Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

„IN Y í R V t D É van, adót kell fizetni, egyébb kötelezettséget is kell teljesíteni, felkeresi, vagy felkerestelik vele az irodával is bíró üzért, hogy leendő termésére adjon neki előleget. Ez a jogczím tényleg azonban nem előlegezési, hanem valóságos adásvételi jogügylet jön létre, mely szerint a paraszt, a 25—10 holddal biró kisgazda gabonáját, búzáját, tengerijét, kolompárját, egyszóval összes termését eladja és azt saját költségén Kis-Várdába, az üzér raktárába beszállítani magát kötelezi. A gabona, búza, vagy tengeri árát az üzér állapítja meg, a búza métermázsáját 4—4 frt 50 krban, a gabona métermázsáját 3—3 frt 50 krban. — Ez az ár azonban nem nyer kifejezést az adásvételi szerződésben, hanem általánosságban elismertetik vele az eladott menynyiség vételárának teljes felvételét. Míg Kis-Várdában 4—5 üzér foglalkozik a nép ilyeténi kiszipolyzásával, a talvak szinte elvannak árasztva ragadozó madarakkal, kik minden egyes gazda viszonyait közvetlen ismervén, a falusi cordiális viszonynál fogva azt még jobban kizsákmányolják. A megszorult kistermelő jól tudja ugyan, hogy ily árak mellett termelési költségei sincsenek fedezve, de bízik a jövőben, bízik a jó termésben, és elfogadja még azt is, hogy az üzér által kifizetett összegből kamat, bélyeg, nyomtatvány és egyébb dijak is levonassanak. Ezenfelül kezest is kell állítani, sőt nagyobb biztonság okáért még váltót is kell elfogadnia, persze a kezessel együtt. Midőn a gabonaárak alacsonyak, az uzsoráskodás nem oly szembetűnő, a kisgazda kénytelen a helyzetbe beletörődni, a nem szállítható mennyiség után fizeti a tősdei árfolyamot, gurul a lejtőn, míg egy napon arra ébred, hogy a törvény, a rideg igazságszolgáltatás megfosztja a véres verejtékével áztatott csekély földjétől, házától és mindenétől. A gabonaárak alacsony volta mellett is az üzér egy mmázsa gabona és búza után 2 frtot biztosan nyer, és mert minden évben 4—5 ezer mmázsát harácsol össze egy-egy üzér, évi jövedelme 8—10,000 frtot tesz ki, a kisebbeké 3—4000 frtot, de jövedelmi adót csak 100—200, vagy 300 frt után fizet. Innét magyarázható meg azon tünemény, hogy az üzérek e fajtája csapatostól telepedik le Kis-Várdában és míg a becsületes kereskedő küzd a léttel, a gabona uzsorás gyapjasodik, házat vesz és vagyont gyűjt, pedig pár évvel ezelőtt még paszuly-levest ebédelt és annyija sern volt, hogy hetenkint két tiszta inget vehetett volna fel. Ez idén a helyzet rendkívüli, a magas gabonaárak egy csapással megsemmisítették a parasztgazda megélhetésének lehetőségét, mert a mi a termelőre nézve áldás, az a parasztgazdára átok és pusztulás. Ez furcsának hangzik ugyan, de mégis így van, mindjárt ad oculos fogjuk ennek igazságát demonstrálni. Mint említve lett, a paraszt gazda eladta gabonájának mmázsáját, 3 forint vagy 3 frt 50 krért, a búzának mmázsáját 4 forint 50 kr, vagy legföllebb 5 írért. Ma a gabona ára m. mázsánként 8 frton felül, a búzának mmázsája 10 frton felül áll, tehát a külömbség m. mázsánként több mint 5 frt. Ehhez járul még az idei szük termés, miből következik, hogy ha a kisgazda mindenét odaadja is, az előlegesen eladott termésre felvett összeg legcsekélyebb részét sem képes kifizetni. A paraszt nem képes, nem fog szállítani, mi lesz a következmény? Az uzsora elpalástolása végett az üzér által kifizetett vételár, kamat, a még nem létező scála után felszámított bélyeg és egyébb járandóságok összeszámitattnak, melynek ellenértéke gyanánt, tengeri és kolompár termését adja el, persze az üzér által limitált alacsony árakon, és ezzel ott van, a hol a mádi zsidó. Vagy pedig az egész lartozásról, vele és kezese által váltót fogadtatnak el, mely lejáratkor kíméletlenül bepereltetik, miután az üzérnek van annyi magához való esze, hogy az így kapott váltót a helybeli pénzintézeteknél leszámitoltatja, és így még a perlés ódiuma sem nehezedik reá. Van a lebonyolításnak még egy harmadik módja is, — nevezetesen — midőn a paraszt-gazda, közönynyel néz a végzet elé, nein változtatja át az eredeti adás-vételi jogügyletet, váltót sem ad, ez esetben az adás-vételi szerződés lesz bíróilag érvényesítve. A bíróság, a törvény betűihez ragaszkodik, é? a parasztot a szerződés teljesítésében kénytelen marasztalni. A 8 vagy 15 napi tejesitési idő alatt, annak eleget tenni képes nem lévén, mert hiszen nincs termés, nincs mit szállítani, és ekkor a törvény rendelkezése szerint, a végrehajtás foganatosításakorfenálló piaczi napi ár a mérvadó, vagyis beveszik rajta a gabona 8, esetleg 9 frtos árát, a búzának 10 esetleg 11 frtos árát. Németországban vannak az úgynevezett „Bauern Verein"-ok, a „Reifassen"-féle szövetkezet, Francziaországban, Syndicatusok Angliában, a „Trade Union", hogy ezek nálunk miért nincsenek meg, azt nem tudjuk, hogy a parasztgazda, a kis termelő ki van szolgáltatva, az uzsora legveszélyesebb nemének, és a hatóság összetett kezekkel, valódi fatalismussal nézi, hogy a népet miként fosztogatja ki, a nélkül hogy a már meglevő törvényt alkalmazná, jólehet az uzsora minden ismérvéi fenforognak. Igaz-e, nem tudjuk, de ugy mondják, hogy Galicziában, a tartományi törvényhozás, a vázolt előleges vételek bármily nemét szigorúan tiltja. Miben és hogyan áll fent ezen tilalom, nem tudjuk, mi csak azt tudjuk, hogy gyors és] erélyes intézkedés nélkül olyan bevégzett tényekkel fogunk szembe állani, melyet a csendőr szuronya sem lesz képes elhárítani. Ily körülmények között, messze rnenő erélyes vizsgálatot kellene indítani, a tényállást kideríteni és a mutatkozókhoz képest megállapítani, hogy az üzér, a gabona uzsorás, a paraszt gazda szorultságát, könnyelműségét és tapasztalatlanságát használja fel, hogy az üzér túlságos mérvű vagyoni előnyök által, a kisgazda anyagi romlását idézi elő, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik A tőrvény 10-ik §-a erre módot és alkalmat ad, miután a közigazgtási bizottság felterjesztése folytán, az igazságügyi minisztérium, az eljárást hivatalból rendelheti el, és mert meg vagyunk győződve, hogy a vizsgálat meglepő eredményű lesz, sürgős intézkedés szükséges, hogy a behálózott kis gazda, a paraszt, a hivatkozott törvény 8. §-ához képest, csak azt tartozzék megfizetni, mit valósággal felvett és nem többet. Tisztelettel felhívjuk a Méltóságos Főispán ur figyelmét a vázoltakra, örök hálára kötelezné le a föld népét, biztosítaná annak szeretetét és ragaszkodását, ha hangoztatott erélyét megmutatni képes lesz. Kalbor. Felhívás a közönséghez! Francziaország 1900-ban Párisban nemzetközi kiállítást rendez s részvételre hivta fel az összes államokat. Valamennyi állam kijelentette, hogy részt vesz a XIX. század záró kövét képező ezen nemzetközi kiállításban. A magyar kormány elhatározta, hogy Magyarország szintén részt veend s a kormány ezen elhatározását az 1897. évi XVIII. törvényczikkel a törvényhozás is jóváhagyta. Az eddigi előkészületek után ítélve valamenyi nemzet méltóan kíván részt venni e nemzetközi kiállításban, mely be fogja mutatni azt a haladást, melyet az emberiség szellemi és gazdasági termelése elért. A békés munka e nagy versenyéből, mely az egyes nemzetek életképességét és haladását tükrözi vissza, Magyarország el nem maradhat, a haladás és művelődés iránti érzékéről, szorgalmáról és munkájáról, szellemi életének lüktetéséről és erőkifejtéséről a produktív munka mezején szintén bizonyságot kell tennie. Magyarország 1878. óta nemzetközi kiállításon nagyobb arányban nem vett részt s minthogy közgazdasági életünket önálló nemzeti alapon leghelyesebben véltük fejleszthetni és kiépíteni, munkánk és törekvésünk termékeny talajba vettetett, a miről tanúságot tehetett ezredéves kiállításunk. Megerősödve kerültünk ki a küzdelemből, a nemzet erőmegfeszitése feltárta az ország gazdaságát az ipari és gazdasági termelés terén, érzékét, törekvéseit, haladását a művelődésben, humanitásban, művészetekben. Munkánkban megállnunk nem lehet, csak úgy ismerhetjük meg erőink valódi értékét, csak úgy erősíthetjük meg a jövőbe vetett további reményünket, ha a nemzetközi versenyben helyünket méltóan elfoglalva, alkalmat szolgáltatunk a külföldnek erőnk, haladásunk, viszonyaink beható tanulmányozására; ha mindennel, a mit gondolkozó agyunk, érző szivünk és munkás kezünk termelt, más nemzetek mellé állva, bemutatjuk életképességünket s ez által saját önbizalmunkat is növeljük. Ha a magyar államot alkotó összes erőket: a szellemi, művészeti, anyagi és erkölcsi téren való munkálkodásunk összes eredményeit és vívmányait az 1900. évi nemzetközi kiállításon, a népek e nagy találkozóján méltóan bemutatjuk: önálló fejlődésünk és czéltudatos munkánk feltárása, — meggyőződésem szerint — bármely más eszköznél sikeresebben fogja állami és nemzeti önállóságunk tudatát terjeszteni és megerősíteni. E mellett figyelmet érdemel a kiállításnak remélhető gazdasági hatása is. A nyugati nemzetek iparával a versenyt mindenben, igaz még nem vehetjük fel, de tévedés volna ebből a körülményből azt következtetni, hogy fáradozásaink s anyagi áldozataink hiába valók. Mezőgazdasági termelésünk magas színvonalon áll, versenyképes, arra támaszkodó nagy iparágaink versenyés kiviteli képességük hírnevét fenn kell hogy tartsák s azokon kívül is számos oly iparágunk van, mely nemcsak megállja a versenyt, hanem kiviteli piaezok szerzése által egészséges fejlődésének és felvirágzásának további alapjait szerezheti meg. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy az 1900. évi párisi kiállításon nem csak Francziaországggal fogunk találkozni, hanem ott lesznek más államok is, melyeknek gazdasági termelése kevésbbé fejlett, találkozója lesz az a föld minden tájairól oda sereglő idegeneknek s így kedvezően kínálkozó alkalom kereskedelmi összeköttetések létesítésére. Ily kereskedelmi összeköttetések létrejövetelét készségesen fogja támogatni a m. kir. kormánybiztos is, ki a magyar korona országainak a párisi kiállításon leendő képviseletével van megbízva. Mindezeknél fogva az országnak a nemzetközi versenyben leendő méltó bemutatását nagy nemzeti feladatnak tartom, mely sikeresen csak az összes tényezők buzgó közreműködésével oldható meg, s épen azért kérem az ország minden polgárát, szakférfiút, művészt, mezőgazdát, iparost, ki e nagy nemzeti munkában eszmével, tanácscsal, közreműködéssel, munkával és termeléssel hozzájárulhat, hogy az 1900. évi nemzetközi kiállítás magyar osztályainak minél szebb és tökéletesebb rendezésében a kormányt hazafiúi buzgalommal és lelkesedéssel támogatni szíveskedjék. Vessük tekintetünket a jövőbe, a magyar állam az imént megnyílt évezredet, szebben, hasznosabban, méltóbban meg nem kezdheti, mintha bemutatja immár a világnak is őserejét, földének kincseit, népeinek szellemi világát, szorgalmát, munkásságát és haladását az európai civilizáczióban. Budapest, 1897. julius 17-én. Báró Dániel Ernő. ÚJDONSÁGOK. Búcsu-tisztelgés Kállay Andrásnál. A községi ós körjegyzők egyletének küldöttsége, az egyletnek legközelebbi gyűlésén hozott határozatához képest, búcru tisztelgést tett méltóságos Kállay András űruál, miit Szabolcsvármegye volt főispánjánál. Ö méltósága e hó 24 én, az e napon tartott rendkívüli közgyűlés után, a vármegyeház nagytermében fogadta a küldöttséget, melynek vezetője Moravek Gusztáv egyesületi elnök, a következő beszédet mondta: Méltóságos uram! Ámbár Szabolcsvármegyének ápril hó 14-én tartott közgyűlésén, több oly pályatársunk volt jelen, a ki egyszersmind megye bizottsági tag is: de mert ezen kartársaink, megbízás hiányában nem képviselhették a községi ós körjegyzők összességét, s csak is a saját nevükben, vagy mint megyebizottsági tagok csatlakozhattak a törvényhatóság azon határozatához, a melyben ez, érdemekbeu gazdag főispánjától elbúcsúzott — ugyan azért, Szabolc'várvármegyének, egyletünk által képviselt községi és körjegyzői, legutóbbi közgyűlésükben elhatározták, hogy a saját maguk részéről külön is kifejezést adnak azon érzelmeknek, a melyek elfogták őket akkor, a midőn arról értesültek, hogy szeretett főispánjuk, a felség által reá ruházott ezen méltóságáról lemondott. Mi mindenkor a legkellemesebbek közé számítottuk azon perczeinket, a midőn Méltóságod előtt meg jeleuhettünk ; vagy a midőn Méltóságod velünk bár mi más módon érintkezésbe lépni kegyeskedett; -u most azonban meg kell vallanuk, hogy a jelen pillanat reánk nézve nem derűs, nem örömteli — de lehangoló. És hogyan is lehetne más, mint lehangoló? a midőn küzdelmeinkben erős támaszunktól, ügyes bajos dolgainkban hathatós és jóakaró pártfogónktól kell elbdcsuznunk. Hiszen Méltóságod volt az, a ki nem elégedett meg azzal, hogy a közszolgálat menetét helyzetének magaslatáról ellenőrizze; de leszállván a közigazgatás mélyebben fekvő rétegeibe — közvetlen közelről tanulmányozta a megoldandó feladatok sokféleségét és sokaságát; s mérlegelte ezekkel szemben a rendelkezésre álló erő-viszonyokat. Ezen bölcs eljárásának tulajdonitható aztán, hogy Méltóságod mindenkor össze tudta egyeztetni a szükséges kormányzati szigort, a humanizmus követelte méltányossággal; s ezzel hálára, és benső ragaszkodásra kötelezett mindnyájunkat; fokozta munka kedvünket, hatványozta ügybuzgalmunkat; és ez által megmutatta, hogy azon kormányzó, a ki érti a kormányzottak önérzetét felkölteni és folyton ébren tartani — ott is kedvező eredményeket tud felmutatni, a hol a puszta kényszer magában véve tehetetlen. Mostani nyomott kedély hangulatunkban csak az az egy vigasztal, miszerint Méltóságod kinyilatkoztatta, hogy önválasztotta hatáskörében ezentúl is munkálkodni fog ezen vármegye javán; s biztat azon remény, ho^y ezen munkálkodása közben talán nem fog megfeledkezui rólunk, községi és körjegyzőkről. Még egy dolog vau, a mit e^en alkalommal nem hagyhatok megemlítés nélkül; és ez az, hogy Méltóságod nagy és diskreczionális hatalmát velünk szemben soha sem használta fel arra, hogy politikai meggyőződésünkre uyomást gyakoroljon. Fogadja ezért s irántunk való jó indulatáért hálás köszönetünket, s azon szívből jövő kivánatunkat, hogy az isten méltóságodat, ezen vármegye javára, a mi javunkra sokáig éltesse. A hála és ragaszkodás ilyetén megnyilatkozása láthatólag kellemesen érintette ő méltóságát, a ki szép és terjedelmes beszédben ref.ektált a küldöttség vezetőjének „allokucziójára", főképen pedig ennek végbekezdésére; s biztosította az egyletet arról, hogy miként a múltban tette, úgy ezután is azon fog munkálkodni, hogy a községi és körjegyzők méltányos kívánságai teljesüljenek. j1 — Elösmerés. A hondvédelmi miniszter, 'a mozgósítási előmunkálatok kifogástalan pontosságú és szakértelemmel való szerkesztése és nyilvántartásáért Kömmerling János, Angyalossy Pál, Vay István főszolgabirák és Básthy Barna tanácsosnak ügybuzgalmakért elismerését nyilvánította. — Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter a kis-létai anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Kovács Ferencz jegyzőt, az íbránj'iba h. anyakönyvvezetővé Roth Mór esküdtet, a vajaiba pedig szintén helyettessé Rittli Gyula s.-jegyzőt nevezte ki. — A harmadik negyed. Köztuiomás szerint az adótartozások évnegyedenként válnak esedékessé és amenyíben az évnegyed második hónapjának közepéig áz esed késsé vált részletek be nem fizettetnek, a hátrálékos összeg után kamat is fizetendő, sőt a kamatokhoz csakhamar az intési ós végrehatási dijak is járulnak. A folyó év harmadik negyede julius 1 én kezdődött s igy az ebben a negyedben esedékessé vált tartozások augusztus 15 ikéig fizetendők és fizethetők kamat nélkül. Épen ezért figyelmezteti a városi adóhivatal az érdekelt adófiíetőket, hogy esedékessé vált adótartozásaikat augusztus 15 ig a saját érdekűkben fizessék be. Egyi dejüleg figyelmez eti a városi adóhivatal az adófizetőket arra is, hogy miután az 1883. évi XLIV. t. cz- 43-ik § a szerint a közköltség az állami adóval egyidejűleg fizetendő és fizetés esetén a fizetett összeg megfelelő része a községi adóra veendő be, a teljesítendő fizetésekből a megfelelő hányad a községi adóba (közköltségbe) fog bevételeztetni. — Sertésvásárok beszüntetése. Miután Uűg vármegye egész sertés állománya fertőzve van már a sertésvészszel, az ottani alispáni hivatal sertésvásárok beszüntetését az egész vármegye területére kiterjesztette. — Értesítés. A kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltósága által az 1888. évi 59905 s az 1894. évi 34485 számú rendeletével kisérletkép engedélyezett demijonok (kosárba font palaczkok) postai szállítása következőkép korlátoztatik: a postai szállításra feladott ily küldeményekért a felelősség a feladót terheli, azaz eltűréséért béltartalmának kifolyásáért a posta kincstár kártérítést uem ad, sőt ba más csomag tartalmában e miatt kár történik, — az eltört csomag feladója a kárt megtéríteni tartozik. Tehát a kereskedők, gyárosok és magán felek saját jól felfogott érdekűkben felszólittattnak, hogy folyadékokat moha, szalma vagy forgács közzé faládába helyezett palacskokban vagy hordócskákban adják fel. Nyíregyháza, 1897. julius 30-ln főnök helyett: Lescliák Antal. — Névmagyarosítás. Goldhamtner Jakab kótají lakos, vezetéknevét belügyminiszteri enged lylyel nBös:örményi'-re változtatta.