szám alatt kiadott rendelet í)) melléklete 4. g-ában előirt engedély nem szükséges. Ezen rendelőid.) valamennyi községben kihirdetendő. A kihirdetés megtörténtéről 30 nap alatt jelentést várok. Kelt Budapesten, 1898. évi márczius 95-én. Darányi s. k. 1 ' Szabolcsvármegye alispánjától. A |árá»l föszolgablráknak, Nyíregyháza város polgár- mostoréuck és a községek elöljáróinak. Értesítem, hogy Nyíregyháza városban a folyó hó l-én Balogh György ibrinyi lakosnak J drb lova takonykor miatt kiirlalolt. Miután azonban nevezettnek Ibrány- bnn istállója a több lova nincs s ezen lovukat ott csak pár napig, u dögtéren tartotta s miután továbbá Ibrány község egész lóállományn a folyó hú l-én foganatosított vizsgálat alkalmával teljeson egészségesnek bizonyult, ezen községben óvintézkedések foganatba vétőiének szüksége fenn nem forgott. Tekintettel azonban urra, hogy nevezett ibráuyi lakos egyik lovát Uombrádon, másik lovát Nyíregyházán vette, az ulózö lótulajdonosok neve- nek kipuhatulasu iránt az intézkedés meglévő lett. Nyíregyházán, 1898. óv április 5. Mikoez János, alispán. Nyílt válás/ Ujfalusi Bélához! Kedves Barátom! A nyolczvanas évek legelején lehetett, a mikor egy tiszai társulati gyűlés után, Lóuyay Menyhért felejthetetlen emlékű elnökünk szabályozási ügyek keretén kivül álló dolgokról beszélvén, egy észrevételemre válaszolva ekként szóllott hozzám: „Hát én biztosítom kedves elnök társam, hogy a mint a GO-ik életévet betöltőm, mindenről, de mindenről lemondok, — csuk a papokat tartom meg.“ Nohát én ma léptem életem GO-ik évébe, reám nájy’e is bekövetkezik ma-holnap a lemondás napja, de a kálvinista papokról, — akik között annyi sok jó barátot számlálok — én sein fogok lemondani soha. Te kedves barátom a lelkiekben található gyönyört előbb fedezted fel mint én, egyházi ügyekkel régebben és autonómiátoknál fogva behatóbban foglalkozol nálamnál, együtt élsz és együtt gondolkozol azokkal, a kik között mint világi tanácsbiró méltó helyet foglalsz, s igy cseppet sem csodálkozom azou, hogy be uem várva a még távol levő GO. életévet, te som hagyod papjaidat s az iutra dominium nyugodt érzetével veszed lel a keztyüt velem szemben, ki azon kivül állok, s kizárólagosan felekezeti szempontok piedestáljára helyezkedni ott, a hol ezek az líperjeskei népkörnek adott válaszomban c-alt mellékesen s kizárólag csak politikai szempontból lettek érintve. Kedves jó barátom, ugyan hogy jutok én )iboz, hogy a felekezeti béke bontásával vádol- tassam, ki egész hosszú közpályámon annak mindenkor, s uem egyszer szemben egy egész vármegye közvéleményével, védelmére keltein; s valjou nem voltál-e velem szemben igazságtalan, midőn hozzám intézett nyílt leveledben a pro- testautisuius világtörténelmi és magyar nemzeti hivatásáról és érdemeiről nékem ugyan csak erős leczkét adsz, nékem mondom, ki ugyan-e közleményemben úgy emlékeztem meg a refor- matióról, mint „A szó nemes értelmében vett egyenlőség és szabadságnak elóbarczosáról* 1 S ha én a reformation^ ekként nyilatkoztam, miért állitsz te eugem szembe annak apostolaival l De ha már a kritika terére léptél, nézetem szeriut helyesebb lett volna a kérdést és közleményemet nem általános történeti és kizárólag ref. felekezeti szempontból Ítélni meg, hanem kizárólagosau az egyházpolitikai törvények keletkezési indokainak és elért eredményeinek szempontjából; s éppen ezért előre jelzem, hogy e válaszomban, melynek egyébiránt egyedüli czélja megnyugtatásod és ide vonatkozó „egyéni* nézetemnek megvédése, én részemről egyedül a tárgynak e coucret oldalával kívánok rővideu foglalkozni; s mivel a felől teljesen biztos vagyok, hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a felekezet- nélküliség modern intézményéről egy véleményen vagyunk, jelen soraimban csak a polgári házasság intézményével kivánok foglalkozni, s itt sem annak meritumával, hanem valamint eddig úgy ezután is egyedül annak keletkezési phasisairal és elért eredményeivel. Te édes barátom, szives voltál az egyházpolitikai törvények embrióját ama 1883-iki törvéuyjavaslatbnu felfedezni, annak bukásáért ama 9 ultramontán f házi tagot felelőssé tenni, s idézni Tisza Kálmán azon jóslatát, hogy az eltemetett tetszhalott Phónixként fog majdan kiemelkedni sírjából Nohát kedves barátom lehetséges sót valószinü, hogy ama 9 ultramon- tánt uem vezették szabad elvek szavazataiknak A „NYIKVIDEK* TÁKOZAJA. A betyár bosszúja. A Tisza mentőn, nyolca határon At híres volt szépségéről Nagy GAborué Máudi Biris. Utt lakott a Tissa egyik kanyarulatánál, nyárfás tnuyájU). Alig volt négy évig assiouy, mikor fiatal férjet a villám ütötte meg. E mentek Peter-l’álkor tószegi búcsüra. Ott történt. Óriási vihsr jött fel a Dunáról ás éppen a bücsU kérmenete a alt csapolt le a villám a templomra. Mándi Boris férje, gzsdag sártól paraszt, ott állott a torony alatt ás a másik pillanatban már élettelenül bukott át a templom márvány küszöbén. Mikor meghallotta Boris, hogy fé.jet találta az istooitelot; Osszerogyott, s a mikor eszméletro tért, egy barna, göndör hsju legény karjaiban pihent. Soha nem feledto el azt nézést, mely a szép le géoy tündöklő szóméiból reá vetődött. Szive, nagy fájdalma dac/dra is megmozdult és megbúvóim lényének egész valóját. Ura temetésekor is látta a legényt. 0:t állott, nem messze a sírtól, o^y odvas fejfához dőlve, mereven tekintve maga elé. Hogy ki volt a legény, nem tudta meg sónkból, Bánatos érzelmeit gyakran túlszárnyalta már is, h> visszavarázsolta emlékébe a b(lesüt. Eimerengöaében meg megstmogalta homlokát, mintha mindég ott érezne a legény göndör fürtjeit, melyek édes melegséggel asiborgatták meg haliulékaiban lüktető vérét.?? Már jóval elmúlt (élesítendő a bilc-u éti, s a téli hosszú unalmas estéknek is jsva részén túl voltak; de azért Boris előtt nem voltak unalma-ak a komor télies napok, s az egyhsngu bosszú esték. Gon dolatai folyton elvoltak foglalva s környezete azt hitte, hogy férje ura szomorú sorsán mereng el napokon ál. pedig az már előtte rég feledésbe tűnt és egy másik kép, a göndör fürtű legény lopódzott szivébe s tart A, fogva minden gondolatát. zép farsangi v-sdrnap volt. A hóval borított vidékre a tiszta égboltról onyhe sugarakat lövelt a nap s hatalmas erejével, olvasztani kezdé a föld fehér mezét. Boris szobája ablakáuál ült és ábrándozva nézegetett ki a Tiszán túl elterülő vakító hó mezőre. A vén folyam túlsó partjtn, egy lovas tűnt szemébe, a mint nyilsebosen száguldott a meredek pírt ról le, a folyam medrébe A Tisza jégpdnczélja már lazuloi kezdett a nsp erósbülő melegétől. A lovas habozás nélkül ugratta rá lovát, a szorosan Osszegyülemlett jéglapokra. Boris felugrott székéről és az ablak hideg karikájához nyomva homlokát remegve nézte a hajmeresztő látványt. A Tisza tanya felőli partja laokásabb volt és e mellett délre oézett. A jég itt sokkal lazább volt már, mint a túlsó oldalon. Alig ért a lovas eme részre, a jégtáblák hatalmas recsegéssel szétválni kezdtek. A ló már két Ízben is megbotlott a hullám alakban hajladozó jégtorlaszok között. A vakmerő lúTat csak haladt tovább; egyszer az inbau egy sima jéglapra ju'váo, az egész tábla le kerekedett a teher alatt és már a másik perezben el merőit a lovas, órii*i hullámverést csapva fel mag* után. Boris összecsapva kéz-t, velőt rázó sikoltással rohant ki a szobából. Az öreg béres János és Jósks tanyás gyerek, szinten látták á hajmeresztő látványt és azonnal lerohantak a Tisza partra. Az elmerült lovas »sep-ncsáre a lék szélénél bukkant fel a vízből Szép erótelje* legény volt. ki veszedelmes helyzetében megtartva lélekjelenlétét két kö nyékével térdeié a szétreped esett jéglapokat és ígye- ' kezetl felszínre vergődni. János béros és Jóska gyerek ekkorra egy hosszú rudat kerítettek és azt benyújtották a jég kötött vergődőoek. Alig volt már ereje a legénynek megragadni a mentő rudat, melylyel aztán kihúzták a parton állók, veszedelmes helyzetéből. — A lő odaveszett, pedig kár volt érte, — szólalt meg az öreg János midőn már partra vonszolták a legényt. Én is sajnálom, bátyám I — válaszolt amaz. mert nem volt párja messze földöo; de se baj! csakhogy lent nem hagytam a fogam' éo is. — Szaporán befelé édes öcsém I — sürgető az öreg a reszkető legényt, mórt veszedelmes bűiéit kaphat az ember ilyen fürdés uléo. Sietve haladtak fel a tanyába. Boris szive még most Is hevesen vert libáié mellében ál átélt ijedtségtől. Mikor a legény oda ért, a meglepetéstől majdnem elszorult a szive. A legény la meg volt lépőivé, de ezért oda szólott : — I-mer-e még Boris asszony? — Nem ismerem, de úgy tetszik, mintha már láttam volna valahol . . . — A múlt nyáron Péter Pálkor . . . — Igen, igen, — vágott szavába Borit, ott láttam, már emlékezem ... No de menjünk be, mert baja talál lenni. A legény szó nélkül követte e tanyába a atép asszonyt, hol aztán azonnal átöltözött » Boris férjének ruhájába és a jé meleg bübos mellé kaporodott melengetni álholt testé'. Másnap a legény beteg lett Arcai kipirult a láztól és erejét teljesen elvesztette. Boris maga ápolta búségeseo, mintha ciak ez édes ure lett voloe. Orvost Alul számunk 8 oldalra törjed.
