Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

„IN Y í K V i d É K.' A város uj szervezkedési szabályrendelete. II. Az uj szervezkedési tervezet egész berendezésén, anyagán és szellemén végig vonul az a törekvés, hogy minden egyes tisztviselőnek munkaköre taxativ felsorolás által szorosan behatároltassék. Helyesen számit a tervezet ama nehézségekre, amelyek a homályos hatáskörök! megállapításokat követik. Nemcsak az egyes tisztviselő felelősségének megállapithatását könnyíti meg a kimerítő taxatió, de elejét veszi az összeütközéseknek, tájékozást nyújt minden egyes intéző orgánum hivatásának terjedelméről, korlátairól és minőségéről. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy a tervezet a taxatiójában nem elég világos, határozott és tiszta. Sok a taxativ felsorolásban az általános kifejezés, minők: „szükséges teendők", „összes feladatok*, „bizonyos ügyek körüli teendők," stb. Kissé homályos meghatározás, főleg oly hatásköröknél, amelyek nem kizárólag egy orgánum ellátását igénylik, de vagy megkülömböztethetően meg vannak osztva több tisztviselő, illetőleg hivatal között, vagy közösen intézendők. íme a Vll-ik fejezet f) pontja szerint a tanügyi tanácsos „a városi orvosokkal karöltve ellátja a szegényügyet, a kórház feletti felügyeletet, s teljesíti u közegészség körüli teendőket." Ily szövegezés mellett nem lehet feltételezni, hogy a tervezet csak azon közegészségügyi teendőket értené, amelyek a szegényügygyel, s a kórházzal vannak összeköttetésben. A meghatározás egészen általános. Ámde ugyanezen tervezet a közegészségügy közigazgatási részét igen helyesen a rendőrhatóság részére osztotta ki, amelynek az orvosi kar áll rendelkezésére és támogatására. Minő különös feladatok várnak tehát a tanügyi tanácsosra az általános közegészségügy körül? Módunkban volna ide vonatkozóan több hasonló példát is fölhozni annak igazolására, hogy a tervezetben felette gyakran tapasztalható általános meghatározások a taxatiút homályossá, a tájékozódást nehézzé, s ennek következményeként a hatásköri elválasztást kétségessé, könnyen fel nem ismerhetővé teszik. A bizottság nagy gonddal készült valóban értékes munkálata megérdemli, hogy komolyan foglalkozzék vele a képviselet, s hogy kiváló érdemei mellett eltűnő hiányait helyrehozni igyekezzék. Kissé körültekintő módosításokkal könnyű munka lesz teljesen megfelelő szabályrendeletet alkotni belőle. Az egyes ügyosztályok föladat körének éles elkülönítésénél jobban sikerült a képviselő testület és tanács hatáskörének szabatos ketté választása. Alig találunk egyetlen pontot is a közigazgatás óriási területéről, amelynek illetékes fóruma ezen tervezet mellett csak egy pillanatra is kétséges lenne. A vonatkozó törvények rengeteg szövevényéből nagy szorgalommal van kiaknázva minden ténykedés, amely a képviselő testület és a tanácsra vau bizva. Épen azért csodálkozunk azon, hogy a tervező bizottság a képviselő testület hatáskrének rovatából a 3 legszebb, legértékesebb, és leggyakoribb jogát feledte ki. A hiány nem érinti a szabályrendelet értékét, ezen jogainak expressis verbis való ki nem jelentése nem enged következtetést arra, hogy tehát azok nem illetika képviselőtestületet: de jobb szeretjük ott látni a minősített tulajdonságaiknál, s azon oknál fogva, mert a képviselőtestület jogkörének teljességéhez legelső sorban hozzá tartoznak. Az 1-ső fejezet 2 §-a a képviselő testület határkörét lehető részletességgel sorolja fel, Következtetnünk kell ebből, hogy tárgyát ki is akarja meríteni, s minden jog és kötelezettséget, amiket az a) pont szerint törvény és szabályrendelet hozzáutal, kifejezetten feltüntetni, tehát meg azokat is, melyet szabatosan speczifikálva törvény és szabályrendeletek tartalmaznak. A községi önkormányzatnak alig képzelhető szebb joga, mint a szabályrendelet alkotás, a I mely lényegében helyi törvényhozás. Ilyen a tisztviselő választás is, vagyis a végrehajtói szerveknek független megválasztása. Ha a szabály rendelet tervezet sokkal jelentéktelenebb jogokat és kötelezetségeket kifejezetten bevon hatás körének kereteibe, a melyek egyébként magától értetődőleg oda tartoznak: annál inkább íölveendők a szervezkedés jelentős müvébe a községi autonom jogok legszebbjei: a szabályrendelet alkotás és a tisztviselő választás. Nem hisszük, hogy a jogok kimaradása másnak lenue tulajdouitható, mint a tervezet alkotó bizottság elnézésének. Az 1886. évi XXII. t. cz. valamint az egyes speciális közigazgatási törvéuyek biztosítják főkép a rendezett tanácsú városok képviselő testülete részére azon jogot, hogy úgy a felettes hatósághoz, revisiv alá hivatalból felkerülő határozataira meghozott törvényhatósági határozatokat; valamint az illetékes tényezők felebbezése folytán a törvényhatósághoz felkerült ügyekben meghozott másodfokú határozatokat további revisió alá vehesse, illetőleg további felebbvitel tárgyává tehesse. A képviselő testületnek ezen revisiónális, illetőleg appellationális joga a szabályrendelet tervezetben kifejezésre juttatva nincs, holott van olyan fontos e jogok akármelyike, mint az ajándékok megszavazása vagy a díszpolgár választási jog Ismételjük, mikép ezen jogoknak kimaradása a szabályrendeletből nem fogják jelenteui e jogok nem létezését, de szükségesnek tartjuk a teljesség okából hogy bevétessenek. Nem fog ártani, ha a képviselő testület figyelmét a szabályrendelet egypár oly következetlenségére hívjuk fel, a mely első átolvasásra is szembetűnő. A tanácsról szóló fejezet t) pontja fölhalmazza a tanácsot, hogy kijelölhesse azon tisztviselőt, a kit a közigazgatási hatóságok határA „NYIRVIDEK" TÁRCZÁJA, Mi az „Esperanto" nyelv? Akar-e ön pár órai fáradság után egy olyan nyelvet tudui, melylyel érintkezésbe léphet bármely nemzet fiival ; akarja ön pár óra al.tt képessé tenni magát arra, hogy egy új irodalom műveit olvassa, mely eddig iemeretlen volt ön elótt; ha igen, akkor tanulja meg az »Esperanto<-t. Eyy tekintélyes kiilföldi lap nyilatkozata. Mióta a sokat emlegetett és sokat magasztalt Volapük nyelv megbukott, az emberek elvesztették bizalmukat minden olyan kísérlet iránt, a mi világnyelv czim alatt próbált szerencsét. Ez a bizalmatlanság önkéntelenül vetettp fel a kérdést, hogy vájjon van e szükség a világnvelvre ? Nagy szelletnek, mint Lacon, Descartes, Lcibnitz, Voltaire, Ampere, Grimm, bebizonyították, hogy van. Vau, mert több modern nyelvet évek alatt sem lehet megtanulni; szükség van tehát egy oly nyelvre, melylyel az egész világon megértethetjük magunkat; de ennek a nyelvnek oly logikusnak kell lenni, hogy megtanulása csak napikat vegyen igénybe. A Volapük nem volt életkép?s. Most azonban elmoudhatjuk, hogy a világnyelv kérdése meg vau valósítva. Az, a minek eszméjével a tudós világ oly régeu foglalkozott s a minek megalkotásán sok nyelvész sikertelenül fáradozott, s végre létre hozta egy orosz tudós: dr. Zamenhof. Mig a Volapüknek mindenfelől csinálták a reklámot, ő elvonulva a világtól 12 éven át a világnyelv megalkotáson dolgozott. Kilencz évvel ezelőtt, mikor munkájával készen volt, közreadta s rövid idő alatt világszerte kimondták, hogy a dr Zimeuhof alkotta „Esperanto" nemzetközi nyelv az egyedüli, melynek jövője van: ez a valódi világnyelv. Az „American Philosophical Societymely épen azon fáradozott, hogy meghatározza, milyennek kell lenni egy világnyelvuek, mikor az „E-peranto" nyelvtaut megkapta, elragadtatással tapasztalta, hogy az „Esperauto" világnyelv épen azon elveket valósította meg, a mit a tudós társaság maga tűzött ki. Müller Miksa, a nagyhírű nyelvtudós maga moudta ki, hogy ez az a világnyelv, melynek jövője van s a következő levelet intézte a szerzőhöz: .Tisztelt uram! Sokszor volt alkalmam, hogy a világnyelvek fölött véleményt moudjak. Mindeniknek meg volt a maga jó és rossz oldala, de most határozottan kijelentem, hogy az „Esperanto" fölülmúl minden eddigi kísérletet és ón az első helyet az „E p^ranto" nyelvnek adom. Müller Miksa. Tolstoj Leó gróf, a nagyhírű regényíró leveléből érdekesnek tartjuk a következő sorokat közölni: >„A világnyelvre vouatkozólag mondhatom, hogy a Volapüköt komplikált volta miatt sohasem tartottam élétrevalónak. Az „Esperanto" ról ellenben állithatom, hogy e nyelv megtanulása oly köDnyü, hogy én mikor a nyelvtant ós szótárt s néhány „Esperanto" nyelven irt czikket kezembe kaptam, nem több mint két órai tanulás után, ha nem is „Esperanto" nyelven írni, de legálább szabadon olvasni tudtam mindent és értettem, a mi e nyelven volt irva." S levelét azzal végezte, hogy az „Esperanto" nyelv terjesztését, mint kiváló jótéteményt az emberi ségre nézve, legszentebb kötelességének tartja. Laikus emberekre is hivatkozhatunk. Különösen a következőket tartjuk érdekesnek a közlésre : Jalta, Oroszország. „A skeptiku

0 embereknek tudtára adhatom, ho^y semmiféle idegen nyelvet nem tudok és az „Esperanto" nyelv segítségével 17 nemzet fiával tudok levelezni, a kik között vannak: francziák, németek, angolok, svédek, körébe utalt rendőri kihágást ügyekre nézve a rendes bíráskodási jog első fokban illet. A rendőrkapitányról szóló fejezet i) pontja pedig meghatározza, hogy a rendőri kihágások, továbbá az 1890. évi I-ső t. czikk 104 és 145 §-ban minősített kihágások fölött első fokulag a rendőrkapitány határoz. Ugyanezen fejezet v. v.) pontja, még tüzetesebben felsorolván a rendőri kihágásokat, azok elbírálására a rendőrkapitányt utasítja, akit, de csak akadályoztatása esetén, az alkapitány helyettesit. Világos, hogy a szabályrendelet maga kívánja a rendőri kihágások fölött bíráskodó egyént kijelölni, s az idézetekből látszik, hogy azt tényleg meg is teszi, gondolván még a helyettesére is a Logice következik ebből, hogy ugy&n ezen kijelölést a tanács még egyszer nem teheti, s szemben ezen szabályrendelettel tennie nem kell. A második fejezet t.) pontja tehát helytelen és fölösleges A negyedik fejezet h.) pontja a polgármesterrel kinevezteti a dijnokokat, végre hajtókat stbi. A közvetlen utánna következő i.) pont pedig a szegény dijnokokat es végrehajtókat szintén a polgármesterrel felfogadtatja és elbocsáttatja. Világos pleonasmus. Az elbocsáttatás helyett pedig jobban hangzó a „főimentés". A 45 alatt szabályozott általános határozatok 4-ik pontja azon tisztviselőket, akik akár a tanácsülésekben, akár a képviselő testület gyűléseiben mint előadók szerepelnek, arra kötelezi, hogy a határidőhöz kötött ügyekről nyilvántartást vezessenek. E helyütt említés tétetik Il-od aljegyzőről, a ki az árvaszéki ügyeket volna hivatva skontrózni. Ámde a tervezet helyes munka megosztás folytán ll-od aljegyzői állást fölöslegesnek tartott, s ugy látszik, elállott attól a szándékától, hogy a jegyzői kart szaporítsa. Az előbb hivatkozott pout jelenlegi szövegezésében tehát megnim maradhat, s minden valószínűség szerint az árvaszéki jegyző az, a ki a szóban forgó nyilvántartás vezetésére kötelezendő. Valószínű, hogy a felsorolt szépség hibákon kivül több is van a szabályrendelet tervezetben. Újságírói kötelességünket kimerítve látjuk azonban az által, ha a képviselő testület figyelmét oda irányítjuk, a hol helyesbbiteni és javítani való van, nyomatékot adván felszólalásunknak oly adatok kiemelése által, a melyek ily szépség hibák létezéséről győznek meg. A javítások szükségének felismerése, valamint az alapos reparatura a képviselő testület feladata, a mely, hogy el ne maradjou a szabályrendelet értékének emelése érdekébén kívánatos. Figyelmébe ajáuljuk továbbá a képviselő testületnek a stiláris simitgatásokat. Mellőzzük a példák felhordását, mert figyelmes átolvasásra mindenki által észrevehető, hol és mennyiben forog fenn szüksége. norvégek, olaszok, spanyolok, portugálok, amerikaiak és afrikaiak." Dr. J. Ostrovskl. Dr. Bálint Gábor, a nagyhirü nyelvész, egyike azoknak, kik legtöbb nyelvet beszélnek, mikor az „Esperanto" nyelvet mpgismerte, legnagyobb készséggel állott a nyelv hívei közé s egy terjedelmes czikkében következőket írja: „Néhány évvel ezelőtt Athén városában hallottam először a dr. Zamenhof által szerkesztett nemzetközi nyelvről, melyet ma röviden „E-peranto" néven neveznek. Én egy olyan német embernek a nyilatkozata által vettem tudomást az „Esperanto" nyelvről, ki előbb maga is buzgó Volapükista volt, de a ki a 16 szabályu „Esperanto" nyelv megjelenése után azonnal hátat fordított a Volapüknek azért, meri az, noha már akadémistákkal rendelkezett, olyan volt, mint az idétlen szülött, ezer bajban nyavalyogott: mig az Esperanto ágy jelent meg, mint Minerva istennő atyja fejéből." Abból, hogy kilencz év alatt az Esperantoról semmit sem lehetett itt nálunk hallani, azt lehetne következtetni, hogy az Esperanto még a vonagló, vagy talán már ki is mult Volapüknél is élhetetlenebb valami. Azonban nem az Esperanto nyelv semmisége az ok, hanem az. hogy mi újy vagyunk, mint a róka vagy morga a lyukában, csak arról van tudomásunk, a mi a lyuk száda kö/.elében történik; a lyuk szádáuál pedig leginkább bőrű ükről, de nem előnyünkről van szó Mi* nek adui tudtára a magyar embernek, hogy a nyolez éven át kinosan deklinált latin és német nyelvnek azt a gyakorlati hasznát láhatja a dr Zimenhof logikus kombinácziójával, hogy az iskolában valahogy megragadt latin, uemet, görög ós a közbeszédből ismert olasz, franczia és angolt szókból olyan levelet állithat össze, melylyel ismeretségbe léphet haladni kivánrt embertársaival Grönlandtól Brazília déli határáig, Laplandtól Kaplandig és Szibéria közepétől Amerika nyugati határáig?! Minek adni értésére a magyar embernek, hogy milliomod rész fáradsággal^ olvashatja Ilomér, ByroD, Folytatása a mellékleten